Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

1985. január 12. Kelet-Magyarország 3 Vállalati tanács S ok embert foglalkoz­tat napjainkban az a gondolat, vajon mi­lyen hatással lesz a gaz­dálkodásra az a lehetőség, hogy az iparban, az állami gazdaságokban a dolgozók a pályázók közül maguk vá­laszthatják meg igazgatóju­kat és lesz, működik majd egy vállalati tanács. Vannak akik úgy vélik, hogy ezekkel az újdonsá­gokkal fokozódik majd a vállalati önállóság, növek­szik a termelés és a válla­laton belüli munkamegosz­tás demokratizmusa. Nő a felelősségérzet is. Akik így gondolkoznak, lényeglátók. Mert vajon mi másért lenne jó a vállalati tanács, ha nem azért, hogy több szem többet lát elv alapján a gazdaságirányítás az ed­digiektől is pontosabb és reálisabb képet alkothasson a munkáról és minden, a munkával kapcsolatos dol­gokról. Természetesen ma még sok a találgatás, ren­geteg a bizonytalanság. Me­gyei. állami gazdasági igaz­gató mondta: azt már tud­ja, hogy minden munka­helyről lesz egy-egy tagja a tanácsnak, de hogy miként lesz azután, annak magya­rázatára nem vállalkozhat. Ami biztos, a vállalati ta­nácstagoknak olyan dolgo­zóknak kell lenniük, akik jó szakemberek, akiknek tekintélyük van, akik élve­zik munkatársaik bizalmát, de munkájukkal, magatarr tásukkal kivívták a min­den irányú megbecsülést. I Lesz tehát vállalati ta­nács és lesznek emberek, akik ezekben a tanácsokban munkahelyük, munkatár­saik képviselőjévé válnak. Nagy dolog a választás, a bizalomadás, főként ha át- érezzük, hogy mit vállal magára az, aki majd a ta­nácsban ül. Mert munka lesz ott, és nem is akármi­lyen. Az új vállalati irá­nyítási módszer gazdálko­dási gondjainkból önmagá­ban nemigen old meg sem­mit. Főként nem azzal, hogy ezentúl a vállalat belső ügyeiről alkalmanként töb­ben hallanak, többen ta­nácskoznak. Viszont ha a tanácsban ülők képességük­kel, erejükkel és energiá­jukkal valóban segítik és segíthetik a tervezést, a szervezést, ha véleményük­kel jó értelemben befolyá­solnak döntéseket, úgy a vállalati tanácsok haszna fel nem becsülhetően érté­kes lehet és lesz. A gazdálkodást az el­múlt 40 évben napja­inkig számos válto­zás, rendelet és rendelke­zés befolyásolta. A fejlődés szakadatlan láncolatában időről időre akadtak nagy horderejű döntések, ame- lyek megújulást hoztak, lendületet adtak. Meglehet, az új vállalati irányítás is egy azok közül, amelyre bizton mondható: „nagy jelentőségű”. Olyan forrás ez, amelyből új erőt merít­hetünk. S. E. ______________________y Negyvenéves emlékek A parancsnok „hármasai” Kótaj — Csepel — Nyírbog- dány. A munka, az önkéntes testület és a sport szeretete. A három lány Jelnevelése és férjhez adása. A hármas szám valahogy mindig kapcsoló­dott Lökös Ferenc nyírbogdá- nyi nyugdíjas művezető éle­téhez ... Hatvanhét esztendejének nagyobb részét a felsorolt há­rom településen töltötte. Ra­jongásig szerette a vasas szak­máját, és a munkásőrséget, amelynek egyik alapítója volt, vasárnapjait pedig a sport­nak szentelte. Három lánya néha öt uno­kával állít be a központi fű- téses, kényelmes nyírbod- dányi lakásába. Gyakran rányitják az ajtót a munkás­őrök, az egykori barátok is. Most szombaton, január 12- én a nyíregyházi munkásőrök egységgyűlésén a nagy nyil­vánosság előtt is köszöntik Lökös Ferencet, abból az al­kalomból, hogy 40 éve lépett a párttagok soraiba. Magas, markáns arcú, ga- lambősz a haja. Most a nyug­díjas években is jellemző öltözete a sportos melegítő. Amikor egészsége engedi, mostanában is járja az „olaj­gyár” munkahelyeit, a hosz- szú község utcáit. Taggyűlé­sek miatt is a gyárba vezet néha az útja. Mint tanácstag, napjainkban is hasznosítja gazdag élettapasztalatát. Az MHSZ lövészklubját és a községi sportkört már nem vezeti, de érdeklődik, druk­kol a helyi fiataloknak. Mint mondta, fájó szívvel hagy­ta ott a munkásőrséget ta­valyelőtt. De nem végleg. Gyakran találkozik Lipcsei János egységparancsnok-he­lyettessel és még gyakrabban Tolnai László szakaszpa­rancsnokkal, Kótaji suhancként került Csepelre tanoncnak. A mun­kások „fellegvárában” szerzett géplakatos szakmát. A Du­nántúlon még dörögtek az ágyúk, amikor 1945 február­jában az olajgyárba jött dol­gozni. A németek által-lesze- relt és félig elhordott üze­met a közreműködésével tet­ték ismét üzemképessé. 1945 nyarán elsők között lépett be a pártba. Dolgozott, agitált a termelés indításáért, a rendszer megszilárdításáért. Mindig sokat vállalt magá­ra, ezért is adományozták neki a Munka Érdemrend arany fokozatát. Több mun- kásőr-kitüntetés tulajdonosa is. Sokáig volt rajparancs­nok a testületben, s az álta­la vezetett „maroknyi" kol­lektíva háromszor kapta meg a kiváló címet. Jó „kezekbe” került a raj leszerelésekor. Így emléke­zett: „Az egyik lányom fér­je az egykori munkahelye­men, a kőolajipari vállalat itteni gyáregységében üzem­mérnök és munkásőr. Ö lépett a helyembe, s rajával tavaly már el is nyerte a kiváló címet. Kép és szöveg: N. L. A hely szellemét tet- tenérni nem is olyan nehéz Űj fehértón, noha ehhez nem elegendő átutazni rajta. Mert aki a mai 4-es fő útvonalon jár, még azt a korábbi véleményt sem fogalmazhatja meg, amit a falun át kanyargó régi pesti úton még mondhatott: már­mint azt, hogy ez „talán a világ leghosszabb, egyutcás községe”. Válóban, észak­déli irányban 7 kilométer hosszú az újfehértói belterü­let, s a házak füzére olyan benyomást kelt, mintha ezen az egyetlen utcán élne 14 ezer ember, pedig mélység­ben vagyis a kelet-nyugati irányban is jó 4 kilométernyi­re terülnek el a házak, még­pedig egyre több korszerű lakás. Valahol máshol, valami másban kell hát keresni e település jellegét, formáló­dásának lényegét. A helybeli­ek önmagukat ilyesfélekép­pen ítélik meg: „A fehértói-„ ak örök idők óta a földből éltek. Mostanában tanulják meg, hogy az ipar által nyújtott lehetőségek másfaj­ta életformát is kínálhatnak. Bár ha érződik is ez a lé­pésváltás, megmaradt itt a föld iránti tisztelet. A földet elkötelezetten művelik akkor is, ha ma már a gyárban ke­resett pénzből is meg tudná­nak élni.” Való igaz: Fehér­tó határában a 12 ezer hek­tárnyi földet nem egészen ezer ember műveli. És egy másik jeles bizonysága a vál­tozásnak az a tény, hogy míg öt-hat évvel ezelőtt még alig száz fürdőszobás házat számláltak, manapság több mint 2500 lakásban vezeté­kes ivóvíz folyik és ma már 2 szobásnál kisebb házat alig épít itt bárki is. A helytörténet krónikájá­nak megírásával még adós önmagának Űjfehértó, pedig amint azt vázlatszerű ta­nulmányok, kutatási kísérle­tek tanúsítják — érdekes múltja van e településnek, íme egy hevenyészett, majd­hogynem ezredéves fehértói kronológia, óriásléptekkel: A honfoglalás után: há­rom kis település — Micske, Bőt, Szegegyháza — áll ezen a helyen, ma külterületek őr­zik e neveket. 1379: Peyertó néven Nagy Lajos király oklevele említi. 1606: Bocskai 70 hajdú családot telepít le, kiváltság- levelet adományoz számukra. 1830 körül: Űjfehértó Sza­bolcs vármegye legnagyobb (nyolcezres lélekszámú) köz­sége. 1875: mezővárosként emlí­tik. 1944. október 31.: öt-hat napos harc után a szovjet csapatok felszabadítják a községet. A felszabadulás utáni hó­napok, évek legfontosabb ese­ményei: 1944, november 6-án, újjáalakul a községi elöljá­róság. 1945. január 12-én megalakul az MKP helyi szervezete, március 15-én, földigénylő bizottság alakul, majd 2673 család között 26 földbirtokos 9600 holdját A SZABADSÁG NÉGY ÉVTIZEDÉBŐL ÚJFEHÉR TŐ osztja szét. 1946. július 9-én, létrejön a földművesszövet­kezet, 164 taggal. 1948 őszén megalakul Űjfehértó első kö­zös gazdasága, az Achim András Tsz, ugyanekkor megnyitják az almanemesí­tésben később nagy hírnevet szerző kísérleti intézetet. 1949. július 29.: ezer holdon létrejön az állami gazdaság. 1951: községi könyvtárt ad­nak át. 1958: tisztasági fürdő nyílik. 1960 szeptembere: megkezdődik a tanítás az új gimnáziumban. 1961: tüdő­gondozó intézet, 1962: szülő­otthon, 1969: öregek napközi otthona nyílik. 1970: új mű­velődési házat avatnak, bár erről ekkor még nem tudják, hogy sajnos hamarosan javí­tásra, felújításra szorul. Ebben a földet, gazdálko­dást szerető községben a leg­látványosabb, legmélyreha­tóbb fejlődési utat a mező- gazdasági termelés tette meg az elmúlt négy évtizedben. Űjfehértó határában és Érpa­takon, Geszteréden, a társ­községben két, egyenként hatezer holdas termelőszövet­kezet gazdálkodik ma: a Le­nin és a Vörös Hajnal Mg. Tsz. Megyeszerte ismertek jó eredményeik, a gépesítettség magas fokán őrzik az agrár- hagyományokat. De mindkét tsz hasznos melléküzemága­kat is indított. A Vörös Haj­nal Tsz vágóhidat tart fenn, s ezzel jól szolgálja saját körzete és a megyeszékhely húsellátását is. És gyárta­nak fémtömegcikket, együtt­működnek a nyíregyházi pa­pírgyárral, sőt a debreceni ruhagyárral is. Az új fehértói Lenin Tsz mezőgazdasági épületekhez készít nyílászá­rókat, állatetetőket vas- és fémipari melléküzemében, de ők is kooperálnak a papír­gyárral és a Nyíregyházi Ci­pőipari Szövetkezettel is. Európa legnagyobb alma­fajta-gyűjteményét mondhat­ja magáénak az új fehértói Gyümölcs- és Dísznövényter­mesztési Fejlesztő Vállalat: ezerféle almából áll ez a hírnév és kollekció. Ugyan­akkor a már kialakult és to­vább bővülő zártkert rend­szerére is méltán büszke ez a település: a zártkerteket az igénylőknek olyan homokbuc­kás területeken juttatják, amelyek nagyüzemi haszno­sításra alkalmatlanok, de kis- kertészkedésre kiváló lehető­séget kínálnak. S a környék régi, nagy hírű meggyesei mellett most a ribizke lett a nagy sláger. Az előző ötéves tervben 400 zártkertet sike­rült itt kialakítani, s most újabb 30 hektáros területen 150 parcellát adnak át fél évszázados, tartós használat­ra. A kiskertek jó partnere a Űjfehértó a századelőn — korabeli képeslap helybeli Áfész: kedvezményes csemétekihelyezési akcióval nemrégiben nagyszabású eg­restelepítés indult. A cseme­ték 16 forintos árából 10 fo­rintot az Áfész és a Debre­ceni Konzervgyár vett le, a telepítők kedvét serkentve. A Pándi meggy és az újfehértói fürtös meggy hazájában to­vábbra is állami támogatás­ban részesül a meggytelepí­tés, és a tevékenység helyi érdekét, hasznát két feldol­gozó üzem, a nyíregyházi és a Debreceni Konzervgyár kö­zelsége növeli. Amíg a mezőgazdaság úgyszólván egyedülálló meg­élhetési forrást jelentett, te­hát még nem is oly régen, bizony ez a település sem volt képes idekötni egész né­pességét: az elmúlt négy év­tizedben másfél ezerrel csök­kent a lélekszám, majd az utóbbi évtizedben — az ipar meghonosodásával, no meg a két közeli megyeszékhely iparának fejlődésével egyide­jűleg — mérséklődött, sőt az utóbbi egy-két esztendőben meg is állt a lélekszámcsök- kenés Űjfehértón. A nők helyben történő foglalkozta­tását teljes mértékben meg­oldotta az újfehértói gyap­júszövőgyár itteni üzeme, amely 1973 óta napjainkra tekintélyesebbé nőtte ki ma­gát, mint a fővárosi központi üzem. De az is igaz, hogy még ma is sok férfi, kevés nő átjár a megyeszékhelyre és — mert közel van, s ez a munkavállalás immár jó ha­gyományokkal rendelkezik — a Hajdúsági Iparművekben, Tégláson is sokan dolgoznak ebből a községből. A napi 1600 ingázó közül minden második ember Nyíregyházá­ra, a többiek a HIM-be és a debreceni GÖCS-be járnak munkába. És Űjfehértó még mindig tekintélyes munkaerő­tartalékkal rendelkezik: még mintegy 350 ember munkába állítására lenne szükség. 840 fehértói lakost, zömmel nőket foglalkoztat az Üjpesti Gyapjúszövő Gyár üzeme. Most közülük 80—100-an he­lyezkedhetnek el a Lenin Tsz cipőfelsőrész-készítő mellék­üzemében. Számottevő tanyavilága volt egykor Üjfehértónak. A nagyközségi tanácson egy 1958-as irat szövegében ol­vasom. hogy akkor még a la­kosság 40 százaléka élt ta­nyai településeken. Sőt még 1972-ben is 2500 lakos népe­sített be 10 tanyát, de ezek közül azóta egyet már a bel­területhez csatoltak, öt telje­sen megszűnt, három tanyán összesen alig több, mint fél­ezer ember él, s mindössze egy, a Vadas-tag gyarapodik és sorsa a tartós fennmara­dás, a fejlesztés. A tanyai élet feladása, a beköltözések azt eredményezték, hogy üte­messé kellett tenni az új fe­hértói lakásépítkezéseket. Így például a gyapjúszövőgyár mögött három új utcasort alakítottak ki, most körvona­lazódik az északi körútrend­szer, amely a nagyközség központjából tereli el a nyír­egyháza—hajdúdorogi forgal­mat, s mellette, egy 600 mé­teres szakaszon új lakások is épülhetnek majd. A megyei tanács támogatásával 41 tel­ket parcelláznak, s az épít­kezők 50 ezer forintos vissza nem térítendő támogatást kapnak. Módosították a fe­hértóiak egy korábbi rende­zési elképzelésüket: nem a nagyvárosi minta, hanem a szerényebb, kertvárosi hangu­latot nyújtó modell a fej­lesztési elképzelések alapja. És ma már van mire építkez­ni Űjfehértón, hiszen itt és a társközségben ma 75 kilomé­ternyi vezetékes ivóvíz áll rendelkezésre, s most társu­lati formában megoldás előtt áll a szennyvízhálózat terve is. Érdemes akár csak egy 1975 júliusi keltezésű taná­csi jelentésből egyetlen mon­datot idézni: „Jelenleg a köz­ségben vízmű nincs, s a fel- szabadulás előtt készüif 25 kút biztosítja a lakosság ivó- vízellátását.” S hogy még van itt teendő, azt is jól lát­ják a nagyközség vezetői. A háború előtt ebben a faluban egyetlen méternyi járda sem volt, s még napjainkban is tény, hogy a szabolcsi nagy­községek közül itt a legkeve­sebb a szilárd burkolatú út, de a következő tervidőszakra elkészült az útépítési prog­ram, s évente egy-két kilo­méterrel bővülhet a jó utak hossza. De már ma sem igaz, amit sokáig hittünk, hogy Üj- fehértó hosszú, egyutcás nagyközség... SZILAGYI SZABOLCS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents