Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. január 3. Kommentár Gromiko, Shultz flz idei első munkanapon Genf előtt Japán — és a világ — egyik legnagyobb példányszámú napilapja, az Aszahi Simbun gondolt egy merészet és fel­kérte a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügymi­niszterét: hasábjain keresztül intézzenek egyfajta újévi üzenetet a felkelő nap orszá­gának, és persze a világ töb­bi népéhez. A kezdeménye­zés érdekességét és fontossá­gát növeli az időpont. Nem egyszerűen az esztendő for­dulójáról van szó, hanem ar­ról is, hogy Andrej Gromiko és George Shultz üzenete vi­lágszerte nagy érdeklődéssel várt genfi találkozójuk kü­szöbén hangzott el. Éppen ezért érdemes ilyen vonatkozásban egy pillantást vetni a nagy japán újságban megjelent két megnyilatko­zásra. Ezt teszik világszerte a megfigyelők, és a hasonlósá­gokat éppoly műgonddal ta­nulmányozzák, mint a kü­lönbségeket. A hasonlóság abban — és kizárólag abban — nyilvá­nult meg, hogy nemcsak Gro­miko, hanem Shultz is békés húrokat pengetett, országa jó szándékáról beszélt „a fegyverzetkorlátozás és a szovjet—amerikai viszony ja­vítása” terén egyaránt. Le­gyünk őszinték: ez még ak­kor is természetes lenne, ha a nyilatkozatot nem néhány nap választaná el Genf kez­detétől. A különbség jóval markán­sabb, a viszonylag felületes szemlélő számára is azonnal észrevehető. A döntő diffe­rencia az, hogy — a Szov­jetunió külügyminiszterével szemben — az amerikai dip­lomácia vezetője ebben az újévi üzenetben egyetlen szót sem szólt az űrfegyver­kezés húsbavágó témájáról. Ez legalább annyit jelent, hogy azok az amerikai kö­rök, amelyek — a hírek sze­rint Weinberger hadügymi­niszterrel az élen — az egész űrtémát legfeljebb Moszkva zsarolására szeretnék felhasz­nálni, továbbra is igen aktí­vak. Éppen ezekről a körök­ről mondta újévi üzenetében Gromiko, hogy „miközben az erőn alapuló béke sajátos koncepcióját hangoztatják, pusztulással fenyegetik az emberiséget”. A két megnyi­latkozás közötti különbség már érzékeltethet valamit az esetleaes genfi „különbsé­gekből” is. Míg a Szovjetunió a svájci konferenciavárosban mind a nukleáris, mind az űrfegyverekről tárgyalni kí­ván. növekszik az esély arra. hogy az amerikai fél a „földi” szovjet „engedményektől” tenné függővé, hajlandó-e komolyan beszélni „égi” ügyekről. Nem tudni, mit hoz a genfi nyitány, de megalapozottnak látszik az a szilveszteri Prav- da-prognózis, amely szerint „a békeszerető szólamoktól a béke erősítésére irányuló tet­tekre történő átmenet wa­shingtoni folyamata cseppet sem lesz könnyű...” Harmat Endre Újévi üzenetek A béke megszilárdítása és ezzel összefüggésben a le­szerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés előmoz­dítása mellett szállt síkra a japán néphez intézett újévi üzenetében Andrej Gromiko szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter. Néhány nappal kettejük kü­szöbönálló genfi találkozója előtt mindkét külügyminisz­ter a nemzetközi feszültség enyhítésével és a kelet—nyu­gati, ezen belül a szovjet— amerikai viszony megjavítá­sával kapcsolatos reményé­nek adott hangot. Az Aszahi Simbun című lapban megje­lent üzenetet mind Gromiko, mind Shultz felhasználta ar­ra, hogy ismertesse országá­nak a legfontosabb külpoli­tikai kérdésekre, továbbá a Japánnal való kapcsolatokra vonatkozó álláspontját, ami az említett célok kölcsönös hangoztatása mellett tükröz­te a megközelítésben rejlő különbségeket is. Andrej Gromiko — mint erről már a szovjet hírügy­nökség jelentése alapján be­számoltunk — az Egyesült Államok külügyminiszterével való találkozójával kapcso­latban nyomatékosan hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió mind a nukleáris, mind az űrfegyverekről tárgyalni kí­ván. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai fél pozitív és realista magatartást ta­núsít, és támogatja majd a hatékony megállapodást cél­zó szovjet törekvéseket. George Shultz hangoztatta, hogy országa — mint fogal­mazott — elkötelezte magát a fegyverzetkorlátozás és a nukleáris fegyverek esetle­ges megsemmisítése iránt. Az amerikai külügyminiszter azonban egyetlen szót sem szólt az űrfegyverekről, ame­lyek kifejlesztésére Washing­ton nagyszabású programot dolgozott ki. Gromikóval való genfi találkozójára utal­va csupán annyit mondott, hogy a fontos fegyverzetkor­látozási kérdések előrevitele érdekében — úgymond — közös tárgyalási alapok ke­resésére van szükség, s re­ményének adott hangot, hogy a találkozó ebből a szem­pontból sikeres lesz. A Szov­jetuniót illetően az eddiginél konstruktívabb kétoldalú vi­szony megteremtésének óha­járól beszélt ugyan, de ezzel kapcsolatban szovjet enged­ményeket sürgetett. A Japánnal való kapcso­latokat érintve a Szovjetunió külügyminisztere megerő­sítette, hogy országa a vi­szony mielőbbi megjavításá­ra törekszik. Hangsúlyozta, hogy az ezt célzó korábbi szovjet javaslatok érvényben vannak, viszont japán rész­ről hiányoznak a megfelelő erőfeszítések. Andrej Gromi­ko ezzel összefüggésben rá­mutatott arra is, hogy a szi­getország egyre aktívabban vesz részt az Egyesült Álla­mok és a NATO szovjetelle­nes stratégiájában. (Folytatás az 1. oldalról) dobozgyártást. A nagy mun­ka a harmadik negyedévben indul, s ennek előzményeként decemberben megkötötték a tőkés gépekre és berendezé­sekre a szerződést a szállító partnereikkel. A rekonstruk­ció 630 millió forintba kerül, s ezt a Világbank hitelezi. A felújítással néhány hónap alatt elkészülnek, s ezt köve­tően a negyedik negyedév­ben már termelnek az új gé­pek, az év végére pedig tel ­jes kapacitással üzemelnek, így a rekonstrukció révén huszonöt százalékkal növeli a papírgyár a termelését. Többek között ezért dolgozik most gyári munkás és vezető, hogy minél zökkenőmente­Meghalt Chan Sy Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Bi­zottságának tagja, a Kam­bodzsai Népköztársaság mi­niszterelnöke súlyos szívbe­tegség következtében, hétfőn, 50 éves korában meghalt. Chan Sy halála alkalmá­ból a Kambodzsai Népköz- társaságban január 3. és 5. között háromnapos országos gyászt rendeltek el. Temeté­sének megszervezésére a párt és az állam magas rangú képviselőiből bizottság ala­kult. Washington Clark lemondott Radzsiv Gandhi új kormánya Átszervezett és megfiatalí­tott kormány élén kezdte meg miniszterelnöki tevé­kenységét Radzsiv Gandhi indiai kormányfő az új év­ben. A negyvenéves politi­kus bátran nyúlt hozzá a tárcák átszervezésének és megosztásának az ügyéhez. Radzsiv Gandhi hivatali esküjét hétfőn harmincki­lenc tagú kabinet élén tette le. A tizenöt szövetségi mi­niszteri tárca közül öt élére új embert nevezett ki. Akik viszont maradtak, mind más minisztérium vezetését vet­ték át, mint az előző kabi­netben. A kormányzási gé­pezet hatékonysága érdeké­ben a minisztériumok — fő­képpen a gazdasági tárcák — feladatkörét is átszervezte. Az államminiszterek között sok fiatal politikus találha­tó. Noha India 1984-ben jó gazdasági évet zárt, a kor­mányra mégis égető gondok leküzdése vár. A szegények százmilliós tömegei életszín­vonalának emelése, az ipari korszerűsítés, a munkanél­küliség enyhítése, az oktatás fejlesztése, a fiatalok és a nők helyzetének a javítása — sürgős intézkedéseket köve­telő feladatok. Benyújtotta lemondását Reagan elnöknek William P. Clark belügyminiszter. A mi­niszter, aki az elnök legkö­zelebbi munkatársai közé tartozik és korábban a Fe­hér Házban töltött be vezető beosztást, azzal indokolta tá­vozását, hogy „lényegében befejezte a rábízott feladat megoldását” és vissza kíván térni kaliforniai birtokára. Clark előreláthatólag tava­szig még megmarad tiszté­ben. Utódjáról egyelőre nem történt döntés. A belügyminisztérium ha­tásköre az Egyesült Államok­ban elsősorban az energia- és A toruni vajdasági (me­gyei) bíróságon szerdán foly­tatódott a Popieluszko-ügy tárgyalása. Újra kihallgatták Leszek Pekala vádlottat, mi­vel a vizsgálat során és a tárgyaláson tett vallomásai ellentmondtak egymásnak. A vádlott ismételten hang­súlyozta, hogy az akcióban Grzegorz Piotrowski döntő szerepet játszott. Ismét rá­mutatott, hogy Piotrowski meggyőzte beosztottjait, mi­nyersanyaggazdálkodás, az állami tulajdonban lévő par­kok, a geológiai szolgálat, a vízügy, a vadvédelem, s a halászat ügyeinek intézése és a minisztérium foglalkozik az indiánok ügyeivel is. Clark csaknem két évtize­de kezdte meg Reagan szol­gálatát, még a jelenlegi el­nök kaliforniai kormányzó­sága idején. Reagan kormá­nyában egy ideig külügyi ál­lamtitkár volt, majd az elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja. Innen került jelenlegi tisztébe, amikor az akkori belügyminiszter, James Watt zajos körülmények között tá­vozott. szerint nem vonják őket fe­lelősségre. Pekala szerint Piotrowski biztosította őket, hogy senkit sem fognak ki­hallgatni ebben az ügyben, és ő mindenért vállalja a fe­lelősséget. Olyan célzásokat tett, hogy a pap elrablása fe­letteseik helyeslésével talál­kozik. A szerdai tárgyaláson részt vettek a magánvádlók ügy­védei és az orvosszakértők is. Szilveszteri mozaik P etárdával, tűzijátékkal, csillagszóróval és más, a helyi szokásoknak megfelelő vigalmi kellékkel ünnepelték világszerte az év végét. Ám, mint a rendőri jelentésekből kitűnik, nemcsak a pezsgő folyt korlátlanul, hanem vér is ömlött a szilveszteri vereke­dések során. Az NSZK-ban összesen mintegy 90 millió márkát érő petárdát és tűzijáték-rakétát puffogtattak el szil­veszter éjszakáján. A nyugatnémet rendőrök nem pi­henhettek: csak Hamburgban több mint kétezerszer kel­lett kivonulniuk a túlságosan is vehemensen vígadók megfékezésére. Egy nagy erejű petárda Münchenben leszakította egy 16 éves fiú mindkét karját. Az egyik neu-ulmi bárban egy amerikai katona leszúrta bajtár­sát. Düsseldorfban a szilveszteri lárma annyira felbő­szített egy 65 éves öregurat, hogy revolverével egy cso­port hangoskodó fiatal közé lőtt. Áldozatokról nem ér­kezett jelentés. Párizsban egy sportesemény volt a szilveszter éji mulatozás csúcspontja. Jacques Sotty, a bumerángve­tés francia bajnoka a Concorde téren szenzációs dobás­ra készült: az óév utolsó másodperceben rekordtávol­ságra eldobott bumerángját az új év első másodpercei­ben próbálta ismét kézbe kaparintani. Ám a kísérlet nem sikerült, és csak a harmadik dobás után tért visz- sza az elhajított bumeráng a bajnok kezébe. A New York-i Times Square környékén 1200 rend­őrnek kellett vigyáznia a rendre, akkora volt a tumul­tus. Londonban ugyanilyen tumultusban 48 ember meg­sebesült. Rómában egy ember meghalt, több mint hat­száz megsebesült petárdarobbantások következtében. Ausztráliában, különösen Victoria szövetségi állam­ban és annak fővárosában, Melbourne-ben ünnepeltek önfeledten, mivel az újév egybeesett Victoria megala­kulásának 150. évfordulójával. Pekingben az éjszakai égboltot tűzijáték-rakéták világították meg, jóllehet a hatóságok felszólították a város lakóit: a szilvesztert szerényen, csak egy csésze tea mellett ünnepeljék. A Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában összesen nyolc ember vesztette életét különböző verekedésekben, több száz pedig megsebesült. sebben végezzék a felújítást, s az idő alatt a termelést. Mert a csomagolóanyagra óriási szükség van. A tejipari vállalat az, ahol nincsen ünnepnap. Legyen az karácsony, vagy újév, állan­dóan érkeznek a tejeskocsik friss szállítmányukkal az üze­mekbe. S olyankor elsősorban tejport készítenek. így volt ez 1985 első napján is, de ek­kor már készültek szerdára, az első hétköznapra is, hogy hajnaltól szállíthassák az üz­letekbe a tejet és tejtermé­keket. Január másodikén terme­lési tanácskozásokat tartottak szerte a vállalatnál az 1380 dolgozónak. Ezen megköszön­ték az elmúlt évi munkát, de a fő hangsúly már az idei feladatokon volt. Vagyis 1985-ben 1,7 százalékkal nö­velik a termeltetést és felvá­sárlást, a fogyasztásban pedig háromszázalékos növekedésre számítanak a vállalat veze­tői. Ez nem kis feladatot ró a dolgozókra is. Emellett az idén a már gyártott termé­keik választékát is növelni akarják. A háromféle fagy­laltpor helyett nyolcféle íze­sítésűt kívánnak forgalomba hozni, tovább növelik az ol­csóbb vaj mennyiségét, s a tavalyi 90 millió Túró Rudi helyett az új esztendőben már százmillió gyártását ter­vezik. Azaz most sem kisebb Hazánkért harcolt Interjú az űrhajóssal .......... Fiatal repülős századpa­rancsnokként harcolt negy­ven évvel ezelőtt hazánk felszabadulásáért. Ma or­szágos és nemzetközi hírű, Magyarországon is jól is­mert személyiség Georgij Berégovoj altábornagy, a Gagarinról elnevezett űrha­jós kiképzőközpont parancs­noka. Az egyetlen a szov­jet űrhajósok népes táborá­ban, aki részt vett a máso­dik világháború harcaiban. A négy évtizeddel ezelőt­ti eseményekről beszélge­tünk. Egymás után említ egész sor magyar várost, ahol az ötödik légideszant hadosztály kötelékében har­colt: Debrecen, Nyíregyhá­za, Kecskemét, Hatvan. Az­tán következett Budapest, Székesfehérvár — a Bala­ton környéki súlyos hadmű­veletek — Veszprém. A legtisztábban azonban — napra pontosan — Nádud­varra emlékszik: ott, 1944. október 26-án vehette át a Szovjetunió Hőse kitünte­tést, amelyet a korábbi har­cokban tanúsított bátorsá­gáért és hősiességért ítélt oda neki a felsőbb parancs­nokság. A repüléssel 1937-ben is­merkedett meg. Egy évvel később a katonai repülőis­kolába került. Ennek befe­jezése már a Nagy Honvé­dő Háború idejére esett. Harcolt a hitleri megszál­lók ellen először hazája te­rületén, majd Lengyelor­szág, Románia, Magyaror­szág és Csehszlovákia fel­szabadításáért. Nappali és éjszakai bevetések, bajtár­sak, közeli és távolabbi is­merősök elvesztése, ismer­kedés más népekkel, a fi­nom gyöngyösi borral — mindezekről egyszerűen, a nehéz küzdelmekről is pá­tosz nélkül beszél. Neki, és nemzedéke minden tagjá­nak — aki túlélte — éveket hasított ki az életéből a há­ború, s bármilyen régen is volt, örökre bevésődött em­lékezetükbe. Ezért van az, hogy bármilyen témáról is szól — akár a háborús em­lékekről, akár az űrhajózás izgalmas kalandjáról — mindenütt kapcsolódik egy- egy gondolata a békéhez. a béke megvédésének szük­ségességéhez. A háború után sem vált meg a repüléstől, berepülő­pilótaként szolgált. „Eszem­be sem jutott, hogy űrhajós leszek, s egyszer az űrhajó­zással foglalkozom majd” — mondja, s csak némi un­szolásra vállalkozik rá, hogy elmesélje, miként kö­vetkezett be életében ez a fordulat. 1961 végén egy konzultá­ció során látta azt az űrka­bint, amelyben a világ első űrhajósa visszatért a földre. Akkor fogalmazódott meg a gondolat: miért ne lehetne belőlem is űrhajós? „Abban az időben azonban még csak fiatal embereket válo­gattak erre a «foglalkozás­ra«, én pedig már negyven­éves voltam” — teszi hoz­zá, majd huncut mosollyal idézi fel az ötletet, amely mégis rásegítette a pályára. Ismeretség révén befeküdt a leendő űrhajósok egészsé­gi alkalmasságát vizsgáló kórházba, s végigcsinálta az összes próbát. Miután alkal­masnak találták, beadta kérvényét, amihez csatolta az „illegális” vizsgálatok eredményeit. A válaszra fél évet kellett várnia, de utá­na már az űrhajózással köt­hette össze életét. A Szojuz—3 űrhajó fe­délzetén 1968-ban tett sike­res űrutazást, s kapta meg ennek elismeréseként má­sodik alkalommal a Szovjet­unió Hőse címet. Az űrhajózás azóta is be­tölti életét. Meleg szavakkal eleveníti fel, hogy a kikép­ző központ parancsnoka­ként foglalkozott az Inter- kozmosz-program keretében minden olyan ország űrha­jósával, ahol annak idején harcolt. Hosszú évekig volt a Szovjet—Magyar Baráti Társaság alelnöke, s ebben a minőségében többször is járt hazánkban. Végigláto­gatta azokat a helyeket, ahol negyven évvel ezelőtt megfordult, s természetesen másutt is járt. „Nagyon szépre változott Magyaror­szág” — mondja, s búcsú­zóul erőt, egészséget, békét és boldogságot kíván a ma­gyar népnek. K. S. a feladat, mint a lakosság még jobb ellátása tej és tej­termékekből. N A földeken nemigen akad tennivaló, de a mezőgazda­ságban dolgozóknak azért van mit csinálniuk. A tisza- dadai Kossuth Termelőszö­vetkezetből érkezett telexin­formáció szerint náluk is tart a gépek nagyjavítása a mű­helyekben. Eseményekben és eredményekben gazdag óesz­tendőt tudnak maguk mögött, nem véletlen, hogy a gépi eszközöket most fokozott gondossággal kell átvizsgál­niuk. Területük túlnyomó részén befejezték az őszi szántást, őszi vetéseik pedig nagyszerű állapotban ment a télbe. Erre különös figyelmet kellett fordítaniuk, mert a megye egyik legnagyobb bú­zatermő gazdasága az övék. A nyári termés meghaladta a tízezer tonnát, amihez jól jött az egyik legfontosabb beruházásuk a nagy teljesít­ményű gabonaszárító torony. A termelés feltételei az utób­bi években tovább javultak. A bábolnai Iparszerű Kuko­ricatermesztési Rendszer tag­jaként a szántóföldi növény- kultúrákat a legmagasabb szinten gépesítették, és az alkalmazott technológiák le­hetővé teszik, hogy ebben az évben is a rekorderek között legyenek a termésátlagaikkal, miként korábban.

Next

/
Thumbnails
Contents