Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
1985. január 5. □EEEEES] SS«» ■■■■■■■ S^W»K<««í»ífSS5Sí:íS A bankár — Ne haragudjon, de adna kölcsön, ha szépen kérem? — Magának? Egy újságírónak? (Egy kis szünet.) — Azt hiszem, igen. Megbízhatónak látszik. — És ha elinnám, elszórnám a pénzt? — A magaméból akkor is adhatnék kölcsön, biztosan megtalálnám a módját, hogy behajtsam az adósságot. — Csakhogy a bank inkább vállalatoknak, szövetkezeteknek kölcsönöz. Mit tesz a bankár, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese, ha megalapozatlan célra kérik a pénzt? Esetleg jó paitrónusok adnak garanciát, támogatják a hitelt igénylőt. — Az állam pénzéből ugyancsak meggondoljuk, mire adunk. Ott már úgy vagyok vele, mint az előadásomon mondtam: a bankok nem jótékonysági intézmények, nem lehet senki jószívű a népgazdaság terhére. A két ünnep közötti „szünetben”, szabadsága idején a közgazdasági társaság megyei szervezetének meghívására vállalt egy előadást Nyíregyházán a nemzetközi pénzügyi helyzetről Fekete János. A technika háza nagytermében igen sokan voltak kíváncsiak arra, miiként alkalmazkodik a magyar gazdaság a világpiaci helyzethez. Az előadó optimista volt. — Mert megoszlanak a vélemények — indokol. — Azért próbáltam reálisan megvilágítani a helyzetet, hogy mindenki lássa, túljutottunk a holtponton, rajtunk múlik a változtatás. Ahogy mondtam; nincs okunk az ugrálásra, mert nincs olyan többletünk a külkereskedelmi forgalomban, de ami lényeg, hiányunk sincs. Esért a jövőben a hi- veleket azért vesszük fel, hogy gyorsítsuk és előrehozzuk az ország műszaki fejlődését. A bank első elnökhelyettesét és feleségét egynapos nyíregyházi tartózkodása során ki más, mint a bank megyei igazgatóságának dolgozói fogadták, kísérték. — Azt írja meg, ami nem tetszett — biztat a feleség. — Mert nem hiányzott, hogy abban a huzatos, hideg művelődési házban majdnem megfagyjunk. Drága ez az épület ahhoz, hogy ilyen barátságtalanná sikerüljön. Még szerencse, hogy a vendégek estére akár meleg gyógyfürdőt vehetnek. Ugyanis Hajdúszoboszlóról rándultak át Nyíregyházára. A téli szabadság arra volt jó, hogy rendbe hozza egy kicsit az ízületeket, ráfér a pihenés a bankárra a sok üzleti tárgyalás után. Ismét a feleségé a szó: — Most már nem olyan vészes a helyzet, mint két évvel ezelőtt. Akikor bizony minden nap fáradtan jött haza a férjem, reggel nem tudta, milyen nehézségek fogadják a bankban. Kritikus hónapok voltak akkor. A nemzetközi pénzpiacon egyfajta hisztéria alakult ki, hitelválság keletkezett, amikor szinte hetente jelentette be egy-egy ország a fizetés- képtelenséget, adósságai átütemezését. A magyar gazdaság viszont állta a sarat, mégha „borotvaélen” kellett is táncolni a bankosoknak. Kellett a tekintély, a régi kapcsolat ahhoz, hogy a bankár akár telefonon üzletet kössön. — Bizony voltak olyanok, akik hirtelen elvitték a pénzüket, pedig eredetileg hosszabb időre helyezték el nálunk — eleveníti fel Fekete János. — Aztán nemrég, amikor az USA-iban jártam, odasündörgött hozzám az egyik üzletember. „Tudja János, visszavenném a pénzt önökhöz.” Mit mondhattam: „Hozza csak mister ___” Mert nekem ő már nem Tom vagy John, a régi partner, akire számítani lehet. Ezentúl én is Mr. Fekete vagyok neki, aki fogadja az ügyfelet, azt, aki pénzt akar elhelyezni a Nemzeti Bankban a megfelelő feltételek mellett. Arról nem beszéltünk, hogy Fekete Jánosnak jelentős érdemei voltak abban, hogy a magyar gazdaság túlélte a pénzpiaci válságot, a hitelezők rohamát, s ma újra keresik a pénzintézetek a magyarországi hitelnyújtás lehetőségeit. — Legfontosabb ok, aminek ez köszönhető, — hárít el magáról mindent — az a politikai stabilitás, amiben élünk, amivel ez az ország rendelkezik. Ám milyen a gyarló ember, ha már egy pénzügyi szaktekintéllyel hozza össze a sors? Rögtön az jut eszébe, a maga pénzét hogyan forgassa. S a kérdés: — Mit ajánl, ha nekikezdek takarékoskodni, a pénzemet félretenni, akkor vehetek kötvényt is? — Lehet azt is. Egyáltalán támogatjuk a tőke gyorsabb mozgásait, a kötvény pedig erre alkalmas eszköz lehet. Meg kell oldani a kamatok arányosítását, törekedni arra, hogy a szunnyadó pénzeket behozzuk a gazdaságba, annak fejlesztésébe. Ezek után érthető a válasz a szokványos érdeklődésre: okoz-e álmatlan éjszakát a pénz, a milliók és miilliárdok egy bankárnak? — Olyan régóta használom a pénzt, mint munkaeszközt, hogy ez már nem zavarja meg a pihenésemet. Ezzel búcsúztunk vendégünktől. Jó pihenést kívánva, hogy az új esztendőben ismét újult erővel dolgozzon a fáradhatatlannak tűnő bankár, bízva abban, hogy munkája kamatait mindnyájan érezzük. Lányi Botond Magyarország hadtörténete A hadtörténetírás régi adósságát törleszti a Hadtörténeti Intézet és Múzeum valamint a Zrínyi Katonai Kiadó, amikor az olvasó kezébe adja a magyar hadügy fejlődéséről, népünk honvédő és forradalmi harcairól szóló összefoglaló művet. Hasonló méretű kollektív vállalkozásra, a magyar nép fegyveres harcai történetének feldolgozására mintegy fél évszázaddal ezelőtt volt példa. Az akkor megjelent „Vitézségeink ezeréve” című munka — mely természetszerűen magán viselte a polgári történelemfelfogás jegyeit — gyakorlatilag csak a XIX. század végéig adott rendszerezett áttekintést a hazai fegyveres küzdelmek eseményeiről, az első világháborúról már csupán mozaikszerű, vázlatos leírással tájékoztatott. A „Magyarország hadtörténete” című mű a magyar hadtörténelmet a honfoglalás korától az 1970-es évek végéig mutatja be. Az első kötet az 1867-ig terjedő időszakkal foglalkozik, a második 1868-tól, a honvédség megalakulásától a közelmúltig tárgyalja történelmünknek a háborúkkal, a fegyveres harccal kapcsolatos eseményeit. A nagy munka idén ősszel megjelent első kötete nyolc fejezetben tárgyalja hazánk hadügyét és háborúit a magyar törzs- szövetség kialakulásától az 1848— 49-es szabadságharc katona emigránsainak olaszországi ■ és észak-amerikai harcáig. A könyvben részletesen olvashatunk a feudális magyar hadsereg fénykoráról, a „fekete sereg” csatáiról, a törökök elleni harcban jelentős szerepet játszó magyar—horvát határvédelmi területen lezajló csatákról, ostromokról és a magyar állam bukását hozó mohácsi csatáról. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc eseményeit felidéző fejezetben Heckenast Gusztáv akadémikus nemcsak a kuruc hadsereg küzdelmeiről ír, hanem a szatmári békének eddig homályban maradt vagy félreértett részeit is világossá teszi. Bizonyára nagy érdeklődést vált ki majd a könyv hetedik, a „Szabadságharc 1848—49-ben” című fejezete, amelyet a dr. Bona Gábor, a „Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban” című nagy sikerű könyv szerzője írt. Figyelemre méltó a szabadságharc küzdelmeit felidéző rész lendületes stílusa is. A tartalmi részarányok kiegyensúlyozottak, s aligha lehetne indokolt kifogást emelni. Időrendi mutató, forrásmunkák és feldolgozások fejezetenkénti felsorolása, képek jegyzéke, személy- és településnév-mutatók könnyítik az eligazodást, az esetleges ellenőrzést és a kiegészítő tájékozódást. Ezernél több színes és fekete-fehér kép mutatja be a harci technikai eszközöket, a katonaviseleteket és az eseményeket ábrázoló művészi alkotásokat. A kötet szerzőinek munkamódszerére jellemző, hogy a korszakok általános politikai, gazdasági eseményeiben ágyazottan mutatják be a fejlődés jellemző tendenciáit. Lényegretörően írnak a hadügyi változásokról, részletesen szólnak a különböző korok fegyvernemeiről, harci, technikai eszközeiről és a hadsereg szervezési kérdéseiről. Ez a módszer biztosítja a hadtörténelmi események, nevezetes csaták, hadjáratok, háborúk tárgyilagos felidézését, valamint hadszervezők, hadvezérek és harcosok tetteinek reális értékelését. így azok az olvasók, akik először ebben az ösz- szefoglaló műben ismerkednek meg űj történetírásunk eredményeivel és értékeléseivel, sok új és talán meglepő véleménynyel, következtetéssel találkoznak. Érdemes hangsúlyozni, hogy a mű hadtörténetünket a nemzetközi fejlődés egészébe illesztve tárgyalja. Érzékeltetésül néhány alpont címe: A lovasnornád népek és hadművészetük, A X—XIII. századi Európa had- ügye, Európa a harmincéves háború után, Európa és Magyar- ország az 1848-as forradalmakhoz vezető úton stb. Valójában persze a tartalmi mondanivaló bizonyíthatja, hogy a Magyarország hadtörténete sűrítve mutatja be azt az alapvető fordulatot, amely az utóbbi évtizedekben hadtörténetírásunkban végbement. Az első kötet alapján megállapítható, hogy hadtörténetírói gárdánk kitűnő munkával gazdagította szocialista történetírásunkat. Illendő, hogy elismerésként felsoroljuk a — korábbi munkáikból egyébként már ismert — szerzők és szerkesztők nevét: Balázs József, Bona Gábor, Borosy András, Borús József, Heckenast Gusztáv, Liptai Ervin, Marosi Endre, Nagy László, Rázsó Gyula és Szakály Ferenc. A könyvészetileg is kiváló dicséretes művet örömmel veheti kézbe a szakmai és a szélesebb körű olvasóközönség. Orosz Szilárd A sztár a Káprázatbai —«•»— Alfred Hitchcock mondta róla: „Az az ember, akiről a legkevesebbet pletykálnak Hollywoodban.” A megállapítás helytálló: Gregory Peck minden tekintetben tartózkodó ember. Sohasem kereste a nyilvánosságot, nem kavart botrányokat. „Nem érdekel, mit nyomtatnak ki rólam, ba helyesen írják a nevemet” — jelentette ki. A színjátszás minden területén otthonos: a western- ben, a mai vígjátékban, a kosztümös történelmi filmben, a társadalmi drámában egyaránt. 1916-ban született. Egyetem, amatőr színjátszás, színi tanulmányok után 1942-ben mutatkozott be jelentősebb szerepben a Brodwayn. Az orvos dilemmája bemutatója után meghívást kapott Hollywoodba, ahol 1944-ben debütált. Azonnal négy nagy társaság osztozott meg rajta és nem bánták meg. Az egy méter nyolcvankilenc centis, sportos alkatú fiatalember azonnal megnyerte a közönség szívét. Jó külsejű volt, rokonszenves és kitűnő színész. „Azon vagyok — nyilatkozta —, hogy ne ismételjem meg a gyors sikert egymásutánban hasonló szerepkörben. Ügy hiszem, hogy ez egy idő után a művészi teljesítőképesség kimerüléséhez vezet. Művészi életem minden kudarca — bármilyen furcsán hangozzék is — egy lépéssel mindig feljebb vitt a sikerhez vezető létrán. Múltunk tapasztalatai kaput nyitnak a jövőbe, és a csalódás is magában hordozhatja az új reménység csíráját.” Kitűnő rendezőkkel, világhírű partnerekkel dolgozott együtt: Alfred Hitchcockkal, William Wylerrei, Elia Kazánnal, Ingrid Bergmannal, Audrey Hepbumne! és sokan másokkal. Emlékezetes alakításai közé tartozik a többi között a Moby Dick Ahab kapitánya, a tévében nemrég látott Római vakáció újságírója, az Őfelsége kapitánya, Az egymillió fontos bankjegy, A Kilimandzsáró hava, a Ne bántsátok a feketerigót főszerepe. Egy ideig Angliában is dolgozott, majd odahaza gyártó céget alapított. Ebben több progresszív filmet készíttetett, köztük az Életünk legszebb napját. A hetvenedik évéhez közeledő, de még mindig daliás és változatlanul jó színésszel legközelebb január 13-án találkozunk a televízió 1-es programjában 20 óra 05-ikor kezdődő Káprázat című filmben, amely 1965-ben készült. A történet hőse veszélyben forog. Emlékezetkiesésben szenved, nem tudja ki ellen kell védekeznie. Énjét csak lassanként sikerül összeraknia. A filmet Edward Dmytryk rendezte, Gregory Peck partnere Diana Bach és Walter Matthau. Erdős Márta Hazai tájakon A „Fekete Bég“ fészke Nyugat-Magyarországon, Vas megye keleti felében, a Rába folyó mentén fekszik Sárvár. Nevét valószínűleg arról a földvárról kapta, amelyet honfoglaló őseink a Rába és a Gyöngyös folyók összefolyásánál, védelmi céllal emeltek. A vár és a szépen restaurált várkastély — 16. századi későreneszánsz alkotás — kosáríves kapuját Donato Grazioli építette 1589-ben. Az olasz későreneszánsz kedvelt architektúrájának szép magyarországi példája a sárvári várkastély: az ötszögű várban ötszögű a várkastély is, ahogy ezt az olasz reneszánsz építészeti ízlés megkívánta. A híres törökverő nagyúr, Nádasdy Ferenc, a „Fekete Bég” várkastélya ad otthont a Nádasdy Ferenc múzeumnak; híres a fegyvergyűjteménye, mely három évszázad — a 16-tól a 19. századig — harci eszközeinek változatos és látványos seregszemléje. Sárvár, mely a Nádasdyak alatt a magyarországi reformáció egyik központjává vált, a reformáció egyik nagy magyar hittudósát, a humanista író, bibliafordító Sylvester Jánost is befogadta. Sylvester János Nádasdy Tamás udvarában tanító volt. Sylvester Erasmus kritikai szövegének figyelembevételével 1541-ben lefordította a teljes Űj szövetséget, melyet Sárvárott nyomtattak ki. Ez volt az első Magyarországon megjelent magyar nyelvű könyv. A sárvári nyomdát 1537-ben alapította Nádasdy Tamás. A hajdani Nádasdy- vár e két híres lakójának emlékét a valamikori vásárok helyén telepített parkban szép emlékmű őrzi. Új filmek az év elején ^ * Az egyiptomi utas című filmet Pierre Granier-Deferre rendezte, főszereplője Simone Signorét. Botswanái filmvígjáték Az istenek fejükre estek. KM hétvégi melléklet
