Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

1985. január 29. Kelet-Magyarország 7 A gazdasági fejlődés élénkítése A gazdasági növekedés lelas­sulásából eredően a társadal­mi élet minden területére ki­sugárzó, az előrehaladást ked­vezőtlenül befolyásoló, eseten­ként már gátló ellentmondá­sok, feszültségek halmozódtak fel. Ilyenek: a cserearányok romlása; a technikai rés tágu­lása ; a világkereskedelemből való részesedésünk mérséklő­dése és az eszközhatékonyság csökkenése. Mindezek eredője­ként a gazdasági leépülés ve­szélyének kivédése komoly erő­feszítéseket igényelt az 1979— 84. közötti időszak gazdaságpo­litikájától. A FESZÜLTSÉGEK OKAIRÓL A hogyan tovább mellett igen sok embert foglalkoztató kérdés: mik a feszültségek okai? A magyar nép felnőtt, problémaérzékeny, politizáló társadalom. Mi is igyekeztünk azzá nevelni. Ezekre a kérdé­sekre adnak választ a kong­resszusi irányelvek, amikor a hetvenes évek gazdaságpoliti­káját minősítik. Erről a kor­ról ilyen magas szintű doku­mentumban először olvasható ennyire kritikus-önkritikus hangvételű értékelés. A feszült­ségek formájában felhalmozódó gondok gyökerei három ágra vezethetők vissza: a külső fel­tételek romlására; a sok tekin­tetben kedvezőtlen természet- földrajzi adottságainkra (ten­gerparthiány, energiahordozók­kal való ellátottság alacsony szintje stb.); gazdálkodásunk gyengéire. Ebből a hármas ok­ból eredően gazdaságunk ma a világ egyik legsebezhetőbb gazdasága, ami miatt a külső nyomást — a világpiaci hely­zet rosszabbodását a világ or­szágainak többségéhez képest mi sokkal súlyosabbnak érez­tük. A GAZDASÁG LENDÜLETBE HOZÁSA = NEMZETI SORSKÉRDÉS Az 1979—84. közötti hatéves helybenjárást eredményező fo­gyókúra, szakmai nyelven fo­galmazva: restriktiv gazdaság- politika eredményei — különö­sen a világpiac mércéjével mérve — nagyon szerények. Az irányelvek szerint az elmúlt öt esztendő gazdálkodását végig­kísérte az a küzdelem, ame­lyet az ország külgazdasági egyensúlyának javításáért, fi­zetőképességünk megőrzéséért folytattunk. Kétségtelen, hogy a külső egyensúly fenntartása már nem napi gond. Az ered­mények közé sorolható az is, hogy csökkent a fajlagos anyag- és energiafelhasználás, valamelyest bővült és korsze­rűsödött a nemzeti vagyont je­lentő állóalapok tömege. Látni kell azonban, hogy a stagnálás megélénkülésbe fordítása nél­kül alapvető céljaink elérése kerülne veszélybe, vagy szen­vedne csorbát. A rövidség ked­véért ennek csupán három ve- tületét felvillantva: politikailag is rendkívül fontos, hogy a szo­cializmus építése a néptöme­gek, különösen a fiatalok szá­mára gazdasági eredményei, az életkörülmények folyamatos javulása révén is vonzó legyen: a fejlett szocializmus és egy sokáig stagnáló gazdaság egy­mást kizáró fogalmak. A gazdasági fejlődés élénkí­tésének természetesen még szá­mos, az előzőekhez képest ki­sebb jelentőségű indítékai is vannak. A KB 1984. december 4-i ülésén az 1985. évi népgaz­dasági tervvel kapcsolatban el­fogadott irányelvek szerint is nagy fontosságú kérdés példá­ul a gazdaság jövedelemter­melő képességének fokozása, a beruházások és a reálbérek to­vábbi csökkentésének megállí­tása. A beruházások tovább folytatódó visszafogásával ugyanis már az állóalapok kor­szerű szinten tartása is, azaz jövőnk alapjai kerülnének ve­szélybe. A BÉREZÉS GONDJAI A reálbérek csökkenésének megállításával kapcsolatban két nagyon fontos összefüggés­re kell utalni. Egyik: nem le­het tartósan csak az erőfeszí­tések fokozását elvárni. Másik elágazása a kérdésnek az a sa­játos magyar jelenség, ami az életszínvonal-csökkenés kivédé­se, a megszokott életvitel meg­őrzése miatt az aktív keresők többségét mellékes jövedelmek szerzésére serkenti, ha úgy tet­szik, kényszeríti. A mellékes jövedelmek utáni hajsza az érintetteket munkaerejük nagy fokú igénybevételére, szinte önkizsákmányolásra készteti. A pihenés, a szórakozás, az önképzés és a családi élet megrövidítésén kívül ez a gya­korlat egyúttal sajnos a kor­rupciónak is melegágya. A mel­lékes jövedelmek utáni hajszát egyedül a gazdaság dinamizá­lásának folyamán bekövetkező reálbér-növekedés képes enyhí­teni, majd feloldani. Az embe­rek többsége ugyanis normális életvitelre vágyik. Egy idő után ezért feltehetően csak a valóban anyagias harácsoló, a korruptságtól sem visszariadó olyan emberek maradnának fenn a rostán, akiknek soha­sem elég; akikkel szemben az adózás szigorításának elégte­lensége esetén az adminisztra­tív megoldások is erkölcsösek. AZ ÉLÉNKÍTÉS FELTÉTELEI Az irányelvek szerint a fej­lődés meggyorsításához szük­séges feltételek adva vannak, vagy megteremthetők. Az erre utaló jelek a gazdasági tevé­kenység mélyebb analízise alapján már 1984-ben is kimu­tathatóak, s az 1985. évi nép- gazdasági terv is, mint ismere­tes, már joggal építhet rájuk. Ebben az összefüggésben a szkeptikus nézetekkel szemben ezért azt nagyon fontos hang­súlyozni, hogy saját hibáinkon is okulva, az elmúlt évtized hazai és nemzetközi gazdasági fejlődését, a várható tendenciá­kat sokoldalúan elemezve a közgazdaságtudomány ma már megalapozott cselekvési prog­ramot képes a gazdaságpoliti­ka számára megfogalmazni. Egyik ilyen felismerés a vi­lágpiaci követelmények, azaz a gazdálkodásunk számára ob­jektív mércének tekinthető szint {úgy is, mint norma) to­vábbi folyamatos emelkedése. Egy hazánkhoz hasonló kis gazdaság számára ebből egyet­len reális cselekvési alternatíva adódik: a versenyképesség és az alkalmazkodóképesség foko­zásával a világgazdasághoz való illeszkedés előnyösebb pontjainak letapogatása és ki­aknázása. De mitől válik, vál­hat egy ország gazdasági struk­túrája korszerűbbé, maga a gazdaság rugalmasabbá? Min­denekelőtt a gazdálkodás felté­telrendszerétől, attól, hogy a gazdaságpolitika milyen célok követését fogalmazza meg, és attól, hogy a gazdaságirányí­tás eszköztára az így megfo­galmazott célok követését mennyire teszi vonzóvá, vagy képes kikényszeríteni. Az irányelvekben megfogal­mazott gazdasági élénkítéshez önmagukban a gazdasági esz­közök természetesen nem elég­ségesek. A valóságban ezért to­tális, a gazdasággal kapcsolatos viszonyok egészére kiterjedő olyan általános megújulásra van szükség — többek között a gazdaság és a politika kapcso­latrendszerében, az értékrendé ben és a képzés, a kultúra te­rületein is—, amelyek eredmé­nyeként a kockázatot is vállaló tisztességes verseny, a haté­konyság, termelékenység a gaz­dasági élet minden szereplőjé­nek természetes magatartás- formájává válik. Dr. Barta István, a közgazdaságtudományok kandidátusa HÁZTÁJI GAZDASÁGOK, KISKERTTULAJDONOSOK FIGYELEM! A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat február elsejével megnyitja Vetőmag Mintaboltját Mátészalkán, Sallai út 30. sz. alatt. Busz- és MÁV-állomástól 400 méterre. TUDOMÁNY TECHNIKA KÖZGAZDASÁG Jövedelmezővé tehetői Az alma hatalma Egy kis aerodinamika A bátrak sportja A téli tv-közve- títésekben — ha­zai sáncainkon már ritkábban — megcsodálható sí­ugrás kifejezetten a bátrak sportja. Minden síugrás­nak három szaka­sza van. Az első a gyorsulási sza­kasz, amikor a sáncról egyenes vonalban, a lejtő menti mozgás tör­vényeinek megfe­lelően a verseny­ző egyre gyorsul, mígnem a sánc al­ján akár 90—120 km-es óránkénti sebességgel kirö­pül a levegőbe. Míg a gyorsulás szakaszában a lég­ellenállást a lehe­tő legkisebbre kell csökkenteni, a kö­vetkező, a repülési szakasz­ban az a cél, hogy a síző ve­gye föl a jellegzetes síugró testtartást, amelyben a test­léc együttesen létrejön az aerodinamikai felhajtóerő. Ennek nagysága és iránya dönti el az ugrás sorsát. Az ugrási teljesítmény elsősor­ban ennek a repülési sza­kasznak ügyes, szakszerű ki­dolgozásától függ. A repülés szögén túl ilyenkor a léctar­tás, a karok helyzete, de még a ruha minősége is számít. Az utolsó szakasz a földet éréskor kezdődik. Talán az egész műveletben ez a■ leg» veszélyesebb, a legkockáza­tosabb: a levegőben repülve ugyanis a síugró sebessége fokozódik, elérheti a 140— 150 km/óra értéket is! A föl­det érés pillanatában a ver­senyző olyan hirtelen féke­ződik le, hogy a testére ható tehetetlenségi erő elérheti * saját testsúly háromszorosát, vagy négyszeresét. S miután az ugró talajt ért, egy vi­szonylag rövid útszakaszon kell fékeződnie. Ebben azon­ban már az ellenlejtő is se­gít. Hogy az ugrás végső soron mekkora lesz, az két fő té­nyezőn múlik. Az első és alapvető a sánc geometriája (a méretei, a lejtő hajlásszö­ge stb). A második tényező természetesen maga az em­ber, aki a pillanatnyi helyzet kihasználásával, az egyéni tudás és a szerencse révén éri el eredményét, s egy adott sáncon a mért méteradat már egyértelműen jelzi ezt a teljesítményt. Képünkün a síugró jelleg­zetes testtartását láthatjuk: testén emelőerő jön létre, amelynek nagy szerepe van a teljesítményben. Galambok ellen ultrahanggal A Szamos menti Állami Tangazdaság területének 10 százalékán, majdnem 300 hektáron téli almát termesz­tenek. A vállalat összes esz­közértékének 1983-ban majd felét, az átlaglétszámnak pe­dig 62 százalékát az alma­vertikum kötötte le. A válla­lati termelési érték 45 szá­zaléka származott az alma­termesztés, illetve annak já­rulékos ágazataiból. A vertikum jelenlegi ki­építettségét 1979-ben érte el. Ekkor fejezték be az ültet­vényrekonstrukciót, amely­nek keretében 420 hektár korszerű fajtaösszetételű al­mát telepítettek. A hűtőtáro- ló-kapacitást 3000 tonnával, 12 500 tonnára bővítették, és üzembe helyeztek egy évi 30 000 tonna kapacitású ipa- rialma-feldolgozó üzemet is. A termő ültetvények faj­taösszetétele a jelenlegi piaci igényeknek megfelelő, kor­szerű. A pontosan 791 hek­tár termő ültetvény 54 szá­zalékát jonatán, 36 százalé­kát starking és 10 százalé­kát egyéb (golden, ida-red, top-red stb.) fajták adják. A gazdaság almatermésé­nek költségei 1979—1983 kö­zött 48,5 százalékkal emel­kedtek. A költségnövekedés ellensúlyozására többféle in­tézkedést foganatosított a gazdaság. A csökkent értékű termőalapok selejtezésével, új technológiai módszerek­kel, a területegységre jutó hozamszintet 1979—1983 kö­zött 43 százalékkal sikerült növelni. Termelésszervezési intéz­kedések eredményeként nagyrészt fölöslegessé vált a költséges és nem kellően ér­dekelt diák-, illetve alkalmi munka. Fokozatosan növeke­dett 1981-től a gyümölcsös illetménykénti és részesmű­veléssel történő hasznosítása. Mindezek együttes ered­ménye, hogy a termelés ön­költsége — a dolgozók jöve­delmének jelentős növelése mellett — az 1979. évi kilón­kénti 4,02 forintról a 46 szá­zalékos, területegységre jutó költségnövekedés ellenére 16,7 százalékkal, 4,69 forint­ra emelkedett, ami számotte­vően kedvezőbb az országos átlagnál. A gazdaság almatermelése az elmúlt időszakban — a piac közelségének előnyét kihasználva — elsősorban a szovjet exportban volt ér­dekelt. A termelés mérete miatt a technológia szerves része volt a hűtőházi táro­lás. Évente 11—13 ezer ton­na exportra szánt almát tá­roltak. A kiszállított alma Régi elgondolás vált valóra 1983-ban, amikor Vaján a bog­lyatanyai üzemegységben kísér­letként bevezették a mezőgazda­sági gépek önelszámolásos üze­melési rendszerét. Aztán 1984- ben az 5710 hektáron gazdálko­dó II. Rákóczi Ferenc Tsz egész területére kiterjesztették ezt ön­elszámolásos és bérletes formá­ban. A két rendszer lényege némi­leg eltérő. Az önelszámolásos rendszerben a teljesítmény függ­vényében, jóváírásos formában pénz halmozódik fel, amiből a traktoros gazdálkodik. Ha gondos gazdaként üzemelte­ti, ápolja gépét, mint a saját autóját, akkor a munkabéren túl jelentős összeget kap az év végi elszámoláskor. A bérletes üzemelési rendszer­ben a gépek értékének függvé­nyében állapították meg az éves, illetve a havi bérleti díjat, amit a bérlő traktoros, vagy gépko­csivezető fizet a tsz-nek, mini tulajdonosnak. A munkát minden bérlő ma­ga szervezi, munkaidejével is maga rendelkezik, mennyisége azonban fokoza­tosai csökkent. A belső feldolgozás aránya részben a létesített feldolgo­zókapacitás, részben pedig a kényszerű piackeresés miatt 6-ról 49 százalékra, míg a belföldi eladásoké 11-ről 28 százalékra emelkedett. A hűtőházi tárolás jövedel­mezősége, az almaágazaténál is nagyobb mértékben csök­kent. így a hűtőház vállalati szintű jövedelmezőségét csak egyéb, szezonon kívüli hasz­nosítással lehetett megterem­teni. Ennek az elmúlt öt év alatt az árbevétele és ered­ménye felülmúlta az almatá­rolásét. A feldolgozás jövedelmező­ségét csökkenti az almasűrít­mény bizonytalan exportpia­ca, a tengerentúli értékesíté­si lehetőségek fenntartásá­nak többletköltsége, a sűrít­mény szezonális áringadozá­sa is (2—300 dollár tonnán­ként). A frissalma-export ará­nyának visszaesése miatt je­lentkező jövedelemcsökke­nést az ipari feldolgozás bő­vítésével részben sikerült mérsékelni, ugyanakkor a konvertibilis devizabevételt is növelni. A gazdaság 1983- ban 3,6 millió dollár értékű bevételre tett szert almasű­rítményének értékesítése ré­vén. Az 1984-re kialakított ér­tékesítési arányok azt mu­tatják, hogy a rendelkezésre álló árualap nagyobb hánya­dát (50—55 százalékát) első­sorban feldolgozott formában (almaié, * sűrítmény, mélyhű­tött pudingalma) sikerül konvertibilis elszámolású ex­portban értékesíteni. Az árualap további 15—20 szá­zalékát, konzervipari feldol­gozás után, rubel elszámolá­sú piacokon adják el. A köz­vetlen étkezésialma-export az árualap 25—30 százalékát kitevő mennyiségre csök­kent. Ezekkel az értékesítési arányokkal és az így reali­zálható átlagárral az alma­ágazat, ha kismértékben is, de ismét jövedelmezővé vá­lik. Arra a kérdésre tehát, hogy jövedelmezővé tehető-e a télialma-ágazat, igennel le­het válaszolni és ki lehet je­lenteni azt is, hogy nem az ültetvények selejtezése az egyetlen megoldás. Dr. Hegymegi István— Csillag Sándor (A szerzőknek a Fi gy e - l ő című gazdaságpolitikai lapban megjelent írásának rövidített változatát közöl­tük.) az agrotechnikai követelmények betartása mellett a tsz igényei­nek kielégítésével. Az ered­mény a vártnál is jobban sike­rült. Amíg 1983-ban a tsz 7 nagy traktorral és 57 MTZ-vel végez­te el azokat a gépi munkákat, amelyek egy zömében gyümöl­csöt termelő, 5710 hektáros gaz­daságban idényjellegűén felme­rültek, addig 1984-ben a nagygé­pek száma 8-ra növekedett, az MTZ-traktorok száma 17-tel csökkent. A fenti szerződések megkötése idején írásba foglalták, hogy a tsz műszaki bázisa a szerződő felek rendelkezésére áll, az üze­meléshez szükséges anyagok, al­katrészek ellátása, valamint a nagyobb szaktudást igénylő spe­ciális szakmunkák esetén. Ezek biztosítása mellett lehetővé vált a központi gép­javító műhely felszámolása, illetve átszervezése szerszám­gépgyártó egységgé. A szükséges ápolási és javítási munkák nem maradnak el, azt a gép kezelője végzi, vagy az, akit arra felkérnek. Nincs vita a munka minősége körül, a gé­pek üzemképesek, az időszerű munkákat nem akadályozták. A zürichi főpályaudvar csar­nokában oly mértékben elszapo­rodtak a galambok, hogy az utasok csak ritkán ússzák meg „szárazon” a be- és kiszállást. A védett környezet és a bőséges élelmiszer-hulladék egyaránt se­gíti a galambok elszaporodását. A vonatzajt a galambok már ré­gen megszokták, eddig minden elhárító próbálkozás eredmény­telen volt ellenük. Most egy ult­rahanggerjesztő készüléket sze­reltek fel a csarnok tetőszerke­zetének közepe alá; az 146 deci­bel, tehát igen nagy hangnyo­Megszűnt az a gond és problé­ma is, ami a gépek irányításá­val, munkájuk szervezésével kapcsolatban volt. Munkaidőben ácsorgó gépet nem lehet látni. A traktorok számának csökkenésé­vel és a javítóműhely felszámo­lásával 45 dolgozó került más munkahelyre. Közöttük 15-en szerszámgépet gyártanak, ami jelentős árbevételt ad a terme­lőszövetkezetnek. Lényeges és jelentős az alkat­rész-felhasználásnál elért meg­takarítás. Amíg 1983-ban 2 milliónál több értékű alkatrészt hasz­náltak fel, 1984-ben csak 600 ezer forintot. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint 80—85 forinttal kevesebb a hektárankénti önkölt­ség, mint 1983-ban volt. Az időszerű munkákat a táj­jellegnek megfelelően az agro­technikai követelményeket kielé­gítve elvégezték. Az időjáráshoz igazodva, nem az órát nézve dolgoztak az emberek a gépek­kel. Törekedtek a jobb minősé­gű munkavégzésre, mert az üzemeltető szakemberek, de kü­lönösen a háztáji gazdák nem foglalkoztatják azokat, akik hanyag munkát végez­tek. A hanyag munkavégzés szerző­désszegésnek is számít. Volt gond is, ami abból adó­dott, hogy eleinte, a rendszer mású ultrahangot sugároz ki. Az emberi fül számára ez a hang nem hallható, de a galambokat erősen zavarja. (Az emberi fül számára hallható frekvenciatar­tományban ez a hangerő telje­sen elviselhetetlen volna.) A ké­szülék lassan körbeforog, hogy a hang az egész csarnok légterét áthassa. Hogy az eljárás tartósan eredményes-e, azt érdekes mó­don ellenőrzik: az ultrahangger­jesztő működését Időszakonként egy-egy hétre szüneteltetik, s fi­gyelik, hogy a galambok vissza­térnek-e. bevezetése idején a munkát át­vevőktől nem követelték meg a tételes átvételt. Az átvétel a szo­kott módon, sokszor az irodá­ban, nemcsak arra koncentráltan történt, hanem a többi aláírandó között aláíratott. Ebből adódott, hogy itt-ott vastagabban fogott a ceruza, kihasználták az ellenőr­zés lazaságát ott, ahol lehetett. A későbbi revízió alapján derült ki, hogy néhány helyen mélyebben szántottak papíron, mint a valóságban, vagy megnöve­kedtek a táblák egy-két hek­tárral, a szállítás közbeni várakozást tényleges üzemóraként tüntették fel. Ezeket a manipulációkat most már árgus szemekkel figyelik az üzemeltetők, azt a bölcs megál­lapítást tartják szem előtt, „bí­zom benned és becsüllek, azért ellenőrizlek és azért, hogy ne le­gyen lehetőséged kísértésbe es­ni”. Azért is ügyelnek az üzem­egységek vezetői arra, hogy csak a ténylegesen elvégzett munka után fizessenek, mert az üzemegységek önállóak — külön bankszámlájuk van —, így az üzemegység nyereséges, vagy veszteséges volta a munká­juk, a szakértelmük egyik érték­mérője. Dr. Sasvári Gyula ny. főlsk. tanár szaktanácsadó Egy aj gépüzemelési forma Tapasztalatok a vaja! tsz-ben MINTABOLTUNKBAN KAPHATÓ hajtatási zöldségek, konyhakerti növények és virágok vetőmagvai, virághagymák, kertiszerszámok, kerti traktorok, fejögépek, permetezők és egyéb kisgazdasághoz szükséges gépek és gépi berendezések. Zeolit alapanyagú talajjavító anyagok. Műtrágyák. Takarmány kiegészítő anyagok. Előjegyezhető: vetőburgonya. Ingyenes szaktanácsadással állnak dolgozóink a vásárlók rendelkezésére. Várjuk vásárlóinkat! JQplfl -------. Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Nramr—' Nyírségi Központ Nyíregyháza. (116)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents