Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. január 28. Totó, lottó Negyei, szerencsemérleg '84 Pénteken a rádióban több százezren figyelik lélegzetvisszafojtva a lottószámhúzást. El sem tudom képzelni, hogy az ötös találat milyen hatással lehet valakire. (Egyébként 1984-ben megyénkben senkit sem ért ilyen.) Akinek 4-ese, 3-asa ... van, azt pedig nem kerüli el a gondolat: haj, bárcsak még ezt, vagy azt a számot találtam volna el. Tavaly Szabolcs-Szat- márban 159-en érezték meg: melyik 4 számra kell azt a bizonyos, sok pénzt érő X-et ráhúzni. A 3 ta- lálatosok száma 12 303 volt és szinte megszámlálhatatlanul sokan értek el kettest. De a zömüknek a jutalom legtöbbször s. hátha a jövő héten ... — várakozás lett. Megyénkben 1984-ben a totó irigylésre méltó kitöltésével 192 fogadó állította helyesen: melyik labdarűgócsapat mire megy ellenfelével. Kettőszázhat- vanhatan értek el 13 találatot, 12-esért 7192-en kaptak pénzt, 11-esnek 54 186-an örülhettek, míg a 10 találatosért járó ösz- szegért több mint félmillióan tarthatták a markukat. A múlt évben a megyénkben totónyerteseknek összesen 24 millió 683 ezer forintot, a lottózóknak pedig 32 millió 864 ezer forintot fizettek ki. (cselényi) Sárkányok utódai Szerte a világon több mint 3000 gyíkfaj él, melyek — bár elsősorban a meleg, trópusi tájak lakói — nagyságban és életmódban erősen különbözhetnek egymástól. A hazai hét faj között legtermetesebb zöld gyik például a maga 35—40 centiméteres hosz- szúságával csupán apró törpének tűnhet ázsiai rokonaihoz, az óriás vará- nuszokhoz képest, amelyek kifejlett példányai a 3 métert is meghaladhatják. Tulajdonképpen meglepő, hogy ezeket a hatalmas állatokat a tudomány csak 1912 óta ismeri, sőt egy eddig még ismeretlen varánusz- gyíkot csupán a legutóbbi években fedeztek fel Oj-Guinea mocsaras erdeiben. De bármily nagyok is ezek a ma élő hüllők, mind eltörpülnek a rég kihalt „sárkányok", a dinoszauruszok mellett, amelyek sok millió évvel ezelőtt — a triász és a kréta földtörténeti korokban — népesítették be a Földet. A gyíkok rendjébe tartozó óvilági családról, a varánuszfélékről érdemes tudni, hogy többnyire nagy termetű, tipikus gyik alkatú, kitűnő szaglóké- pességű, talajon élő hüllők. Kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztanak, fogságban — testnagyságuknak megfelelően — egerekkel, tengerimalacokkal és nyulakkal etetik őket. Áldozatukat megragadják, majd ide- oda rázva megölik, s végül egészben lenyelik. Ha pedig a megragadott állat túlságosan nagynak bioznyulna, akkor elülső lábaik karmaival igyekeznek azt előbb széttépni. De nemcsak saját vadászzsákmányukat fogyasztják el, hanem a dögöt is megeszik. A varánuszok nyelve hasított és bőrtokba húzható Képünkön a varánuszcsalád egyik jól kifejlett tagját láthatjuk a Türkmén SZSZK-hoz tartozó Kara-Kum sivatag lakóját, amint éppen táplálék után kutat. 150 éve kezdődött Manézsok Magyarországon Czája, az erős ember Másfél évszázada jelentette a Honművész című újság, hogy bizonyos Wulf Henrik úr, németholland cirkuszigazgató és „lo- vagművész” Pest-Budára érkezett és a Rakpiacon — ez a Tudományos Akadémia épülete mögötti tér volt — társulatával fellép, hogy a főváros nagyérdemű közönségét mind maga, mind kompániájának akrobatái, kötéltáncosai és zsonglőréi szórakoztassák. Wulf Henrik 1834 után is bérelte a Rakpiacot, családja pedig úgy megszerette a magyar fővárost, hogy lakást vásárolt és megtelepedett. A szakmát a gyermekek és az unokák immár itt folytatták. Köztük Wulf Ede is, aki a Városligetben felépítette az első állandó cirkuszépületet, mégpedig vasvázas hullámbádogból. Pontosan ott, ahol ma a Fővárosi Nagycirkusz áll. Mindez a múlt század végén történt; akkor tehát, amikor Budapest világvárossá nőtte ki magát, és amikor mindenféle művészetekkel együtt a cirkusz is remeknél remekebb produkciókkal vonzotta a közönséget. Hogy ki mindenki fordult meg ekkoriban a Városliget hullámbádogos épületében, azt felsorolni sem lehet. Néhány egészen kiváló manézsművészt azonban ilJapán Az édesszájú szörny rémtettei Az élet gyakran felülmúlja a legmerészebb krimiíró fantáziáját is. Japánban bizonyára sokat gondolnak mostanában erre a megállapításra, mikor a 21 arcú szörny legújabb gaztetteiről hallanak, olvasnak. A titokzatos társulat múlt év tavasza óta tartja rettegésben a szigetország lakóit — főleg az édességkedvelőket. Első jelentkezésekor — 1984 márciusában — emberrablással próbált pénzhez jutni. A bűnszövetkezet elrabolta az egyik legnagyobb édességgyártó cég elnökét. A gyár azonban hallani sem akart a mintegy négymillió dolláros váltságdíjról, no meg a nagy meny- nyiségű aranyról, amit a 21 arcú szörny a gyárosért cserébe kért. Hogy, hogynem, az áldozat mégis kiszabadult. Egyesek akkor azt rebesgették, hogy a banda mégis megkapta a pénzt, csak épp a rendőrség tudta nélkül. Mindenesetre a 21 arcú szörny beígérte a vállalatnak, hogy termékeit mérgezni fogja, ha nem kap újabb pénzt. Habár fenyegetéseit nem váltotta be, a céget így is tetemes veszteség érte. A történet második része tavaly szeptember végén kezdődött. Ekkor a szörny egy másik édességgyártó céget, a Morina- gát nézte ki magának. A gyár nem hajlott meg a zsarolás előtt, nem volt hajlandó a kért négymillió dollárt kifizetni. Ezúttal viszont a banda beváltotta fenyegetését. Több napilap szerkesztőségébe levelet juttatott el, melyben közölte, hogy néhány szupermarketben és élelmiszeráruházban 20 zacskó mérgezett Morinaga-cukorkát helyezett el. Felhívta a rendőrök figyelmét arra, hogy a csomagokat veszélyt jelző cédulával látta el, továbbá pontos leírást adott arról, hogy hol találhatók ezek a csomagocskák. Az, hogy tragédia ekkor nem történt, annak köszönhető, hogy a rendőrség — élve „elővételi” jogával, — gyorsan begyűjtötte az édességeket. A cukorkák vizsgálata kimutatta, hogy azok darabonként 200 milligramm ciánt tartalmaztak, ami bőven elég egy felnőtt meggyilkolásához. A rendőrség azóta is nagy erőkkel folytatja a nyomozást a banda kézre kerítésére, a negyvenezer rendőr és detektív eddigi tevékenységét azonban nem sok siker koronázta, összered- ményük egy videofelvétel, melyen az egyik élelmiszerbolt édességeket tartalmazó pultja A rendőrök ciános cukorkát keresnek. előtt topog egy szemmel láthatóan ideges férfi. Hogy a szörny „egyik arcáról” van-e szó, azt nem lehet tudni. Ha pénzt nem is sikerült a bűnözőknek a Morinagától kicsikarni, annyit mindenesetre elértek, hogy Japán nyugati részén teljesen eltűntek a cég termékei a boltok polcairól. A gyár termelése 90 százalékkal csökkent, több száz alkalmazottat kénytelenek voltak ideiglenes otthonmaradásra felkérni. lendő közelebbről is bemutatni. A sort mindenképpen Giuseppe Barrocaldival kell kezdeni. Azzal a Modenában született olasz nemessel, aki Novaránál az itáliaiak seregében harcolt, majd pedig becsavarogta a nagyvilágot. Végül is egy cirkusznál kötött ki, ahol hamarosan lovasművésszé képezte ki magát. Dirigált és utódokat nevelt. Nála kezdte például legendás erőművészi karrierjét Czája József. Az a Czája, aki alig tizenöt éves korában Vácott földhöz vágott egy hivatásos birkózót, és aki később a Czája vándor- cirkusz gazdájaként aratott mindenfelé sikereket. Egyebek között a Beketow cirkuszban is föllépett. Abban az intézményben, amelynek a neve megintcsak ismerős mindazoknak. akik a cirkuszművészet iránt egy kicsit is érdeklődnek. Beketow Mátyás — akárcsak Barrocaldi úr — katona volt, csakhogy ő az orosz cárt szolgálta egészen addig, amíg bohóccá nem képezte magát egy koppenhágai cirkuszban. Aztán állatokat idomított, míg végül maga is kikötött a lovaknál. A lovai mellé elefántokat, zebrákat, kutyákat is szerzett, és ezekkei a vegyes állatszámokkal aratott olyan sikereket, amelyek hírére még a bécsi Burg ura, Ferenc József is átrándult a Városligetbe. Beketow — akinek idomított paripái közül éppen hetvenhatot vonultattak be, és küldtek a pusztulásba az első világháborúban — szintén az artistagenerációk egész sorát indította el a pályán. A bohócok fölfedezésében szinte tévedhetetlen volt. Az utolsó csárdás: Nyírié... Farsangi szép emlékek Bizonyosan nagyot dobbant a szíve annak a hölgynek, aki a fényképen látható, a nyíregyházi Piringer és Jóba nyomdában 1883 januárjában készített táncrendet megkapta. Valószínűleg az egész lényét a leendő, semmivel sem pótolható mulatság közeledésének, s az azon való részvételének varázsa hatotta át. Türelmetlenül várta, számolta a napokat, a perceket és azon tűnődött, hogy a valóságos, vagy csak az álmában lévő szerelmének melyik táncot adja. Sajnos, a táncrend eredeti tulajdonosával már nem beszélgethetünk. Azonban idős asszonyok elmondták: abban az időben a táncban (közben) a lekérés nem volt divat. Ezért a férfiak és a nők a tánc előtt egyezkedtek: melyik táncot, kivel ropják. így a fényképen a nyomtatott betűk mellett látható ceruzás kézírás azt jelöli: például a hölgy a szünóra után az utolsó csárdást (virradtig) „Nyírivel” járta... Tehát a hölgy 1883. január 27. előtt lázasan készítgette, próbálgatta a ruháit; számára mihez, mi áll a legjobban, miként tehet a partnerére, valamint a társaságra minél előnyösebb, netán egy kis irigységet is kiváltó, sőt a kívánt kedvesében szerelemre lobbantó hatást. A képen látható táncrend szerint a zenére végzett rit- musos mozgás a páros ütemű magyar népi tánccal, a csárdással kezdődött, amit a cseh eredetű, kétnegyedes gyors ütemű párostánc, a rezgő polka követett, majd a (I) franciacsárdás jött. Utána a lengyel eredetű, háromnegyedes ütemű, mérsékelt tempójú táncot, a lengyelkét ropták, később ismét magyar, valamint francia csárdásra dongott a padló, míg a nyitány utolsó felvonásaként a kétnegyedes ütemű gyors ugró (kör) táncot, a galoppot járták. Hogy mindez miért jutott eszünkbe? Mert a február a farsangok ideje. Hogy mennyire az, azt csupán egy hely, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezete Művelődési Házának programja is bizonyítja. Például ott 1985. február 2- án az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat, február 9-én a Kelet-Szövker, 16-án a KPVDSZ megyei bizottsága, 23-án a Zöldért, március 2-án pedig az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat tartja farsangi mulatságát. (cs. gy.) Forradalom az afrikai divatban A forradalom, ezúttal nem valami újat, hanem inkább a régi felelevenítését jelenti. Legalábbis ezt a célt tűzte ki maga elé egy 24 éves kenyai divattervezőnő, Namulanda Kumola, aki arra próbálja rávenni honfitársnőit, hogy hagyjanak fel a nyugatmaj- molással, és az afrikai földrészen megszokott kelmékből készült ruhákat hordjanak. Mi mással lehetne magyarázni, mint a mérhetetlen sznobizmussal, hogy az afrikai nők vállalva az anyagi áldozatot is, a nem túl kényelmes, szintetikus, európai anyagokból készült öltözékeket hordják? — teszi fel a kérdést Kumola. Ö maga Nairobiban működő divatszalonjában a gyakorlatban is megpróbálja elképzeléseit népszerűsíteni. A tűző melegben minden kicsit is műszálas anyag felesleges szenvedést okoz viselőjének, a bőr nem tud lélegezni, a test valósággal befülled, tovább fokozódik a hőségérzet — fejtegeti az ifjú divattervezőnő. Még ha nem találták volna ki mindezen kellemetlenségek ellenszerét! De erről szó nincs. Miért hisz- szük, hogy a hagyományos, kézzel szőtt, kizárólag természetes alapanyagokat tartalmazó, jellegzetes afrikai kelme, a belőle készült szellős viselet csupán hóbort? Dehogyis ! Anyáink, nagyanyáink pontosan tudták, mit kell viselni ezen az égövön — mondja Kumola. Akivel egyet is értenek — egyelőre a külföldiek. Mert ők máris szívesen vásárolnak a nairobi szalonban — vagy akár a falusi asszonyoktól is, akik készséggel adják el a különc külföldieknek hagyományos bő ujjú, élénk színű ruháikat. A helyiek ezzel szemben nem értékelik a forradalmi eszméket és inkább tovább izzadnak a divatosnak vélt és legalább 3—4-szer drágább európai típusú ruhákban. így azután Kumola fő vásárlói egyelőre a Kenyában élő, vagy ott turistáskodó európaiak, amerikaiak. El vannak ragadtatva az Európában valódi reneszánszát élő természetes anyagok minőségétől, a színek orgiájától, a sima fazonok célszerűségétől. Kumola, aki a mesterséget Amerikában tanulta, arra mindig vigyáz, hogy ha csak árnyalatokban is, de azért figyelembe vegye a nagy divatszalonok irányzatait. Vásárlói azt se nehezményezik, hogy kreációi nem nagyon terhelik pénztárcájukat... 'Kxé^.yp «i« (^.’ nyitány. .: ff :, Szánéra. :JE 1. Lassú magyar,esárdAs.^í'l'.iassu magyar, csárdás. »X- <Ü fjK'j 2.Rezgő-polka. ... 2.Keringő. &y% 3.1. Primozía-négyos.tAfjf. 3. XII. Franczia-négyes, Zffé? cjj csárdás. / j csárdás. :fJ í| 4. Longyelko. J 4.Rezgő-polka. Jgr #< L«*»u magyar,csárdás,! I 5.Lassú magyar, ceirdáe«/^5a C '. 6. II. Franczia-négyos,', ( 0.IV. Franczia-negyes, “ 3j * ifj csárdás. | lengyelko. ,„. , % í|y^ 7. Hopps-polka. Galopp. ^ 7. Csárdás vlradtig.. -g, í
