Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. ^ dr. Kovács Mihállyal, a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. osztályvezetőjével Kedves Barátom! Legutóbbi találkozásunkkor arról be­széltél, hogy az élet milyen furcsaságo­kat is produkál. Hogy egy általad jól ismert szövetkezetnél választás volt, s a hosszú évekig ott lévő elnök a kettős jelölés „áldozata” lett. A tagság — élve jogaival — új embert ültetett az elnöki székbe. A régi vezető — mint mondtad — a választás előtt igen magabiztos volt, s a hagyományokhoz híven ezúttal is disz­nótoros, közös vacsorára került sor, — ezzel is pontot téve az eltelt öt év mun­kájára. Erre a választási szituációra az elnök nem számított. Mindig is nagyvo­nalú volt, Okos partnernek bizonyult a. tárgyalásokon, széles kapcsolatai voltak országszerte, piaci gondokkal soha nem keltett szembenéznie a szövetkezetnek. Vezetése alatt több esetben is méltán nyerték el a kiváló címet. Az utóbbi időben azonban törés állt be a szövetkezet életében. Kevésbé vet­ték figyelembe a megváltozott gazdasá­gi viszonyokat. Az elnök nagyvonalúsá­gát egyesek rosszul értelmezték és visz- szaéltek vele. Mind nagyobb teret nyert az intrika — a korábbi jó közösségi szellem helyett. Az elnök hibájául rótták fel, hogy egyre többet néz a pohár fenekére, hogy a dolgozók munkahelyi és családi prob­lémáinak megoldását félvállról kezeli. Egyesek az ő számlájára írták, hogy baj van a minőséggel, az anyaggazdál­kodással, az árképzéssel, a fegyelemmel. A kettős jelölés eredménye most bi­zonyított: az emberek a jót hamar elfe­lejtik, ha a borítékuk nem vastagodik. Csak kevéske jó szó hangzott el a múlt­ról, az érzelmek egycsapásra megvál­toztak az új elnök irányába, tőle várják szövetkezetük megújhodását. Kedves Barátom! Az általad említett eset igen tanulsá­gos, a régi s az új elnök, de a tagság számára is. Mert dlveszett a szövetke­zeti mozgalom számára egy korábban jól doilgozó vezető. Mert menet közben nem figyelmeztették a hibáira, közvetlen ve­zető munkatársai nem bizonyuJtak jó és megbízható partnereknek a bajok meg­előzésében, megoldásában. A tagságnak sem árt önkritikusan szembenéznie a tényekkel: a selejtes munkát, a munka­helyi fegyelmezetlenséget, az italozást nem tehet csak egy ember számlájára írni. Az eltelt néhány hónap még kevés ah­hoz, hogy a változások hatását le lehes­sen mérni. Ma még azít lehet tapasztalni,, hogy a régi gondok jelen vannak. Az initrikusak — akik a fellelhető hibákból korábban is táplálkoztak — ezúttal még' jobhan „jóllakottnak” érzik magukat, s a váltást csupán az elnöki. szék körüli „sleppváitásnak” vélik. Ma is sok a mi­nőségi kifógás, az anyaggazdálkodás, az árképzés ma sem szolgálja a szövetkezet jövedelmezőségét, a munkahelyi italo­zás sem szűnt meg. Igaz, tavaly még nyereséggel zárt a szövetkezet, de mit hoz a jövő? Eszembe jutott egy régi mondás: ha a fát kivágják, kidől az árnyéka is. Tu­dom, hogy ez nem elegendő magyarázat a ,,steppváItásna”, de talán érdemes rajta elgondolkozni. A megújhodást az új elnök nem képes egyedül megoldani. Ez az egész tagság ügye. Rendezni kell a sorokat, őszinte kritikai légkörre, s nem fülbe súgásra van szükség, amely az elnöki döntéséket a helyes irányba segíti. A tagság a kettős jelölésnél véleményt nyilvánított. Ez azonban csak egy a szö­vetkezeti demokrácia által biztosított jogokból. A jövőben tudomásul kell venni: egyre nagyobb lesz a piac sza­bályozó szerepe, nem nélkülözhető a fe­gyelmezettebb munka. A tagságnak job­ban kél! érvényesítenie kötelességeit is, a tulajdonosi szemléletnek felelősséggel kell párosulnia. Csak így lehet..vasta­gabb a boríték. Ezt szerettem volna még elmondani, de találkozásunkkor erre már nem jutott idő. Üdvözöl régi barátod: a lakásgazdálkodásról A Két éve, hogy a nyíregyházi tanács w megalkotta új lakásrendeletét, ám amint arra az utóbbi időben hozott in­tézkedésekből következtetni lehet: nem­sokára új lakásrendelet születik. Mi in­dokolja a rendelet ilyen gyors módosí­tását? — Részben a központi jogszabály módo­sítása, részben az eltelt idő alatt szerzett ta­pasztalataink. Tulajdonképpen már a lakás- rendelet elfogadásakor felmerültek kérdője­lek. Vajon jó-e a vállalati támogatásról szó­ló rész? Nem mindenki a maximális segít­séget adja-e majd, s ezzel, hátrányos hely­zetbe juttatja azokat, akik munkáját, fon- ‘ tosságát reálisan értékeli a munkahely. Ezenkívül van két olyan réteg, akiknek gondjain a ma érvényben lévő rendelet alapján nem tudunk a kívánt mértékben javítani. Egyik ilyen réteg a nyugdíjasoké. Nekik már nem születik gyermekük, ők már nem kapnak kitüntetést, nem történik ve­lük semmi olyan, ami újabb pontokat ered­ményez, s gyakorlatilag évi hárommal emel­kedik pontjaik száma. Ez pedig azt jelenti, hogy belátható időn belül nem jutnak la­káshoz. Q Hogyan kívánnak ezen változtatni? — Az az elképzelésünk, hogy a nyugdí­jasoknak a Nyíregyházán eltöltött folyama­tos munkaviszonyát vesszük figyelembe. Ha például egy özvegy nyugdíjas kér lakást, aki nem dolgozott, akkor a férje folyamatos munkaviszonyát vesszük figyelembe. Ki kel­lene mondani az új rendeletben azt is, hogy a nyugdíjasnak a nyugdíjba menéskora fog­lalkozását vesszük figyelembe, tehát aki munkás volt, az élvezzen előnyt nyugdíjas korában is, ha lakást kér. £ Melyik volt a másik réteg? — A fiatalok. Célunk akkor is az volt, hogy a fiatal házasok lakáshoz jutásának esélyeit növeljük, ezért határoztuk meg a ta­nácsrendeletben, hogy aki első lakásként haj­landó garzonba, vagy mondjuk csökkentett értékű lakásba költözni, annak belátható időn belül véglegesen megoldjuk lakásgond­jait. Az az igazság, hogy ez csak részben vált be, mert a fiatalok jogigényüknek meg­felelő lakáshoz, illetve összkomfortos gar­zonhoz ragaszkodtak, s ezt nekünk tudomá­sul kell venni. Nem aratott sikert az a szán­dékunk, hogy a fiataloknak első alkalommal alacsonyabb komfortfokozatú lakást adjunk, elsősorban azért, mert ezek a lakások a vá­ros olyan részein találhatók, ahová nem szívesen költöznek az emberek. £ Milyen változást terveznek? — Annak ellenére, hogy nem teljes mér­tékben váltak be elképzeléseink, tovább szeretnénk bővíteni az elsőként adható la­kások körét: az összkomfortos garzon mel­lett az egyszobás lakások kiutalását is lehe­tővé tesszük, a csökkentett lakbérű öveze­tekben pedig szobaszámtól és komfortfoko­zattól függetlenül kaphatnak lakást a fiata­lok. Elképzeléseink szerint az ilyen lakások 60 százalékát fiatalok kapják. A A fiataloknak nemcsak az jelent hát­rányt, hogy nincs megtakarított pénzük, hanem hogy nincs több éves munkavi­szonyuk, nem élvezik azokat az előnyö­ket, amit a több éves nyíregyházi lakos­ként eltöltött idő jelent. — Ezek a gondok a pályakezdés gondjai, ezért úgy gondoltuk: feltétlenül módosítani kell a rendeletnek ezen részén is. Például úgy, hogy az egyetemen eltöltött időt Nyír­egyházán töltött munkaviszonynak fogad­juk el, természetesen csak akkor, ha Nyír­egyházán létesítenék munkaviszonyt. Egy másik javaslat: mivel Nyíregyházán nincs albérlők háza, van viszont orvosszálló, nő­vérszálló, főiskolai kollégium, ezért akik itt laknak, azoknak első lakásként ezt is elis­mernénk, természetesen csak akkor, ha ta­karékoskodnak és az előtörlesztést befizetik. A Nagy vita volt az előző rendelet elfoga- w dásakor azon: vajon igazságos dolog-e, hogy a KISZ egyetlen javaslatával öt­ven százalékkal emelheti a fiatalok pontszámát, mert ha ezt minden fiatal­nál megteszik, akkor gyakorlatilag nincs is jelentősége. — Ezt az 50 százalékot csak a kétlépcsős lakásvásárlás esetén adhatta a KISZ, tehát a fiataloknak csak kis része jutott ezáltal előnyhöz. De még így sem volt túlzottan szerencsés kategorikusan megszabni, hogy a városi KISZ javaslata 50 százalékot ér. Ezért olyan módosítást javaslunk, hogy ne ötven százalékkal, hanem ötven százalékig emel­hessen pontszámot a munkahelyi KISZ ja­vaslatára a városi KISZ-bizottság. Ez ter­„...Nem aratott sikert az a szán­dékunk, hogy a fiataloknak első alkalommal alacsonyabb kom­fortfokozatú lakást adjunk, első­sorban azért, mert ezek a laká­sok a város olyan részein talál­hatók, ahová nem szívesen köl­töznek az emberek...” mészetesen egy bizonyos fokú rangsorolást is eredményez. A Hogyan vált be a rendeletnek az a ré­sze, amely a munkahelyek javaslatai­nak érvényesítését tette lehetővé? — Sokkal jobban, mint ahogy arra számí­tottunk. őszintén szólva voltak olyan aggá­lyaink, hogy minden munkahely minden dolgozójának a maximális, tehát 20. pontot adatja majd, de a tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a munkahelyi négyszögek meg­fontoltabbak voltak, körülbelül átlagosan 10 pont segítséget jelentett a munkahelyi ja­vaslat. Voltak tehát, akik nem kaptak pon­tot, voltak, akik 10, és olyanok is, akik 20 pontot kaptak. Volt persze igen furcsa mun­kahelyi javaslat is. Az egyik Nyíregyházától 20 kilométernyire lévő tsz például egy ott dolgozó házaspárnak a Nyíregyházára be­adott lakáskérelmére 20 pontot kért, mert ugye a tsz-nek „komoly érdekei fűződtek hozzá”, hogy ez a házaspár Nyíregyházán kapjon lakást. A Gondolom, nem csak az előző rendelet kérdőjelei miatt vált szükségessé a mó­dosítás. — Természetesen nem. Az elmúlt években tovább csökkent az állami pénzből építhető lakások száma, miközben a lakásárak és a lakásépítés költségei emelkedtek. Mindezek együttes következményeként különösen az alacsony jövedelmű családok és a fiatal há­zasok lakáshoz jutási lehetősége nem javult a szükséges mértékben. 0 Hogyan szeretnének ezen változtatni? — Most érvényben lévő rendeletünk csak a lakáselosztásról szól. Ügy gondoljuk azon­ban, hogy az újban szükséges lenne a telkek tartós használatba adásáról is rendelkezni, s abban is valamiféle olyan rangsort felállí­tani, ami előnyben részesíti a fiatalokat és a kettő, vagy többgyermekes családokat. Aki lakást szeretne, mindenki tudja, hogy ha lemond igényéről, vagy ha már lakása van, s azt visszaadja a tanácsnak, akkor je­lentős kedvezményeket kap. Most úgy sze­retnénk- rögzíteni, hogy aki szociális tanácsi bérlakásra jogosult, de épít, vagy lakást, vá­sárol, s a saját anyagi erejét is felhasználja, az az elfogadott programnak megfelelő mér­tékű vissza nem térítendő támogatást kap a itanácstól is. (Erről a programról egy ter­jedelmes írás jeleni meg lapunk 1984. deJ cember 21-i számában. A szerk.) Akik viszont tanácsi bérlakásukról mondanak te, többszörös használatbavételi díj ellenében és építkeznek, azok a jelenleginél nagyobb, a lakáshasználatba vételi díjnak várhatóan négyszeresét fogják visszakapni. A Apropó: mennyi lakásigénylőt tartanak most nyilván? — Mielőtt az új lakásrendelet megszüle­tett, 7200 igénylőt tartottunk számon, majd amikor meg kellett újítani az igényeket, számuk 3872-re csökkent. Ez a szám magá­ban foglalja a lakáscserét kérők számát is. Annak ellenére, hogy 1983-ban mintegy 700 lakásigényt elégítettünk ki, az igénylők szá­ma 4116-ra emelkedett. ^ Milyen lakásokat kérnek legtöbben? — OTP-lakást, számuk most 2500 és közü­lük csaknem ezer a fiatalok száma. A fiatal házasok közül 407 család egy-, 162 család kétgyermekes, a három vagy annál több- gyermekes családok száma mindössze 11. Tanácsi lakást 1158-an kértek, közülük 445 a fiatalok és 402 a kettő vagy többgyerme­kes és egyben alacsony jövedelműnek te­kinthető családok igénye. Ez a megoszlás kedvező lehet a tanács számára, hiszen korábban több volt a tanácsi lakást, mint az OTP-lakást igénylők száma. Mi okozta ezt a válto­zást? —i Korábban a tanácsi lakás alatt nem­csak tanácsi bérlakást, hanem tanácsi érté- kesítésű szövetkezeti lakást is értettünk, s ez igen népszerű kategória volt. Az utóbbi években csökkent, majd megszűnt a tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások építése, mert ezt az állam nagyon nagy összeggel tá­mogatta. Az ilyen lakást kérők döntő több­sége OTP-laikásra módosította igényét, mert így abban reménykedhetett, hogy hamarabb lakáshoz jut, mintha tanácsi bérlakásra vár­na. Népszerű volt korábban a lakásszövet­kezeti forma, az utóbbi időben viszont kevesebbet hallunk róla. Mi ennek az oka? — Tulajdonképpen mi sem értjük. Tény, hogy a megújított igények alapján mind­össze 89 család kívánt lakásszövetkezeti formában építeni. Az igénylők közül a fiata­lok száma 28, a kettő vagy többgyermekes családoké pedig 13. Talán a lakásépítő szö­vetkezetek híre nem a legjobb, de nagy a belépő összegének befizetése és a beköltö­zés ideje közötti idő is. Az emberek meg­szokták, hogy ha az OTP-től kapnak lakást, befizetik a pénzt és költözhetnek. Ha taná­csi lakást kapnak, befizetik a használatba­vételi díj összegét, s máris költözhetnek. A lakásszövetkezetnek nincs annyi pénze, hogy előbb építsen, s utána értékesítsen, ők a tagság pénzéből építenek lakásokat. Az előbbi számokból és a lakásépítési lehetőségekből ítélve nem valami ró­zsás a kép a tanácsi lakásra várók előtt. — Sajnos nem. Ahogy" ma ismerjük a ta­nácsi lakásépítési lehetőségeinket, körülbe­lül a VII. ötéves terv végére tudunk annyi lakást építeni, amennyi a mai igényeket ki­elégíthetné. Tehát olyanok is vannak, akik­nek nyolc évet is kell majd lakásra várni. Ez elviselhetetlenül hosszú idő. Ezért dolgozott ki a megyei tanács végrehajtó bizottságának irányelvei alapján a városi tanács végrehaj­tó bizottsága olyan programot, ami a fiatal házasok, illetve a kettő vagy többgyermekes csaiáctotei«k«shoz-tetesól-meggyorsítja. A Az előző rendelet elfogadásakor nagy ^ reményeket fűztek a lakáscseréhez. Most — úgy tudom — ezen a részen is változtatni kívánnak. — Valóban így volt, s várakozásunk iga­zolódott is. Egy csere tulajdonképpen két, olykor három igény kielégítését is lehetővé teszi. Ha egy "cserét kérő lakást kap, amit lead, új igénylőnek adhatjuk, s két nevet tö­rölhetünk a várakozók listájáról. 1983-ban szép eredményeket hozott ez a lehetőség a lakásgazdákodásban, a múlt évben azonban változott a helyzet. A megemelkedett lak­bérek, a nagy összegű lakás-használatba­vételi díj miatt a nagyobb lakásoknak nehe­zebben akadt gazdája, .gyakorlatilag alig volt olyan család,’ aki másfél vagy kétszobás lakás helyett nagyobbat kért volna. A la­kásrendelet viszont azt írta elő, hogy az épü­lő lakások felét cserére kell felhasználni. Így jutottunk el oda, hogy a tavalyi név­jegyzék készítésekor már alacsonyabb pont­számmal is adtunk nagyobb lakást, mint ahogy azt eredetileg szerettük volna. Ügy tervezzük, hogy az új lakásrendeletben 50- ről 30 százalékra csökkentjük a cserére fel­használható lakások számát. Mostani ada­taink szerint egyébként körülbelül 20 száza­lék a cserét kérők aránya. Milyen egyéb változások várhatók a lakásrendeletben? — A korábbitól eltérően arra gondoltunk, hogy beiktatunk olyan paragrafusokat is, amelyeknek nem mindenki fog örülni. Pél­dául arra gondoltunk, hogy aki nem ren­deltetésszerűen használja a lakását, vagy al­bérletbe adja mondjuk egy szobáját, világos, hogy nem kaphat nagyobb alapterületű la­kást. Szigorítást jelent, hogy aki saját hibá­jából nem dolgozik, vagy a szocialista er- köccsel össze nem egyeztethető módon él, azt a lakáselosztó társadalmi bizottság nem javasolja majd a névjegyzékre venni, így gyakorlatilag csak akkor juthat lakáshoz, ha életformája megváltozik. Ugyanakkor ter­vezzük, hogy mérsékeljük, vagy méltányos­ságból hosszabb részletfizetési időt engedé­lyezünk annak aki önhibáján kívül nem ké­pes keresni, például beteg, szociális segélyt kap, meghalt a férje, vagy a felesége, van két-három gyermeke, s csupán azért nem juthatna az őt megillető lakáshoz, mert nem tudja a használatbavételi díjat befizetni. Mit jelentenek ezek a kedvezmények a fiataloknak és a nagycsaládosoknak? — Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, hogy mind a fiatal házasok, mind a több- gyermekes családok három éven belül la­káshoz jussanak. ^ Köszönöm a beszélgetést. Balogh József ^HÉTVÉGI] L INTERJÚJ KM KTVÉSí! MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents