Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-26 / 21. szám

1985. január 26. Kelet-Magyarország 3 Vállalati iiaáss, kizpllés, fclaairazettl isazgaQé Változó irányítási formál Beszélgetés Lakatos András megyei tanácselnök-helyettessel A szabadság négy évtizede Mandokon Másfa|ta igények A vállalati gazdasági ön­állóság továbbfejlesztését javasolta múlt év áprilisá­ban a párt Központi Bizott­sága. Ennek alapján szület­tek meg az utóbbi időben a rendeletek, kezdődött meg a végrehajtás. Hogyan áld ez a munka, milyen fel­adatok vannak a tanácsi vállalatok előtt — kértünk tájékoztatást Lakatos And­rástól, a megyei tanács el­nökhelyettesétől. — A vállalati törvény módosításának célja, hogy az irányítás és vezetés to­vábbfejlesztésével a gazda­sági önállóságuk tovább nö­vekedjen. Ennek megfele­lően bővül hatáskörük töb­bek között a vezetőkkel kapcsolatos munkáltatói jo­gokkal, a vállalat szerveze­ti kérdéseinek, tevékenysé­gi körének eldöntésével. A jogszabályok szerint a vál­lalatok három különböző irányítási formában működ­nek majd: vállalati tanács irányításával, a vállalati dolgozók közgyűlésével és államigazgatási felügyelet alatt. — A megyében hány ta­nácsi vállalatot érint a ren­delkezés, milyen termelést, létszámot jelent ez? — A megyei tanács — mint alapitó — irányítása alatt jelenleg 23 vállalat működik. Ezek több, mint 13 ezer ember foglalkoztat­nak, s az iparban, élelmi­szeriparban és építőipar­ban közel kétmilliárd fo­rintos termelést valósíta­nak meg, a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok for­galma közelíti az ötmilliárd forintot. S ha hozzátesszük, hogy jó néhány vállalat alapvető lakossági szolgál­tatásokat végez, akkor már­is látszik, hogy az új irányí­tási formákra való áttérés egyáltalán nem a vállalatok belső ügye, hanem a megye egészét érintő változás is. — Mi a „menetrend” az átállásnál, hogyan haladnak a végrehajtásnál? — A részletes végrehaj­tásra központi intézkedések is születtek. Eszerint 1986. december 31-ig kell befe­jezni az átállást, s ezen be­lül az érintett vállalatok egyharmadánál még az év végéig, a többinél 1986. jú­lius 1-ig javasolják az át­sorolást. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az ágazati minisztériumokkal, a Pénzügyminisztériummal és az illetékes társadalmi szervekkel egyetértésben a múlt év végén elkészítette a besorolási javaslatát. A vállalatok erre április 30-ig tehetnek észrevételt, állhat­nak elő eltérő javaslattal, s a végleges határozatot a májusi tanácsülésre szeret­nénk beterjeszteni. Az ala­pító határozat után kerül sor a vállalatoknál az új szervezési és működési sza­bályzat elkészítésére. — Milyen ismérvek, szempontok alapján sorol­ták a vállalatokat? S hogy alakul a javasolt bevezetési időpont? — Azokat, amelyek köz­üzemi feladatokat látnak el — ide tartozik a vízmű­től a gyógyszertári közpon­tig hat szolgáltató profilú vállalat — államigazgatási irányítású vállalatnak ja­vasoljuk átsorolni. A be­vezetés tervezett időpontja július 1. Ezeknél a válla­latoknál az igazgatót az alapító tanács nevezi ki, de lehetőség nyílik javaslat- tevő jelleggel vállalati taná­csot is szervezni. A másik két kategóriánál a létszám döntött elsősorban. így az ötszáz főt meghaladóaknál a vállalati tanács általános vezetésével működő válla­latra tettünk javaslatot. Közülük a nyíregyházi és mátészalkai sütőipari vál­lalatoknál már július else­jétől lehetségesnek tartjuk az átállást, míg a három kereskedelmi vállalatnál, valamint a VAGÉP-nél és az ÉPSZER-nél 1986-ban kerülhet bevezetésre az új irányítási forma- A dolgo­zók közgyűlése — illetve sok telephely esetén kül­döttgyűlése — által irá­nyított vállalatok sorába az ötszáznál kevesebb dolgo­zót foglalkoztatókat ja­vasoljuk. Közülük a Nyír­kémia már július 1-től be­sorolást kaphat az új for­mára, míg a tanácsi ipar- vállalatoknál, illetve a ter­vező és a beruházó válla­latoknál ugyancsak 1986-ban javasoljuk az áttérést. — Napjainkban mi a leg­fontosabb feladat, hol folyik a nagyobb munka? — A napokban, január 17-én egyeztettünk az ille­tékes tanácsi osztályok és a megyei szakszervezeti szervek bevonásával az időpontok kialakításáról. Most a helyi, vállalati irá­nyító és társadalmi szerve­ken múlik, hogyan ismer­tetik meg a dolgozókkal az új formákat, azokat a dön­tési jogosultságokat, ame­lyek a kollektívát érintik az igazgató kinevezésétől a termékszerkezet megválasz­tásán át a vállalati tervek készítéséig. Ennek alapján előkészítő bizottságokat szerveznek, amelyek az át­alakulást készítik elő. Ha a javaslatok eltérőek, ak­kor további egyeztetésre kerül sor, de a vállalat kö­teles jelezni azt is, ha lé­nyegesebb csoportoknak el­térő észrevételeik vannak. A harmadik szakaszban, amikor az új vállalatirá­nyítási formák végleges meghatározásra kerültek, kezdődik meg a szervezeti és működési szabályzat ké­szítése, jóváhagyása. En­nek célja, hogy a vállalati sajátosságok figyelembevé­telével a hatékony műkö­dést biztosítsa. — Egyesek attól tartanak, hogy vállalati tanács és köz­gyűlés esetén az alapító ta­nács kevesebb befolyással rendelkezik majd. Miben látja az új kapcsolat lénye­gét? — Továbbra is megmarad az ellenőrzési jogkörünk, és a törvényességi felügyelet ami igen lényeges. Az igaz­gató kinevezéséhez előze­tes egyetértésünk szüksé­ges. Azonban ettől sokkal , fontosabbnak tartom, hogy a vállalat amikor maga ha­tározza meg a tevékenysé­gét, akkor a piaci befolyá­soknak megfelelően dönt, az árképzés, a jövedelem- és keresetszabályozás ha­tározza meg lehetőségeit. S ha a jövőben változtatni kíván tevékenységén, ak­kor bejelentési kötelezett­sége van az alapító tanács­nak és az ágazati minisz­tériumnak. Ha az ellátás ér­dekében az állam valami­lyen tevékenység folytatá­sát írja elő, akkor annak pénzügyi vonzatait is vál­lalja. Ennek kimunkálása még a következő időszak­ban várható — fejezte be Lakatos András, a megyei tanács elnökhelyettese. Lányi Botontí Kérdezem a fiatal mándo- ki férfit, Oláh Gyulát: ha hir­telen végiggondolja harminc- egynéhány esztendős életét, akkor mi az, amit a legna­gyobb változásinak lát szülő­falujában? Töpreng, s lassan kezdi, — A Kossuth utcáin nőt­tem fel. Emlékszem: sokkal többen laktak akkoriban az utcában. Pedig nem volt több a ház. Hogy miért? Mert egy udvarban a hosszú, egy­más végébe toldott épületek­ben négy-öt család élt! Az­óta ez már eltűnt — bár a hosszú házak megvannak ja­varészt ...” Családok egy udvaron A múlt század végén — az agrárproletariátus moz­galmai idején — Mándokon és környékén, az úgynevezett Tisza-könyökbep is fokozó­dott az ínség. Sokain mene­kültek a tengerentúlra, aki pedig maradt, annak cseléd­ként, haszonbérlőként vagy legfeljebb apró földecske gazdájaként kellett megélnie — nehezen. Azt írja Tóth Endre „Tisza-könyök” című munkájában: „ ... egyes régi nagy csa­ládok, a ,nagy hadak’ össze­fogása nőtt.... az elnyomo- rodás következtében 4—5 család lakott egy udvaron. Az osztálytagozódás élesebb lett, a gazdag—szegény ro­kon eltávolodott egymástól. A Forgách-birtokon a cse­lédség (hónapos, éves) cse­lédházakban lakott. Főleg a tősgyökeres, és igen sok ág­ra boruló mándoki nemzetsé­gek (Borku, Balogh, Czap, Danes, Galambos, Szeles stb.) esetében többször előfordult, hogy ugyanazon házban* ugyanazon telken a szülők és külön gazdálkodó házas gyer­mekeik is együtt éltek.” — Hány építési engedélyt adtak ki tavaly Mándokon? — kérdem újra Oláh Gyulát, aki a nagyközségi közös ta­nács műszaki előadója. — Kereken negyvenet. Hu­szonhat házat fel is építet­tek 1984-ben, a többi idén készül el. Persze, már adjuk ki sorra az idei engedélye­ket is ... — Sok ez vagy kevés ? — fordulok a tanács végrehaj­tó bizottsági titkárához, Be- reczki Zoltánnéhoz. — Igen is, meg nem is — válaszol talányosán, aztán magyaráz. — Szép szám, ha azt vesz- szük, hogy Mándokon is gond a fiatalok helyben ma­radása. Kevés, ha azt néz­zük, hogy ha lassan is, de még mindig csökkenőben van a lélekszámúnk. Ma. a nagyközségnek 5100 lakosa van, úgy tíz-tizenöt éve fél- százzal több volt. Munkalehetőség a környéken Mámdok 14 év óta társköz­ségekkel él együtt: közös a tanácsa Berekkel, Tiszamo- gyoróssal és Eperjeskével. összesen több mint nyolc­ezer ember él a területükön, mely a Tisza-könyök kellős közepe. Nagy a vonzáskörze­te Mándoknaik — de itt van a szomszédban a rohamosan fejlődő „vasutasváros”, Zá­hony, mely valódi városi rangra aspirál ... A vb-titkár kicsit szo­morkásán bólint — Valaha a mi községünk járási székhely volt. Ma vi­szont Záhony árnyékában . . . Elment az áfósz-központ. Ta­valy fel kellett számolni a tanácsi költségvetési üze­münket is. Az ok prózai: nem tudtuk itt-tartani a jó szakmunkásokat. A vasút mi­att. A mándokiiak — és a társközségekben élők — je­lentős része a vasút alkal­mazottja. Ha mondjuk, egy kőműves elmegy tőlünk — mint ahogyan el is ment — a MÁV-hoz „fordában” dol­gozni, akkor sokkal több a szabad ide jé, a fizetése egy­aránt. Jut idő a kertre vagy a mellékes munkára is. — Más munkahelyek? — Itt helyben csak a Fa-, Vastömegcikk Ipari Szövet­kezet van, jól működő kisüzem. De kevés ah­hoz, hogy lekösse a fi­atalságot. Sokan dolgoznak a Hungarofruotnál is és az ERDÉRT-nél Tuzséron. Igaz, közel van minden munka­hely, különösien, hogy a vál­lalatok munkásszállító bu­szai viszik és hozzák a dol­gozókat. Az „ígéret.” földje Az új iskola látványos, fe­hér épülettömbje rögvest fel­hívja magára a figyelmet a község közepén. Az ötödik tanévet fejezik be az idén. Nyolc tanterme, tágas torna­terme, aulája valóban ideá­lisnak tűnik — csakhogy már akkor kevés volt, amikor felépült. — Ha jól számolunk, ösz- szesen. kilenc vagy tíz he­lyen folyik tanítás Mándo­kon! Sajnos, megnehezíti ez az oktatómunkát, vándorol­nak a gyerekek, tanárok. A körzetesítés révén ide járnak negyediktől a benki és mo­gyorósi gyerekek is, össze­sen 777 tanulója van az isko­lának a tagiskolákkal együtt. Éppen ezért a legnagyobb tervünk az elkövetkező évek­ben: egy újabb iskola! Ha idegen sétál Mán­dokon, nem sok kivetnivalót talál a község arculatán: sok-sok új ház magasodik, szépen kitatarozva a régeb­biek. A legkisebbeknek már nem sokait mond az, hogy Kanada. Hogy ez miképp jön ide? így nevezték azt a részt, ahol az 1920-as évek­ben a Nagyatádi-féle földre­form idején a más falvakból jöttéknek telket adtaik, s ház­helyet. Üjtelep volt a hivata­los elnevezés, de rajtama­radt a „Kanada” — olyan ígéret földjének tűnt ez a nincsteleneknek. Az itt épült apró házaknak ma már alig van nyoma. Annak is csak az öregek elbeszélésében, hogy milyen is volt a harmincas évek elején Forgách grófnő nevezetes ínségkonyhája. Az éhezők ebédet kaptak, a grófnő pedig első osztályú érdemkeresztet Horthytól... Mit hiányolnak? Az iskolát emlegettük, a lassan megoldódó gondokat. Vannak azonban jócskán olyan területek is, ahol büsz­kék lehetnek eredményeikre a mándokiak. Gyakorlatilag az utóbbi tíz évben oldódott meg az óvodai ellátás gondja itt és a társközségekben, ve­zetékes víz van mindenhol, több kilométeres a kiépített járdák hossza, a burkolt uta- ké ... Büszkék arra, hogy 1982-ben az elsők között ol­dották meg a körzet állandó orvosi ügyeletét: hat falu be­tegei jöhetnek ide hét vége­ken, ünnepnapon. Elégedettek a bolthálózat­tal, s bár sajnálják az áfész elköltözőét, nincs rá panasz­szavuk az ellátás miatt. A szolgáltatások terén már több a hiány — de ezen úgy akarnak segíteni, hogy szol- gáltatáházat alakítanak ki az ipari szövetkezet régi épületében. Fodrászt és autószerelőt hiányolnak a mándokiak. Hi­ába, 1985-öt írunk. Tarnavölgyi György Ödyí® fjé@§2tfcag©k A mezőgazdasági dolgozók között az életforma-változás­sal együtt az üdülés is egy­re természetesebb igénnyé vált. A parasztság üdültetése húsz esztendős múltra te­kint vissza. A termelőszö­vetkezetek megerősödése után 1964-ben épült fel a tsz- ek százágyas első üdülője a debreceni Nagyerdőben. Sza- bolcs-Szatmár megyéből is nagyon sok szövetkezeti tag töltött ott egy vagy két he­tet az elmúlt húsz esztendő­ben. A megyében a hetvenes évek elejére nyúlik vissza a termelőszövetkezeti tagok üdültetésének nagyobb mér­vű szervezése. Az akkori Ti­sza menti Területi Szövetség nagy súlyt fektetett erre, s kiépítette az üdülőrészjegyek hálózatát a SZOT-akoió ke­retében. Ugyanakkor több szövetkezet épített, illetve bérel üdülőket az ország kü­lönböző területein. Ma már egyre kedveltebb az üdülés, a pihenés a tsz-parasztság körében, azonban a lehetősé­gek még mindig elmaradnak az ipari munkásoké mögött. Mándok egyik büszkesége: az új iskola m I lázMási- 1 I Meghatározó szerepet |j játszik a szatmári táj ház- B tartási és kisgépei javítá- | sában a Fehérgyarmati AVISZ. A szolgáltatóház műhelyében a nem garan­ciális színes tv javítására is felkészültek az ipari j szövetkezet műszerészei, 1 Ebben az évben is rend- i szeresen felkeresik a Ti- | szahát és Erdőhát, illetve ja a Szamos mente községe- fj it, s a helyszínen javítha- tó hibákat azonnal elvég- Ej zik. (M. K.) 1 m I- M

Next

/
Thumbnails
Contents