Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. Kelet-Magyarország 3 Határszemlón a Ságváriban Alapozzák a milliókat Kint járunk a határban, ott, ahol már metszik az almafá­kat. Január harmadika van, igazi kemény tél. Délelőtt tíz órakor a nap az ég peremén csak egy vörös korong, sem fénye, sem melege. Mondom: — Ezekből a gallyakból, amit itt lemetszettek, délben majd nagy tüzet rakhatnak. Melegedőnek, ebéd idejére. — Nem igen lesz abból semmi. Ilyen időben az em­berek igyekeznek mielőbb befejezni a munkát és men­nek haza. — Mikor lesz az? — Három órakor. Hat óra a fákon, a hóban, a fagyban, pont elég. A frissen kinevezett üzem­egység-vezető, Somogyi Ti­bor, a 23 hektáros felsősimái kert gazdája metszőollóval a kezében még azt is közli: hú­szán, nők, férfiak jelentkez­tek munkára. Többségük a sörpalackozóból. .. Cukor és sör Igen, a nyíregyházi Ságvá- ri Termelőszövetkezet elnöke Leitner István említette: az év első munkanapján a cu­kor és a sör jelentett igazi nagy munkát. Négyezer ton­na az a szerencsi cukor, amit a gyár megbízásából tárolnak, szállítanak. A sörpalackozó viszont leállt, megkezdték a rekonstrukciót. Tízmilliós költséggel egy új gépsort épí­tenek be, ezzel nő majd a kapacitás. Ha újra indul majd az üzem, két műszak­ban 110 ezer palack sört töl­tenek. Egyébként is 1985-tel a termelőszövetkezet „sör­nagyhatalom” lett. A Borsodi Sörgyárral megegyezve átvet­ték a nyíregyházi sörkiren­deltséget. — Ebben az évbén 140 ezer hektoliter borsodi világost, negyvenezer hektoliter minő­ségi sört és 40 ezer hektoli­ter colát palackozunk és for­galmazunk majd. — Miért jó ez? Illetve, mi­ért kell egy mezőgazdasági üzemnek cukorral, sörrel foglalkozni? — Mert van rá kapacitá­sunk, munkaerő főként, és mert jövedelmet ad. A bor­sodi sörnél a kereskedelmi haszon fele illeti meg a ter­melőszövetkezetet ... Á legjobb év Néznénk a vetést, ha lát­nánk. A vastag hótakaró fe­hér leplével mindent elborít. A főállattenyésztő Sólyom Béla, aki a kocsiban ül, azért mondja: — Most jó a búza, jól ment a télbe és ez az időjárás is kedvez. így a jó, hogy sok hó esett. De az még jobb lenne, ha kitartana, amíg kell... Ezt az elnök említette. Amikor szóba került a köny­velés, a számszakiak nagy munkája, akkor mondta: el­nökségi idejének egyik leg­sikeresebb évét zárják. — Tizenötmillió forint kö­rüli lesz a nyereség. Különö­sen a gabonatermesztés si­került jól. Gabonából tavaly negyven százalékkal termett több a tervezettől és ez lehe­tővé tette, hogy a két ünnep között 1 millió 700 ezer jutal­mat oszthattunk ki a terme­lőszövetkezet tagjainak. — Mindenkinek adtak? — Aki ledolgozta a mun­kanapokat, akinek nem volt fegyelmije, az részesült a ju­talomból, illetve részesülhet, mert -a pénz egy részét, 400 ezer forintot, a munkahelyi közösségek oszthatják szét, differenciáltan, a végzett munka arányában. Erre már ez évben kerül sor ... Amíg a tsz-elnök által mondottakat felidéztem, már meg is érkeztünk oda, ahol a termelés folyamatos, ahol nincs se vasárnap, se ünnep, ahol még a szilveszter ürü­gyén sem szabad a munkát félbehagyni. A „tojásgyár” idegenek ál­tal csak ritkán látogatott te­rület. Mit is keresnének ott. avatatlanok. Túrosán And- rásné talán ezért is kissé meglepődve, de készségesen mutatja, hol is terem a rán- tottánakvaló. Egy négyszin­tes tatabányai Delta rendsze­rű 30 ezres tojóházban já­runk. Minden automatizált, csak a tojást kell kézzel be­gyűjteni. A tojásosztályozóban és csomagolóban viszont na­ponta 60 ezer tojást válogat­nak és raknak rekeszekbe. — A megye tojásellátása innen történik. Téli időszak­ban a termelés egészét hazai piacon értékesítjük. Tavasz- szal, nyáron exportálunk is. Bevált a teljesítmény­bérezés A nyíregyházi Ságvári Ter­melőszövetkezet központi te­lepe nagy kiterjedésű. Sok mindennek, helye van ott, többek között a szerelőcsar-- nokoknak. Most nagyüzem van a téli gépjavításban, öt­ven tehergépkocsi, 60 erőgép és számtalan más munkaesz­köz igényel nagyjavítást, fel­újítást. A szerelőkhöz is be­nézünk. Már csak azért is, hogy rákérdezzünk: miként vált be az egy éve bevezetett teljesítménybéres gépjavítás. Donka Gyula üzemvezető csupa jó dolgot mond: — A teljesítménybér felül­múlt a várakozáson. Tavaly a korábbi évekhez viszonyít­va gyorsabb, minőségileg jobb volt a munka. A keresettel is elégedettek voltak a szere­lők, hiszen átlag 10 százalék­kal nőtt a fizetésük ... — Mi van most? — Jól felkészültünk. Idő­ben beszereztünk minden al­katrészt, így aztán mire szük­ség van a gépekre, kijavít­juk. ★ Az év elkezdődött. A mun­ka ott folytatódott, ahol az óév végén néhány napra abbama­radt. Amit még illik elmon­dani. Ha jó volt 1984, úgy 1985 még reményteljesebb. Ősszel mindent időben elve­tettek, mindent betakarítot­tak. A gazdálkodás eredmé­nyességét növelheti, hogy az új szabályozók szerint árki­egészítés illeti a tsz-t és ez’ 5—6 millió pluszt jelent. De hogy ezt a pénzt megkap­hassák, termelni, dolgozni kell. A tavalyinál is többet, jobban kell dolgozni. Ezt tud­ják, mondták a Ságváriban. Seres Ernő E gyetlen évszázad megkétszerezte Nagykálló lélek- számát: az ak­kor hatezres te­lepülésen nap­jainkban 12 ezren élnek. És a különböző évtizedek itte­ni gondos krónikásainak há­la, megőrizték a közbenső esztendők demográfiai ada­tait is: 1910-ben 7988 lakos, 1930-ban 9247, 1939-ben 10 154, 1960-ban 11 833. Ez utóbbi évből már azt is tud­juk, hogy 8 ezren élnek a faluban és 3800-an a tekin­télyes tanyavi'lágban, 34 ta­nyán. A mai lakosságszám­ban pedig benne van a társ­község, Biri több mint más­fél ezer lakója is. A lélek- szám csendes, mérsékelt nö­vekedése az egész település fejlődését is tükrözi. A nagyközségi tanács irat­tára őriz egy bekötött kéz­iratot 1953-ból. A Városépí­tési Tervező Vállalat tanul­mányát, amely a következő mondattal kezdődik: „Nagy­kálló az Alföld keleti szé­lén, sík területen fekszik. Két községből egyesült, az egyik a tulajdonképpeni Nagykálló (középkori irat szerint: Kalló maior), a má­sik a közvetlen közelében fekvő Kiskálló (Kalló mi­nor). A két rész különállása még ma is jól látható.” A múltjára sokat adó te­lepülés régi évszázadairól te­kintélyes tanulmányok, iro­dalmi művek sokasága tesz említést, hiszen Kálló egyko­ron — mégpedig jó száz éven át — szabolcsi megye- székhely volt. S ha igaz volt, hogy az alig 13 kilométer­nyire lévő Nyíregyháza a 18. században Nagykálló von­záskörében élt, ma ennek épp ellenkezője a valóság. Időközben, 1876-ban ugyanis Nagykálló elvesztette megye- székhely szerepét, s a me­gyeháza átköltözött Nyíregy­házára. A műemlék épület­ben pedig az állami elme- és ideggyógyintézetet helyezték el. Krúdy-novellák, regények egész sora kölcsönözte sze­replőit ebből a káliói dzsent­ri környezetből. Katona Béla „Krúdy és Nagykálló” című 1970-es tanulmánya érdekes leírását adja e ténynek. Itt olvasható, hogy például az „Egy pillantás története” cí­mű novella cselekményét a kállai Zathureczky család legendaköréből merítette Krúdy Gyula: Zathureczky Móricz híres mulatós ember volt. 1830-tól 1841-ig ugyan­azt az egy nótát húzatta megszakítás nélkül a kállói Arany Medve fogadóban. De ennél dicsőbb lapjai is íród­tak Nagykálló múltjának. Itt született, kállói mészáros fi­aként Simonyi József hu­szár ezredes (óbester), a Na­póleon elleni háborúk vité­ze, Jósika Miklós, a Bem csapatában küzdő szabadság- harcos huszár százados, költő Korányi Frigyes belgyógyász, egyetemi tanár, a magyar orvostudomány egyik meg­alapítója, a szabadságharc katonaorvosa és Ámos Imre, századunk festője, aki a má­sodik világháborúban pusz­tult el. A felszabadulás után, ha nem is látványos, de nyu­godt fejlődés vitte előre Nagykállót. Az új élet kez­detén földet, megélhetést, A SZABADSÁG NÉGY ÉVTIZEDÉBŐL Nagykálló A mai Nagykálló: az emeletes házak új, városiasodó települést jeleznek. munkahelyet kellett adni a nincsteleneknek. Az itteni pa­rasztság egyharmada ugyan­is föld nélküli cseléd volt. Ök ácsorogtak valamikor a falvak piacterein, naponta több százan, munkára vára­kozva. 1945-ben a kommu­nista párt kezdeményezte földosztás nyomán 26 ezer holdat osztottak szét hat hét leforgása alatt, ötezer igény­lő között. Később a mostoha talaj- és éghajlati viszonyok gátolták a szövetkezeti moz­galom kibontakozását, s ele­inte alacsonyabb típusú szö­vetkezetek, csoportok jöttek létre. Volt időszak, amikor tucatnyi kis gazdaság mű­ködött Kálló körzetében, kö­zöttük nem is egy már a megalakuláskor képes volt eredményesen gazdálkodni. Ilyen volt pl. a Vörös Zászló Tsz, amely 1950-ben 27 tag­gal alakult meg, s alig fél évtized múltán már 200-an gazdálkodtak együtt, a ké­sőbbi Zöld Mező Tsz elődje­ként. Persze az is igaz, hogy még a hatvanas évek elején is igen alacsony volt a kál­lói tsz-ek gazdálkodási szín­vonala, gyenge volt a szak­ember-ellátottság: Az évti­zed derekán a fellendülés je­lei már mutatkoztak, szako­sított állattenyésztő telepek jöttek létre, javultak a nö­vénytermesztés eredményei is. Napjainkban nyolcszáz nagykállói lakos munkahe­lye, jövedelemforrása a „Nyírség” Termelőszövet­kezet, amely Kálló, Geszte- réd földjein és az érpataki, bökönyi határ egy részén gazdálkodik. A két veszte­séges tsz-ből az idén egye­sült új gazdaság várhatóan nyereséggel zárja az évet. Nagykállónak a felszaba­dulás előtt nem volt ipara, bár majdnem 370 kisiparos működött ebben a körzet­ben. Egyetlen olyan üzem létezett itt, amelynek mun­káslétszáma meghaladta a húszat. Még a háború utáni években sem települt ide szá­mottevő ipari létesítmény, ezért — mi sem természete­sebb — sokan hagyták el ideiglenesen vagy végleg a falut. Ma, amikor már majd­nem négyezer ember ipari foglalkoztatását oldják meg helyben, még mindig 777 nagykállói lakos jár el, de számukra ez már csak a me­gyeszékhelyre való napi „in­gázást” jelenti. A felszabadulást követő években a kisiparosok össze­fogásával igen szerény lét­számú szövetkezetek alakul­tak meg. 1948-ban létrejött a Csizmadia és Cipész Ktsz, egy évvel később a Szabók Szövetkezete, újabb fél év múltán a Vas- és Fémipari Ktsz, de a három szövetke­zetben összesen csak 38-an ddlgoztak. A leggyorsabb fejlődésről a cipészek adhat­nak számot. Még 1952-ben, nem egészen 10 ezer pár ci­pőt készítettek, 68-ban már 100 ezer párat, napjainkban félmillió lábbeli hagyja el az üzemet. Mai nevén a „Kallux” szövetkezet férfi- cipő-gyártásra szakosodott, valamennyi termékét külföl­di megrendelésre készíti. ■A másik tekintélyes mun­kahely, a Textilruházati Ipari Szövetkezet most 35 éves: az 1949-es kezdeteknél 13 varrónő a maga által be­vitt lábhajtású gépekkel dol­í'mivu r N \C.VK \1 1 • •!!<)! Egy régi levelezőlap: főtéri részlet. gozott, most termékeinek 95 százalékát az NDK, Csehszlo­vákia, Bulgária, Románia, és Svájc üzletei várják. Az igazi iparosodás egy évtizede indult Nagykálló- ban, s ma a nagyközség leg­tekintélyesebb üzeme a Ma­gyar Posztógyár nagykállói gyáregysége, 850 munkást foglalkoztat, s a várhatóan 100 milliós fejlesztés nyomán hamarosan újabb kétszáz ember munkahelyét teremti meg. Szépen fejlődött a szövet­kezeti ipar is, mind nagyobb hírt szerez magának az áfész néhány üzeme, ahol paplant, táskákat, bőröndö­ket gyártanak. A hetvenes és a nyolcva­nas évek fordulóján fellen­dült a nagykállói lakásépítés üteme. A mostani ötéves tervidőszakban az előirány­zott 260 helyett máris fel­épült 306 lakás, s ma ott tartanak,, hogy minden OTP- lakásigényt ki tudnak elégí­teni. Kialakítottak 59 ház­helyet és ezeket a közműve­sített telkeket az új év el­ső heteiben értékesítésre meg is hirdetik. Formálódik a hosszú évek óta nem sokat változott faluközpont arcula­ta is: jövőre kezdik meg a rendelőintézet és a könyvtár épülete között egy üzletsor, felette 18 lakás építését. Nagykálló központjában 1910-ben gyűlt ki a villany, de az egész körzet átfogó vil­lanyhálózata csak 1945 után épült ki, zömmel a községek saját erejéből,. fejlesztési alapjukból, majd a tanyák villamosítása 1965 körül kez­dődött meg erőteljesebb ütemben. Évről évre fejlő­dött ä közműhálózat is, dé'a legnagyobb előrelépést j az egész nagyközséget átszelő szennyvízhálózat tavalyi épí­tése hozta, hiszen erre a ve­zetékre úgyszólván az egész települést rá lehet majd kancsolni. A társközségben, Biriben régi vágva teljesül a Községnek azzal hogy hama­rosan megénülhet az ivóvíz- hálózat. iövőre megalapítják a vízműtársulatot. Már a középkor kezdetén volt alap- és középfokú ok­tatás Naevkállóban, de még a felszabadulás előtt is a Szabolcs megyei 29 százalé­kos átlaggal szemben a kál­lói lakosok 36 százaléka volt írástudatlan. Az új 1. számú általános iskola, két közép­iskola szép fejlődése ellené­re még ma is a tanteremhi­ány okozza a legnagyobb gondot, fejtörést a helyi ve­zetésnek: a 2. számú általá­nos iskola napjainkban is 8 helyen, a községben szét­szórtan működik, a tanter­mek egy része beázik. Zsú­foltak az óvodák is, pedig termei a Budai Nagy Antal szakközépiskola leendő óvó­női gyakorló foglalkozásai számára is otthont adnak. A gondok megoldása, a to­vábblépés lehet’"" éheinek ku­tatása a nagyközség vezetői­nek mindennapos teen­dői között szerepel. Létezik ezek között olyan is, ami ma még az „álmok” kategóriá­jába sorolható, noha a te­lepülés távlati fejlesztésének a 2000. évig szóló tervében már valóságként olvasható: parkerdő, üdülőkörzet lesz valamikor a három kilomé­ter hosszú Harangodi tó kö­rül. De ez már egy később megírandó fejezete . lesz Nagykálló történetének... Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents