Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-22 / 17. szám
1985. január 22. Kelet-Magyarország 7 Téli növényvédelem Szegfűrozsda a leveleken A nyíregyházi dohánybeváltó üzemben naponta 300—450 mázsa dohányt vásárolnak fel. Képünkön: Dvornicsenkó János minősíti, Biri Ferencné mérlegeli a felvásárolt dohányt. . 137 ezer sertés a háztájiból Vemhesüsző-kihelyezés Minőségi és exportfelár Tavaly a megye háztáji gazdaságaiból a Szabolcs-Szat- már megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat rekord- mennyiségű, mintegy 137 ezer darab sertést vásárolt fel. Ezen kívül felvásárolt 6 ezer vágómarhát, és több mint 20 ezer juhot is. — Ezek a számok bizonyítják: vállalatunknak a korábbi években kezdeményezett termeltetési ákciőja, a vemhes koca és vemhes üsző háztáji gazdaságokba történő kihelyezése eredményre vezetett. A háztáji felvásárlás az 1984. évi teljes felvásárlásunknak mintegy 40 százalékát tette ki — mondta bevezetőjében Bodnár Albert, a vállalat termeltetési és kereskedelmi igazgatóhelyettese. — Bizonyára a tavalyihoz hasonló felvásárlási célokat tűztek ki 1985-re is. Megkötötték-e már az idei esztendőre a háztáji gazdaságokkal a szerződéseket? — Mielőtt a kérdésre válaszolnék, el kell mondanom: a korábbi években olykor jelentős gondot okozott az, hogy a háztájiból felvásárlásra felkínált sertések megvétele a szerződések hiánya miatt néha akadozott, nem volt egyenletes. Ezt tavaly jórészt a szerződések megkötésével sikerült megoldanunk. Igaz, még így is előfordultak bizonyos hónapokban átvételi gondok. Ezek java jórészt a szerződés hiányából adódott. Idén ezt megelőzendő már tavaly augusztusban megkezdtük a szerződések megkötését. 1985. jaguár 1-ig 85 ezer sertésre már meg is kötöttük azokat. — Ez azt jelentené, be is fejezték a szerződések kötését? — Egyáltalán nem. Folyamatosan végezzük most is, hiszen az idén is szeretnénk elérni, vagy megközelíteni a tavalyi rekordot, a 137 ezer sertés felvásárlását. — Az idén mennyi szarvas- marhát vásárolnak a háztájiból, és milyen kedvezményeket biztosítanak a kistermelőknek? — Tapasztaltuk, hogy az 1980-as évek eleje óta csökkent a háztáji szarvasmarhaállomány. Ennek megállítását vállalatunk azzal igyekezett elősegíteni, hogy az országban elsőként hirdettük meg és alkalmaztuk a vem- hesüsző-kihelyezési akciót a háztáji gazdaságokba. Az eredmények igazolták: helyes a módszer. S főleg ennek az eredménye, hogy azóta évente 5—600 vemhes üszőt helyeztünk ki kamatmentes hiteltörlesztés mellett a háztáji gazdaságokba. Ezt az akciót az idén is folytatjuk. Reméljük, hogy eredményeként 1985-ben szintén sikerül felvásárolnunk a célul tűzött 6 ezer vágómarhát. Az akciót sertéseknél is alkalmazzuk. Az idén 4 ezer vemhes kocát helyezünk ki a háztáji gazdaságokba, amelyeket vagy természetben, vagy pénzben törlesztenek a termelők. A szerződött állatok után előleget biztosítunk. Együttműködési szerződést kötött vállalatunk a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalattal. így bizonyos feltételek teljesítése mellett a háztáji gazdaságok előrejelzéseink alapján a szükséges mennyiségben és minőségben kapnak a gabonaipartól különböző tápokat. — Változik-e 1985-ben a szerződések feltétele? Hogyan alakulnak a háztáji sertés- és szarvasmarha-felvásárlási árak? — Lényeges változások a szerződés feltételeiben az idén nem történtek. Hatósági árváltozás viszont igen. Az idén a sertések esetében 3 súlykategória alapján történik a felvásárlás. A 95—120 kg-os sertés kilójáért 35,50 forintot, a 121—140 kilósért 31,50-et, míg a 140 kilogramm feletti sertés kilójáért 30 forintot fizet vállalatunk. Üj az, hogy január 1-től kilogrammonként 1 forint minőségi felárat fizetünk a 95— 120 kg közötti fehér színű húsjellegű, exportra alkalmas sertésekért. A vágómarha-szerződés feltételei nem változtak. A vá- gójuh esetében viszont meghirdettük á garantált negyedéves felvásárlási árat. Korábban ilyen nem volt. Ez kedvezmény a juhértékesí- tőknek, hiszen így pontosan tudják, melyik negyedévben gazdaságosabb értékesíteniük a juhot vállalatunknak. — Tudomásom szerint a háztájiból is exportálnak élő állatot. Kapnak-e ezért kedvezményt a háztáji gazdaságok? — Igen, exportálunk élő állatokat a háztáji gazdaságokból : sertést, szarvasmarhát, juhot, még lovat is. Export tervfeladatunkban az idén is számolunk ezzel a lehetőséggel. A háztájiból export céljára felvásárolt élő állatok után, a sertések esetében kg- onként 3 forint felárat, szarvasmarha esetében darabonként 1700 forintot, mjg a juhoknál utólag kg-onként 2—6 forint felárat fizet vállalatunk. F. K. A szegfűtermesztéssel foglalkozó kertbarátok közül sokan panaszkodnak, hogy a napfény szegény téli időszakban megsárgul, elhal féltve nevelt növényeik levele. A beteg növényeken eleinte csak apró tűszúrásnyi sárga pontokat lehet megfigyelni, amelyek egyre növekednek s középpontjukban barna (uredo- spóra telepeket) és barnás- fekete (teleutó-spóra telepeket) képződményeket viselnek. A spóratelepeket hamarosan újabb, körívekben elhelyezkedő telepgyűrűk vesznek körül. A betegséget szegfűrozsda (Uronyces caryophyllinus) nevű kórokozó gomba idézi elő. A kórokozó megtámadja a leveleket és a hajtásokat. A fertőzött részeken — a gomba elhatalmasodásával — a szövetek megsárgulnak és elhalnak. A beteg növények virágai elvesztik díszítő és kereskedelmi értéküket! Fontos tudnunk, hogy a kórokozó növényről növényre spórákkal terjed. Az újonnan létesített kultúrákra, a fertőzött anyanövényekről származó dugványokkal kerül a betegség. E gomba elszaporodásának és kártételének rendkívül kedvez az üvegház levegőjének magas pára- tartalma, a növények közvetlen öntözése és a szakszerűtlen (nem talajvizsgálaton alapuló) túlzott mértékű nitrogénműtrágyázás. A védekezés alapja, hogy tartózkodnunk kell a kórokozó számára kedvező környezeti feltételek megteremtéséről! A „szegfű- \ ház” hőmérséklete alacsony 10—12 C-fok legyen, s óvjuk növényeinket a tartós vizborítottságtól! Szaporítóanyagot kizárólag rozsdától mentes növényekről szedjünk! A szegfűt fertőzésveszély esetén 7—10, egyébként 10—14 naponként célszerű permetezni a betegség megelőzéséért. Permetezni 0,3 százalékos Zinebet vagy 0,2 százalékos Dithane—M—45- öt használjuk (ez utóbbi az atkákat is gyérül), nedvesítőszer hozzáadásával. Permetezéskor magunk és környezetünk védelme érdekében az óvórendszabályokat szigorúan tartsuk be! Dr. Széles Csaba Uj konzervuborka-fajták A holland Sluisen Groot fajták a megyében Szabolcs-Szatmár megye konzervuborka-termesztése országosan is meghatározó. Évente 18 000—20 Q00 tonna csemegeuborkát termelnek a megyében és vonzáskörzetében. Ez a mennyiség várhatóan a közeljövőben is szinten marad, illetve emelkedik. A konzervuborkát a termelők az utóbbi években kellő biztonsággal és gazdaságosan értékesíthették. A termelési kedv szerencsésen találkozott a felvásárlóipar elképzeléseivel. Ahhoz viszont, hogy az új, növekvő igényeket is ki lehessen elégíteni, megbízható termőképességű, jó betegség-ellenálló, erős növekedési fajtákra van szükség. Ilyenek a holland Sluis en Groot vetőmagcég fajtái. Jellemzőjük: túlnyomóan nővirágú hibridek, ami azt jelenti, hogy a hagyományos vegyesvirágú fajtáktól (pél. Nimbusz) sokkal korábban (legalább 10—12 nappal előbb) fordulnak termőre, másrészt sokkal több és jobb minőségű gyümölcsöt termelnek. Betegség-ellenálló képességük ugyancsak jobb, mint a hagyományos fajtáké, így uborka mozaikvírus, uborka mézgás varasodás és uborka lisztharmat betegségek ezeket a fajtákat nem károsítják. A Witlo, más megyékben igen nagy népszerűségnek örvend. Extenzív körülmény között is igen erőteljes növekedésű fajta. A Witlo újabb változata a Tarca és Minerva, melyek az utóbbi két évben, a NÖMI által végzett országos fajtakísérletekben — mint erről a Kertészet és Szőlészet hetilap is beszámolt — az első helyen szerepeltek. Az új fajták bevezetése érdekében a holland Sluis en Groot cég mintavetőmagot, természetes technológiát nyújt az érdeklődő ÁFÉSZ-termelők részére és az idei tél folyamán diaképes előadásokat rendez a MESZÖV-vel közösen. A nyári hónapokban az új uborkafajták gyakorlati megismertetése céljából a MÉSZÖV, a Nyíregyházi Konzervgyár és a holland Sluis en Groot .cég közös ubor- kafajta-bemutatót szervez. K. A. M. A. Érdekazonosságot Zöldség és gyümölcs Fricskák a kistermelőknek Szabolcs-Szatmár lakosainak közel egyharmada foglalkozik kisárutermeléssel. A vidéken a termelőszövetkezeti tagok többsége a háztájiban, szakcsoportokban — elenyésző mértékben sehová sem kötlődve — termelnek árut. A városi lakosság körében népszerű — területben is számottevő — a zártkerti, mai szóhasználattal élve ho- bikerti, víkendtelki gazdálkodás. A kisárutermelésre főként a háztájiban jellemző a szakosodás. A szakosodás területi adottságokra és hagyományokra épül. Vannak kialakult körzetek, ahol kistételben ugyan, de tömegesen termelnek egyes áruféleségeket. A Rétköz zöldségtermeléséről, a Felső-Tisza-vidék — Tuzsér környéke — téli- almatermesztéséről, Üjfehér- tó, Kántorjánosi meggytermesztéséről, Belső-Szabolcs dohánytermesztéséről, Szat- már és Bereg szilvatermesztéséről és szarvasmarha-tenyésztéséről híres. A határok természetesen elmosódnak. Különösen a zöldségés gyümölcstermesztés az, amely ideig-óráig, avagy tartósan, meghódít olyan körzeteket, ahol korábban nem foglalkoztak piacra szánt sárgarépa, gyökér, paprika, paradicsom, uborka és káposzta termesztéssel. A kisárutermelés alapja és ösztönzője a piac, főként a kereslet oldaláról. A legfőbb fogyasztó az ipar, a konzervgyárak, a hűtőházak. A primőráruk az ÁFÉSZ-eken és a ZÖLDÉRT-en keresztül jutnak a napi vásárlókhoz. Nyíregyházán, vidéki városainkban, néhány nagyközr ségben az elmúlt években a magánkereskedelem is jelentősen előretört. Ami jó volt és meghatározó a megye gyümölcs- és zöldség- termesztésében, egészen a 80- as évek elejéig az, hogy fejlődött, viszonylag kevés konfliktussal jutott el ggy mindent kielégítő magasabb szintre. Aztán következtek a bajok. Sok lett az alma, máskor a burgonya. Megint más évben (és több évben) a sárgarépa egy része vált eladhatatlanná. A megyében megtermelt százezer tonnányi káposzta (felerészben szerződésileg le nem kötött és eladhatatlan termék) a friss példák közé tartozik. Ezért is, másért is ma sokan a zöldség- és gyümölcstermesztés válságáról, várható hanyatlásáról beszélnek. Kétségtelen a kisárutermelés az elmúlt négy évben sok fricskát kapott, a termelői kedvet nem egyszer rontotta a megtermett áru egy részének eladhatatlansága, másrészt sok volt a húza-vona a göngyölegellátásban, szállításban. Objektív és szubjektív okok miatt az árak sem úgy alakultak, hogy az a kistermelők javára szolgáljon, kedvét növelje. Bekövetkezett egy sokak átalt érthetetlen, józan észszel felfoghatatlan állapot. Ez megnyilvánult termelői részről az árukínálat bőségében és viszonylag alacsony felvásárlási árban, piac oldaláról olykor szegényes és minőségben kifogásolható kínálatban és magas árban. Magyarán a zöldség és gyümölcs a két szélső pólusán termelőknél és a piacon (a kistételben vásárlóknál) az elégedetlenség témája lett. Más kérdés, hogy a közvetítő és a feldolgozó szférában, ha volt is, van is gond, az más előjelű. Zöldségre, gyümölcsre pedig szükség van. Nem többre és nem kevesebbre, mint amennyit az ipari feldolgozás, a primőr, vagy natúr áruexport és az országos belső fogyasztás igényel. Ki tudja megmondani, hogy ez mennyi és milyen összetételű árumennyiség? Vannak adatok. A belső fogyasztást reprezentálják a sokéves átlagok, a feldolgozás a tervek és kapacitások, az exportot a szerződések és a még fellelhető árut. befogadó piacok. Ami zöldség, gyümölcs itt Szabolcsban, Szatmárban terem, az nem sok. Sőt kevés. Inkább az a gond, hogy az arányok nem megfelelőek, nem reális mindenféle zöldségből a területnagyság, a megtermelt menyiség, hiszen nem egy zöldségféléből behozotalra szorulunk. A feladat adott és világos. Nem káposztából, burgonyából, sárgarépából, uborkából kell sokat, többet termelni, de mindenből annyit, hogy az ipar és a lakosság kielégítésére elég legyen. Ez csak szervezetten termeltetői és termelői jó kapcsolattal, megfelelő információval lehetséges. Napjainkban a termelőszövetkezetek, az ÁFESZ-ek, a szakcsoportok zárszámadásaira feszülnek. Bárhol is vonnak mérleget, ne feledkezzenek el arról, hogy a háztáji és kisárutermelésről a józan megfontolás alapján beszéljenek. Más eseménye, de része a gazdálkodásnak, hogy a szerződéskötések is most történnek. E két vagy több oldalú megállapodások legyenek alaposabbak és körültekintők! Az érdek- azonosság tartalmazza azt az országos és megyei igényt, hogy a zöldségre, gyümölcsre szükség van ,de nincs szükség semmilyen manipulációra. Olyanra meg végképp nem, amelyek a termelőt ki- szolgáltottá teszik, mások meg busás haszonhoz jutnak. S. E.
