Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-22 / 17. szám

1985. január 22.

Kelet-Magyarország

3

Három „pártatlan” vélemény

Válaszolni naponként

Nem belső pártügy a kongresszus irányelveiről vitázni, véleményt mondani. Természetes joga ez a pártonkívüliek- nek is. Különösen az utóbbi negyedszázad a tanúja az együttgondolkodás, az együttes cselekvés sikereinek. Szívesen adunk lehetőséget ezúttal a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat három fiatal pártonkívüli mérnökének: mondják el gondolataikat, jobbító szándékú megjegyzéseiket.

A MÉRCE. Tóth János gyengeáramú villamosmérnök. Energikus, alig 30 esztendős fiatalember. Két éve dolgozik a vállalatnál. Az NC automatikai csoport vezetője.

— Nekem különösen az tetszett, s ez megnyugtató is, hogy „fent” pontosan látják a dolgokat: az eredményeket is, gondokat is. Ne tűnjék nagyképűségnek, ha én írtam volna- a rólunk szóló pasz- szust, ugyanezt fogalmazom meg.

A műszaki értelmiség értékrendjével kapcsolatban megjegyzi: még mindig nem kapnak megfelelő társadalmi megbecsülést sem anyagilag, sem erkölcsileg.

— Nekünk most az irányelvek intelmei szerint olyan termékekkel kellene megjelenni a piacon, amelyek nemzetközileg méretnek meg. Csakhogy igen hosszú egy kiváló termék útja a piacig. Mi az oka? Feltétlen fejleszteni kell a háttéripart: korszerű alkatrészgyártást létrehozni a mikroelektronikában és kiváló, jól szervezett, időbeni anyagellátást.

Példát említ a hátrányokra.

— Most még kénytelenek vagyunk az egyik gyártmányunkba NSZK-ból importált alkatrészt felhasználni. Nem hiszem, hogy jobb kooperációval ne lennénk rá képesek, ha igyekszünk a még szunnyadó tartalékokat mozgósítani.

Ismeretes, hogy Magyarországon ez a vállalat a legnagyobb esztergagép-felújító. A piac kényszerítette arra, hogy a már korábban elkészült és átadott gépeket pótlólagos automatizálási elemekkel szereljék fel. Így a masinák többet tudnak.

— Nyugaton ez már kiforrott technológia. Ha meg akarunk élni, élőbbre kell lépnünk, sorozatgyártását megoldani. Általa háromszorosára növekedne a CNC-gé- pek termelékenysége, és az áruk harmadára csökkenne. A bökkenő az, hogy nem kaphatók hozzá részegységek, alkatrészek. Célul tűztük ezek kifejlesztését, s az idei BNV-n szeretnénk bemutatni az új gépet.

A VÁLASZ. Beke László gépészmérnök. 1978 óta dolgozik a vállalatnál, gépgyártási technológiával foglalkozik. Alig 32 esztendős.

— Érdekelt: vajon milyen gondokra irányítja a figyelmet a kongresszus irányelvei. Egyik helyen ezt olvastam: „Célszerű összpontosítani erőinket az energiát, a nyersanyagokat takarékosan feldolgozó technológiák bevezetésére.” Bizonyára különös jelentőségük lesz, miután önálló lett vállalatunk. Eddig ugyanis a gyártmányokhoz szükséges dokumentációk nagy részét készen kaptuk, amelyeken már nem lehetett változtatni, holott történetesen jól tudtuk, hogy megvalósulásuk az esetek többségében többletenergiát és anyagfelhasználást igényel.

így születtek a túlsúlyos, olykor nem versenyképes termékek, például a tartálykocsik a vállalatnál.

— Ezeket most sorra felülvizsgáljuk, s ahol lehet, kevesebb anyag felhasználásával, korszerűbb termékeket állítunk elő.

Gondolom, az irányelvek ugyanúgy vonatkoznak ránk is, mint a párttagokra. Számunkra is megmutatják, mit kell tenni. Dé hogy miként, arra a napi munkában nekünk szükséges válaszolni.

AZ ÉRDEKELTSÉG. Fekete Lajos gépész üzemmérnök, alig 30 esztendős és a gyártmányfejlesztési csoport egyik oszlopos tagja.

— Ha olyan jók lennénk a megvalósításban is, mint a célok kitűzésében, elemzésében, kevesebb volna a gondunk.

— Érthető, a műszaki értelmiségtől várják el elsősorban a műszaki haladást, az előbbre jutást. Ehhez azonban kézzelfoghatóbb anyagi érdekeltség is szükséges. Jelenleg egy jó szakmunkás másfélszeresét keresi annak, mint amennyit egy mérnök. Ez feszültségeket okoz a mérnök—munkás viszonyban, holott éppen ezektől a rétegektől várjuk a műszaki haladást.

Szünetet tart, majd néhány pillanat múlva így gondolkodik:

— Olvasom az irányelvekből, hogy intenzív gazdaság- fejlesztés a célunk. Csakhogy ehhez fontos: minél kevesebb élőmunkával, minél korszerűbb terméket állítsunk elő. Hogyan lehetséges ez, anyagi feltétel hiányában? Korszerű gépi beruházásokra és szerszámellátásra nincs pénz. Marad a tartalékok kutatása, a szigorú takarékosság. Ezekkel persze csak enyhíteni lehet a gondokon. Nos nálunk pályázatokat szokott kiírni a vezetés. Igazán sok szép eredménnyel járt ez eddig.

— Mi volt az eredménye?

— A GS—5R típusú takarmányszállító gépünk túlsúlyos volt. Sikerült úgy megoldani, hogy kevesebb anyagból gyártsuk. Változtattam a konstrukcióján is, így korszerűbb lett. Újra hangsúlyozom: ezek átütő sikert nem hoznak. Gyökeres változásra van szükség. Sok mindent korszerűsíteni kell: az

üzemszervezéstől a marketing, a piackutatási munkáig.

Farkas Kálmán

1.

Felbontom a hétdecis deb- rői palackját. A bor kellemes, íze megszokott. Járkál az ember, bevásárol, elolvassa az újságot, folytat valamely nagyobb munkát, vagy belekezd épp egy napilapba való kisebtr írásba; ám csak csendesen, szépen, amolyan öregurasan már; határidők nem kötnek, még az ifjabb kor nagy munkái idején sem kötöttek; megesett persze, hogy tíz nap alatt megírtam egy gondolatilag-figurálisan élő kisregényt — de a teljesítményt soha nem szabad alárendelni az időnek. Vagy van mondandó, akkor rendben, ha nincs: hagyni kell az egészet. Jut eszembe mindez arról, hogy felbontom a debrői palackját, töltök egy pohárkával, a bor kellemes, íze megszokott, de nicsak.

A borban egy teljesen ép szőlőmag. Szétnyomnám, nem megy. Él, Annyi fejÁlmakarikck

csokoládéban

A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet zöldség-gyümölcs desszert üzeme ez évtől a Budapesti AGRO-Industria Vállalat önálló leányvállalata lett. Ebben az évben közel 42 millió forintos a tervük, 36 vagon késztermék gyártását célozzák meg, melynek jelentős része tőkés exportra jut. A holland, angol és NSZK exportok mellett, hamarosan a KOSUMEX révén szovjet és csehszlovák kishartármenti forgalmat indítanak közkedvelt édesített termékeikből. Képünkön: a CA- VANNA csomagológépen csokoládéba mártott almakarikát csomagolnak belföldi forgalmazásra.

(Jávor L. felv.)

VAGÉP:

lavftöbázis

Mintegy huszonkétmillió forintos költséggel korszerű haszonjármű javító bázist alakítanak ki a nyíregyházi VAGÉP Vállalatnál. A csarnokot a tervek szerint március végén adják át. Ezzel a vállalat szakemberei a korábbiaknál lényegesen korszerűbb körülmények között fogadhatják a Szovjetunióból érkező gépkocsikat, s azokat alaposabban felkészíthetik a hazai forgalomba állításuk előtt.

Újdonság még a VAGÉP- nél: január elsején közösen a KPM felügyelettel megkezdődtek a teherautók fogyasztásának próbamérései. Az itteni tapasztalatokat felhasználva február elsejétől kezdve folytatódik az autók üzemszerű fogyasztásmérése, s ha az eredmények azt mutatják, hogy javításra van szükség, azt helyben el is végzik.

DlttüVÁLL:

lanuári export

Idei tőkés export kapacitásának már kilencven százalékát lekötötte a Nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat. A tervek szerint ebben az évben mintegy 90 ezer darab felsőruházati cikket szállítanak külföldre, így várható exportárbevételük meghaladja a harmincmillió forintott.

A terv teljesítése feszített tempót követel a kollektívától, ezt mutatja a januári program is. E -hónap 11. napján 1500 darab kosztümöt és blézert szállítottak az NSZK- beli Canda cégnek, míg január 18-án 1800 női ballonkabátot indítottak útba ugyanoda, egy másik nyugatnémet partnerüknek ötszáz kosztümöt küldtek. A feszített termelés eredményeképpen januári tőkés exportjukat tíz százalékkal teljesítik várhatóan túl.

tés, derítés, tisztítás után, amelyeken a nagy pincészetekben átmegy ez a bor, rejtély előttem, hogyan került a magocska mégis az üvegbe.

Galambos Lajos;

MAG

Megtörtént már, hogy szőlőszemet ültettem, s az három esztendő múltán kihajtott. A vesszőcskét visz- szavágva, öt év múlva valamiféle termést is hozott, különösen, ha nemes szemmel beoltatott.

Elültetem ezt a magot is majd a tavaszon.

Elvégre, ha fáraósirok- ban talált szőlő- és búzaszemek ezer esztendők múlva is éltek Schlimann szerint, ez az enyém miért ne élne, s éledne meg?

A 95. születésnapon

Egy kemény élet boldog napjai

— Én azt mondom, hogy az ember nem halhat meg, amíg boldog nem volt — mondja a Kossuth utcai bérház takaros kis szobájában Borika néríi, aki most ünnepelte 95. születésnapját.

Somogyi Gyulá- né a múlt század utolsó évtizedének kezdetén született Pócspetriben. Nehéz volt a gyerekkora, hiszen a szegény paraszt családban sok volt a munka, a gond, s aztán a század elején — alig, hogy felcseperedett — a másfél millió magyarral együtt ő is „kitántorgott” Amerikába, munkát találni, szerencsét próbálni.

Tizenegy évet töltött ott, dolgozott egy new- brunswicki szivargyárban, s korszaknyi tapasztalattal tért haza.

Szakszervezetet szervezett, ott ismerkedett a szocializmus elveivel. Amikor 1921- ben hazajött, találkozott későbbi férjével, aki akkor érkezett meg a Szovjetunióból. A folytatás egyszerű: hamarosan megértették, megtalálták egymást.

— Mikor Nyíregyházára kerültem, alig volt mozgalmi élet. Csodálkoztam is, hogyan lehetséges? A régi ti- zenkilencesek azt mondták, félnek, mert aki szót emelt, az börtönbe került. Bfztat\

2.

Olyan tán a gyerek is, miként a szőlő- s a búzakalász magja. Holott ők igazán nem vegetálnak, csupán harsogva élnek, itt a nagy játszótéren, az erkélyemről pompásan megfigyel- hetően.

Hatalmas karély zsíros-, töpörtyűs-zsíros, vajas, vagy mit tudom mivel kent kenyereket hoznak nekik az anyukák, nagyókák. Nem is ebédeltek, nyilván, amint a suliból megérkeztek, bevágták a táskát az előszobába, s irány le!

Estig onnan nem mozdíthatók. Csúszkálnak, szánkóznak, nadrágféken «isitornak, boldogok. Nyilván a leckéiket is megtanulják, hisz mi is így viselkedtünk, és a leckéinket mi is megtanultuk valamikor, valahogy ... Ha felnőnek, felelős emberek lesznek, majd elmondják az utódaiknak bizonyosan, hogyan tanulták meg a leckéiket.

Csak legyen élet.

______________________________J

tam őket, hogy ne hagyják magukat, mert minél többen leszünk, annál nehezebb elbánni velünk.

így került ez az alacsony, törékeny asszonyka a szabolcsi munkásmozgalomba, s 1924-ben a pártba. Rengeteg az élménye, s gyerekkorától kezdve mindenre emlékszik. Pontosan idézi a felszabadulás utáni hónapokat, éveket. És van miről beszélnie. Mindenben benne volt, mindenbe bevonták, és mert szívesen és jól csinálta, egyre több lett a megbízatása.

Hogyan alakult az élete kezdetben, 1944 ősze után? Kisgyűléseket tartott, hiszen az emberek féltek a jövőtől, bátorítani kellett őket: fogják meg a munka végét, mert ettől várhatunk csak eredményt. Ott volt a megalakult nőszövetség első soraiban. Sok egyedül maradt asszony kereste meg. „Alig voltam otthon, azoknak az asszonyoknak segíteni kellett. Legalább jó szóval, tanáccsal, ha munka akkoriban nem is akadt számukra. Otthon mosni kezdtem, azt is sokszor abba kellett hagyni, mert jöttek, segítsek. Azután sok asszony csak azért keresett fel, hogy közölje nagy-nagy örömét, felvették a vasútra dolgozni. Volt gond, baj, elég, még a betegek is a nőszövetségtől kértek támogatást, segítsünk a gyógyításukban ...”

Színes, élményekben gazdag Borika néni minden mondata. A kommunista párt egyik vezetője 1945 után vele példálózott: „Sok ilyen asz- szony kellene nekünk!” Később is megvolt a dolga mindennap. A bíróságra ülnöknek küldték, s hosszú időn át ott is józanságára, nagy tapasztalatára és anyai szívére hallgatott. „Ha egy szegény ember kivágott egy fát,

mert nem volt mivel fűtenie öt gyerekére, azt mondtam: a nincs vitte rá, ne büntessük, elég, ha figyelmeztetjük.” Sok-sok esetet mond, s mindegyikből a bölcsesség sugárzik. Kár, hogy már negyven évvel ezelőtt elérte a nyugdíj- korhatárt, bírónak szerették volna taníttatni.

Szépen teltek az évei, tétlenségre soha sem kárhozott. A varrást most már abbahagyta, ahhoz már türelme sincs. Az újságot mindig elolvassa, a rádiót meghallgatja, a televíziót megnézi. Naprakész a politikában. Azt mondja: ma az a hiba, hogy nincs meg a pártban a kellő fegyelem. Megy a taggyűlésre, ott mindig a saját dolgukkal vannak elfoglalva. Ez nem tetszik neki. Sokkal többet kellene mindenkinek tenni a közösségért, meg kell tanulni minden embernek, mi az a munka, s hogy milyen göröngyös út vezet a szocializmushoz.

„Hiába, amibe beleélte magát az ember, attól már nem tud szabadulni, örülni tud a jónak és bosszankodik, ha hibákat lát.”

Hosszú élete során nagyon sok volt az apróbb, nagyobb öröm. A munkájában, a családjában, mostanában már a dédunokáiban is. És egy nem mindennapi dátum: párttagságának 60. évfordulóján, november 7-én magas kitüntetést kapott, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. „Az Országházban — először jártam ott — Losonczi elvtárs megkínált egy pohár -borral. Nem tudok én inni —, mondtam neki. De koccintani csak tudok? — kérdezte vissza. Nagyon kedvesek, figyelmesek voltak velem. Ez is öröm.”

Legkedvesebb élménye mégis kecskeméti dédunokájának levele volt, amelyben egy szép rajzát küldte el, s azt írta fölé: látta Bori mamát a televízióban, s nagyon büszke volt rá. „Szeretem az embereket, különösen a gyerekeket. De még annak is örülök, ha valaki köszön nekem a házban.”

Minek köszönheti a kilencvenöt egészséges évet?

— A kemény életnek. Annak, hogy életemben mindig dolgoztam és sokat. Jó tudni, hogy én is tettem egy téglát az ország épületébe.

Somogyi Gyuláné, született Vekker Borbála irigylésre méltóan gazdag élete sokunk számára lehet példa és tanulság.

★

Kilencvenötödik születésnapján a megyei pártbizottság nevében szíves szavakkal, szeretettel köszöntötte őt Szemerszki Miklós, a végrehajtó bizottság tagja, a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára.

Kopka János

Boriska néni: Somogyi Gyuláné