Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

1985. január 19, (j) (£) itási ok Az év lemezei Cremonai hegedű Most készül szeretők karácsonyfája alá: kantáták és koncertók digitá­lis felvételen — -amit nem­csak karácsonykor jó meg­hallgatni. Az oratórikus mű­vek egyik királya Haydn: Az évszakok című műve a Ro­yal Philharmonie Orchestra előadásában került a piacra, kotói vehették át. Akiknek ezek a birtokukban vannak, ezután talán még élesebb füllel, vagy nagyobb szívvel hallgatják. Az indoklások ugyanis felsőfokú jelzőkkel méltatták ezeket a produk­ciókat. A fesztiválzenekar Fischer Iván vezényletével L uxus volt vala­ha, most egyre természetesebb Szokás, népsze­rűsége már-már a könyvével ve­tekszik, sőt, egyes korosz­tályok körében azon túl is tesz: a lemezgyűjtés és -hall­gatás. S minél több fiatal is­merkedik meg az iskolában, a zenei tagozatokban a ko­moly zenével, annál nagyobb lesz ennek a műfajnak a tá­bora. A legutóbbi, karácsonyi forgalom is mutatta: sokan vesznek ajándékba a fa alá lemezt. Számolva ezzel, gaz­dag kínálat várta a boltok­ban a komoly zene kedvelőit. Az év utolsó negyedében a zeneirodalom legkülönbözőbb korszakait és stílusait talál­tuk meg a polcokon. Megje­lenít például a Barokk kará­csony — a Hungaroton szán­déka szerint ajándék a zene­Doráti Antal vezényletével. Sokan kedvelik Melis Györ­gyöt, akit most megjelent le­mezén a Magyar Állami Ope- raház férfikara és zenekara kísér, vezényel: Komor Vil­mos, s amit kiválasztottak, az Handeltől Kodályig a zene- irodalom jelentős korszakait öleli át. Ugyancsak sokan vártak Basilides Mária szó­lólemezére, illetve Ferencsik János utolsó „hangversenyé­re”, amely az 1984. január 6-i koncertről készült. A lemezen Berlioz: Fantasztikus szimfó­niája, a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadá­sában. Más műfaj: a nyolca­dik lemez jelent meg az Éneklő ifjúság sorozatban — a szerzők közül csak két név említése jelzi a repertoárt: Palestrina és Szőnyi Erzsé­bet. „Az év hanglemeze — 1984” kitüntető címet öt lemez al­1983 karácsonyán adta első hangversenyét, ezt örökíti meg az egyik lemez. Ezt a cí­met ítélték, oda Puccini: Gianni Schicchi és Verdi: Si­mone Boccanegra című ope­rája előadásáért, továbbá a Bartók kórusművek megszó­laltatásáért a Győri Leány­karnak, karnagyának Szabó Miklósnak — és természete­sen a műszakiaknak, s ezt kapta a Maros Rudolf mű­veiből összeállított válogatás. Mi várható az idén, az el­ső negyedévben? Három ope­rafelvételt ígér a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat. Nemzeti klasszikusunk Er­kel: Hunyadi Lászlója > digi­tális felvételen is megjele­nik. Kiadják archív felvéte­len a Magyar Rádió Hang­múzeumának anyagából Do­nizetti: Lammermoori Luciá­ját, a címszerepben Gyurko- vics Máriával. Operaszerző­ként kevéssé tartjuk számon Respighit, akinek A láng cí­mű művét olasz nyelven hall­hatjuk majd Lamberto Gar- delli vezényletével. A lemezgyűjtők támasza, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat komolyzenei kiadvá­nya ennél bővebben, tétele­sen tájékoztatja az olvasókat. Itt, a Presto-ban találtunk tallózás közben érdekes írá­sokat, színes tudósításokat, vitákat és ajánlásokat. Ma már egyre több lemezgyűjtő forgatja ezt a lapot, de so­kan nem ismerik még. Leg­utóbbi számában például a számos rövid cikk mellett a Bemutatkozás sorozatban ol­vastuk, hogy Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vezetője új hegedűt kapott, amely a magyar állam tulaj­dona, Svájcból jött, alkotója Giuseppe Guarneri del Gesu, a cremonai hegedűkészítő család leghíresebb tagja. Egy egész oldal ismerteti a le­mezkímélő tűk legkorsze­rűbb darabját, a zongoradisz- kográfiát pedig ezúttal Jandó Jenő ajánlja. A következő számban a Klemperer-cente­náriumról ígérnek cikket, to­vábbá Ránki-interjút és be­mutatót Gregor „mesterről”. BE. Zengtvárkonytól Budáig 100 éve született Fülep Lajos Élete regénybe illő, szellemi nagysá­gát, jelentőségét még ma is kevesen tudják megközelíteni. Amikor már kö­tetnyit írt, szerkesztett, sőt professzor is volt, a magyar művészetről 1923-ban megjelent korszakalkotó munkáját még­is leszállított áron kínálták a harmincas években. Ha valami kiszivárgott róla a nehezen befogadó köztudatba, úgy ezek a Pesti Naplóban közölt írásai voltak: például az egykéről, 1929-ben. Munkái ma sorra megjelennek, s a Füle^ Lajos Múzeum is megnyílt halála után öt év­vel, a kis baranyai faluban, Zengővár- konyban. Fülep Lajos portréja (Kner Imre felvétele) iBitát; állandóan együtt isen azokkal, akik igye- tók megszépíteni életünket töadások sajátos atmoszfé­rán. És ebbe az állandó tba még az is beleférhet- nogy a lap kritikusa witá- KK'sátkoahiatna a máshol jelent kritikákkal, vagy eg más, nem újság­tollából származó, eltérő nényű elemzést, kritikát, kozó írást is közölhetne p. m hiszek abban, hogy oa ás annyi nézője lesz lázunknak, mint az erdei ónnak. Azt sem gondo- hogy a színházi bemuita- ; követő kritika meg jele­kor azért kellene meg­öl a példányszámot, hogy izönség érdeklődését így thesse ki a kiadóhivatal, hogy a sizínházi életünk t mind szélesebb körben riii napilapunk olvasóié- aat aibból a tapasztalá­éi is tudom, hogy a szín- serető közönség a helyi rá- yen vonatkozású riportja­iéit, közvetítéseit nemcsak aitja, hanem meg is be- tovább is adja, emlegeti, hogy ez a közönség való- nagy izgalommal jár szín- a s megbecsüli a súlyo- mondaniivalót is, vagyis igényesebbé válik, azt a ősbemutató nézőtere je­tte a minap: három órá- hosszabb ideig figyelte, ta végig az előadást, a tar nyelv gyönyörű, igazi i bravúrjait, mocorgás, metlenikedés, unatkozó agás nélküli. Mert. Jekö- * színházi művészet és a szét múzsáinak, Tháliá- és Melpomenének sze­les talákozója. Ezúttal egy távoli görög hegyen, m itt: a 91 évvel ezelőtt a sötét szénapiacon meg­járt és ma már a nagyfor- aú Bessenyei téren szépen vítebt, csillogó épület fa- özött. vaslom tehát: tájókoztias- segítse, a továbbiakban szélesebb körben és fo- latosiabban ezeket a szín- áró olvasóit a Kelet-Ma- ország. Margócsy József 1885-ben született, s 1970- ben halt meg. A Gondolkodó Magyarok olcsó sorozatában a Magvető kísérli meg népsze­rűsíteni, s éppen az egykéről, írt tanulmányával, a Magyarok pusztulásával. Lesz-e vissz­hangja, érdekli-e á mai olva­sót az, ami a mi fiatal éve­ink egyik égető sebe volt? A mi ifjúságunké? Fekete Gyula a népesedési gondjainkról írott könyvében (Éljünk magunk­nak?) tizenöt levelet közölt nemrég az ország valamennyi részéből, hogy figyelmeztessen: a statisztika bizonysága sze­rint csökken a sokgyermekes családok száma, s nő az egy­gyerekeseké. S nem a magára hagyatott, a nagybirtok szorí­tásában vergődő, terjeszkedni nem tudó, szegényedő, sorva­dó nép körében, mint indo­koltuk a két háború között. S ahogy akkor sem, ma sem csak népesedési kérdés volt Baranya, Somogy, Tolna fal­vainak megfogyatkozása, s bár akkor egyszerűbb okokkal, de lényege és következménye az, amit Fülep Lajos így fo­galmazott meg: „Az egykés világ külön erkölcsi világ, kü­lön világrend. Megváltozott benne a család, a munka, a szellemi javak, a nemzeti hi- vatottság értékelése az anyagi és hedonisztikai javak értéke­lésével kapcsolatban.” S azt is hozzáteszi: „A régi típusú gaz­dálkodás megbukott, s ha to­vább ragaszkodunk hozzá, tel­jes eladósodás és elszegénye- sedés jár a nyomában. Mit kell tehát tenni? Más gazdál­kodási rendszerre térni át!” Mindezt írta csaknem hat év­tizede! Európai látókörű tudós re­formátus lelkész írta ezt zen- gővárkonyi magányában. Tu­dós, aki képes volt kilépni kö­réből, képes volt világméretek­ben gondolkozni, s kitartani igaza mellett, aki tudott kö­zösségben gondolkodni, s akit egyedül népe közösségének fel- emelkedése foglalkoztatott. Az egyke kérdéséhez is az vezet­te: a pusztulás, a visszaesés, a testi-lelki elnyomorodás vízió­ja, ugyanakkor az élet értékei­nek megbecsülése. Még nyo­mon sem követhetjük mosta­ni megemlékezésünkben, hogy ezekből az értékekből mi min­den foglalkoztatta az építészet­től a festészetig, Dantétól Ady- ig, a színpadtól a publiciszti­káig, az esztétikától a filozó­fiáig. Szelíd pannon tájon Kérdezhetjük: ez a Párizs­ban, Firenzében, Rómában vi­láglátásra edzett, több jelentős lap, folyóirat szerkesztője, ko­runk egyik legeredetibb, leg­műveltebb, széles látókörű magyar gondolkodója végül is hogy rekedt meg Baranyában? Ügy, hogy tisztséget vállalt a Károlyi-kormányban, s a Ta­nácsköztársaság idején kine­vezték az áhított egyetemi olasz tanszékre. Mikor min­dennek vége lett, nem maradt más választása, megszerezte a nyelvek tudását, filozófiai, tör­ténelmi műveltségeit kívánó theolóigiiaii oklevelet, sa Sió menti Medina, majd Dombó­vár, Baja után meghúzódott a Mecsek völgyében az évszáza­dos szelídigeszrteinyés védelmé­ben tengődő kicsi faluban, Zengővárikonyban. Aki tudta, kit védelmez a falut körülöle­lő gesztenyés, ott is rátalált, például, Illyés Gyula, Németh László, Martyn Ferenc. ­A peripatetikus iskola Húsz évet töltött a méz illa­tú, szelíd pannon tájon, ahol még a kaszát is az ősember földből kiforgatott kovakő bal­tájával fenték, míg 1947-ben Lukács Györggyel egy időben ismét meghívták a budapesti katedrára. Nem késve. A csak­nem egy emberöltő nem ha­szontalanul telt el. Itt tanítvá­nyok, írók, művészek, tudósok veszik körül, s a hárshegyi sé­tákat a szó szoros értelmében vett eszmecserék teszik emlé­kezetessé. Már az ősi mecseki gesztenyésben sétára vezeti vendégeit, de a fővárosban va­lóságos peripatetikus iskola — ahogy ezt a tanulási módszert a görögök nevezték — alakul ki körülötte. S ahogy az ókor görögjei kísérték Arisztote­lészt, tanulva, vitatkozva vele, úgy okulnak Fülep tanítványai, barátai, sajnos, anélkül, hogy ezek a séta közben folytatott beszélgetések a Széher út fáin túl is visszhangot kelthet­tek volna. Még Fülep tanítása is rokon volt a peripatetikuso- kéval: idealizmus és materia­lizmus határán állt. Az eligazító Fülep Lajos nevével közép- iskolás koromban találkoztam először, mikor könyvét fillére­kért megvásároltam. Ma sem ajánlhatok az ismerkedésire al­kalmasabb olvasmányt, mint ezeket az európai és a magyar művészet jegyében írt tanul­mányokat a magyar építészet­ről, szobrászatról, festészetről. Irodalmi leckének a Daniéról írt tanulmányát, filozófiában, amit Niertzscheről gondolt. Történelemből a reformációt és a művészetét elemző írásait; iróniáját, magabiztosságát il­letően egy korai interjút Ben­czúr Gyulával. Publicisztikai vitái közül A Magyarság pusz­tulása mellett talán a Jövő Nemzedéket. Nem könnyű ol­vasmányok, de iskolamester­nek sem elnézően megértő Arisztotelész ő. Tanulni, vagy tájékozódni hajlandó ugyan, de elfogultságában türelmetlen, és nem tűr ellentmondást. Illyés Gyula az Eligazítónak nevezi. A hosszú magány megkemé­nyítette, s szinte minden írá­sában ott van, a még nem pe­ripatetikus formában kiala­kult, ellenkezésre, kiigazításra késztető, ingerlő részletek nyo­ma. Csak a részleteké. De mert mindig a világ, az élet, a történelem egészéből indult ki, bennünk nem a vitatható téte­lei hagytak nyomot, sokkal in­kább, hogy önálló gondolkozá­sának bátorságával, vállalásá­val példát adott. Koczogh Ákos ?n útra :áját, léket ■dek- Fin- hogy züle- i ma- idéz- indor rium ában /esi tő >ajos mar vérig. Fent meg: károgó halál. A bűn dorombol hátul macska-képben, s ha elbuksz: gyökér nő föléd serényen. FINT A ÉVA: Fény Letetted ezt a szót: kovát a térbe (asztalra, könyvre, érte nyúló kézbe) és nem mozdulsz, terepszínben figyelsz: a sors hogyan idéződik meg érte. Csak lehetőségekre lát agyad. Egy sem valóság még, nem is szabad behozni mind az elképzelteket — a biztosat kerülik a szavak. Letetted ezt a szót, s belép a képbe a megvalósulás ezer reménye s a szorongás, hogy felgyújtod magad: ha fényt akarsz, tüzet kell adni érte. HORVÁTH GYULA: >ei Otthon Itt megszállhatsz, megpihenhetsz, itt megértik, hogyha szenvedsz, s ha arcod mosolyra derül, asztalunkra bor, kenyér kerül. inlom Hát először itt légy ember, hol minden kis fűszál ismer, ha jössz, eléd hajlik az út, hősével vár a régi kút. Itt tégy először jót, szépet, ha csábít is száz ígéret, mert erőt a falu adott, vállalni daccal a harcot. Meghalni is itt lenne jó. Akác födne, lágy, susogó. Talán így szívükbe zárnak egyszerű, halk tanításnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents