Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19. ' FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK j Az öreg iskola hatalmas kapuján át fiatalok tódulnak ki az utcára. A pillanatfelvétel akár jelkép is lehetne. Hiszen ezek a lányok és fiúk — a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola növendékei — negyedikesek, s hamarosan végleg bezárul mögöttük a középiskola kapuja. Valamennyien tudják, hogy nemsokára véget ér a diákélet. De azt vajon eidöntötíék-e már, hogy merre vezessen az útjuk toi'ább ,..? i nenez Dr. Durucz Istvánná és Molnár Zoltán. — Tévébemondó szeretnék lenni — babrálja kicsit pironkodva hetyke, fekete kalapját Dóka Tünde. — Azt hiszem, én leszek a negatív példa — kuncog — mert egészségügyi tagozatos létemre homlokegyenest más pályára készülök. Először tanítóképzőt, utána jogot szeretnék végezni. Ügy gondolom, így már esélyem lesz rá, hogy bekerüljek a televízióhoz. Nagyon hiszek ebben, s biztos vagyok benne, hogy fölvesznek a főiskolára. Tünde választásával valóban eltér az átlagtól, hiszen az egészségügyi tagozatosok többsége az egészségügyben szeretne elhelyezkedni — mint ápolónő, mentős, vagy például asszisztens — illetve egészségügyi főiskolára, orvosi egyetemre készül. Járják az utat, melyet tizennégy évesen választottak — általában a szüleik, vagy ismerőseik tanácsára. De vajon felelősséggel tud-e dönteni jövőjéről egy tizennégy éves fiatal? Igaz, még most, négy évvel később sincs veszve semmi, van lehetőség a pályamódosításra. — Általánosban nagyon szerettem a fizikát. Talán ezért is javasolták a szüleim, hogy jöjjek egészségügyi tagozatra — szól Sinka Andor. — Egészen harmadikig orvosira készültem. Aztán új szaktárgyak jöttek: belgyógyászat, sebészet, s ezektől egy kicsit megriadtam. Érdekelnek, csak hát nem vagyok egy magolós típus. Ezért aztán gyorsan le is mondtam az orvosiról. Aztán gondoltam, hogy szaktanár leszek, végül a fizika mellett horgonyoztam le. A Kossuth Lajos Tudományegyetem ■ fizika-technika szakára adom be a jelentkezési lapomat. A döntés tehát még most, tizennyolc évesen sem köny- nyű. Főleg ha az embert egy— Ha gimnáziumba kerül a gyéréit, lényegében két év haladékot kap a döntésre — szól Banner László, a Krúdy gimnázium igazgatója. — Hiszen második év végén választanak faktot a tanulók. Erre az időre általában kiderül, hogy kit mi érdekel: ha tehát a fizika a kedvenc tantárgya, akkor azzal foglalkozhat. Aki pedig jól választott fakultációt, annak idejében kialakul az elképzelése arról is, hogy mi lesz érettségi után. A mai követelmények mellett nem tudom, hogy 18 éves korig halogatni lehet-e a választást. A jelenlegi felvételi rendszerben az érettségizett fiatal hat tantárgy átlagát viszi magával a felvételire. Az utolsó pillanatban ennyi tárgyból már aligha tud úgy felkészülni, hogy meg is feleljen a felvételin. — A mi iskolánkba lényegében azok jelentkeznek, akik tovább szeretnének taszerre nagyon sok minden érdekli. — A történelmet és az irodalmat ugyanúgy szeretem, mint a biológiát meg a kémiát. Legszívesebben olyan pályát választanék, ahol mind a négy tárgyra szükség van. De hát ezt nem lehet. Egészségügyire járok, s orvosira jelentkeztem — magyarázza Bélteczki Zsuzsa, s hamarjában hármat kopog az asztalon, a többiek nem kis derültségére. — Ha sikerülne, antropológus szeretnék lenni, ami .lényegében az orvostudomány meg a történelem összekapcsolása. Járai Valéria, aki gimnáziumi osztályba jár, szintén orvosnak készül: — A nővérem medika, s neki nagy része van a pálya- választásomban. Ám tőle eltérően én fogorvos szeretnék lenni. Ügy gondolom, hogy ezzel jobb helyzetben kezdek majd, mint egy általános orvos. Azt egyáltalán nem bánom, hogy gimnazista lettem. Mivel mi több fizikát tanulunk, szerintem nagyobb esélyem lesz a felvételin, mint a tagozatosoknak. Vali szavaiból úgy tűnik: határozottan tudja mit akar. Ezzel egyáltalán nincs így mindenki a tizennyolc évesek között. Koleszárik Magdolna például még mindig nem tudja biztosan, hogy mivel szeretne foglalkozni. — Már nyolcadikban sok bajom volt amiatt, hogy nem tudtam dönteni. Gondoltam, hogy idővel egyetemre vagy főiskolára jelentkezem, de szívesen lettem volna óvónő is. Azért jöttem gimnáziumba, mert innen még bárhová mehetek. Teljesen tanácstalan vagyok, ezért érettségi után elhelyezkedem. Otthon, Nyírteleken, a tanácson sze~ retnék dolgozni, de jövőre feltétlen jelentkezem, vagy az államigazgatási, vagy a tanárképző főiskolára. nulni — veszi át a szót Molnár Zoltán, a gimnázium pályaválasztási felelőse. — Köztudomású, hogy nálunk a természettudományos oktatásnak van hagyománya, tehát eleve olyan gyerekek jönnek, akik ilyen érdeklődésűek. Ám ahhoz, hogy végül egyetemre, vágy főiskolára kerüljön valaki, komolyan tanulni kell, már az első osztálytól kezdve. Aki elevickéli a négy évet, annak nem sok esélye van ró, hogy célba jut. A Krúdy statisztikája azt mutatja, hogy itt a többség komolyan veszi a tanulást. Általában 85—90 százalékuk jelentkezik továbbtanulásra, akik túlnyomó többségét — 60—80 százalékát — már első nekifutásra fölveszik. — Hogy végül mennyien jutnak be, az függ a tanulók képességeitől, felkészültségétől, s attól is, hogy mennyire reális a pályaválasztásuk — fűzi tovább a gondolatsort Molnár Zoltán. — Sok múlik a pedagóguson is. Megesik, hogy megpróbáljuk lebeszélni a tanulót a választott pályáról, mert például felkészültsége, vagy személyiség- jegyei alapján alkalmatlan rá. Akik nem hallgatnak ránk, természetesen azok jelentkezési lapjait is továbbítjuk, feltüntetve rajtuk az iskola véleményét. De általában elfogadják a tanácsainkat. A pályaválasztásban végső soron sok múlik a pedagógusokon, de a családon is. Az osztályfőnököknek segíteniük kell abban, hogy a szülők a reális lehetőségeknek megfelelő pályára irányítsák gyermeküket. — Alapszabály, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni — fogalmaz dr. Durucz Istvánné, a Krúdy gimnázium tanára, aki mint osztályfőnök jó néhány osztályt útjára bocsátott már. Ebben a tanévben ismét negyedikesek osztályfőnöke. — Ügy tapasztalom, hogy a növendékek pályaválasztását- elsősorban az érdeklődés határozza meg. így van ez a jeHogyan lehet tudatosan pályára irányítani a gyermeket a családban? Erre szép példa Medgyessy Mariann esete, aki a Zrínyi gimnázium negyedikese. — Nálunk nem volt cél, hogy a magunk meg nem valósult álmait kényszerítsük kislányunkra — kínál hely- lyel otthonukban Mariann édesanyja, Medgyessy János- né, a vérellátó alközpont dolgozója. — Valamikor jogásznak készültem, sajnos nem sikerült. Ettől függetlenül nálunk még csak szóba sem került, hogy a lányom jogra jelentkezzen. Egyet akartam elérni — S ez sikerült .is —, hogy szeresse meg a nyelveket. Gimnazista koromban angolt tanultam, s mikor a gyermek cseperedni kezdett, elkezdtem tanítgatni. Már akkor észrevettem, hogy feltűnően jó a kiejtése. Mikor ötödikes lett, akkor hirdetett először a TIT angol nyelvtan- folyamot gyermekeknek. Megkérdeztem tőle: lenne kedved hozzá? ö azt mondta, hogy igen, ezért hát beírattuk, s azóta folyamatosan tanulja a nyelvet. Az első élmények meghatározók voltak Mariann számára a nyelvtanulásban. lenlegi osztályomban is. A 33 gyerek közűi csupán egy nem tanul tovább — úgy sejtem, hogy férjhez fog menni. — A többiek valamennyien jól választottak, egy kivételével. Ezt a gyereket kifejezetten a szülök inspirálják egy olyan pályára, ami egyáltalán nem neki való. Orvosira jelentkezett, holott humán érdeklődésű, s ráadásul fizikából nagyon gyenge. Rengeteget beszéltem már a szülőkkel, próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ezzel csak rosz- szat tesznek a gyereküknek. Mutatom a fizika ketteseket, de hajthatatlanok. Nem mondják azt, hogy nincs igazam, ám ettől függetlenül csökönyösen ragaszkodnak az elképzelésükhöz. Érzésem szerint első nekifutásra nem fogják fölvenni a tanulót orvosira. De ha külön is tanulja a fizikát, másodszorra már lesz esélye. Még az is lehet, hogy elvégzi az egyetemet. De nem lesz boldog ember, mert nem erre a pályára született. Szerencsére kevés hasonló esettel találkozom. Általában hallgatnak a ta«á- csainkra. — Nagyon féltem a tanfolyamtól, de hamar megszerettem. Még most is emlékszem, hogy miről szólt az első lecke. Az óra végén rohantam anyuékhoz, s lelkesen soroltam, hogy mit tanultunk, s hogy én már sok mindent tudtam. — Én voltam a szenvedő alany — mosolyog Medgyessy János, az édesapa, a húsipari vállalat áruforgalmi előadója. — Egy szót sem tudok angolul, de azért mindig végigmondta nekem a leckét. Mivel a kislány szépen haladt a tanulásban, nem volt nehéz dönteni a nyolcadik után, hogy angol nyelv tagozatra jelentkezzék. Annál nehezebb határozni most, érettségi előtt... — Engem nagyon sok minden érdekelt, attól függően, hogy éppen mit láttam a ívben — folytatja Mariann. — Készültem benzinkutasnak, idegenvezetőnek. Már pici koromtól nagyon érdekelt az utazás. Anyuék mindig magyarázták, hogy ehhez bizony nyelveket kell tudni. E két dolgot összekapcsolva először a külkereskedelmi főiskolára akartam jelentkezni, de az ismerősök lebeszéltek. Azt mondták, hogy oda úgyis csak a diplomaták gyerekei jutnak be. Mivel nem sok esélyem lehet, ezért lemondtam a főiskoláról, dehái, különben is többet érek egyetemi diplomával. így dőlt el végül, hogy Debrecenbe megyek a tudományegyetem nyelvtagozatára. A szülők helyeslőén bólogatnak, végül is nem ők döntöttek Mariann helyett. Csupán egyet akartak, hogy tanuljon. — Tanárai is azt mondják, hogy lányunk alkalmas a továbbtanulásra — folytatja az anyuka. Szeretnénk, ha nem vesztegetne el éveket. Én munka, család mellett szereztem diplomát. Mariann látta, hogy mennyit küszködtem, tudja, hogy ez a nehezebb út. így aztán szóba sem került, hogy nem tanul tovább az érettségi után. — Gondoltunk arra is, hogy esetleg nem veszik fel — komorul el az édesapa arca. Akkor egy évet kihagy, nyelvvizsgát tesz, készül a következő felvételire. Még esetleg arra is mód lesz, hogy barátainknál, ismerőseinknél külföldön tökéletesítse nyelvtudását. Mariann szerencsés csillagzat alatt született, úgy tűnik, nem kell aggódni a sorsa miatt. De mi lesz azokkal a fiatalokkal, akiknek nem, tudnak ennyit nyújtani a szülei? Mi lesz a gyengébb képességűekkel, a határozatlanokkal? — Ha végképp nem tud dönteni valaki, akkor elküldjük a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetbe — magyarázza Molnár Zoltán. — Nekem mint pályaválasztási felelősnek éppen az az egyik feladatom, hogy tartsam a kapcsolatot az intézettel. Minden évben van néhány növendékünk, akinek így kell segítenünk. A vélemények megoszlanak arról, hogy mennyire tud segíteni az intézet a döntésben. Azt nem vállalhatja fel, hogy kimondja, ez a gyerek csak mérnöknek, a másik csak szövőnőnek való. Holott, aki tanácsot kér, az általában ilyen választ szeretne hallani. — Én is elmentem az intézetbe, de nem lettem sokkal okosabb — mondja Koleszárik Magái, aki határozatlansága miatt, no meg kíváncsiságból fordult a PTI-hez. — Különböző feladatokat kellett megoldanom, meg elbeszélgettek velem. Kérdezték, mi szeretnék lenni, dehát éppen ezt nem tudom. Végül azt mondtam, tanár vagy óvónő. Erre azt felelték, hogy mindkettőre alkalmas vagyok ... A tanácsadónak persze nem az a feladata, hogy döntsön valaki helyett, hanem hogy segítséget adjon a döntéshez. Sajnos határozni nem mindenkinek sikerül. A harminc-, negyvenévesen pályát változtatók is példázzák, hogy nem mindenki találja meg a számára igazán megfelelő foglalkozást. — Célunk, hogy senki se kallódjon el — fejtegeti dr. Durucz Istvánné. — Pedig ilyenek is vannak. Borzasztóan sajnálom azt a fiú tanítványunkat, aki roppant értelmes, tehetséges volt, de egyszerűen nem tudtuk rávenni a tanulásra. Lehet, hogy azóta segédmunkás valahol. Persze aki nem tanul tovább, nem lesz feltétlen elveszett ember. Egy másik diákunk például végigbukdácsolta a négy évet, s alig bírt leérettségizni. A napokban összefutottam vele, s alig ismertem rá. Örömmel újságolta, hogy a papírgyárban dolgozik, jól keres, szereti a munkáját. A vállalat beiskolázta, s nagyon érdekeli amit tanul. Boldog ember. Nekem, s azt hiszem a többi kollégának is az lenne a legnagyobb siker, ha minden gyerekünk ugyanígy megtalálná a helyét. Házi Zsuzsa Herceg Árpád: Vers fiai s a maga kedvére Elmegyünk egyszer hárman Balázs lovagolja majd a hátam Zoltán nyakamban ül kavélyen ■záguldunk hegyen völgyön réten nem lesz akadály fii fa és bokor nem rettent minket Százarcu Beszór liftezünk ég és föld között ie-föl le-föt le-Jöl ■lűsöliink lágy felhők mögött kalandozunk végre kedvünk szerint ahogy a Nap a Hold a Eöld kering j és keringenek velük a csillagok — I és kiválasztunk százötven csillagot i és .Imiből még sosem volt elég j ■inert mindig elsötétült fölöttünk az ég sok-sok Időt is hozunk magunkkal gömbölyít kis időgolyókat hogy esténként labdázzunk azokkal aztán sorban szétpukkasztjuk mindegyiket így varázsolunk nagy-nagy fényességet és ez a fényesség bearanyozza álmunk. És álmunkban csillagokkal együtt széliünk. \ _____________________-___J Áz iskola felelőssége Sok múlik a családon Medgyessyék ... (Gaál Béla felvételei) KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
