Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. január 18. A belga fővárosban két nap alatt két gázrobbanás történt lakóházakban. A képen: a csütörtöki robbanás helyszínén dolgoznak a tűzoltók. (Kelet-Magyarország telefotó) Óvatos derűlátás Tárgyalások Ciprusról Kommentár líj-Kaledónia Ritka eset, hogy a távoli Óceánia egy szigete a nem­zetközi politika reflektorfé­nyébe kerüljön. Még ennél is ritkább azonban, hogy olyas­mik történjenek a világ ily távoli sarkában, hogy egy nyugat-európai nagyhata­lom államfője szükségesnek vélje a helyszínre utazni. Márpedig Mitterrand francia elnök ma sietve — és igen váratlanul — elrepült Űj- Kaledióniába, hogy szemé­lyes jelenlétével próbálja el- csitítani a kirobbant zavar­gásokat. Az óceániai sziget, amely vagy kétezer kilométerre ke­letre fekszik Ausztrália part­jaitól, Franciaország külbir- toka. Jogilag a francia anya­országi területekkel egyen­rangú „országrész”. Csakhát a sziget őslakói nem elége­dettek ezzel az állapottal, in­kább teljes függetlenséget óhajtanak. Ök, a kanakok azonban már kisebbségben vannak saját szülőföldjükön, hiszen az idők során sok ezer francia és más szárma­zású telepes költözött Űj- Kaledóniába. A telepesek kezében van a sziget gazdaságának csak­nem valamennyi lényeges ré­sze: a termőföldek kéthar­mada. az ipar és a turista­létesítmények zöme. A tele­pesek persze félnek a függet­lenségtől. a máig is főleg tör­zsi viszonyok között élő ka­nakok hatalomátvételétől Ezért állt elő kompromisz- szumos ajánlattal nemrégi­ben a sziget legfőbb hivatal­noka. a francia főbiztos. Eszerint Üj-Kaledónia úgy lenne független állam, hogy társult kapcsolatra lépne Franciaországgal, ;— amely „biztosítaná védelmét és bel­ső rendjét”. Tehát megma­radna a francia katonai je­lenlét. s persze az erős poli­tikai befolyás, amely záloga lehetne a telepesek érdekvé­delmének épnúgy mint Pá­rizsénak. A tervet még eb­ben a fél évben népszavazá­son kívánják elfogadtatni, s ez sehogyan sem tetszik a kanakok vezetőinek, hiszek az elmúlt tíz évhen igen fel­gyorsult bevándorlás nyo­mán többségbe került telepe­sek nvilván előre eldöntötté tehetik a szavazást. Nem csoda hát. hogy a függetlenségi terv bejelenté­se után pár nappal már új­ra elpattantak az indulatok feszült húrjai. Kanak szélső­ségesek megöltek egy francia fiút. mire a telepesek bosszú­ért kiáltva gyújtogatni kezd­tek. Alig valamivel később pedig a francia katonák tűz­harcban megölték a kanakok egyik legtekintélyesebb ve­zérét Erre elszabadult a po­kol: az őslakosság heves za vareásokkal válaszolt, s mér­sékelt vezetőik azonnal be­jelentették. hogy immár szó sem lehet a függetlenségi terv és a népszavazás elfo­gadásáról. Párizs első reakcióként katonákat küldött, hogy erőt mutasson, majd most Mitter­rand maga ment — békét te­remteni. Nem lesz könnyű dolga. A. K. Csütörtökön délelőtt az ENSZ épületében megkezdőd­tek a ciprusi kérdés rende­zésére irányuló közvetlen tárgyalások Kiprianu ciprusi elnök és Denktas, a török kö­zösség vezetője között. A ta­nácskozáson részt vesz az ENSZ főtitkára, Pérez de Cuellar is. A megbeszélés idejét nem határozták meg előre: akár több napig is el­tarthat, ha a két fél részéről lehetségesnek tartják foly­tatását a rendezés érdekében. A találkozó előtt mindkét fél óvatos derűlátással nyi­latkozott a megegyezés lehe­tőségéről,* bár a ciprusi kor­mány képviselői fenntartásai­kat hangoztatták a tervezett megállapodás egyes pontjai­val kapcsolatban. Denktas képviselői viszont túlnyomó- részt elfogadhatónak tartot­ták az ENSZ közvetítésével, több éves rrjunkával elkészült javaslatot. Az ENSZ-ben megtartott ciprusi csúcstalálkozó célja az, hogy felszámolja az or­szág sokéves megosztottsá­gát, elérje a török csapatok kivonását Ciprusról és új, szövetségi rendszerű kor­mányt adjon az országnak. Mint ismeretes, a török kö­zösség 1983-ban egyoldalúan megalakította az „Észak-cip­rusi Török Köztársaságot” azon a területen, amelyet a török csapatok tartanak meg­szállva. Martens sajtóértekezlete Belgium márciusban dönt a rakétákról Wilfried Martens belga miniszterelnök washingtoni hivatalos látogatásáról haza­térve, sajtóértekezleten meg­erősítette: a belga kormány március folyamán végleges döntést hoz az amerikai kö zepes hatótávolságú rakéták telepítéséről. Martens nem tagadta, hogy a washingtoni kormányzat vezetői azt sürgették, hogy a telepítések kezdődjenek meg (Folytatás az 1. oldalról) kezés volt az elmúlt évben fodrász, elektroműszerész szakmában, a felvehetőknek duplája jelentkezett nőiruha- készítőnek, de keresett a szo­bafestő szakma is. Átirányí­tással töltötték be viszont a villanyszerelő, cipőkészítő, üvegműves szakmákat. Szinte már krónikus a hiány he­gesztőből, esztergályosból és néhány építős szakmából (vízszigetelő, vasbetonké­szítő, ács-állványozó). A mezőgazdasági pálya, valamint a textilipar jóval több jelentkezőt igényelne. Ez utóbbinak komplex bá’zi~ sát igyekszünk megteremteni Újfehértón, a szakközépisko­már márciusban a NATO- ban felállított, „katonai me­netrendnek” megfelelően Nyitva hagyta, hogy a belga kormány eleget tesz-e a sür­getésnek, vagy sem. Mint ismeretes, Gromiko szovjet külügyminiszter va­sárnap a szovjet televízió­ban kijelentette, hogy a nyu­gat-európai telepítések foly­tatása kérdésessé teheti a jö­vendő szovjet—amerikai tár­gyalásokat. lai és szakmunkásképzés in­tegrálásával. A fenti jelensé­gek, példák már több éve jellemzők, szinte tendenciá­nak tekinthetők — így talán kellő orientálást jelentenek a most indulóknak. Két változást is hoz ez év szeptembere. Először ebben az évben, a nyíregyházi 110. sz. ipari szakmunkásképző in­tézetben indítunk szakmun­kásképzési célú <szakközépis- kolai osztályokat nappali kép­zés keretében, építőgépsze­relő, valamint vegyi- és élel­miszeripari gépszerelő szak­mákban. Szentpéteri Zoltán, a megyei tanács művelődésügyi csoportvezetője A „21 arcú szörny“ A Japánt izgalomban tar­tó „2i arcú szörny" betar­totta szavát, s a január 15- ig meghirdetett újévi „tűz­szünet” után ismét jelent­kezett. Csütörtöki értesülé­sek szerin a „21 arcú szörny” levélben értesítette az oszakai lapok szerkesz­tőségeit tevékenységének felújításáról. Egyben kifej­tette, hogy addig nem lesz újabb „tűzszünet", amíg meg nem kapja azt, amit akar. Ezúttal 1,3 milliárd jent követelt a szigetor­szág — általa régóta zsa­rolt — legnagyobb édesség­gyárától, a Morinagától, s közölte: ha a gyár nem fi­zet, újból ciánnal mérgezett Morinaga-édességcsomago- kat helyez el a különböző szupermarketek és élelmi­szerüzletek pultjain. A bűnbanda újbóli je­lentkezése nem érte várat­lanul a társadalmat. A ha­tóságok és a lakosság egy­aránt felkészült arra, hogy á „21 arcú szörny” önszántá­ból aligha köszön el végle­gesen. A rendőrség ismét hatalmas erőket mozgósí­tott, ami viszont pénzügyi téren is óriási terheket je­lent. A „szörny” által zsarolni próbált gyárak — főként a Morinaga — mindeddig nem fizettek, az elmúlt esz­tendőt azonban tetemes, sőt csaknem katasztrofális veszteséggel zárták. A la­kosság ugyanis — o mérge­zés lehetőségétől tartva — fokozatosan elfordult ter­mékeiktől. Ha mindez így megy tovább, a Morinaga előbb-utóbb becsukhatja kapuit. Á Kelet-Magyarország pályázatára érkezett Az oktatás újjászervezése Nyíregyházán Alig egy hónappal Nyíregyháza felszabadulása után már tanítottak a megyeszékhely iskoláiban. Az oktatás újjászervezésében nagy szerepet vállalt Békefi Benő református lelkész, Nyíregyháza város szociálpo­litikai ügyosztályának kulturális tanácsnoka, később a Nyíregyházi Tanintézetekés Pedagógusok Kollégiumá­nak elnöke. Részben az ő magánirattárára támasz­kodva elevenedik meg az újjászervezett közoktatás története. A szovjet katonai pa­rancsnokság az iskolák meg­nyitását már november el­ső napjaiban szorgalmazta. A parancsszerűen sürgető ismételt felhívásra Békefi Benő 1944. november 11-én délelőtt 11 órára értekezle­tet hívott össze az iskola­ügyek megbeszélésére. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint megállapodtak ab­ban, hogy a tanítókat és ta­nárokat igazolvánnyal lát­ják el, november 13-tól hoz­zálátnak az iskolák felújí­tásához. A felszabadítandó épületek jegyzékét novem­ber 13-ig kell beterjeszteni a szovjet parancsnokságra. Szó esett arról is, hogy a városi tanács adjon ki pa­rancsszerű felhívást, hogy a szülők iskolaköteles gyer­mekeiket járassák iskolába, a beiratkozott középiskolai tanulókat is. A szovjet had­sereg nem avatkozik bele Í a tanítás menetébe. A ma­gyar törvények és jogsza­bályok a mérvadók, csak a szovjet hatalom elleni izga­tás tilos. Békefi Benő iskolaügyi előadó november derekán terjesztette fel a háborús időkben igénybe vett és fel- szabacfdítandó iskolák jegy- zekét, melyet a szovjet ka­tonai parancsnokság azzal a módosítással fogadott el, | hogy az evangélikus leány- gimnáziumnak és interná- tusának épülete helyett az evangélikus elemi iskola központi épületét ürítteti ki. Nem tartotta lehetsé­gesnek a Leánykálvineum Bethlen utca—Búza utca ! sarkán lévő internátusi épü- ; létének felszabadítását sem. : Egy jegyzőkönyvtöredék ; szerint a szovjet parancsnok : iskolaügyekkel megbízott exponense közli, hogy „no­vember 26-án végigjárja az J iskolákat, és ha nem folyik j a munka, jelentést tesz az | állomásparancsnoknak”. Az iskolaügyi előadó viszont minden iskolába orosz ka- • tonai őrt kért, hogy a taka­rítókat ne vihessék el köz­munkára. A november 19- én tartott értekezleten a megbízott iskolaigazgatók : jelentették, hogy az épüle­tek állapota és az enyhe tél lehetővé teszi a tanítás meg­kezdését. Az iskolakezdés időpontját még azon a na­pon kihirdették a felekeze­tek templomában. 1944. november 20-án reg­gel 9 órakor Nyíregyháza elemi, középfokú és közép­iskoláiban megindult a ta­nítás. A két utóbbiban a ta­nár- és teremhiány miatt koedukációs rendszerben ta­nítottak: az evangélikus fiú- és leánygimnázium a központi evangélikus elemi iskolában talált otthont, a katolikus fiú- és leánygim­názium a görög katolikus elemi iskola épületében, a tanítóképző a Széchenyi ut­cai épületében a hozzá tar­tozó gyakorlóiskolákkal. A kereskedelmi fiúiskola a ke­reskedelmi leányiskolát fo­gadta, a községi polgári fiú­iskola pedig a polgári le­ányiskolát a Bethlen utcai épületben. A leánykálvine­um polgári leányiskolája a református egyház gyüle­kezeti házában kapott el­helyezést. A tanulók létszáma a kö­vetkező hetekben állandó­an nőtt. Hiába lettek töb­ben az evangélikus fiú- és leánygimnázium növendé­v Z. ___________ kei, az épülethiány miatt az egész évet koedukált rend­szerben tanították végig a központi evangélikus elemi iskolában. Az oktató-nevelő munkát irányító és ellen­őrző szervek — tanfelügye­lőség, tankerületi főigazga­tóság már működtek, de az adott nehézségek miatt képtelenek voltak valóban eredményesen dolgozni. Megoldatlan problémát je­lentett a felekezeti iskolák államsegélyes és államse­gélyt nem élvező, tani tóinak és tanárainak fizetése. Gond volt a fűtőanyaggal, az épületekben esett károk kijavításához szükséges anyagok szintén hiányoz­tak. Még fokozottabb mér­tékben jelentkeztek ezek a nehézségek az állami isko­láknál. E gondok megoldására hozták létre a Nyíregyházi Tanintézetek és Pedagógu­sok Kollégiumát, mely hár­mas célt tűzött maga elé: az iskolák együttműködé­sét, az iskolán kívüli nép­művelés fellendítését és a pedagógusok érdekképvise­letét. Elnöknek egyhangúan Békefi Benőt választották. Nyíregyháza polgármestere 1945 január elején a követ­kező sorokkal vette tudo­másul a kollégium megala­kulását: „Annak a remény­ségemnek adok kifejezést, hogy városunk kulturális újjáépítésében a tanintéze­tek és pedagógusok kiveszik részüket- Magam részéről a kollégium minden demok­ratikus alapelveken nyugvó munkáját készséggel támo­gatom” —írta Fazekas Já­nos polgármester. A Nyíregyházi Taninté­zetek és Pedagógusok Kol­légiuma megalakulásától kezdve hármas célkitűzésé­nek szellemében fogta ösz- sze a város oktatásügyét és iskolán kívüli népművelé­sét. Az első kezdeménye­zések közé tartozott, hogy 1945. január. 20-tól minden szombaton délután a refor­mátus gyülekezeti ház eme­leti nagytermében ismeret- terjesztő előadást tartottak, melyre az iskolákon és az egyházakon keresztül a vár ros közönségét és az ösz- szes demokratikus párt képviselőit meghívták. Már­ciusig többek között elő­adás hangzott el a demok­ratikus eszme fejlődéséről, Nyíregyháza második vi­lágháborús szenvedéseiről, a művészetek társadalomfor­máló szerepéről, a népme­séről, a nevelés fontosságá­ról, valamint a demokrácia és a közegészségügyi össze­függéseiről. Az ismeretter­jesztő előadásokon kívül minden hónapban egy mű­soros népünnepélyt is ter­veztek. A demokratikus pártok örömmel fogadták a kezdeményezést, és rend­szeresen látogatták a ren­dezvényeket. A nyíregyházi rendőrkapitányság hozzájá­rult az előadások megtar­tásához, azzal a kiegészí­téssel, hogy a járványos tí­fuszmegbetegedésekre való tekintettel a rendezők ne feledkezzenek meg a szük­séges óvintézkedésekről, a hallgatóság lehetőleg ne zsúfolódjon össze. Megindult az élet az in- ternátusokban is. Az állami tanítóképző internátusa az iskola megnyitásával egy időben kezdett. Januárban intézkedtek a Körte utcai katolikus diákotthon meg­nyitásáról is, melyben el­sősorban a szegény sorsú középiskolába járó tanuló- ifjúságot fogadták hogy azok a súlyos körülmények ellenére is folytathassák ta­nulmányaikat. A polgármes­ter megadta az engedélyt és a téli tüzeléshez négy köb­méter fát utalt ki, valamint hozzájárult 25 mázsa búza, 20 mázsa rozs, 4 mázsa bab, 20 mázsa napraforgó és 2 mázsa borsó elszállításához. A Nyíregyházi Tanintéze­tek és Pedagógusok Kollé­giuma kezébe vette a peda­gógusok anyagi problémái­nak rendezését is. Kérésére a város szociálpolitikai ügyosztálya igazolvánnyal látta el a diákokat, mely­nek felmutatása mentesítet­te őket a közmunkák alól. Az igazolványokat 1945 ja­nuár elsejétől állították ki folyamatosa^. 1945 március elején már mintegy 1200 diák járt a különböző kö­zépfokú és középiskolákba. A diákigazolvány szövege a következő volt: „Igazolom, hogy B. Emma, aki Nyírfa utca 21. sz. alatt lakik, a Leánykálvineum tan. képző II. osztályos tanulója. Az orosz városparancsnokság és a városi tanács utasítása alapján semmiféle munká­ra igénybe nem vehető. Nyíregyháza, 1945. március hó 9. nap. Békefi Benő ta­nácsnok, iskolaügyi előadó.” 1945 márciusáig a kollé­gium minden adminisztra­tív teendőiét Békefi Benő látta el. Március 15-én vá­lasztották meg a kollégium tisztikarát. Előterjesztették az alapszabály szövegét, melyet a közgyűlés egy­hangúlag elfogadott. Sajnos ez a dokumentum eddig sem Békefi Benő irattárá­ból, sem a megyei levéltár korabeli iratai közül nem került elő. A kollégium el­nöke továbbra is Békefi Benő maradt, alelnökök: dr. Schärbert Ármin, Mészá­ros Mihály, Korényi Gyula, Gábry Bertalan; főtitkár: Fehér Klára; titkárok: Hor­váth Sándor, Jánváry Sá­ra; jegyző: Kecskeméty Sá­ra: pénztáros: Baksy An­dor; ellenőr: Lamping Fü- iöp; gazda: Cselényi Sán­dor. Három szakosztályt szerveztek: a gazdasági élén Lábossá Lajos állt, a köz­művelődési szakosztályt dr. Gacsályi Sándor és a peda gógiait dr. Kiss Lajos irá­nyította. A közgyűlésen két nagy fontosságú előterjesztés is elhangzott. Az egyik a ze­neiskola megnyitásáról, a másik az Evangéliumi Mun­kaközösség által már a fel- szabadulás előtt működte­tett felnőttoktatási tanfo­lyam újjászervezéséről. A résztvevők egybehangzóan megerősítették, hogy a fel- szabadulás előtt a Besse­nyei Társaság által működ­tetett, államilag engedélye­zett zeneiskolára a város­nak föltétlenül szüksége van. A közgyűlést követően Békefi Benő napokon belül intézkedik, és eléri a zene­iskola megnyitását. Vezeté­sével Ági Gézáné, született Bocskay Ibolya tanárnőt bízza meg, aki júniusban adja át helyét a hazatérő Vikár Sándornak. A zene­iskolának helyet ismét a Kálvineum Tanítóképző In­tézet biztosít. A másik fel­vetés nyomán hozzálátnak az ingyenes polgári iskolai vizsgára előkészítő tanfo­lyam újjászervezéséhez, amivel Vajas Klára polgári iskolai igazgatót bízták meg. Az említett közgyűlésen láttak hozzá a Pedagógusok Szabad Szakszervezete nyír­egyházi csoportjának felál­lításához. A belépésre fel­hívó gyűjtőíveket eljuttat­ták minden iskola vezető­jéhez. (Folytatjuk) Hadházy Lajos Nyíregyháza _________________________________y

Next

/
Thumbnails
Contents