Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. január 16. Kádár János látogatása a budapesti pártbizottság székházában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden délután látogatást tett a budapesti párt- bizottság székházában. A vendéget Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára fogadta, aki tájékoztatást adott a fővárosi pártszervezetek kongresszusi előkészületeiről és a párt- bizottság munkájának más aktuális kérdéseiről. Kádár János elismeréssel szólt a budapesti dolgozók múlt évi eredményes munkájáról, a kommunisták helytállásáról. A megbeszélésen részt vettek a pártbizottság titkárai és osztályvezetői. Napi külpolitikai kommentár A libanoni csapda Annyi bizonyos, hogy Izrael az 1982 nyarán Libanon ellen végrehajtott agressziójával saját maga számára is csapdát állított. Olyan helyzetbe manőverezte bele önmagát, amelyből rendkívül nehéz megtalálni a kiutat. Ez derül ki a legfrissebb fejleményekből: az izraeli kabinet szokatlanul hosszúra nyúlt ülésein parázs vita volt a libanoni csapatkivonás ügyében. Rabin hadügyminiszter terve szerint a megszálló erőket fokozatosan, több szakaszban vonnák ki Dél- Libanonból, s egyes források máris tudni vélik, hogy Izrael az akció időtartamát a vele szövetséges — magyarán szólva a zsoldjában álló — jobboldali keresz- ténymilicisták térnyerésére kívánja felhasználni. A bejrúti kormány magától értetődően szeretné végre fennhatóságát az egész országra kiterjeszteni. Éppen a múlt'hét végén jelentős lépésre Szánta el magát a libanoni hadsereg: ellenőrzése alá vonta a Bej rútból dél felé vezető főútvonal egy szakaszát, amely korábban a szemben álló fegyveres milíciák évek óta tartó csatározásainak egyik legfőbb színtere volt. Ugyanakkor izraeli csapat- mozgásokról is hírt adtak: az egységek a dél-libanoni frontvonalról északi irányba vonultak. Nyilvánvaló, hogy ezzel az átcsoportosítással akadályozni próbálják a libanoni hadsereget a fővárostól délre húzódó hegyekben a bejrúti biztonsági tervek értelmében meghatározott pontok elfoglalásában. Egyszersmind ezáltal az a korábban kiszivárgott értesülés is megalapozottnak tűnik, hogy Izrael az átcsoportosítás révén szeretné „szemmel tartani" a Bekaa-völgyben állomásozó szír erőket. Egyre inkább körvonalazódik az az igény, amelyet a szovjet fővárosban fogalmaztak meg először, de azóta bizonyos arab körökben is szorgalmaznak: a válság megoldására a nemzetközi konferenciát kell összehívni.’ Előbb-utóbb talán Tel Avív és Washington is belátja ennek szükségességét. Gy. D. Robbantásos merényletet követtek el az Európában állomásozó amerikai haderők egyik brüsszeli épülete ellen. A képen: a merénylet színhelye. (Kelet-Magyarország telefotó.) Lengyelellenes propaganda Lengyelország elképzelhetetlennek tartja az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyának javulását mindaddig, amíg Washington fel nem hagy az agresszív lengyelellenes propagandával — hangsúlyozta Jerzy Urban kormányszóvivő kedden Varsóban, szokásos heti sajtóértekezletén. A szóvivő utalt arra, hogy a Washington által finanszírozott Szabad Európa rádió nemrég minden eddiginél durvább támadást intézett a lengyel kormány ellen. Jerzy Urban propagan- dagengszterizmusnak minősítette ezt az adást, és leszögezte: a lengyel nyelvű amerikai rádióadások is hozzátartoznak a két ország kapcsolatainak egészéhez, s a washingtoni kormánynak meg kell szüntetnie a heves lengyelellenes propagandát, ha nyilatkozatainak megfelelően valóban javítani akarja a viszont Lengyelországgal. Urban a továbbiakban bejelentette, hogy a toruni bíróságon a vádlottak kihallgatásával befejeződött a Jaru- zelski-kormányzat elleni durva provokációnak minősülő Popieluszko-ügy tárgyalásának első szakasza. Jugoszláviában a.z ország gazdasági stabilizációs programjában hangsúlyozott takarékosságot a legutóbbi napokban a hivatalos rendezvényekre is kiterjesztette az államtanács „A föderáció szervei protokolláris gyakorlatának alapjairól” szóló rendeletében. Ez a dokumentum ez év elejétől „leegyszerűsíti” a hivatalos rendezvényeket. A külföldi állam- és kormányfők jugoszláviai látogatása a jövőben legfeljebb három napig tarthat — a munkalátogatások pedig még rövideb- bek lesznek. (Régebben egykét hétig is elnyúlhattak). Ámde, ha valamelyik külfölSiirgotik az MX-programot „Kölcsönös engedmények” Az Egyesült Államoknak az új leszerelési tárgyalásokon követendő taktikájáról szólt Kenneth Dam külügyminiszter-helyettes egy New Yorkban hétfőn délután elmondott beszédében. Kijelentette, az Egyesült Államok a tárgyalásokon „nem szándékozik kompromisszumot kötni alapvető célkitűzéseit illetően”, — de elfogadja, hogy Kelet'Európa a háború után (2.) a célok elérésének „többféle módja lehetséges” és „olyan kölcsönös engedményekre gondol, amelyek kiegyensúlyozzák az Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió egyes területeken meglevő előnyét”, „az erők asszimmetriája ellenére általános egyensúlyt teremtenek”. A külügyi államtitkár ismét kijelentette, hogy jelenleg az űrfegyverkezés kérdéseiben Washington nem kíván érdemben tárgyalni az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezésről”.: Azt mondotta azonban, hogy amennyiben évek múltán sor kerülne „hatékony” űrvédelmi fegyverek telepítésére, azt előzőleg az Egyesült Államok „megtárgyalná szövetségeseivel és a Szovjetunióval”, s’ nem tenne egyoldalú lépést. Dam sürgette az amerikai törvényhozást, hogy szavazza'; meg a fegyverkezési program esedékes kiadásait, így az MX rakéták építését, mert ez szerinte „létfontosságú a tárgyalások sikere szempont- , jából”. (Folytatás az 1. oldalról) tűzés, hogy a növekvő igényeket figyelembe véve a tervezőmunkában jobban összehangolják a tagországok a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználását. A KGST felső szintű gazdasági értekezletén elfogadott elvekkel összhangban ezen a téren jelentős szerepet kell biztosítani a korszerű technológiának, munkaszervezésnek, az egyes munkafolyamatok gépesítésének, a műszaki és tudományos eredmények alkalmazásának. A gépiparnak az a feladata, hogy minden közlekedési ágazatban, különösen a közúti és légi közlekedésben, energiatakarékos, környezetkímélő járműveket állítson elő. Az ülésen megvizsgálják a gépipar egyes ágazataiban és termelési ágaiban bevezetésre kerülő számítógép-vezérlésű, a termelési feladatoknak megfelelően rugalmasan átalakítható gyártórendszerek előállítására irányuló javaslatokat. Ezeknek a korszerű rendszereknek nagy előnye, hogy a gépek és gépsorok sok időt és költséget igénylő átállítása nélkül lehetővé teszik különböző termékek kis sorozatú, gazdaságos gyártását. Magyarországnak, adottságai miatt fontos, hogy szükségleteit figyelembe véve aktív szerepet vállaljon ezeknek a rendszereknek a kifejlesztésében és gyártásában, meggyorsuljon termelésbe állításuk folyamata. Ehhez a tagországok közötti együttműködés fejlesztése is szükséges. Gazdasági integráció K elet-Európábán a népi forradalmak sikeres kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele lett a Szovjetunióval való minden oldalú, szoros együttműködés megteremtése, a szocializmus útjára tért népek kölcsönös támogatása. A negyvenes évek második felében kialakult bonyolult helyzetben, az imperializmus által kikénysze- rített „hidegháború” viszonyai között, amikor a népi forradalmak ellen összefogtak a külső és a belső reakció erői, csakis a szocialista országok közös erőfeszítésével lehetett először is megoldani a belső társadalmigazdasági és politikai feladatokat, másodsorban pedig szembeszállni az ellen- forradalom exportjával. A második világháború befejezése után a keleteurópai országok gazdasági helyzete rendkívül súlyos volt. 1944 végén Bulgáriában az ipari termelés 64 százalékát, a- mezőgazdasági termelés 70 százalékát érte el a háború előtti szintnek. Magyarországon a háború éveiben a mezőgazdasági termelés a háború előtti szint 45 százalékára süly- lyedt. Az ország nemzeti javainak 45 százalékát elpusz tították a fasiszták. Lengyelország gazdasági potenciálja a felére csökkent. Példának okáért Varsóban a lakásállománynak mintegy 70 százaléka elpusztult. Romániát kirabolták a fasiszták. A háború befejezése után a román ipari termelés 40 százaléka volt a háború előtti szintnek. Csehszlovákiában 1945-ben csupán fele annyi ipari terméket állítottak elő, mint a háború előtti időkben. Ke- let-Németországban, ahol a háború jóval nagyobb károkat okozott a gazdaságnak, mint Nyugat-Német- országban, az ipari termelés volumene 1946-ban mindössze 45 százalékát érte el az 1935. évi szintnek. Mégis a gazdasági nehézségek, a bonyolult politikai helyzet és a nemzetközi reakció ténykedése ellenére a kelet-európai országok népeinek már a negyvenes évek végére sikerült helyreállítani gazdaságukat. Az imperialista hatalmak által életbe léptetett gazdasági blokád körülményei között óriási szerepet játszott a szovjet segítség. Kőolaj, szén, élelmiszer, műszaki dokumentáció, berendezés, gyapot, mangán- és vacérc, olajszármazékok, színes fémek és egyéb áruk szakadatlanul áramlottak a Szovjetunióból a népi demokratikus országokba, annak ellenére, hogy maga a Szovjetunió is a helyreállítási időszak óriási nehézségeivel küzdött. A Szovjetunió és a keleteurópai országok közti áruforgalom az 1946—1950-es években megháromszorozódott. A kelet-európai országok részesedése a szovjet külkereskedelemben 1950- ben 80 százalék volt. A Szovjetunió hiteleket is nyújtott a testvéri országoknak. Néhány kelet-európai országnak átadta a volt német javakat, amelyek korábban szovjet tulajdonba mentek át. A Szovjetunió és a többi szocialista ország közti gazdasági kapcsolatok bővülésének arányában egyre tökéletesebbé váltak ennek az együttműködésnek a formái. 1949 januárjának elején Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői értekezletet tartottak Moszkvában. A tanácskozás résztvevői szükségesnek tartották a széles körű gazdasági együttműködés céljából egy nemzetközi szervezet létrehozását, így alakult meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A szocialista országoknak a következő években végbement sikeres gazdasági fejlődését jelentős mértékben a Szovjetunióval és egymással való széles körű együttműködése határozta meg. Meggyőzően bebizonyosodott: a nyugati országok hiába reménykedtek abban, hogy a „stratégiai ellenőrzés” rendszerét felhasználják a szocialista országok ellen. A gazdasági blokád azok ellen fordult, akik részt vettek ebben a rendszerben. Lenin még a húszas években figyelmeztette a nyugati hatalmakat: ami a blokádot illeti, a tapasztalat szerint nem lehet tudni, hogy kinek a számára lesz súlyosabb — azok számára, akik a blokádot tartják, vagy azok számára, akiket blokád alá vesznek. Ám Nyugaton, főként az Amerikai Egyesült Államokban vannak olyan eléggé befolyásos erők, amelyek napjainkban a gazdasági kapcsolatokat a politikai nyomás lehetséges eszközeként kísérlik felhasználni a szocialista országok ellen Ezek a próbálkozások a negyvenes-ötvenes években is hatástalanoknak bizonyultak, s még inkább kudarcra vannak ítélve a nyolcvanas években, amikor a szocialista közösség új szinteket ért el fejlődésében. A nyugati stratégák azzal, hogy a szocialista országok irányában követendő „differenciált nolitikát” dolgoznak ki, elsősorban a Szovjetunióval szemben szeretnék szembefordítani őket. Ebből a célból terjesztik azt az eszmét, hogy „a szovjet gazdasági modell elfogadhatatlan” a szocialista államok számára. Ugyanekkor elhallgatják, hogy az SZKP mindig ellenezte a szovjet tapasztalat gépies lemásolását, hogy az SZKP a szovjet tapasztalat fel- használásának alkotó megközelítését támogatja, amely figyelembe veszi a nemzeti, történelmi feltételeket és a fejlődés internacionális és nemzeti vonásainak ösz- szekapcsolása mellett foglal állást. Elég, ha emlékeztetünk arra, hogy V. I. Lenin még 1919-ben Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság vezetőjének küldött táviratában figyelmeztetett a szovjet tapasztalatok vak lekopírozásának elhibázott voltára. Ezzel a lenini gondolattal ma is felvértezzük magunkat. így például a testvéri országok gazdaság- politikájának összhangba hozása egyáltalán nem jelenti a gazdaságpolitika egységesítését valamennyi országban, sajátosságaik és szükségleteik tekintetbe vétele nélkül. A szocialista országok egész sora, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen indított gazdasági háború, a „hitelblokád”, a „stratégiai ellenőrzésnek” az a rendszere, amelyet a hidegháborús idők régi sablonjai szerint ismét felújítottak — mindez természetesen bizonyos nehézségeket teremt a szocialista országok számára. A történelmi tapasztalat tanúsága szerint azonban a szocialista országok az egyre erősödő együttműködés útján sikeresen leküzdhetik ezeket a nehézségeket. A KGST-tagállamok júniusban Moszkvában megtartott felső szintű gazdasági értekezletének eredményei, valamint a KGST havannai ülésszakának határozatai is meggyőzően bizonyítják ezt. Mint ahogy ezt a moszkvai értekezlet megerősítette, a KGST-tagállamok intenzív gazdasági fejlődésének legfontosabb feltétele a szocialista gazdasági integráció elmélyítése. Elég megemlíteni, hogy jelenleg a KGST-tagállamokban a nemzeti jövedelemnek mintegy ötödrészét a kölcsönös együttműködés alapján teremtik meg (a hetvenes évek elején ez a hányad csupán egynyolcad volt). A havannai értekezleten elfogadott nyilatkozat hangsúlyozta: a szocialista államok, népeik önfeláldozó munkájának eredményeként és szoros együttműködésük révén a nehézségeket leküzdve kiemelkedő eredményeket értek el a gazdaságban, a kultúrában, az oktatás és az egészségügy területén, a nemzetek egyenjogúságának és barátságának erősítésében, a személyiség felvirágzásához szükséges kedvező feltételek megteremtésében. Ezek a sikerek mindennél jobban bizonyítják a szocialista rendszer életerejét, fölényét a kapitalizmussal szemben. Igor Őrlik professzor Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézet Következik: EGYSÉG ÉS ÖSSZEFORROTTSÁG. Csak az államfél telefon Ingyenes Szerényebb keretek között... di állam- vagy kormányfő mégis három napnál hosz- szabb időt óhajt eltölteni Jugoszláviában, kérését kedvezően fogják elbírálni... Az új, egységes „forgató- könyv” szerint a legmagasabb szintű külföldi delegációkat legfeljebb húsz államférfi, politikus és kísérő fogadhatja, illetve búcsúztathatja. A jugoszláv államelnökség az általa meghívott vendég kíséretének tagjai közül csak 15 személy tartózkodási költségeit fedezi. A külföldi államfő ingyen telefonálhat — kíséretének tagjai azonban kötelesek kifizetni telefonbeszélgetéseik díját. A jugoszláv vendéglátók nem állják a különrepülőgé- pen érkező vendég repülőtéri és üzemanyag-kiadásait sem. Szövetségi törvénybe foglalták az ajándékozást is. Eszerint a külföldi vendégnek vásárolt ajándék (az államfők kivételével) sohasem kerülhet többe egy félhavi jugoszláv átlagkeresetnél. A hivatalos úton járó jugoszláv személyiségek csak félhavi átlagfizetésüknek megfelelő értékű ajándékot fogadhatnak el (az ajándék értékét különbizottság határozza meg), s ha az ajándék ennél többet ér — múzeumba kerül. Erre az ország életében már volt példa: a néhai Tito elnöknek adott ösz- szes ajándékot a belgrádi „Május 25” múzeumban és a Titográdi Galériában őrzik. A protokolláris gyakorlat „új alapjait” ismertetve déli szomszédunk újságjai megjegyzik, hogy hasonló intézkedéseket az utóbbi években több más ország is életbe léptetett. A skandináv államokban például egy-két naposak a külföldi hivatalos látogatások, s egyebek között azt is bevezették, hogy még a legmagasabb szintű külföldi küldöttségeket is autóbuszon szállítják.
