Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-16 / 12. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. január 16. Kádár János látogatása a budapesti pártbizottság székházában Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára kedden délután látogatást tett a budapesti párt- bizottság székházában. A vendéget Grósz Károly, a budapesti pártbizottság első titkára fogadta, aki tájékoztatást adott a fővárosi pártszervezetek kongresszusi előkészületeiről és a párt- bizottság munkájának más aktuális kérdéseiről. Kádár János elismeréssel szólt a budapesti dolgozók múlt évi eredményes munkájáról, a kommunisták helytállásáról. A megbeszélésen részt vettek a pártbizottság titkárai és osztályvezetői. Napi külpolitikai kommentár A libanoni csapda Annyi bizonyos, hogy Izrael az 1982 nyarán Libanon ellen végrehajtott agressziójával saját maga számára is csapdát állított. Olyan helyzetbe manőverezte bele önmagát, amelyből rendkívül nehéz megtalálni a kiutat. Ez derül ki a legfrissebb fejleményekből: az izraeli kabinet szokatlanul hosszúra nyúlt ülésein parázs vita volt a libanoni csapatkivonás ügyében. Rabin hadügyminisztér terve szerint a megszálló erőket fokozatosan, több szakaszban vonnák ki Dél- Libanonból, s egyes források máris tudni vélik, hogy Izrael az akció időtartamát a vele szövetséges — magyarán szólva a zsoldjában álló — jobboldali keresz- ténymilicisták térnyerésére kívánja felhasználni. A bejrúti kormány magától értetődően szeretné végre fennhatóságát az egész országra kiterjeszteni. Éppen a múlt hét végén jelentős lépésre szánta el magát a libanoni hadsereg: ellenőrzése alá vonta a Bejrútból dél felé vezető főútvonal egy szakaszát, amely korábban a szemben álló fegyveres milíciák évek óta tártó csatározásainak egyik legfőbb színtere volt. Ugyanakkor izraeli csapat- mozgásokról is hírt adtak: az egységek a dél-libanoni frontvonalról északi irányba vonultak. Nyilvánvaló, hogy ezzel az átcsoportosítással akadályozni próbálják a libanoni hadsereget a fővárostól délre húzódó hegyekben a bejrúti biztonsági tervek értelmében meghatározott pontok elfoglalásában. Egyszersmind ezáltal az a korábban kiszivárgott értesülés is megalapozottnak tűnik, hogy Izrael az átcsoportosítás révén szeretné „szemmel tartani” a Bekaa-völgyben állomásozó szír erőket. Egyre inkább körvonalazódik az az igény, amelyet a szovjet fővárosban fogalmaztak meg először, de azóta bizonyos arab körökben is szorgalmaznak: a válság megoldására a nemzetközi konferenciát kell összehívni. Előbb-utóbb talán Tel Avív és Washington is belátja ennek szükségességét. Gy. D. Robbantásos merényletet követtek el az Európában állomásozó amerikai haderők egyik brüsszeli épülete ellen. A képen: a merénylet színhelye. (Kelet-Magyarország telefotó.) Lengyelellenes propaganda Lengyelország elképzelhetetlennek tartja az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyának javulását mindaddig, amíg Washington fel nem hagy az agresszív lengyelellenes propagandával — hangsúlyozta Jerzy Urban kormányszóvivő kedden Varsóban, szokásos heti sajtóértekezletén. A szóvivő utalt arra, hogy a Washington által finanszírozott Szabad Európa rádió nemrég minden eddiginél durvább támadást intézett a lengyel kormány ellen. Jerzy' Urban propagan- dagengszterizmusnak minősítette ezt az adást, és leszögezte: a lengyel nyelvű amerikai rádióadások is hozzátartoznak a két ország kapcsolatainak egészéhez, s a washingtoni kormánynak meg kell szüntetnie a heves lengyelellenes propagandát, ha nyilatkozatainak megfelelően valóban javítani akarja a viszont Lengyelországgal. Urban a továbbiakban bejelentette, hogy a toruni bíróságon a vádlottak kihallgatásával befejeződött a Jaru- zelski-kormányzat elleni durva provokációnak minősülő Popieluszko-ügy tárgyalásának első szakasza. Jugoszláviában aZ ország gazdasági stabilizációs programjában hangsúlyozott takarékosságot a legutóbbi napokban a hivatalos rendezvényekre is kiterjesztette az államtanács „A föderáció szervei protokolláris gyakorlatának alapjairól" szóló rendeletében. Ez a dokumentum ez év elejétől „leegyszerűsíti” a hivatalos rendezvényeket. A külföldi állam- és kormányfők jugoszláviai látogatása a jövőben legfeljebb három napig tarthat — a munkalátogatások pedig még rövideb- bek lesznek. (Régebben egykét hétig is elnyúlhattak). Ámde, ha valamelyik külfölSürgotik az MX-programot „Kölcsönös engedmények” Az Egyesült Államoknak az új leszerelési tárgyalásokon követendő taktikájáról szólt Kenneth Dam külügyminiszter-helyettes egy New Yorkban hétfőn délután elmondott beszédében. Kijelentette, az Egyesült Államok a tárgyalásokon ’„nem szándékozik kompromisszumot kötni alapvető célkitűzéseit illetően”, — de elfogadja, hogy a célok elérésének „többféle módja lehetséges” és „olyan kölcsönös engedményekre gondol, amelyek kiegyensúlyozzák az Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió egyes területeken meglevő előnyét”, „az erők asszimmetriája ellenére általános egyensúlyt teremtenek”. A külügyi államtitkár ismét kijelentette, hogy jelenleg az űrfegyverkezés kérdéseiben Washington nem kíván érdemben tárgyalni az úgynevezett „hadászati védelmi kezdeményezésről”. Azt mondotta azonban, hogy amennyiben évek múltán sor kerülne „hatékony” űrvédelmi fegyverek telepítésére, azt előzőleg az Egyesült Államok „megtárgyalná szövetségeseivel és a Szovjetunióval”, s nem tenne egyoldalú lépést. Dam sürgette az amerikai törvényhozást, hogy szavazza meg a fegyverkezési program esedékes kiadásait, így az MX rakéták építését, mert ez szerinte „létfontosságú a tárgyalások sikere szempontjából”. (Folytatás az 1. oldalról) tűzés, hogy a növekvő igényeket figyelembe véve a tervezőmunkában jobban összehangolják a tagországok a korlátozottan rendelkezésre álló erőforrások hatékony felhasználását. A KGST felső szintű gazdasági értekezletén elfogadott elvekkel összhangban ezen a téren jelentős szerepet kell biztosítani a korszerű technológiának, munkaszervezésnek, az egyes munkafolyamatok gépesítésének, a műszaki és tudományos eredmények alkalmazásának. A gépiparnak az a feladata, hogy minden közlekedési ágazatban, különösen a közúti és légi közlekedésben, energiatakarékos, környezetkímélő, járműveket állítson elő. Az ülésen megvizsgálják a gépipar egyes ágazataiban és termelési ágaiban bevezetésre kerülő számítógép-vezérlésű, a termelési feladatoknak megfelelően rugalmasan átalakítható gyártórendszerek előállítására irányuló javaslatokat. Ezeknek a korszerű rendszereknek nagy előnye, hogy a gépek és gépsorok sok időt és költséget igénylő átállítása nélkül lehetővé teszik különböző termékek kis sorozatú, gazdaságos gyártását. Magyarországnak, adottságai miatt fontos, hogy szükségleteit figyelembe véve aktív szerepet vállaljon ezeknek a rendszereknek a kifejlesztésében és gyártásában, meggyorsuljon termelésbe állításuk folyamata. Ehhez a tagországok közötti együttműködés fejlesztése is szükséges. Kelet'Európa a háború után (2.) K elet-Európábán a népi forradalmak sikeres kibontakozásának egyik legfontosabb feltétele lett a Szovjetunióval való mindenoldalú, szoros együttműködés megteremtése, a szocializmus útjára tért népek kölcsönös támogatása. A negyvenes évek második felében kialakult bonyolult helyzetben, az imperializmus által kikénysze- rített „hidegháború” viszonyai között, amikor a népi forradalmak ellen összefogtak a külső és a belső reakció erői, csakis a szocialista országok közös erőfeszítésével lehetett először is megoldani a belső társadalmigazdasági és politikai feladatokat, másodsorban pedig szembeszállni az ellen- forradalom exportjával. A második világháború befejezése után a keleteurópai országok gazdasági helyzete rendkívül súlyos volt. 1944 végén Bulgáriában az ipari termelés 64 százalékát, a mezőgazdasági termelés 70 százalékát érte el a háború előtti szintnek. Magyarországon a háború éveiben a mezőgazdasági termelés a háború előtti szint 45 százalékára süly- lyedt. Az ország nemzeti javainak 45 százalékát elpusz tították a fasiszták. Lengyelország gazdasági potenciálja a felére csökkent. Példának okáért Varsóban a lakásállománynak mintegy 70 százaléka elpusztult. Romániát kirabolták a fasiszták. A háború befejezése után a román ipari termelés 40 százaléka volt a háború előtti szintnek. Csehszlovákiában 1945-ben csupán fele annyi ipari terméket állítottak élő, mint a háború előtti időkben. Ke- let-Németországban, ahol a háború jóval nagyobb károkat okozott a gazdaságnak, mint Nyugat-Német- országban, az ipari termelés volumene 1946-ban mindössze 45 százalékát érte el az 1935. évi szintnek. Mégis a gazdasági nehézségek, a bonyolult politikai helyzet és a nemzetközi reakció ténykedése ellenére a kelet-európai országok népeinek már a negyvenes évek végére sikerült helyreállítani gazdaságukat. Az imperialista hatalmak által életbe léptetett gazdasági blokád körülményei között óriási szerepet játszott a szovjet segítség. Kőolaj, szén, élelmiszer, műszaki dokumentáció, berendezés, gyapot, mangán- és vacérc, olajszármazékok, színes fémek és egyéb áruk szakadatlanul áramlottak a Szovjetunióból a népi demokratikus országokba, annak ellenére, hogy maga a Szovjetunió is a helyreállítási időszak óriási nehézségeivel küzdött. A Szovjetunió és a keleteurópai országok közti áruforgalom az 1946—1950-es években megháromszorozódott. A kelet-európai országok részesedése a szovjet külkereskedelemben 1950- ben 80 százalék volt. A Szovjetunió hiteleket is nyújtott a testvéri országoknak. Néhány kelet-európai országnak átadta a volt német javakat, amelyek korábban szovjet tulajdonba mentek át. A Szovjetunió és a többi szocialista ország közti gazdasági kapcsolatok bővülésének arányában egyre tökéletesebbé váltak ennek az együttműködésnek a formái. 1949 januárjának elején Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői értekezletet tartottak Moszkvában. A tanácskozás résztvevői szükségesnek tartották a széles körű gazdasági együttműködés céljából egy nemzetközi szervezet létrehozását, így alakult meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. A szocialista országoknak a következő években végbement sikeres gazdasági fejlődését jelentős mértékben a Szovjetunióval és egymással való széles körű együttműködése határozta meg. Meggyőzően bebizonyosodott: a nyugati országok hiába reménykedtek ábban, hogy a „stratégiai ellenőrzés” rendszerét felhasználják a szocialista országok ellen. A gazdasági blokád azok ellen fordult, akik részt vettek ebben a rendszerben. Lenin még a húszas években figyelmeztette a nyugati hatalmakat: ami a blokádot illeti, a tapasztalat szerint nem lehet tudni, hogy kinek a számára lesz súlyosabb — azok számára, akik a blokádot tartják, vagy azok számára, akiket blokád alá vesznek. Ám Nyugaton, főként az Amerikai Egyesült Államokban vannak olyan eléggé befolyásos erők, amelyek napjainkban a gazdasági kapcsolatokat a politikai nyomás lehetséges eszközeként kísérlik felhasználni a szocialista országok ellen Ezek a próbálkozások a negyvenes-ötvenes években is hatástalanoknak bizonyultak, s még inkább kudarcra vannak ítélve a nyolcvanas években, amikor a szocialista közösség új szinteket ért el fejlődésében. A nyugati stratégák azzal, hogy a szocialista országok irányában követendő „differenciált nolitikát” dolgoznak ki, elsősorban a Szovjetunióval szemben szeretnék szembefordítani őket. Ebből a célból terjesztik azt az eszmét, hogy „a szovjet gazdasági modell elfogadhatatlan” a szocialista államok számára. Ugyanekkor elhallgatják, hogy az SZKP mindig ellenezte a szovjet tapasztalat gépies lemásolását, hogy az SZKP a szovjet tapasztalat fel- használásának alkotó megközelítését támogatja, amely figyelembe veszi a nemzeti, történelmi feltételeket és a fejlődés internacionális és nemzeti vonásainak ösz- szekapcsolása mellett foglal állást. Elég, ha emlékeztetünk arra, hogy V. I. Lenin még 1919-ben Kun Bélának, a Magyar Tanácsköztársaság vezetőjének küldött táviratában figyelmeztetett a szovjet tapasztalatok vak lekopírozásának elhibázott voltára. Ezzel a lenini gondolattal ma is felvértezzük magunkat. Így például a testvéri országok gazdaság- politikájának összhangba hozása egyáltalán nem jelenti a gazdaságpolitika egységesítését valamennyi országban, sajátosságaik és szükségleteik tekintetbe vétele nélkül. A szocialista országok egész sora, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen indított gazdasági háború, a „hitelblokád”, a „stratégiai ellenőrzésnek” az a rendszere, amelyet a hidegháborús idők régi sablonjai szerint ismét felújítottak — mindez természetesen bizonyos nehézségeket teremt a szocialista országok számára. A történelmi tapasztalat tanúsága szerint azonban a szocialista országok az egyre erősödő együttműködés útján sikeresen leküzdhetik ezeket a nehézségeket. A KGST-tagállamok júniusban Moszkvában megtartott felső szintű gazdasági értekezletének eredményei, valamint a KGST havannai ülésszakának határozatai is meggyőzően bizonyítják ezt. Mint ahogy ezt a moszkvai értekezlet megerősítette, a KGST-tagállamok intenzív gazdasági fejlődésének legfontosabb feltétele a szocialista gazdasági integráció elmélyítése. Elég megemlíteni, hogy jelenleg a KGST-tagállamokban a nemzeti jövedelemnek mintegy ötödrészét a kölcsönös együttműködés alapján teremtik meg (a hetvenes évek elején ez a hányad csupán egynyolcad volt). A havannai értekezleten elfogadott nyilatkozat hangsúlyozta: a szocialista államok, népeik önfeláldozó munkájának eredményeként és szoros együttműködésük révén a nehézségeket leküzdve kiemelkedő eredményeket értek el a gazdaságban, a kultúrában, az oktatás és az egészségügy területén, a nemzetek egyenjogúságának és barátságának erősítésében, a személyiség felvirágzásához szükséges kedvező feltételek megteremtésében. Ezek a sikerek mindennél jobban bizonyítják a szocialista rendszer életerejét, fölényét a kapitalizmussal szemben. Igor Őrlik professzor Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézet Következik: EGYSÉG ÉS ÖSSZEFORROTTSÄG. Csak az államföl telefon Ingyenes Szerényebb keretek között... di állam- vagy kormányfő mégis három napnál hosz- szabb időt óhajt eltölteni Jugoszláviában, kérését kedvezően fogják elbírálni... Az új, egységes „forgató- könyv” szerint a legmagasabb szintű külföldi delegációkat legfeljebb húsz államférfi, politikus és kísérő fogadhatja, illetve búcsúztathatja. A jugoszláv államelnökség az általa meghívott vendég kíséretének tagjai közül csak 15 személy tartózkodási költségeit fedezi. A külföldi államfő ingyen telefonálhat — kíséretének tagjai azonban kötelesek kifizetni telefonbeszélgetéseik díját. A jugoszláv vendéglátók nem állják a különrepülőgé- pen érkező vendég repülőtéri és üzemanyag-kiadásait sem. Szövetségi törvénybe foglalták az ajándékozást is. Eszerint a külföldi vendégnek vásárolt ajándék (az államfők kivételével) sohasem kerülhet többe egy félhavi jugoszláv átlagkeresetnél. A hivatalos úton járó jugoszláv személyiségek csak félhavi átlagfizetésüknek megfelelő értékű ajándékot fogadhatnak el (az ajándék értékét különbizottság határozza meg), s ha az ajándék ennél többet ér — múzeumba kerül. Erre az ország életében már volt példa: a néhai Tito elnöknek adott ösz- szes ajándékot a belgrádi „Május 25” múzeumban és a Titográdi Galériában őrzik. A protokolláris gyakorlat „új alapjait” ismertetve déli szomszédunk újságjai megjegyzik, hogy hasonló intézkedéseket az utóbbi években több más ország is életbe léptetett. A skandináv államokban például egy-két naposak a külföldi hivatalos látogatások, s egyebek között azt is bevezették, hogy még a legmagasabb szintű külföldi küldöttségeket is autóbuszon szállítják. Gazdaságiíte^grácMH
