Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-07 / 287. szám
4 Kelct-Magyarország 1984. december 7. Felmentések, kinevezések, kitüntetések II Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökságánek iláse A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége Kállai Gyulának, a HNF elnökének elnökletével december 6-án ülést tartott. Meghallgatta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának tájékoztatóját az MSZMP KB december 4-i üléséről. Az elnökség megvitatta, elfogadta és támogatta az MSZMP Központi Bizottságának ajánlásait személyi kérdésekben. Hutás Imrét egészségügyi minisztériumi államtitkárrá választotta meg. I kormány új tagjainak eskütétele Csütörtökön az Országház Nándorfehérvári termében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt Maróthy László, Czinege Lajos, Csenökhelyettesének a munkás- mozgalomban, a szocialista társadalom építésében kifejtett több évtizedes eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje; Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszternek az egészségügy fejlesztése érdekében kifejtett munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság babér- koszorúval ékesített Zászló- rendje; Csémi Károly vezérezredesnek, honvédelmi minisztériumi államtitkárnak a honvédelem erősítésében, a néphadsereg fejlesztésében, a Varsói Szerződés hadseregei közötti együttműködés, barátság elmélyítésében szerzett érdemei elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket az Országházban Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. B budapesti pártbizottság ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága december 6-án ülést tartott, amelyen meghallgatta Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának tájékoztatóját az MSZMP Központi Bizottságának 1984. december 4-i üléséről. A pártbizottság Maróthy Lászlót érdemeinek elismerése mellett — más, fontos megbízatása miatt — felmentette a budapesti pártbizottság első titkári tisztségéből és Grósz Károlyt, a Központi Bizottság tagját megválasztotta a pártbizottság első titkárának. Az ülésen részt vett és felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Hz Elnöki Tanács ülése Az Elnöki Tanács csütörtöki ülésén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének javaslatára személyi kérdésekben határozott: Borbándi Jánost, a Minisztertanács elnökhelyettesét — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel — e tisztségéből felmentette. Maróthy Lászlót és Csehák Juditot a Minisztertanács elnökhelyetteseivé megválasztotta. Czinege Lajos hadseregtábornokot, honvédelmi minisztert e tisztségéből felmentette, egyidejűleg a Minisztertanács elnökhelyettesévé választotta meg. Schultheisz Emil egészség- ügyi minisztert — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel — felmentette tisztségéből. Medve László egészségügyi minisztériumi államtitkárt e tisztségéből felmentette, egyidejűleg egészségügyi miniszterré választotta meg. Oláh István vezérezredest honvédelmi miniszterré választotta meg. Csémi Károly vezérezredest, honvédelmi minisztériumi államtitkárt — érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel — tisztségéből felmentette, egyidejűleg Mórocz Lajos altábornagyot honvédelmi minisztériumi államtitkárrá választotta meg. Eskütétel a Parlamentben. A képen (balról jobbra): dr. Maróthy László, dr. Csehák Judit, Czinege Lajos, Oláh István és dr. Medve László. hák Judit, Medve László és Oláh István letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Borbándi János, Schultheisz Emil és Csémi Károly kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Borbándi Jánosnak, a Minisztertanács elÖsszehívták az országgyűlést Az Elnöki Tanács csütörtökön ülést tartott. Az Alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1984. december 19-én, szerdán 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés tűzze napirendre az 1985. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. Megkezdődtek a magyar-iráni külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) tásukról biztosították a palesztin nép igazságos harcát törvényes jogainak biztosításáért, s rámutattak a térség haladó erői összefogásának fontosságára. Ismertették álláspontjukat az iráni—iraki háborúról, a Perzsa-öböl, az Indiai-óceán békéjével, biz- tonságável összefüggő kérdésekről. Szolidaritásukról biztosították az afrikai, ázsiai és a latin-amerikai népek küzdelmét nemzeti függetlenségük megvédéséért, megszilárdításáért. A külügyminiszterek szóltak országaik külpolitikai törekvéseiről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat és kifejezték egyetértésüket, hogy azok a kölcsönös érdekeknek megfelelően közös erőfeszítésekkel bővíthetők. Ali Akbar Velajati a nap folyamán felkereste Veress Péter külkereskedelmi és He- tényi István pénzügyminiszAli Akbar Velajati iráni külügyminiszter vendéglátójával, Várkonyi Péter külügyminiszterrel megkezdte a hivatalos tárgyalásokat Budapesten. tért is, akikkel áttekintették a két ország kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi együttműködésének helyzetét és bővítésének lehetőségeit. Este Várkonyi Péter díszvacsorát adott vendége tiszteletére a Külügyminisztérium vendégházában. Bányaszerencsétlenség Legalább 32 bányász vesztette életét Tajvanon, ahol szerdán sújtólégrobbanás történt egy szénbányában — közölték rendőrségi forrásból. A mentők ezer méter mélyen találtak rá a holttestekre. Egyelőre nem sikerült elérni a kétezer méter mélyben rekedt további hatvankét bányászt. Megyei visszapillantó Négy évtized a lakásellátásban M egyénkben a felszabaduláskor rendkívül mostoha körülmények között lakott az itt élők nagy része. Minden bizonnyal jól megalapozott volt az a megállapítás, amelyet a Szabolcs megyei szociográfia tett: „Ami a lakásviszonyokat illeti, tudnunk kell, hogy Szabolcsban földműveléssel foglalkozik a lakosságnak cirka 90%-a, a törpebirtokos kevés lévén, ezeknek a földműveseknek túlnyomó része' szegény zsellér, gazdasági cseléd, napszámos, dohányos és kertész kevés van. A lakás szalma- vagy nád- fedeles, vályog vagy vert falú kis házban van egy kis pitvar, benne a takaréktűzhely, egy és igen ritkán két alacsony szobával, földes szobákról van szó. Az ablakok kicsik, télen homokkal, mohával kitömve, hogy a hideg be ne jöjjön. A falak nedvesek, a levegő dohos ... Ezekben a szűk odúkban telel a család, korlátlan számú gyerekkel. Szabolcsban nincs egyke, egy szobában akárhány 5—11 tagból álló család hál... ” A felszabadulás a megye- székhelyen is csupán egy félig városnak nevezhető települést talált, s ráadásul Nyíregyháza felszabadítása jelentős pusztulással járt, sok épület vált a bombázás áldozatává. Megyénkben a második világháború folyamán mintegy nyolcezer lakóház sérült meg, az összesnek csaknem tizede. A háború után gyorsan megindult a lerombolt lakóházak helyreállítása — 1948 végéig ezek kilenctizedét helyreállították — és egyidejűleg élénk volt az építkezés is. 1945—1948 között évente átlagosan 2700 lakóház épült. A nagyfokú építést jelentősen elősegítette a földreform, amelynek során a megyében megközelítőleg 25 ezer házhelyet osztottak ki. Az ötvenes évtizedben viszonylag kevés, évente átlagosan 1700 új lakással gyarapodott megyénk. Ebben közrejátszott az a körülmény is, hogy az állami erőből épülő lakások túlnyomó részét az ország más, elsősorban hagyományosan ipari településeire irányozták elő. 1960-ban a megye lakásállománya megközelítette a 145 ezret. A 60-as évek elején jelentős központi intézkedések történtek a lakáshelyzet javítására, ezzel összefüggésben az építőipar fejlesztésére. Ekkor kezdődött meg a tömeges lakásépítésre alkalmas iparszerű technológia — a házgyári paneles építés — meghonosítása. Közbenső megoldásként vezették be a közép- és nagyblokkos építési módszert. 1965-től indult meg az első házgyár termelése és 1976-ig összesen tíz házgyárral gazdagodott az ország, évi 30 ezer lakás építésére alkalmas kapacitás jött létre. A központi intézkedések kedvezően hatottak megyénk lakásépítésére és a lakásállomány alakulására is. 1961 —1975 között 58 ezer lakás épült szűkebb hazánkban. A fejlesztés különösen az időszak utolsó öt évében zárult kiemelkedő eredménnyel, amikor a tervezett 21 800-zal szemben mintegy 25 ezer valósult meg, s az állami erőből épültek aránya meghaladta a 17 százalékot. Az egymást követő ötéves tervidőszakokban növekvő számú — évente átlagosan 2730, 3920 és 4950 — lakás épült megyénkben. Az 1970. évi árvíz során 4255 lakás omlott össze vagy került lebontásra. Már ebben az évben közel 4 ezret újraépítettek, így ekkor kiugróan magas volt az épített lakások száma. A lakásépítésben elért eredményeket a megyei építőipar jelentős fejlesztése, iparosítása biztosíthatta. 1963-tól nálunk is bevezették a korszerű blokkos építési módszert, majd 1971-től a házgyári paneles technológia is tért hódított. Kiemelkedő szerepet töltött be a most 37 éves múltra visszatekintő Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. A házgyári technológia előbb a miskolci, majd a Debreceni Házgyár termékeiből Nyíregyházán, később a megye más településein is elterjedt. A vállalat az országban az elsők között volt a korszerű alagútzsalus technológia meghonosításában. Jelentős számú volt a döntően avulás miatti lakásmegszűnés. Folyamatosan javult a lakásállomány összetétele. Az 1970. évi összeírás szerint a megyei lakásállomány megközelítette a 158 ezret, aminek már csak a fele volt egyszobás, 86 százalékuk villannyal, 8 százalékuk vízvezetékkel, négytizedük palack- vaigy hálózati gázzal rendelkezett. A laksűrűség tovább javult. A második tizenöt éves lakásépítési program az újratermelődött mennyiségi hiányok leküzdése érdekében a korábbiaknál értékesebb, jobban felszerelt, nagyobb alapterületű, a minőségi jellemzőiben is differenciálódó igényeknek inkább megfelelő lakások építését tűzte célul. A megyei tervekben szereplő 60 ezer új lakás mintegy fele a megszűnőket pótolja. A megyeszékhelyen 18—20 ezer, a városokban és várossá fejlesztendő településeken 14—15 ezer, a többi településen 25—28 ezer új lakás megvalósítása figyelembe vette a népességváltozás és a városokba irányuló belső vándorlás tendenciáit is. Az V. ötéves tervidőszakra előirányzott 22 600 lakás helyett több mint 23 és fél ezer épült fel, s az 1976— 1980. évek között épültek már jóval értékesebbek a korábbiaknál. 1980-ra a megyei lakásállomány megközelítette a 178 ezret. A lakásfejlesztés egyben településfejlesztést is jelentett, hiszen a korszerű épületek megváltoztatták településeink arculatát, a kisebb- nagyobb lakótelepek pedig városaink egy-egy alközpontjaként működnek. Felépült Nyíregyházán a Déli alközpont és az Északi körút. Befejeződött a volt szőlősdombok helyén Jósa város építése, itt mintegy 13 ezer ember költözhetett új otthonba.» Tervszerűen haladt a városcentrum rekonstrukciója is. 1978-ban Nyíregyháza elnyerte a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János-emlék- érmét az arányos városépítés, a város korszerű rekonstrukciója és a nagyarányú lakásépítés elismeréseként. A lakásfejlesztésben elért eredmények nagyon körültekintő, szervezett munkát igényeltek. A tervező, kivitelező a beruházásban részt vevő valamennyi szervtől jó együttműködést kívánt és kíván a jövőben is. Hasonló fejlődés valósult meg a várossá nyilvánított Mátészalkán, (szintén Hild-érmes), Kisvárdán, Nyírbátorban, majd Fehér- gyarmaton és Vásárosna- ményhan is, ami jól tükröződik az új lakások nagy számában, a lakásállomány korszerűsödésében. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár ég a záhonyi átrakókörzet fejlesztésével párhuzamosan szaporodtak a korszerű lakóépületek Tiszavasváriban és Záhonyban. A többi településen is terjed a több szintes építkezés. Az 1980. évi összeírási adatok összehasonlítása mutatja, hogy megyénkben a lakások szobaszám szerinti összetétele hasonló az országoshoz. A megyei sajátosságokból adódóan (magas népsűrűség, családnagyság) nálunk a legnagyobb a laksűrűség, a 100 lakott lakásra jutó 337 lakó több mint tizedével haladja meg az országost. A lakások korát tekintve az országban megyénk rendelkezik a „legfiatalabb” lakásállománnyal, mintegy háromnegyedük épült a felszabadulás után. Harmaduk a hetvenes évtizedben, minden megyében alacsonyabb ez a mutató. A VI. ötéves tervidőszakban 21 500 lakás építését irányozzák elő a megyei tervek. A dinamikus lakásépítés tovább folytatódott, az időszak első három évében mintegy 13 ezer épült fel, ami meghaladja időarányosan a tervezettet. Átlagos alapterületük nagyobb, a három és ennél több szobás lakások aránya magasabb, mint az előző években. 1983 év végén a megyei lakásállomány már meghaladta a 189 ezret. Befejeződött Nyíregyházán a Szamuely-la- kótelep építése. Megkezdődött és jó ütemben halad az Örökösföld lakótelep kialakítása, ahol az I. és II. ütem tervei szerint több mint háromezer lakás valósul meg. F ontos feladatok jelentkeznek a lakásellátás terén továbbra is. A népgazdaság teherbíró képességének megfelelően a lakossági erőforrások nagyobb arányú bevonása biztosíthatja a lakásépítések kívánatos ütemét. Különösen gondot jelent a fiatal házasok lakáskérdésének megoldása. Hargitay László KSH megyei igazgatósága
