Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-30 / 305. szám
8 Kelet-Magyarország 1984. december 30. Napjainkban már szállóigévé vált, hogy sportolni mindenkinek kell. De mikor kell elkezdeni? E kérdés még vitákat vált ki. A 110 ezer lakosú litván városban, Panavezsiszben úgy vélik, hogy gyermekkorban. Erről írt cikket az APN-nek, a szovjet hírszolgálati irodának a városi sportbizottság vezetője, Romanasz Krizs- javicsusz. „Mikor és hogyan kell kezdeni a sportolást? Talán tegyük fel ezt a kérdést a város gyermekszakrendelőjében. 1979-ben a rendelő főorvosának, Jonasz Gurzskisznek a kezdeményezésére Litvániában először njdtottak meg egy uszodát a legkisebbeknek. A járni még nem tudó gyermekek már ismerkednek az úszás elemeivel. Edzők és ápolónők felügyelete alatt naponta 35—50 kisgyerek tanul itt úszni. Milyen eredményei vannak az ilyen korán kezdett úszásnak? A mi gyerekeink kevesebbet betegeskednek, fizikailag jobban fejlődnek, lelki és erkölcsi tulajdonságaik kedvezőbben alakulnak. A gyermek- szakrendelő uszodájában már mintegy kétezer gyerek vett részt tanfolyamainkon. ÜjabA panavezsiszi családi sparta- kiád résztvevői. (Fotó: APN- KS) ban a szomszédos járásokból, sőt más litván városokból is hozzák a szülők uszodánkba gyermekeiket. A gyermekek rendszeres testnevelésének vagyunk hívei. A 3—6 évesek az óvodában, a 6—9 évesek az általános iskola alsó tagozatában szokják meg a rendszeres testnevelést. Jelenleg az ilyen korú gyermekek számára hetente kétszer tartunk testnevelési órákat. Ezek alól csak orvos menthet fel valakit. A szovjet testnevelési órák alapja az olyan sportok elsajátítása, mint a torna, a köny- nyűatlétika, az úszás és a sportjátékok. Természetesen nálunk sem jár mindenki óvodába. A nem óvodás gyermekek testnevelésével a helyi gyermekklubok foglalkoznak, amelyeket a lakótelepeken szervezünk. Városunkban jelenleg öt ilyen klub működik: az Olimpia, a Szaturnusz, a Planéta, a Tonika és az Egle. A foglalkozásokat itt a városi sportiskola edzői vezetik. A .gyermeksportklubok legkedveltebb játéka a labdarúgás, az asztalitenisz, a sakk és a dominó. 1984-ben például a városi bajnokságon 18 grundfocicsapat indult. A Szaturnusz gyermeksportklub fiatal labdarúgói részt vettek az országos vetélkedőn, és azt meg is nyerték. A gyermeksportklubokban kezdődik a Panevezsiszből útba indított, majd országos népszerűségre szert tett „Rajthoz áll az egész család” spar- takiád első fordulója. A döntő mérkőzéseket a nemzetközi gyermeknap előtt játsszák. A program valamennyi korosztály számára biztosítja a játékos vetélkedés lehetőségét. Az óvodásoknak 30 métert kell futniuk és labdával célba dobniuk, s részt vesznek a váltóban, ahol családi csapatok vetélkednek. A záróversenyek programjában sokféle staféta szerepel. Staféta a stadionban, turistastaféta akadályokkal, a végén sátorfelve- réssel, és - egy nagy staféta, amelyben a család tagjaival együtt részt vehetnek a nagypapák és nagymamák is. A legtehetségesebb gyerekek a városi sportiskolákban edz- hetnek, amelyeket a városi művelődési osztály, valamint a Zsalgirisz sportegyésület és a városi sportbizottság tervez. Természetesen örülünk a sportiskola tagjai sikereinek és igyekszünk minden szükséges feltételt megteremteni sporttudásuk fejlesztéséhez. Fő feladatunkat abban látjuk, hogy Panavezsisz város gyermekei, függetlenül fizikai adottságaiktól, kora gyermekkoruktól fogva elképzelhetetlennek tartják életüket a testnevelés nélkül.” A bajnok veresége Félidejéhez érkezett a megyei középiskolai labdarúgó-bajnokság. A tizenhárom részt vevő gárda befejezte az őszi idényt. — Az együttesek két csoportban, őszi-tavaszi bajnoki rendszerben döntik el a Helyezéseket — tájékoztatta sportrovatunkat Hajdú József szakági felelős, a Nyíregyházi Kossuth Gimnázium testnevelő tanára. — Az őszi és a tavaszi idény befejezése után a csoportok első és második helyezettjei „rájátszáson” vesznek részt. Az ottani első és második aztán továbbjut a területi döntőre. — Az őszi idény nagy meglepetése a kisvárdai csoportban született. A többszörös országos bajnok Nyíregyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskola csapata kikapott a Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium együttesétől! A csoportban egyébként ez a két gárda esélyes a „rájátszás” kiharcolására, bár egy esetleges jó tavaszi szerepléssel a Kossuth gimnázium csapata még beleszólhat a csoport első és második helyének sorsába. — A mátészalkai csoportban a legutóbbi országos bajnok, a Nyíregyházi 110-es számú Szakmunkásképző Intézet csapata veretlenül fejezte be az őszt és szinte biztos résztvevője már a „rájátszásnak”. Annál nagyobb a harc a második helyért. hiszen a Baktalórántházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet, a Nyíregyházi 107-es számú Szakmunkásképző Intézet és a Mátészalkai 138-as számú Szakmunkásképző Intézet együttesei „keresztbeverték” egymást. A tavaszi folytatás ebben a csoportban így izgalmasnak ígérkezik. Az őszi idény eredményei, kisvárdai csoport: Bánki—Záhony 9:0, Kossuth—Tiszadob 6:0, Bessenyei—Vasvári 2:1, Záhony— Kossuth 1:1, Bánki—Tiszadob 11:0, Vasvári—lll-es DSK 9:0, Tiszadob—Záhony 1:1, Kossuth— Bánki 1:2, lll-es DSK—Bessenyei 2:2, Vasvári—Záhony 2:1, Bessenyei—Bánki 0:6, lll-es DSK —Kossuth 0:3, Záhony—Bessenyei 1:1, Bánki—lll-es DSK 8:1, Tiszadob—Vasvári 0:4, Záhony— lll-es DSK 3:1, Kossuth—Vasvári 0:1, Vasvári—Bánki 2:1, Bessenyei—Kossuth 0:3. Az elmaradt Tiszadob—Bessenyei és a lll-es DSK—Tiszadob találkozókat a tavaszi idény megkezdése előtt játsszák le. Mátészalkai csoport: 138-as DSK—Kereskedelmi 8:0, 110-es DSK—140-es DSK 7:0, Baktaló- rántháza—107-es DSK 3:1, 138-as DSK—Baktalórántháza 1:0, 110-es DSK—107-es DSK 3:1, Kereskedelmi—140-es DSK 1:3, Baktalórántháza—Kereskedelmi 15:1, 107- es DSK—140-es DSK 4:1, 110-es DSK—138-as DSK 3:0, 140-es DSK —138-as DSK 0:1, Kereskedelmi —107-es DSK 2:8, Baktalórántháza— 110-es DSK 2:3, 107-es DSK— 138-as DSK 2:1, Kereskedelmi— 110-es DSK 0:4, 140-es DSK— Baktalórántháza 0:4. Kapitány a kosárban Tél... December ... Az ablak vak. A sűrű tej fehér köd mindent befed, elállja a kilátást, s olyan érzésem támad, hogy még az utca délutáni zajait is megszűri. A szoba zárt csendjében, a jóleső melegségben a nyár jut eszembe . . . Nyíregyháza, repülőtér ... A vörösen izzó, nagy zuhanyrózsából ömlött a meleg, s napsugarak fürdették a tájat. Bárányfelhők ... Az eget kémleltük. Fejünk felett egy színes ballon hamarosan megjelent. Leszállni készült. Gazdája integeti felénk, közben takaréklángra „parancsolta” a lufi tüzes nyelvét. Még néhány perc, s landolt a kosár, talajt ér a „légi jármű”. — Mi újság odafenn? — kérdeztük. — Minden rendben! — válaszolta Végh SándoT, aki ezer méter magasból ereszkedett alá, s mintegy két órán keresztül kóstolgatta a fellegek ízét. ö valóban elmondhatja magáról, hogy jó néhányszor a fellegekben járt. A szó szoros értelmében. Pontosan tízéves korában modellezőként került kapcsolatba a repüléssel. Akkor még debreceni diák volt, a szüleivel a cívis városban laktak. A repülés szerelmese lett. Legnagyobb bánatára. szülővárosában nem adatott lehetőség kedvenc sportja űzéséhez. Makacs srác lévén, szabad idejében, az 50 kilométerre lévő Nyíregyházára járt „elmélkedni”, elsajátítani a vitorlázás csínját-binját. Tizenhat éves korában a nyírségi repülőtéren tette meg első szárnypróbálgatásait. Hamarosan homokzsákot tettek az oktatói ülésbe, egyedülrepülő lett! Egy év múlva elérte a ,,C” vizsgát, majd belekóstolt a motorosrepülés szépségeibe. 1977- ben végleg Nyíregyházán telepedett le, a helyi repülőklub függetlenített titkárává választották. — Mint sportbíró foglaltam helyet a kosárban — emlékezett —, fokozott érdeklődéssel, izgalommal. Nagy hatást tett rám az új sportág, s úgy döntöttem: átmegyek a lufisok közé. Átpártoltam, s nem bántam meg. Valóságos mesevilágba érkeztem. Még abban az évben Nyíregyházán, lelkes társaival, hőlégballon-szakosztályt alakított. Budapestről az MMRK-tól egy AX 8-as ballont kaptak kölcsön. Sporttörténeti pillanat volt, amikor a nyírségi repülőtéren — ahol repülőgenerációk nőttek fel — új sportág fejezete kezdődött. Nem váratott sokáig az első siker. A Nyíregyháza—Békéscsaba útvonalon, 165 km teljesítménnyel új távolsági rekordot repült a Végh—Cselényi duó. Később Nagykanizsán a Kögáz Kupán aranyérem, csakúgy mint értékes első helyezés Salzburgban a nemzetközi Alpok Kupán. — Szokatlan környezetben, nagy hegyek között folyt a verseny, először repültem így — emlékezett az ausztriai élményekre. A hazai hőlégballonsport nagy seregszemléjén, KiskunfélegyFeiszállás előtti pillanat. házán, a IV. nemzeti bajnokságon nyerte első magyar bajnoki címét! Három verseny — három győzelem! Ilyen remek sorozat után érthetetlen, miért nem vitték ki az angliai Európa-baj- nokságra a nyíregyházi sportolót. — Milyen adottság kell egy jó ballonr épülőnek? — Elsősorban figyelemmegosztó képesség, hiszen sok mindent kell szem előtt tartani a versenyzőnek. — Legizgalamasabb kaladja? — Ilyen jó néhány akad. Mégis, a leszállás talán a legkritikusabb, hiszen olykor nagyot huppan a kosár, s vele együtt az ember. — És a legérdekesebb eset? — Egyik szabolcsi falu szélén lassan és alacsonyan szálltunk, oly annyira, hogy észrevették a kocsma vendégei, felénk futottak, s felnyújtottak egy üveg kólát. — Meddig elég egy palack? — Ha takarékosan adagoljuk, háromnegyed óra repüléshez. — A bailor« belső hőmérséklete? — Kilencven Celsius-fok a hő- tűrés, ennyit bír károsodás nélkül. — Selyemből, vagy nylonból készül? — A ballon fala egyszerű orkánanyag. — Megközelítőleg hány „lufi” repül határainkon belül? — Talán huszonnyolc—harminc darab. — Elégedett ember? — Is-is! Ha arra gondolok, hogy kedvemre azt csinálhatok amit gyermekkoromban elképzeltem, tehát repülök — akkor igen. Elégedetlen vagyok viszont az elért eredményekkel. — Tervek, vágyak? — Mielőbb szeretném megjavítani a távolsági és magassági magyar rekordot. Végh Sándort leginkább úgy ismerik: a lufi kapitánya. Érdekes sportág. Érdekes ember. Kovács György Felhős volt még a nyár, és aztán egyre napfényesebb lett az ősz a kézilabdát szerető mátészalkaiaknak. A két — férfi és női — NB Il-es gárda tavasszal még közepes teljesítménnyel zárta az idényt. Csak annyival a veszélyzóna előtt, hogy egészséges önbizalommal várják az őszi folytatást. A cél az újonc lányoknál éppen úgy, mint a tavaly még osztályo- zóra kényszerült férfiaknál, a biztos bentmáradás kiharcolása volt. A férfiak aztán végül a táblázat 4., a nők a 6. helyén végeztek. VÁLSÁG UTÁN — SIKER Balogh András, a női csapat edzője: — Annak idején, nem túlzás, válságos helyzetben vettem át a csapatot. Többen elmentek, mások elkedvetlenedtek, és abbahagyták. A közönség a várt NB I B-s mérkőzések helyett két osztállyal lentebbi csapat tokát láthatott . . . Akkor két évet kértem. Tavaly aztán veretlenül nyertük a megyei bajnokságot, jól szerepeltünk az osztályozón és visszajutottunk az NB II-be. Egy évvel az NB I B-s búcsú után! — Mit várt 1984-ben a csapattól? — A miénk nehéz csoport. Éppen ezért helytállást vártam, és talán furcsa, hogy edzőként nem a helyezést jelöltem meg, de azt, hogy visszapártoljon hozzánk a közönség. — Elégedett? — Is, is. A 6. hely jobb mint a várt, de az is igaz, hogy ez lehetett volna jobb. Mentek el megszerezhető pontok is! Jórészt a rutin hiánya miatt. Menet közben nőtt fel a csapat a feladatokhoz, épült be néhány fiatal és találtak újra magukra a régiek. — Kiket dicsér, kiket szid? Kik tették a legtöbbet a kétségtelen sikerért? Mátészalkai kézilabdázók eredményes éve Veszélyes zónából az élcsoportba — Ne menjünk most ebbe: Tizennégyen voltunk. Mindenki tett valamit. Lőrincz Edit és Demeter Júlia két jó kapus, és ez ebben az osztályban nagyon fontos. A mezőnyjátékosok: Papp Magdolna, Nagyné Gáli Judit, Rácz Adél, Laczkó Mária, Szabó Agnes, Puskás Agnes, Pap Erzsébet, Herman Katalin, Darabánt Ildikó, Nagy Judit, Székely Andrea, Takács Andrea. Mindőjüknek volt jó és gyengébb teljesítménye is. De valamennyien a szívüket is adták ehhez a játékhoz. Most reméljük, hogy visszajön hozzánk Zsigmond Erzsi. Az ő rutinja, tudása sokat érhet 1985- ben. — Mit vár jövőre? — Január első hetében kezdünk, áprilisban rajtol majd a bajnokság. Jól tudjuk, hogy ez a második év lesz a nehezebb. Ettől függetlenül én a képességek, a munka alapján az 1—6. helyre várom a csapatot! IDEGENBELI BRAVÚROK Fekete Miklós, a férfiak edzője: — Elgedett vagyok-e? A 4. hely kifejezetten jó! De mi is vesztettünk el feltétlen megszerezhető pontokat. Például a Nyírbátori BSC és a MÉMTE ellen. Akár a nőknél, nekünk is a jó helyezéshez néhány idegenben elért bravúr kellett. — A játékoskeretünk egyébként számottevően nem változik a jövőt tekintve. Igaz, egyik szemem sír, a másik nevet . . . Elvitte a Budapesti Honvéd Bácsi Mihályt. Ezzel gyengültünk, de az a 16 éves gyerek ott rövid idő alatt akár a válogatottságig is viheti! örök panasz, de hát ez a kisvárosok sorsa, hogy a csapatba beépíthető tehetséges fiatalokat elviszik innen az egyetemi és főiskolai csapatok. — Különben mi is januárban kezdünk. Azok, akik ezt a sikernek számító negyedik helyet kiharcolták: a két Talabos, Béla és Endre, Tamás Endre, Kertész Árpád, Tóth Zoltán, Máyer András, Hor- nyák Lajos, Fekete István, Szombathy Sándor, Rózsa Imre, Máté Ferenc és Király Gyula. A nevek sorrendje nem értékelés . . . — Mit vár 1985-ben? — Bízom a csapatban. LESZ-E STANDARD KÖZÖNSÉG? A csapatok lassan kezdenek. A pályát (lesz talán egyszer csarnok is Mátészalkán) hó, latyak borítja. A környékbeli srácok arról álmodoznak, hogy milyen jó korcsolyapályát lehetne itt csinálni, de a labdasportok szurkolói már a tavaszt várják. Igaz: a városban nem csak hagyományai, közönsége is van a kézilabdának. Ez a közönség egyébként lehetne nagyobb. Ideális helyen, a város szívében van ugyanis a pálya. A sorsolás olyan, hogy a szurkolók egy-egy délelőtt akár két NB Il-es mérkőzést is láthat. A két edző és Valu Mihály szakosztályvezető arról álmodozik, hogy akár 600 fős standard közönség is lehetne a szálkái kézilabdának. A rendszer, amit a minőségi sport támogatására kialakítottak a városban az, hogy a különböző szakosztályok üzemekhez kötődnek, onnét kapnak segítséget. Jó játékkal akár reklámként is megszolgálható ez a támogatás. A közönség jobb kiszolgálásáért viszont kellene tenni valamit. Tavaly nemegyszer hiányoztak a plakátok, gyakran megfeledkeztek arról, hogy legalább egy gyereket odaállítsanak az eredményjelző tábla mellé . . . Apró dolgok ezek, de — és ez nem csak Mátészalkán igaz — rendkívül fontosak. A szakember azt mondja, hogy nevelni kellene a közönséget. Az újságíró azt, hogy nemcsak jó játékkal, hanem jó tájékoztatással, a tavalyinál jobb kiszolgálással Is. A rendszeres 600 néző a csapatok nyeresége lenne. Bartha Gábor Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Esti ügyelet: 15-124. Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47. 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612.-Telex: (73) 495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádl Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hirlapikézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni előfizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 Sportolás gyermekkorban
