Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-30 / 305. szám

1984. december 30. Kelet-Magyarország 3 A „meglovagolt” áruhiány Csak kiválót! Vásár után üzletkötés Aki termel, eladni akar. Eladni pedig csak azt le­het, amit keresnek a vá­sárlók. Keresni viszont csak az ismert--termékeket lehet. A megismerésre, az ismertetésre pedig jó szol­gálatot tesznek a kiállítá­sok, a vásárok. Ez a kissé körmönfont bevezető szükséges volt a továbbiak megértéséhez. Mert egy vásár légkörét a kívülálló, a látogató nem érzékeli. Megnézi az őt ér­deklő termékeiket, véle­ményt nyilvánít magában a látottakról, de a színfalak mögé már nem lát be. Ám az „igazi” élet ott zajlik, a tárgyalásokon dől el, mit vesz meg a kereskedő a termelőtől. S így van az, hogy a sok szép kiállítási áru nem minden esetben köszön vissza az üzletekből, sőt, csak a kisebb részük kerül a vásárlókhoz. Pedig a termelők az üzletkötések reményével állítanak ki, de sorozatban csak azt készí­tik, amire a kereskedőkkel megállapodnak. Így volt ez a legutóbbi, szeptemberi Budapesti Nemzetközi Vá- ' sáron is. Talán a legnagyobb sza­bolcsi kiállító a mátészal­kai Szatmár Bútorgyár volt. Termékskálját A-tól Z-ig felvonultatta, hiszen ilyenkor a cél mindent megmutatni. Jöttek is az érdeklődők, meg a leendő kereskedelmi partnerek egyaránt. Tárgyalásokat folytattak bel- és külföldi üzletkötőkkel, s egy-két hónappal a vásár után már realizálódik valamennyi si­keres tárgyalás. Most sem volt ez másként. A bútorgyár éves terme­lése meghaladja a másfél milliárd forintot. Vagyis ennyi termék eladásáról kell gondoskodni. Nem kis mennyiségről van szó, érthető hát a góndos, meg­alapozott munka. A gyár jövőre százhúszmillió fo­rint értékben exportál bú­tort, fele-fele arányban szocialista és tőkés orszá­gokba. Ez köszönhető az őszi BNV-nek, ahol kon­centráltan együtt vannak az üzletkötők, egyik tár­gyalás éri a másikat. Cseh­szlovákiába szekrénysoro­kat, Lengyelországba négy­száz komplett lakószobát szállítanak 1985 folyamán. A BNV-n állapodtak meg: Csomagolás előtt a bútorgyárban az NSZK-ba rusztikus ét­kezőket, aj tóelemeket, Ausztriába hatszáz kárpi­tos garnitúrát szállítanak. Szó van még svájci, olasz exportról is. A gyártmányok nagyobb része belföldön talál vevő­re. Ugyancsak a BNV-n kö­töttek a Bútorkerrel 120 millió, a Domusszal 60 mil­lió forintos szerződést. Köz­vetlen szerződése van a gyárnak kiskereskedelmi vállalatokkal, s ezzel lekö­tötték az 1985-ös termelé­sűiket. Amit akartak a szalkai- ak, elérték a BNV-n, illet­ve az azt követő tárgyalá­sokon. Vagyis ez volt a legjelentősebb kiállítás a sok közül, amelyeken min­den évben részt vesznek. Mert hívják a gyárat bél­és külföldre egyaránt. Nem­rég egy jugoszláviai meg­hívást mondtak le. Nem akarták csábítani az otta­ni üzletkötőket, vásárláto­gatókat, hiszen jövőre a teljes kapacitásukat lekö­tötték már. S. B. Újévi műszak Sóstóhegyi kérdőjelek Hol a városhatár? Nagykabátban ülünk az iskolában, ahová Mányik Ist­ván és Tócsik János sóstóhegyi tanácstagok hívták válasz­tóikat. Itt a város peremén ma már 7200-an élnek. A pár évvel ezelőtti, inkább tanyának tűnő település ma a me­gyeszékhely kertes házak építésére alkalmas egyik perem- kerülete, annak minden megoldásra váró gondjával, bajá­val. ALIGHANEM A KERES­KEDŐK ellenségévé VÁLT Robert Onedin, ami­kor azt mondta boltja egyik dolgozójának, hogy minden vevőt kiváló áru­val szabad csak kiszolgál­ni. A Különös házasság fo­gadósa a két úrfit nem en­gedte el éhesen, csirkét fo­gatott és kiránthatta nekik, s amikor kiderült, hogy nem fogyaszthatják el, mert várja őket a kastély ura, a pénzt sem fogadta el, hiszen nem fogyasztottak. Nem ebben a században játszódtak ezek a történe­tek, s sajnos ma már idege­nül hat az ilyen történet nemcsak a kereskedőnek, az étteremvezetőnek, ha­nem a vásárlónak és a ven­dégnek is. A minőségellen­őrző intézetek a tanúk ró: mennyi baj van az ipar­cikkek minőségével, á bol­tosok tudják legjobban, hányszor kell visszacserél­ni a gyenge minőségű ci­pőket. Nem, vagy csak alig tudnak olyan mintát venni a kereskedelmi felügyelők a presszókban mért kávék­ból, vagy. fagylaltból, ami­nek minősége akár csak megközelítené a szabvány­ban előírtat, arra pedig alig akad példa, hogy — ha nincs az étlapon — : a konyha akkor is elkészítse a vendég által kért ételt. Nemrég számoltunk be a megyei tanács kereskedel­mi felügyelőségének ellen­őrzéseiről, s sajnos megint sok szabálytalanságról, visszaélésről tájékoztathat­tuk az olvasókat. Volt ab­ban hamis számolás, ha­mis mérés, voltak eleve rosszul kalkulált árak, ko­rábbi vizsgálataikban pe­dig még durvább esetekkel is találkozhattunk, olya­nokkal, amelyeknek egyik alapvető oka az áruhiány volt. Még egy hete sincs, hogy a Depó egyik dolgozójáról megírtuk: az áruhiány meg- lovagoláisával ezreket vá­gott zsebre, s sajnos az ilyen áruhiány következté­ben alakulhatott ki az a módszer, amely az úgyne­vezett áruvisszatartást szü­li. Vannak boltok, vannak eladók és boltvezetők, akik ha ritkán kapható termék­hez jutnak, nem teszik ki a kirakatba, de még a pultra sem, hanem megvárják az „áldozatkész” vásárlót, aki­nek csúszópénz, vagy vi­szontszolgáltatás ellenében odaadják a keresett cikket. Az ellenőrzés ezt a maga­tartást tudja talán legke­vésbé tetten érni, bizonyí­tani, hiszen az ilyen üzlet­kötéshez nem hívnak tanú­kat, s aki a csúszópénzt adja és aki kapja — egy­aránt hallgat. A TÖMÖREN ARUVISZ- SZATARTÁSNAK nevezett eljárás ellen az előjegyzé- ses árusítás bevezetését ta­lálták ki, aminek lényege az, hogy a boltok szigorúan a jelentkezés sorrendjében szolgálják ki a vásárlókat, kimutatást vezetnek az áru beérkezéséről és a vásárlók nevéről, s ezzel csökken a korrupció lehetősége és ve­szélye. Ilyen módszert ve­zették be a TÜZÉP-en, de — mint a Depó esete rá a példa — csak akkor hoz­hat eredményt, ha szigorú és rendszeres az ellenőrzés. Az intézkedésnek voltak kedvezőtlen következmé­nyei is. Sok eladónak nem tetszett ez, néhányam ki is léptek az amúgy is munka­erőhiánnyal küzdő vállala­toktól és a vásárlók köré­ben sem volt egyértelmű sikere a „sorbanállásnak”, mert valahogy a jegyrend­szerre emlékeztetett. Persze voltak és vannak ennél rosszabb tapasztala­tai is a vásárlóknak, külö­nösen, ha kényszerből kell néhány magánkereskedőnél vásárolni. Egy részük csú­szópénzért szerez be a nagykereskedelemtől kere­sett termékeket, olyanokat, amelyek hiányoznak az -ál­lami- boltokból és nyilván jóval drágábban adják to­vább. Az utóbbi időben sok­szor volt szó arról a láncról is, amelyik egy­általán nem hiányzik a zöldség-gyümölcs ke­reskedelemből, mégis ők uralják a piacot: képesek leszorítani a felvásárlói árat, a fogyasztói árat pe­dig úgy felemelni, amellyel a normális fizetésből élő vásárlók már nem tudnak lépést tartani. AZ ITT FELSOROLT ESETEK mindegyike túl­megy már az etikai vétsé­gen, ezért szeretne megálljt parancsolni nekik a nemrég megalakult gazdasági rend­őrség, ezen szeretne változ­tatni a tisztességtelen gaz­dasági tevékenység tilal­máról szóló törvény is. Igazi megoldás azonban csak akkor várható, ha nem az ellenőrök száma növekszik, hanem ha na­gyobb lesz a piacon a kí­nálat, ha a kiskereskede­lem diktálhatja majd a nagykereskedelemnek, hogy mit kér és a nagykereske­delem sem azt veszi meg az ipartól, amit gyártanak, hanem azt, amit a boltban a vásárló keres. Az ünnepek alatt, s év vé­gén, illetve az új év első nap­ján is dolgoznak a fehér- gyarmati téglagyár munká­sai. -A kollektíva (változat­lan létszámmal) hatmillió kisméretű téglával teljesítet­te ez évi felemelt tervét. Az ünnepek alatt egy-egy műszakban hat SZ—8-as tí­pusú lakáshoz elegendő meny- nyiségű tégla kerül le a sza­lagról. Bár a hideg idő nem segíti a munkát, nagyobb fennakadás nincs, ugyanis márciusig elegendő az agyag­mennyiség, melyet fólia alatt, fűrészporral betakarva tá­rolnak. Most, az ünnepek alatt is dolgoznak a kemen­ce, a nyersgyártó, a bánya területén foglalkoztatottak, s munkával köszöntik az új esztendőt. Az üzletek nfitvatartüsa Ma, 30-án az élelmi­szerüzletek és a piaccsar­nok 14,00 óráig várják a vá­sárlókat. Hétfőn, 31-én, •csakis az édesség-, a do­hány- és a virágüzletek tar­tanak nyitva a szokásos va­sárnapi rend szerint. A ven­déglátóhelyek azonban, lé­vén szilveszter, január 1-én hajnali 5 óráig várják a szó­rakozni vágyókat. A két tanácstagi beszámo­ló rövid volt. Annál hosszabb­ra sikerült viszont ezt meg­előzően az egész város fej­lődését illusztráló általános ismertető. Ez a kontraszt mégjobban nyugtalanította a lakosság két ezrelékét ki­tevő érdeklődőket. KÖZLEKEDÉS, UTAK A 14-es és a 22-es autó­busz jelenlegi formájában még mindig nem képes meg­oldani e nagyközséggé duz­zadt és a Budapest—Záhony vasútvonallal kettévágott Sóstóhegy tömegközlekedé­si gondjait. E téren csak az lendítene a dolgon, ha szilárd burkolatot kaphatna a kö­zel egykilométeres földút a Korányi Frigyes és az Út­törő utca közötti szakaszon. Ezzel egyidejűleg szélesíteni kellene a meglévőt is. A négy vasúti sorompót kiiktatva, bizonyos útvonalmódosítás­sal hosszú időre megoldód­hatna ez a mindmáig bosz- szantó gond. Hol van valójában a város­határ? Minden szerv szerint máshol. Nem értik, miért kell 3—4-szeres viteldíjat fizetni a Kemecsei út környékén lakóknak, ha a távolsági busszal kedvezőbb hazautaz­niuk, holott ők is nyíregyhá­zi lakosok? GYERMEKORVOS, GYÓGYSZERTAR Egy közösség jó hangula­tát sok tényező befolyásol­hatja. Mindig fáj, ha meg­szüntetnek valamit, ami jó volt. Egy éve üres itt a gyer­mekorvosi rendelő, s így a Jósavárosba kell bevinni a beteg apróságokat. Az egész­ségügyre tartozik az is, hogy szükség lenne az orvosi ren­delő épületében létesíthető kézi gyógyszertárra. Volt futballcsapat, mozi, kultúrház. A pályát rég be­nőtte a gaz, elfedi a szemét, igaz sörmeccseket rendeznek esténként az iskola kézilab­da pályáján, ez mégsem ugyanaz. A kultúrház álla­pota egyre romlik, a meglé­vő java része raktár. Palac­kos gázért is legtöbbször Nyíregyházára kell menni, pedig van egy aprócska cse­retelep, csak itt ritkán lehet cseréim tele palackot. ABC, SZOLGÄLTATÄS Vannak ugyan kis boltocs­kák, de többen is sürgették egy nagy vásárlóterű ABC építését. Ez már több éve visszatérő gond. Sok a kifogás a szemét- szállítással kapcsolatban. Az emberek úgy tapasztalják, nem azt kapják, amiért fi­zetnek. Ma is akad olyan ré­sze Sóstóhegynek, ahol rend­szeresen áramkimaradások vannak, nincs meg a háztar­tási gépek üzemeltetéséhez szükséges 220 voltos feszült­ség, újra indításkor tönkre­mennek a szivattyúmotorok, s ez évente tetemes többlet- költséget jelent az ott lakók­nak. A kárukat pedig nincs aki megfizesse. HELYBENJÄRÄS A település kinőtte a meg­lévő korszerűtlen, többször átalakított 10 tantermes ál­talános iskolát. Sok szülő in­kább utaztatja gyerekét, hisz ettől különb körülmények között tanulhatnak a belvá­rosban. A szőlőskertek egy részét felparcellázta a tanács, az OTP értékesítette, házak nőt­tek ki a földből tömegével. Megvették maguknak az ivó­vizet, fizetik a községfejlesz­tést, az adókat, de jószerivel alig látnak valamit abból lakókörzetükben megvaló­sulni. Záporoztak a megválaszo­latlan kérdések a fejlesztési alap felosztását érintően épp­úgy, mint a település fejlesz­téséről és napi gondjairól. Jól tudják az itt lakók: ezt az egy helyben topogást nem lehet csupán a recesszióval, gazdasági nehézségeinkkel magyarázni! Mandarin Mándokról A mándoki Űj Élet Terme­lőszövetkezet az első állomá­sa annak a mandarinnak, amely megyénk boltjaiban kapható. A vasúton érkező importszállítmányokat itt fogadják és a közös gazda­ság tagjai végzik a kirako­dást, elosztást. A kiszállí­tásig a tsz nagy tárolójában óvják a minőségét az illatos déligyümölcsnek, - ebben a szezonban több mint 3000 tonnának. Táp, közösből A közösből vásárolhatnak tápot 1985-től a szatmárcse- kei Haladás Termelőszövet­kezet tagjai. A háztáji állo­mány ellátására is elegendő terményt takarítottak be az ősszel, több mint 400 tonna kukoricát tárolnak a tsz és a tagság állományának ellátá­sára. Az értékesítést is kor­szerűbbé teszik, a közös szá­mára vásárolják meg a hiz­lalásra való növendékállato­kat. Táncos ujjak Á lónak határozottan ló formája van, a ba­lett-táncosnő is majd­nem nőformájú. Egyik lába láthatóan rövidebb a másiknál, de ne legyünk ki­csinyesek, senki sem lehet tökéletes. A ló hátán csikós ül, borjúszájú ingben. A ba­lett-táncosnő egy puffon ül és a cipője zsinórját fonja. Mindez így együtt — színes­ben — a városháza alatt lévő fonalház kirakatában. Elő­nyomott szövetmicsodák kí­nálják magukat, nem vagyok szakértő és a Fürge ujjakat se járatom, de kilogikáztam a kirakat előtt, hogy hímezni kell rájuk. Csikóst, balett­táncost, alpesi házat hófedte hegyekkel, meg ilyeneket. Azután lehet bekeretezni, s fel a falra a rikító giccsek- kel. Megnézem az árcédulát — 200 forintnál egyik sem drágább — s megnyugszom. Ennyi pénzért a fonalház sem árulhat előnyomott Mo­na Lisát. B. J. E gy nap a két ünnep között. Az utolsó „hétköznap”, amin még állítólag dolgozunk. December huszonkilenc, szombat. Vasárnap ugyanis már „szombat", hétfőn — talán — vasárnap, vagy ki tudja ebben az ünnepes, névnapos év végi zűrzavar­ban. Mátészalka. Vasútállo­más. Tömeg. A vállalatok közül alig néhány dolgozik, de többen vagyunk a haj­nali vonatoknál, mint akár­melyik szürke hétköznapon. Mínusz 10—12 fok, aki ré­gen vár, annak még több is. Talán. És akkor meglá­tom ŐKET, nem igaz: ŐKET látom, így csupa nagybetűvel. A randevúzó- kat. A kislány Beregből jön, a fiú valahonnan Zajta fe­lől. Hiszem, hogy nincs a világon olyan hideg, hogy két húszéves találkozása ne olvasztaná meg körülöttük a jeget. Hallgatom a párbe­szédet. Az újjongást, mert sikerült otthon „bebeszél­ni”, hogy okvetlenül vissza kell menni a munkahelyre, a dadogón boldog lelkese­dést, hogy együtt köszöntik Utazók az újévet. Hol? Mindegy az. Egy albérleti szobában, egy barátnál, egy vendéglőben, vagy bárhol máshol. Nicsak. Egy párra figye­lek, de van körülöttem még néhány tucat. Diák, aki a „professzor” lakásán vizs­gázik 31-én és „nem biz­tos”, hogy eléri még a vo­natot, a diáklány, akinek felmond a „házinénije”, ha nem vigyáz szilveszterkor a gyerekekre, a munkás, „nélkülözhetetlen a kar­bantartásban" ... Mind boldogok. Kövér pakkjaikban szilveszteri jó ízek. Ezer anyák csomagol­ta jó öröm. Mögöttük a fiú­ból, lányból csak néhány napig jussoló család az a bi­zonyos öreg szülő, aki amió­ta világ a világ, mindig csak elindított. A gyerekek találkozásaiban pedig ott van, meghatározó módon ott van a holnap. Tudom, nem egy szatmári, beregi, nyíri, szabolcsi falusi ház árvult el a karácsony mele­ge után szilveszterben. Ja kérem, az idő sürget, és ha tegnap még a szeretet ün­nepe volt, a szilveszter már a tervezéseké. M ínusz tizenkét fok van. És egyre töb­ben találkoznak kö­rülötte. Üjjongva, vagy ép­pen csendes örömmel. Hát igen. Vigasztalásul minden magára maradt édesanyá­nak és édesapának írom: szilveszter a szerelemé. így van ez jól. Különben na­gyon hideg lenne ez a dér­be fagyott téli világ. Bartha Gábor S. J. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents