Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
1984. december 29. Kelet-Magyarország 7 Szilveszteri zajkeltés Miért lármázunk újévkor? Liliom a sarkvidéken Szép, bársonyos liliomot nevelt szabad téren Nyikolaj Csernih, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa, a szovjet sarkvidéken. Három évig gondozta ezeket a kecses, a meleget kedvelő virágokat. Az idén nyáron nemcsak kivirágoztak a liliomok, hanem hagymát is hoztak. A szovjet tudós meghonosította itt a méheket is, akik ma már segítenek az embernek szebbé tenni az északi vidéket, s elvégzik a növények beporzását. A sarkvidéken dolgozó növénynemesítő szakemberek kidolgozták a zöldségfélék, a burgonya és a takarmánynövények szabadtéri termesztésének technológiáját is. A „vígságszerző újesztendő” köszöntésének megannyi módja van. Az óévbúcsúztatás talán legáltalánosabb velejárója a zajkeltés, a féktelen ünnepi lármázás, amelynek az idén is tanúi lehetünk, ha végigmegyünk a szilveszteri utcén. Üjév napján az emberek igyekeznek világszerte minél nagyobb lármát csapni. Dániában például tűzijátékkal, patronok és petárdák robbantásával növelték a zajt, méghozzá olyan mértékben, hogy később rendeletekkel kellett megtiltani a szórakozásnak ezt a fajtáját. Az NDK-ban viszont még ma is több mint harmincmillió márka értékű tűzijáték-rakétát gyártanak újévre. Lármázunk a magunk módján mi is: a hangorkán növelésére dudák, sípok, kere- pelők, játékdurrancsok szolgálnak. Vajon hogyan alakult ki az óévtől való búcsúzásnak ez a mindenütt honos, ám a fülnek korántsem kellemes szokása? A papírtrombiták rikoltozása és a pe- tárdadurrogtatás réges-régi hiedelmeket idéz, amelyeknek közös célja a rossz, az avitt, a gonosz elűzése, — és ezáltal az új esztendőre való egészség, bőség, termékenység megteremtése, megidézé- se — volt. „A régi babonás szokások létrejöttét viszont olyan áltörténeti mondákkal magyarázzák, melyek inkább eltakarják, mint felfedik a szokás valódi értelmét, célját — írja Dömötör Tekla Magyar Népszokások című könyvében. — A lármázással, álarcos alakoskodással összekötött szokásokat gyakran a török harcokkal hozzák kapcsolatba.” Hazánkban is több helyütt él ilyen szokásmagyarázó történet. Érdemes a legjellegzetesebbel megismerkednünk, ezt a püspökladányi Igmándy József (a hajdúnánási gimnázium egykori tanára, a debreceni egyetem későbbi bölcsészdoktora) jegyezte fel. Hajdúszoboszlón szerzett megfigyeléseit Szilveszteri népszokás Hajdú megyében címmel adta közre az Ethno- graphia egyik 1941-es számában. „Szoboszlón — írja — a gyerekek, suhancok és legények pergőkkel, kolom- pokkal, csengőkkel, dudákkal, ostorokkal és mindenféle eszközökkel felszerelve összegyűltek a piacon, s itt, valamint az utcákon járkálva rettenetes zajt csaptak. Közben lövöldöztek is. Ezekhez járult még a torony, az ablakok kivilágítása, csillagszórók, világító rakéták lövöldözése.” A hajdúvárosban élő idősebb emberek ma is úgy tartják, hogy ez az évbezáró szokás a török háborúk idejére megy vissza. A török épp az esztendő utolsó napján közeledett a hadba vonult férfiak távolléte miatt csupán asszonyoktól és gyermekektől lakott Szoboszló- hoz. Az asszonyok — szükség szülte női leleményesség — ijedtükben félreverték a harangot, tepsikkel, edényekkel csörömpöltek, hogy a zajkeltéssel megrémítsék és félrevezessék a törököket. A szájhagyomány szerint tehát a szokás a törökvilág eseményeivel függ össze. ... 1660. december 31-én — írja Igmándy — török mar- talócok támadták meg a várost. A szoboszlói hajdúk nemcsak visszaverték a támadást, hanem még űzőbe is vették a rablókat. Az otthonmaradottak féltek, hogy a vitézek a sötétben nem találnak haza, ezért csaptak nagy lármát, kivilágították a tornyot s az ablakokat. Más változat szerint a török támadás elől a város határában levő nádasban elbújtatott asszonyok és gyerekek sikoltozása és kongatása azt a hitet keltette a támadókban, hogy a Szoboszlót védők nagyon sokan vannak, s a megrémült törököket a várost védelmező néhány vitéz visszaverte, sőt elkergette Kaba felé. Hogy aztán ezek visszataláljanak, ezért a toronyba lámpát tettek.” Az a fontos, hogy — hagyatkozzunk mégis az őszi hiedelemre — szerencsét, bőséget, egészséget és termékenységet hozzon az új eszen- dőre. Tölgyfa hordóban nemesítik Koccintásra érik 2000-ben Í tt aztán valóban folyik a jókedvre derítő nedű, s az első szippantás a nagycsarnok levegőjéből óva int, ezen a helyen a lélegzés sem veszélytelen. Ungvár egyik fiatal üzemében vagyunk — a konyakgyárba kísértek el vendéglátóink, a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségének munkatársai, hazautazás előtt mintegy szilveszteri előzetesként. Éppen csak tinédzser ez az üzem, 1970-től működnek gépei, érlelői. Ha figyelembe vesszük, hogy egy márkás konyaknak „illik” egy évtizedet pihenni a keményfa hordókban, mielőtt palackozzák, az ungvári italokat még éppen csak megismerhette a vásárlóközönség. Igazán imponáló a termékskála: nagyon szép egyedi, formatervezett palackok, művészi címkék, a gyűjtőknek pedig harmincféle miniüveg. A vitrinben azonban nem egyedül állnak az ungvári konyakok. Mellettük grúz, örmény, moldáviai italok kelletik magukat... — Hogy el ne felejtsük, ebben az iparágban is magas a mérce... — mosolyog a borászból lett „konyakos igazgató”, Vlagyimir Vasziljevics Hiszem mérnök, miközben beavat a sajátos csillagszámításba. Az egycsillagos konyak 1—3 éves ital. A két csillag 4—10 évig érleltet jelez, s így tovább évek, csillagok. A húsz éven felüliek azonban már a V. O. jelet kapják, a még idősebbek a V. S. O., a legalább harminc évig érleltek palackjainak nyakán pedig V. S. O. P. (Very Superior Old Product) tiszteletet parancsoló — nemzetközileg elfogadott — jelzés hívja fel a figyelmet, hogy nem holmi átlagos nedűről van szó. Az ungvári konyakok között tehát a legidősebb is „csak” 14 éves, bár az elődüzemből, Nagyláziból is hoztak némi párlatot, így hamarosan megkóstolhatják az ungvári Very Oldot is. Mi azonban a három „márkás” nővérre fordítottuk a figyelmünket, s — hogy holmi szeszpártolás miatt kifogás ne érhessen bennünket — szakmai, „degusztáló” poharakat vettünk használatba. És szabályszerűen fejenként mindjárt hármat. Ezután következett a bemutatás. Egymás mellé került a kortynyi 6—7 éves „Tisza”, a 7—8 éves „Kárpátok”, s az idén először palackozott 10—12 éves „Uzsgorod”. A gyertyaláng a legapróbb hibát is mutatná, de a mi aranysárga italaink csillogóan tiszták, illatuk jellegzetes, aromájuk mással nem téveszthető. Már szinte mindent tudunk új ismerőseinkről: attól kezdve, hogy a Kárpátok lankái előtt termelt szőlőkből készültek, mikor és hányszor párolták, melyik hordóban mennyi ideig érlelték, s mikor palackozták. — Akkor hát, kóstoljuk meg! Először a legfiatalab- bat — hangzik a kínálás. A korty után a válasz csettintés, az elismerés a várakozás. Közben egy harapás alma. A középsőt kóstoljuk. Mintha kicsit barnább és édesebb lenne, talán erősebb is, esetleg az aromája ... Tényleg van különbség! Újabb falai, s a kíváncsiság: milyen lehet a legérettebb? Ízleljük. Kicsit könnyebb, talán jobban csúszik, simább is, az illata finomabb ... Már-már ábrándozunk. — Melyik ízlett a kedves vendégnek? A „Kárpátok”? Valóban jó! Kóstoljuk meg még egyszer... A házigazda az „Uzsgorod” mellett szavaz, szerinte az a legjobb. ízleljük meg azt is még egyszer... Talán valóban jobb ... Nohát, akkor még egy pohárkával, a búcsúzásra ... És az utolsót a viszontlátásra... Így ismerkedtünk egy új üzem új termékeivel, 1984- ben, a barátság és a szilveszter jegyében. Hiába tagadnám, jókedvem kerekedett. Búcsúzáskor mondták: 300 ezer liter párlat érik, várja tölgyfahordókban, hogy gyarapodjék csillagjainak száma, netán „felnőttként” V. O. legyen — ungvári névjeggyel. Vagy stílszerűen V. S. 0. P. 2000 szilveszterére ... Marik Sándor _________________________ Távvezeték-épitós a Kaukázusban Légi szerelők Napjaink ■ egyik fontos feladata a Szovjetunióban a villamos erőművek összekapcsolása egységes hálózatba, hogy könnyebben lehessen gazdálkodni az energiafolyamokkal, átrányí- tani az energiát bármely napszakban az ország bármely vidékére. A legnehezebben megközelíthető helyeken — a Kaukázus hegyei között, a Pamírban, a Szaján-hegységben, a BAM vasútvonal mentén, a villamos távvezetékeket helikopterek segítségével építik. Szvetlána Omel- csenko, az APN tudósítója az egyik ilyen szakaszon járt — a Kaukázusban. A hegyszorosban szinte negyedóránként változik az idő. Az előbb még tiszta volt az ég, most pedig mindent köd borít. 2700 méter magasan vagyunk a tengerszint felett, a Nahar-hágó lejtőjén, a Kaukázus fő gerincének egyik legnehezebben megközelíthető pontján, ahol a levegőből, helikopter segítségével állítják helyükre a távvezetékoszlopokat. Az épülő távvezeték az inguri vízi erőművet köti össze a sztavropoli központi körzeti vízi erőművel — ez az első energiahíd Oroszország és Grúzia között. A távvezeték hossza 627 kilométer. A helikopterek segítenek ott, ahol a szokásos módszerekkel nem lehetséges, az oszlopok felállításában, a vezetékek kihúzásában, a szigetelőláncok elhelyezésében, a betonszállításban, a szerelők eljuttatásában a magas hegyi építési területekre. A közelgő MI—10K zúgására mindenki fedezéket keres, mert a helikopter kavarta légörvény ledönti az embert a lábáról, éles homokszemek és sziklatöredékek áradatát vágja az arcunkba. A Ml—10K helikopter, vagy ahogy nevezik, a repülő daru fedélzetén van a helikopteres szerelés úttörője, a Szovjetunió kiváló pilótája, az állami díjas Genna- gyij Malcev. Északról érkezett ide, ám itt, a déli hegyvidéken sincs könnyebb dolga. Malcev Nagy távolságokon és nehéz domborzati viszonyok között pótolhatatlanok az olyan „égi szerelők*’, mint a MI—10K (a légi daru) villamos távvezetékek és gázvezetékek építésénél. A MI—10K sok tonnás acélszerkezeteket juttat el 3000 méteres magasságba a Kaukázus meredek hegyei között épülő, a legmagasabban fekvő szovjet távvezetékhez. mindennap először próbarepülésre indul, hogy ellenőrizze a légáramlatokat, a helikopter stabilitását. Nehéz feladat az oszlopok szerkezeti elemeinek szállítása a sziklák között, a százados erdőkben vágott szűk nyiladékok mentén, majd a leeresztés a 30 méteres függeszték segítségével az oszlopalapra. Mikor elcsendesedett a helikopter kavarta légörvény, és a gép visszaindult az újabb elemért, Zaur Szanikidze, a távvezeték Nahar-hágói szakaszának építésvezetője odanyújtotta nekem a távcsövét. Balra, egy meredek sziklafalon, majdnem háromezer méteres magasságban dolgoznak a szerelők. Innen húzzák ki helikopterekkel a vezetékeket. A Nahar-hágón keresztül vezető távvezeték építése során kipróbált térbeli teher- irányítási rendszer a szerelői létszám jelentős csökkentését, a munkatermelékenység növekedését és az anyagokkal való taTÖRTÉNELMI ÉV A teljességre törekvőknek lépést kell tartani az újjal. Felfokozott figyelem előzte meg ezért is a Magyar Posta tájékoztatóját az 1985-ben várható bélyegekről. A terv többet ígér az ideinél témában, a bélyegek számában (65 bélyeg + 8 blokk) és a vételárban, bár így is alig éri el a havi 30 forintot az új bélyegek költsége. Felszabadulásunk évfordulóját blokk köszönti. A múltra emlékezünk Feszty Árpád Honfoglalás c. körképével. A nagyméretű alkotás részletei 7 bélyeget díszítenek majd akkor, amikor a mű hosszú hányattatás után Ópusztaszeren végleges otthonra talál. A Japánban tartandó világkiállítás nézőit a jövő századról formált elképzelések kápráztatják el, ezekből ígér érdekes mozzanatokat blokk és hét bélyeg. Az ENSZ kezdeményezésére világszerte a következő nemzedékről szólnak: a nemzet- kjözi ifjúsági évről postánk 7 bélyeggel emlékezik meg. Fiatalokhoz szól a moszkvai VIT hírverő blokkja és az ifjúsági gyűjtést támogató feláras bélyeg. A munkásmozgalom jelentős egyéniségei közül 100 éve született Rudas László, Lukács György, Ries István. Emléküket egy-egy bélyeg idézi fel. Visszapillantunk az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem 350 évvel ezelőtti alapítására, a Tótfalusi Biblia nyomtatásának évfordulójára. A motívumgyűjtők nemes paripákban (Mezőhegyes 200 éves), madarakban, liliomokban és motorkerékpárokban gyönyörködhetnek. A jelenről két blokk szól. Ilyen formában ad hírt a posta arról, hogy Európa népei Budapesten értekeznek kultúránk alapvető kérdéseiről. A másik blokk a gyűjtők hozzájárulását 10 forintos felár formájában közvetíti a Nemzeti Színház felépítéséhez. Az új év mindjárt a második napon gazdagítja az albumokat, ekkor jelenik meg a már korábban ismertetett Olimpiai Bizottság blokk. Februárban következik az 1984-ről elmaradt Duna-hidak blokk és sorozat. A gyűjtők bíznak abban, hogy az 1985. évi program megvalósul, sőt bővül is, pl. az ENSZ alapításának 40 éves, illetve hazánk világszervezeti tagságának 35 éves jubileumát köszöntő kiadvánnyal. Az 1985. évi bélyegek bemutatásakor kifogásolták (ezt olvasóink gyakori észrevételeivel csak alátámaszthatjuk) az arcképet ábrázoló bélyegeket. Esetleg nem vonzó arcvonások megörökítése a bélyegkiadás céljával ellentétes hatást kelt. ÚJDONSÁGOK A kínai posta 8 RMB névértékű bélyeget ad ki az Antarktisz- ra vezetett első expedíciójuk alkalmából. Brazília három bélyeggel egészíti ki a mezőgazdasági termelést népszerűsítő sorozatot. Olyan növényeket mutatnak be, amelyeknek termését és a szárát, illetve fás részét is hasznosítják. Mozambik hat bélyegén régi, népi fegyverekben gyönyörködhetünk. 50 éve kaptak szavazati jogot a nők Törökországban. Ebből az alkalomból 20 1 névértékű bélyeg mutatja be a szavazó urnához járuló asszonyokat. Nagyven éve történt... Egy fehérgyarmati premier el-eljöttek a próbákra. A népszerű Iván „kapitány” is többször megjelent és egy-két jó tanáccsal segített a fiúknak. Január második vasárnapján volt az előadás a mozi helyiségében. A főpróbán vették észre, hogy nincs mivel fűteni a teremben. Azonnal küldöttség indult Ivánhoz, aki természetesen egy kis teherautónyi szenet küldött a mozihoz. A délutáni gyermekelőadáson már kellemes meleg fogadta a vendégeket. A műsor óriási sikert hozott. Szinte minden számot visz- szatapsoltak. Amikor a szovjet katonák befejezték fergeteges gyorsaságú táncukat, olyan óriási tapsvihar és „hogy volt!” tört ki, amilyen még nem volt Fehérgyarmaton. Az esti előadás volt aztán az igazi. Olyan sokan jöttek el, hogy lássák az ördöngös lábú orosz táncosokat, hogy egy tűt sem lehetett volna leejteni. Kalydy Jenőék sem maradtak el siker tekintetében mögöttük. Vidám jeleneteiken és énekszámaikon jól szórakozott a közönség. Még kétszer kellett bemutatni ezt a műsort. Mindig telt ház volt. . . Két évig dolgoztak együtt a szovjet és magyar kultúr- munkások. Műsorukon a kabaréesteken kívül háromfel- vonásos vígjátékok, operettek — mint például a Becs- kereki menyasszony — szerepeltek. Így indult meg — szovjet segítséggel — újra a fehérgyarmati kulturális élet! Kosa Pál .Fehérgyarmaton már a háború előtt is igen élénk kulturális élet folyt. Az amatőrök bemutatói mindig nagy közönséget vonzottak. Aztán jött a háború és a színjátszó és táncos fiúk fegyvert fogtak, háborúba vonultak... Az Erdélyből Fehérgyarmatra érkezők között volt egy szírész házaspár. Kalydy Jenőéknél húzták meg magukat. Alig egy hónappal a község felszabadulása után a színész házaspár vetette fel először egy színjátszócsoport megalakítását. Kalydy Jenőnek tetszett az • ötlet és már másnap Kola-, rits Lajos társaságában — aki egyébként jól zongorázott — felkereste Iván kapitányt, aki igazság szerint nem kapitány volt, hanem tiszthelyettes, de mindenki csak kapitánynak szólította és szerette a község apraja és nagyja. A fiúk a tolmács segítségével elmondták elképzeléseiket és bátorságuktól megrettenve izgatottan várták Iván válaszát, ami nem váratott magára sokáig. Iván mosolygó arcára tekintve már sejtették, hogy lesz engedélye a csoportnak. A tolmács máris fordította a szovjet katona szavait: örülök, hogy végre eszetekbe jutott. Nemcsak, hogy mindenben támogatlak benneteket, de ha úgy gondoljátok, az én katonáim is fellépnek a műsorban. A fiúk boldogsága határtalan volt. Lázasan próbáltak és rövid időn belül kikerekedett egy egészen jó vidám műsor. A szovjet katonák is A márkás italok Ungvárról