Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-29 / 304. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. december 29. Vizsgáznak a tanárjelöltek Szigorlat után esküvő Hangosan csattant az in­dex a kövön. A fiatalember körülnézett, látja-e valaki, majd egy gyors mozdulattal rátaposott a leckekönyvre. — Ilyenkor így kell tenni és biztosan nem rúgnak ki. . . — magyarázta a közkeletű babonát Csatlós István a ta­nárképző főiskolán. Á mágneses gerjesztés... Vizsga előtt nincs az a le­hetetlen cselekedet, amelyre — ha már egyszer varáasos hatást tulajdonított neki a közvélemény —, ne vállal­koznának a hallgatók. A Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskolán tetőzik a vizs­galáz: december közepétől január végéig a nappali és a levelező tagozaton több ezer hallgató ad számot tudásáról. Ki éjt nappallá téve biflázza az oldalak százait, ki rend­szert teremt az elsajátítandó tananyagban és még az órák teendőit is előírja önmagá­nak, nemcsak a napi fel­adatokat. Az ajtó nyílik. Szabó Lász­ló nem nagy meggyőződéssel hagyja el a szigorlat helyszí­nét. — Kirúgtak ... De az eredményhirdetésnél monda­nak biztosat. Ez szigorlat és csak a végén értékelik vala­mennyit — teszi hozzá a kí­vülállónak. Mellette csoporttársai la­pozgatják a jegyzeteket. Hiá­ba, az elektromosság a fizi­ka talán legnehezebb terüle­te. Szabó László is csak azért bosszankodik, hogy a mágne­ses gerjesztés törvénye — amelyet álmából felébresztve is fújt eddig — nem jutott eszébe. — Igaz, nem is nagyon tudtam készülni karácsony­kor — mondja a tunyogma- tolcsi fiatalember. — össze­jött a család és egyszerűen nem vehettem elő a könyvet — objektív okokat keres a gyengébb szereplésre. Vizsga után lakodalom Bakó Lászlóval még min­den megtörténhet. Hamaro­san rá kerül a sor. — A feleségemmel együtt készültünk a vizsgára — ő magyar—orosz szakos. Al­bérletben lakunk, mert Deb­recenből nehéz lenne napon­ta vonatozni. Ügy osztottuk be az időnket, hogy kora reggeltől este hatig tanul­tunk, utána moziba, társa­ságba mentünk. Az aktív pi­henés eddig mindig meghoz­ta az eredményét. Ez a vizsgaidőszak nem­csak a számadást jelenti a másodéves Csatlós István­nak, hanem az esküvői ké­szülődéssel is törődik. Feb­ruár 2-án, ha minden vizs­gáját letette, az anyakönyv- vezető elé viszi menyasszo­nyát. Falusi lakodalmat csapnak Hosszúpályiban. Éjfélkor is ég a villapy a jósavárosi albérletben Pó­lyák Ferencnél. A miskolci fiatalember az ókorból ké­szült, s most még a vizsga­rutin megszerzése az egyik legfontosabb feladata. Első­éves és ez a második vizsgá­ja. Már csak azért is igye­kezniük kell a csoporttár­sakkal, mert január 13-án indulnak Leningrádba hathe­tes képzésre. Kellemetlen lenne, ha valaki miatt izgul­na a kis csoport. — Ma hajnalban jöttem vissza Miskolcról és a vo­nat egy órát késett. Hu, de sokat idegeskedtem! . . . Futás a ház körül Sipos Edit és Nagy Tünde sem ünnepelt felhőtlenül ka­rácsonykor. Három-négy na­pot hagyni egy vizsgára még „rendes” hétköznapok eseté­ben is kevés, hát még ünne­pen. Orosz—történelem sza­kosok és már a szovjetunió­beli utazás jár az eszükben. Tünde Szekszárdon lakik, Edit Demecserben. Tünde reggelente melegítőt húzott és futott néhány kört a ház körül. Edit inkább a nagyvi­lág híreit böngészte, vagy tévézett, rádiózott kikapcso­lódásként. Elnéptelenednek ezekben a hetekben a főiskolások ked­venc klubjai, kevesebben jönnek össze egy-egy vitára a kollégiumban. Ki-ki eskü-- szik az általa helyesnek tar­tott vizsgázó stílusra. Egy a lényeg: bizonyítani vagy el­hitetni. hogy a tanárjelölt otthon van a tananyagban. Tóth Kornélia Új munkarend a jogsegélyszolgálatnál A jövő év elejétől meg­változtatják az SZMT jog­segélyszolgálatának munka­rendjét. A munkahelyi önálló jogsegélyszolgálatok számá­nak növekedése, a közös szol­gálatok szervezése miatt ugyanis az SZMT vidéki fo­gadóóráinak ügyfélforgalma olyan mértékben lecsökkent, hogy december végétől meg is szüntetik Fehérgyarma­ton, Kisvárdán, Mátészalkán, Nyírbátorban és Vásárosna- ményban. A fogadóórák nem marad­nak el; ám január elseje után Nyíregyházán a szak- szervezetek házában tartják meg azokat, minden mun­kanapon délig várják az ügyfeleket. A jogtanácsos pedig minden kedden tart fogadóórát 13 és 16 óra kö­zött. Legyen öröm — üröm nélkül Rigalnas ajándékcsere A karácsonyi ünnepek- el­múltával is sokan járják az üzleteket, ám többnyire nem vásárlási szándékkal, ha­nem, hogy a több példány­ban kapott, vagy más okból feleslegesnek bizonyult aján­dékokat megpróbálják hasz­nosabb dolgokra kicserélni. Az áru kicserélésének álta- lános szabályait belkereske­delmi minisztériumi rende­let írja elő: blokk ellenében a vásárlástól számított nyolc napon belül kicserélhető az áru a vásárlás helyén, ha a termék csomagolása sértet­len, s szemmel láthatóan nem használták. Kedvezmények Karácsony után azonban a legtöbb kereskedelmi válla­lat a cserére vonatkozóan egyéb kedvezményeket is nyújt, hogy az ajándék okozta öröm sem a vásárló, sem a megajándékozott szá­mára ne váljék az ünnepek után ürömmé. A Centrum áruházakban például rugal­masan szervezték meg az ajándékok cseréjét. A vá­sárlást igazoló blokk ugyan szükséges, de nem annak dátumát nézik, hanem a ka­rácsonyi ünnepektől számít­ják a nyolc munkanapot. Ezenkívül a Centrum áruhá­zakban vásárolt ajándék az ország bármely Centrum áruházában becserélhető, függetlenül a vásárlás helyé­től. A legtöbb Centrumban csereutálványt adnak, amely meghatározott időpontig — általában egy hónapig — be­váltható. Nyolo munkanap Gyakori — hiszen az egy- egy korosztálynak ajánlott játékok választéka még min­dig nem tói bőséges — hogy egy családon belül a gyere­keknek többen veszik meg ugyanazt a játékot, s ezen is csak a csere segíthet. A já­tékok cseréjénél szigorúak az egészségügyi előírások, ezért csak az eredeti gyári csomagolásban veszik vissza az üzletek, kizárólag ezeket adhatják ugyanis el ismét. Viszont nem ragaszkodnak a nyolc munkanaphoz, január közepéig kicserélik a feles­leges játékokat, sportszere­ket, illetve ha nem találnak helyettük megfelelőt a vá­sárlók, visszaadják a pénzt. Kisk ereskedők A kiskereskedők 2000 fo­rint alatti vásárlásnál nem kötelesek számlát adni, a 8 napon belüli csere azonban rájuk is vonatkozik. A ta­pasztalatok szerint az aján­dékba vásárolt — de végül mégsem megfelelő — cikke­ket a magánkereskedők a ka­rácsonyi ünnepek után min­den további nélkül kicseré­lik. Pénzt azonban — s erre nem is kötelezhetők — nem adnak vissza. Olvasónk írja Csúszós pályaudvar December 9-én vasárnap a Hajdú expresszel este 19,54- kor érkeztünk haza Buda­pestről. Tekintve, hogy az­nap ólmos eső esett, így ami­kor a vonatról leszálltunk, tükörsima jégpáncél borítot­ta a vágányok közötti része­ket. Alighogy a vonatot el­hagytuk, az máris tolatott hátra, még arra sem volt időnk, hogy eltávolodjunk a vonattól. Valahogy sikerült épségben kikerülnünk a pe­ronra, de legalább négyen el­Részlet Sz. Z. Nagyhalász, homoktanyai lakos sértett vallomásából: „Velünk szem­ben a járdán jött 8 személy. A járda teljes szélességét el- állták, ki akartuk őket ke­rülni. Közülük az egyik ... minden szó nélkül Sz. M-et, majd engem, utoljára B. L-t megpofozta. Eközben a töb­biek is közrefogtak s ütlegel­ni kezdtek. A földre estem ... ahogy a földön feküdtem, rúgdosni kezdtek. Nem egy személy rúgdosott..., több rúgás érrte a testemet. El is szédültem, majd arra figyel­tem fel, hogy a bal karomat felemelik és a kvarcórámat lecsatolták. Éreztem azt is, hogy a farzsebembe is bele­nyúltak. Később a barátom mondta, hogy tőle is elvet­ték az órát...” Ilyen brutális elkövetés után indította meg a széles körű nyomozást a nyíregy­házi rendőrkapitányság. Ha­sonló vallomást tett egyéb­ként a vizsgálat során a má­sik két sértett Sz. M. és B. L. is, akik szintén nagyhalá­szi lakosok. Vallomásukból és a nyomozás során tett minden megnyilatkozásuk­ból kicseng az, hogy — ért­hető okokból — nem fogják elfelejteni egyhamar ezt a számukra szomorú estét. Mi is történt? A három nagyhalászi fiatalember 1984. október 13-án a nagyhalászi presszóban szórakozott. Es­te 22 óra után békésen el­indultak hazafelé, miután úgy gondolták, elég volt a ban az elkövetők elfogták és tovább ütlegelték. A brutális bántalmazás végén a fiatalkorú B. K. észrevette, hogy az összevert Sz. M. kezén egy kvarcóra van. Természetesnek vette, hogy az őt megilleti, így azt lecsatolta a sértett karjáról. Raffael János ugyanezt tet­te az ugyancsak összevert Sz. Z-vel, a karjáról lecsatolta a kvarcórát. Az elkövetők egyébként már valameny- nyien összeütközésbe kerül­tek korábban is a büntetőjogi rendelkezésekkel. Közülük Raffael János különös visz- szaeső, rablás és más bűn- cselekmény miatt kiszabott szabadságvesztésből 1983 vé­gén szabadult. Váradi Péter többszörös visszaeső, aki először kifosztás, majd lo­pás bűntette miatt kapott végrehajtható szabadság- vesztést az elmúlt években. A Nyíregyházi Városi Ügyészség előzetes letar­tóztatás mellett Raffael Já­nossal, fiatalkorú B. K-val, Váradi Péterrel és Váradi Jó­zseffel szemben kifosztás, garázdaság és súlyos testi sértés bűntettének kísérle­te miatt nyújtott be vádat a Nyíregyházi Városi Bíróság­hoz. K. Gy. vágódtak, szerencsére nem érte őket súlyosabb sérülés, „csupán” egy kiskatona esett úgy el, hogy az órája men­ten összetört. Kis fáradtság­gal napközben többször is szórhatnák homokkal, fű­részporral a vonatokhoz ve­zető utakat. Mert az említett napon — s azóta több ilyen is volt, jelenleg is csúszó­sak az utak — akár a vonat alá is csúszhattak volna az utasok. Amúgy is közismert: Nyíregyházán a MÁV-állo- máson különben is körül­ményes a fel- és leszállás, különösen idős korúaknak. B. I. nyíregyházi lakos Tv-jegyzet A szerző Költőbarátom mesélte kissé szomorúan az ünnep másnapján: elhangzott egy versem a televízió­ban. — Ennek örülhetsz — gratuláltam neki. — Én egy nyakkendőt kaptam karácsonyra, te meg a versedet, az ország nyil­vánossága előtt. — Hát tudod, voltak pillanatok, amikor én is inkább kiegyeztem volna egy nyakkendővel. — Ezt hogy érted? — Mindig elolvasom, szinte betűről betűre a rá­dióújságot, amikor meg­hozza a postás. Most is ezt tettem és megakadt a sze­mem egy műsorcímen. Hi­szen ez az én egyik versem címe. Elég szokatlan, há­romszavas cím. Másnak is eszébe juthatott? Vagy én csentem valahonnan tud- tomon és akaratomon kí­vül? Megesik az ilyesmi. A műsorban az állt, hogy magyar és külföldi költők megzenésített versei. Biz­tos, hogy én csentem — gondoltam és nyugtalanul vártam a hétfőt, az adás idejét. A karácsonyfát díszítettük, amikor elkez­dődött a műsor. Éppen a csúcsdísz miatt másztam az asztal tetejére, amikor felhangzott a versem. Egy bogárszemű kisfiú mond­ta, nagyon szépen, s egy pillanatra megjelent a mellén keresztbe a ne­vem és a háromszavas cím. — Akkor hát semmi baj — mondtam neki és még egyszer gratuláltam. — Tulajdonképpen semmi, csak az gondol- koztatott el, miért tartott minket, szerzőket az utol­só pillanatig titokban a rádióújság, mint a válo­gatott összeállítását fon­tos meccs előtt a szövet­ségi kapitány. Az újság­ban a főcím alatt még 19 nyomtatott sor van. Ebből nyolc a versmondókat, énekeseket és a táncoso­kat sorolja fel, kilenc pe­dig a stábot. — Te már semminek se tudsz örülni? — De igen — mondta költőbarátom. — Annak, hogy az én címem volt a műsor címe is, különben nem figyelek fel rá, s le­het, hogy sohasem tudom meg, hogy a versem el­mondta a televízióban, karácsony estén egy bo­gárszemű kisfiú. M. A. Betlehemes Kömörőn Évek óta nem. múlhatott el úgy a karácsony a kis szat­mári községben, hogy decem­ber 24-én este ne gyűlt volna össze a falu apraja-nagyja. Az iskola udvarában lévő mindenki fenyőfája ünnepi díszt, s megvilágítást kapott. Végh Attila vezető tanító irá­nyításával pedig a Kodály Zoltán gyűjtötte betlehemes játékot tanulták be a község öntevékeny művészeti cso­portjai. Az Erdélyből szár­mazó játék — melynek a népdalkor énekelte dalait, a helyi kisdobosok és úttörők alkotta harmonikazenekar kísért — nagy sikert ért meg. A Hazafias Népfront képviselője a béke jelentősé­gét méltatta a szeretet ünne­pén. A feldíszített fenyő messzire látszik a Fő útról, s vízkeresztig hírül adja a kö- möröiek hagyományápolását az erre járóknak. Italosán, gátlástalanul Nem szólt egy szót sem — ütött szórakozásból. Békés sétájuk azonban nem sokáig tartott, ugyanis nem messze a presz- szótól találkoztak a már em­lített 8 fős társasággal. E tár­saság tagja volt Raffael Já­nos Ibrány, Alkotmány u. 30. sz., a fiatalkorú B. K., Vára­di Péter, Ibrány, Fecske út 3. szám és Váradi József Ibrány, Alkotmány u. 23. szám alatti lakos is. Közülük az ittas Vá­radi Péter volt az, aki ag­resszíven lépett fel a sé­tálókkal szemben, és kezde­ményezte a verekedést. Minden szó nélkül nekitá­madt és megpofozta a három fiatalembert. Ezt látva nem maradtak tétlen Váradi Péter társai sem, akik szintén ittas állapotban voltak. Vala­mennyien bekapcsolódtak a verekedésbe és a három fia­talembert ököllel ütötték, verték, ahol érték. Miután a sértett fiatalemberek a föld­re kerültek, az elkövetők az előbbihez hasonló brutali­tással lábbal rúgdalták to­vább a sértetteket. Az ütések és rúgások a fiatalemberek fejét, arcát, száját, orrát és más testrészeit érték. E bán­talmazásból egyedül B. L-nek sikerült kiszabadulnia, azon-

Next

/
Thumbnails
Contents