Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1. Kelet-Magyarország 3 /----------------------------------\ Taggyűlés " Felsősimán l _______/ Állták a kihívást Felsősima. Nyíregyháza egyik tanyatelepülése, a Ságvári Tsz II. üzemegysége, a Samókából, Újtelekből, Nagylaposból, Alsósimából és még néhány apróbb bokorból verbuválódott olyan centrummá, amilyen most. Régi időkbe gyökeredzik múltja, szövetkezeti mozgalma. Ma egyik „fellegvára” a tanyavilágba települt munkásságnak is. Amikor november 26-án, egy kellemetlenül hűvös, esős délutánon kopottas művelődési házában az almával terített asztalok köré várta a 3-as pártalapszervezet vezetősége a tagságot, már nemcsak parasztemberek mondtak véleményt az ötesztendős munkáról, hanem közöttük munkások is. Szikkadt kezű tsz-parasztok, palackozók, fejkendős asszonyok, ünnep- lős idős kommunisták értékelték úgy a Molnár Sándor párttitkár által elmondott beszámolót, hogy az élethű, konkrét, szigorúan kritikus és előremutató is volt. Nem hiányzott a vita sem ezen a fontos fórumon. Leküzdeni a nehézségeket Nem általános igazságokat fogalmazott meg a beszámoló, hanem az üzemegységben öt esztendő alatt elért eredményekkel és gondokkal foglalkozott. A fejlődést ellentmondásosságában igyekeztek érzékeltetni. Ennek kezdeményezői a gazdaságvezetés mellett az itt élő párttagok voltak. Kitartó következetességgel vált lehetővé az, hogy a gazdaságtalan vagy a sok hiányzó munkáskezet igénylő növények vetéséről áttértek a kalászosok és a kukorica termesztésére. Több mint 100 embernek kellett ehhez nemcsak a szívét, de az eszét is megnyerniük. Érzékeltette a beszámoló: sikerült ráhangolni a tsz tagságát itt is a gazdasági nehézségek • leküzdésére. Minden esztendő elején a pártaggyűlés után munkahelyi közösségek, különböző fórumok vitatták a termelési terveket, elképzeléseket. Nem röstellt a felkészült gazdaságvezetés tanácsokat, ötleteket, javaslatokat kérni, hogyan és merre induljanak. Termékváltásra van szükség Az 1980-as vezetőségválasztó taggyűlésen világos gondolkodású, precíz és példamutató ember került a párttitkári posztra Molnár Sándor személyében. öt esztendő munkájáról álljon itt egy] korántsem teljes statisztika. 1980. Űj, felkészült párttitkárral kezdi a munkát a vezetőség. Színvonalasabb lett a pártmunka és a korszerűségi lépéseket igénylő gazdasági vezetéshez jobban tudtak igazodni. Szervezettebbé vált a pártélet, a pártoktatás, javult a pártfegye- lem. Gazdasági téren: rádöbbent az alapszervezet, termékváltásra van szükség, nem tűrhető tovább a veszteség, amit a szarvasmarha és a bikahizlalás okoz, s csökkentik a dohányt is, mert nem győzik élőmunkával. 1981. Elkezdődik a termék- szerkezet korszerűsítése Felsősimán. Fokozatosan növekszik a kalászosok és a kukorica vetésterülete és csökken a ráfizetéses termékeké. Megkezdődik a törekvés a jobban gépesíthető és nyereségesebb ágazatok meghonosítására. Felvetődik azonban a kérdés: mi történjék a felszabadult gazdasági épületekkel? ötleteket kér a gazdaságvezetés. így születik meg Felsősimán a sörpalackozó 1982-ben, amelyben a bocsi sörgyár részére végzik most a bérpalackozást. Leglényegesebb eredményei: a két műszak bevezetésével stabil üzemmé válik. Biztosított a foglalkoztatás, kezdenek visszaszivárogni a városból a Felsősimáról eljárók. Fegyelmez a pártvezetőség A következő 1983-as esztendő, már a stabilizálódás korszaka. Nyereségesen termel a palackozó, de bizonyos visszaesés észlelhető a pártfegyelemben. összetett gondként ítéli meg ezt a beszámoló és a vitában résztvevők is. A háztájiban termelt dohány munkája sokszor előnyt élvezett a közös rovására. Fegyelmez a pártvezetőség. Beszélgetnek a mulasztókkal. A tapasztalatok azt mutatják, legfontosabb: szót érteni. Ennek eredménye, hogy az idén tovább javujt a párt fegyelem, a példamutatás, közelebb kerültek egymáshoz az emberek. Különösen nehéz volt az 1984-es év. Egyik gazdasági vezető jegyezte meg: „Kispa- nolt” tervet kaptak az idén is a felsősimaiak. Dicséretükre legyen mondva, teljesítik. Hozamokban és a költségek csökkentésében is.” A korábbi fél évtized alatt felszámolt gazdasági szerkezet helyén az idén lényegesen kevesebb élőmunka ráfordítással 210 hektáron rekordtermést produkáltak. Őszi búzából hektáronként 55 mázsát, kukoricából májusi mor- zsoltban számolva hektáronként 67 mázsát takarítottak be. Számottevő a sörpalackozó üzem termelésének és nyereségének a fejlődése is. Amíg 1982-ben (fél év alatt) 30 ezer hektolitert palackoztak, addig 1983-ban már 75 ezer volt a termelés, s az idén a 90 ezer hektoliter várható nyereségesen. S mint ahogy a mulasztásokat nem hagyta szó nélkül a beszámoló (s a vitában résztvevők sem) elismeréssel szólt azokról, akik e jelentős változások, sikerek kovácsai voltak. Szinte megható volt, ahogy köszöntötték a hosszú évekig példásan munkálkodó, most nyugdíjba vonuló párttagokat: Nagy Zoltánt, Horváth Andrásnét, Szalóki Imrét és Gyöngyösi Jánost. A kilenc felszólaló felelősséggel szólt a pártszervezet talán legfőbb gondjáról: az elöregedés veszélyéről. Erre figyelmeztetett Seregi Mihály, a meghívott pártonkívüli KISZ-titkár Bársony Valéria, Garhardt Istvánná, Nagy Mihály, az öreg Garaly József, Nagy Zoltán és Fehér József, a tsz pártvezetőségének titkára. A megválasztandó új pártvezetőségnek, de az egész párttagságnak is a legsürgetőbb politikai munkája ez lesz. Farkas Kálmán A SZABADSÁG NÉGY ÉVTIZEDÉBŐL TISZAVASVÁRI H árom megye határának metszéspontjában fekszik Sza- bolcs-Szatmár nyugati kapuja: Tisza- vasvári. S akik itt átutaznak — márpedig az utak mai „vándorai” Ladákkal, kamionnal jókora sorokban húznak át a 36-oson — épp ezen a tranzitúton látnak a legkevesebbet abból a településből, amelynek valódi városi rangjához egy csipetnyi hiányzik. Persze volt ez a település város (hajdúváros 1623-tól Szentmihály néven), majd rangját elvesztette,. újra megkapta és megintcsak elvesztette. Az egykori címert (kék mezőben oroszlán) ma a református egyház kertjenek belső udvarán zománclapon őrzik. Neve az utóbbi kilencven esztendő során hét alkalommal változott: 1895- ben Szentmihály volt, egy évvel később levált tőle Ti- szabüd. 1908-ban Büdszent- mihály, majd a 40-es években háromszor egyesül és válik szét Tiszabüdtől, mígnem 1952 őszén Tiszavasvá- ri nevet kap. Ezzel csak a település nevének históriája zárul le, mert előbb község, majd 1970-től nagyközség és idén január 1-től — a tiszalöki járás megszűnésével — „városi jogkörrel felruházott” település lett. Egyike annak a 34 magyar nagyközségnek, amely elnyerte városi jogállását, s amelynek lám jó az esélye, hogy előbb-utóbb igazán várossá válhasson, de máris ellátja a környező községek, tanyák irányítását. Így tehát Tiszgvasvárinak ma összehangolt gazdálkodással biztosítania kell Tiiszalök, Ti- szadob, Tiszadada, Tiszaesz- lár fejlesztését, figyelembe kell vennie ebben a ténykedésben hat tekintélyes létszámú tanya fejlesztési-ellátási szempontjait is. A múlt nemcsak név- és rangbeli változásról — mint helytörténeti kuriózumról — vall, hanem három olyan emberről is, aki itt született, s aki országos, sőt világhírnévre tett szert: a tiszabüdi görög katolikus anyakönyv tanúsága szerint Vasvári Pál — eredetileg Fejér Pál néven — itt jött a világra, majd innen került egy másik szabolcsi faluba, így a nyírvasváriak is joggal vallják magukénak a áS^as forradalom hősét. Ugyancsak itt, Szentmihá- lyon született 1763-ban Beibe Ferenc, kora nagy polihisztora, aki harmincnyolc gazdasági, matematikai, természettudományos, nyelvészeti munkát írt. Bibliafordításáért elnyerte IV. György angol király arany érdemjelét, s a porosz és a dán király aranyérmeit is. (Szilágy- somlyói sírján vers hirdeti: „Természet búvárja, barátja az emberiségnek / Hív fia honjának, százada dísze ...) Itt élt és dolgozott Kabay János gyógyszerész, aki a világon először vont ki morfint a száraz mákgubóból, aki megalapította az Alkaloida gyárat, azt az üzemet, amelynek léte, fejlődése kétségkívül a legtekintélyesebb katalizátora volt a település lendületének, A község 1944.; november 1-én szabadult fel. A második ukrán hadsereg katonái Hajdúnánás felől vonultak be Büdszentmihály főterére, s a község a tiszai átkelés parancsnokságának helyszíne lett. Az itteni harcokban 116 szovjet katona esett el. A felszabadulás után itt is azonnal hozzáláttak a köz- igazgatás megszervezéséhez, 1200 volt cselédnek földet osztottak, s a megmaradt állatállománnyal megkezdték a vetést. Helyreállították a vasutat, 46-ban pedig 600 házhelyet osztottak szét az egykori uradalmi cselédek között: megindult az építkezés a Felszabadulás telepen és a Belsőmajor környékén is. Újraindult a termelés az Alkaloidában, s ez az üzem szolgáltatta a település számára is a közvilágítást. A családi házak építését 1950 után kezdték, és évente 70— 80 új ház került tető alá. Országos beruházással elkészült a község határában a Keleti-főcsatorna. A múlt értékeit gonddal őrző helyi tanács irattárában tartanak egy névtelen feljegyzést (ki tudja ki és miért hagyta meg ezt az értékes, iktatószám nélküli papírt?), amely 1958-ból, tehát lassan negyedszázadnyi múltból idéz néhány dokumentumértékű adatot: 1950 és 1960 között szinte minden család kerékpárt szerzett és 1960-ban már 210 volt a motorkerékpár, 18 a gépkocsi, 1400 a rádió, és 38 televízió is működött a községben”. (Ki számolja ma már a kerékpárokat, a motorkerékpárokat ?) Szabolcs-Szatmár önálló nagyvállalata a tiszavasvári Alkaloida Gyógyszergyár, amely hazánkban egyedül állít elő mákgubóból nyersmorfint, mégpedig az alapító Kabay által kidolgozott eljárással. Nem is egy gyógyszere, növényvédő szere világhírnévre tett szert. Ilyenek a morfin alkaloidák, a Belagil, a Sulfanamidok, a Glialka, a Region és a Gramoxone. Nagyüzem ez, ahol 2 -és fél ezren dolgoznak, tehát nem túlzás azt állítani, hpgy minden harmadik tiszavasvári felnőtt élete a gyárhoz kötődik. Az Alkaloida dolgozóinak lakásai kétségkívül a legvárosiasabb vasvári lakótelepet alakítottak ki az Élmunkás utca két oldalán. Közel négy évtized múlt el a hatszáz cselédtelek kiosztása óta, s az évek során állandóan épültek a lakások. Különösen az utóbbi három ötéves terv hozott lényeges változásokat, s 1980- tól nagy lendületet kapott a komfortos lakások építése. Bővítik, felújítják a közművek hálózatát. A Testvériség gázvezetékből való „lecsatlakozás” hamarosan megoldja Tiszavasvári gázellátását is. Teljes joggal nevezik településüket iskolavárosnak a tiszavasváriak: 15 és félezer lakos közül háromezren járnak a helybeli általános és középiskolákba. A felszabadulás után az egykori Des- sewffy-kastélyban mezőgaznyozza” a városi rangot ennek a még „csak” városi jogkörű településnek akkor is, ha a helyi művelődésről vagy akár az itteni sportéletről ír. Sajátos és a fiatalok nagy tömegét mozgósító rendezvény minden év tavaszán a vasvári ifjúsági napok. Évtizedes hagyománya van immár a majálisnak, újjáéled a Tisza-parti dalos találkozó is, értékes rendezvénye a „városnak” a zenei napok. Ami pedig vasvári sportéletét illeti: férfi kézilabdacsapata az ,NB I B-beij,.röplabdái lányai' áfj'Nfc' Ifr-bídj szerepelnek, asztálifeniszéző- ik NB Ill-as minősítésűek. Országos hírű az MHSZ tiszavasvári rádiós klubja: nyertek hazai csapatbajnokságot és birtokukba került a világbajnokság hatodik helyezése is. Nem is oly régen még gondot okozott a vasvári lakosoknak a bevásárlás. Ma egyre kevesebb az okuk arra, hogy távolabbi városok áruházait keressék fel. Különösen az utóbbi 4—5 esztendőben fejlődött a település üzlethálózata. Épült új ABC, ruházati és műszaki áruház, könyvesbolt, virágbolt és cukrászati üzem. Több üzletet felújítottak és korszerűsítették a 20 ágyas szállodai fogadót is. Megoldódott a büdi rész régi problémája: megnyílt ott is egy ABC-áruház. És lesz végre benzinkút, tavaszra várható az átadás. Sok embert, helybeli lakost megkérdeztem: minek is tartják ők maguk Tisza- vasvárit? A legtöbben őszinte bizakodással mondogatták, hogy városnak, előbb- utóbb városnak. Sőt olyan Ödtjözlet Ind szent phá'yrőL Képes levelezőlap a két világháború közötti évekből. dasági iskola kezdte meg működését, ebből később traktorcxsképző lett, s most szakmunkásképző, ahol tíz szakmában 840 gyermek sajátítja el jövendő hivatásának ismereteit. Azután gimnázium is épült: 1970-től egy-egy évfolyamon két osztály végez ott, ahonnan egykor alig néhányan juthattak el középiskolába. Egymás után épültek Tiszavasvári általános iskolái és a felszabadulás előtti egyetlen óvoda helyén ma nyolc óvoda és három bölcsőde van. A Tiszavasváriról szóló krónikás szívesen „adornátanácsi vezetővel is találkoztam, aki szemléletesen mutatta, hogy a nagyközségi rangtól a mai városi jogkörig arasznyi volt a távolság, a mai „majdnem város” lététől az igazi várossá válásig voltaképpen csak egy- centinyi — de az még hiányzik. És hogy várossá lép elő Tiszavasvári, azt szinte biztosra vehetjük, csak türelem kell hozzá. A türelem pedig nagy erénye ennek a fiatal — lakosságát tekintve 34 esztendős átlagéletkorú — településnek. Szilágyi Szabolcs A tiszavasvári „belváros” ma.
