Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
4 Kelet-Magyaroi szág 1934. december 24. Választások Indiában. A képen: Radzsiv Gandhi miniszterelnök látható hívei körében. A hét három kérdése kát jelent az amerikaiaknak, a hiba nem a nemzetközi szervezetekben van ... © Hogyan sikerűit elhárítani az izraeli kormányválságot? Az izraeli nagykoalíció résztvevői ötven hónapra kötöttek együttműködési megállapodást, de már az ötödik hónap előtt súlyos válság keletkezett. A felszínen két Pe- resz vitája zajlott. Kichak Peresz, az ultrajobboldali vallásos Sasz párt egyetlen minisztere bejelentette Simon Peresz miniszterelnöknek: ha nem kapja meg a belügyi, vagy a vallásügyi tárcát, akkor lemond, s a párt kiválik a kormányszövetségből. A 120 tagú parlamentben így is biztosított a többség, hiszen az öt Sasz képviselő híján is 92 szavazattal rendelkeznének. De a nagykoalíción belül megbomlottak volna az arányok a jobboldal rovására, s ezért a Samir vezette Likud is a kiváláshoz való csatlakozással fenyegetett. Zsarolás, többszörös ultimátum követte egymást, míg kompromisszum született: a Sasz megkapta a belügyi tárcát, s ellenőrizheti a vallásügyi tárca pénzének 40 százalékát. A kormányválság elhárulásában nyilván közrejátszott, hogy egyik nagy párt sem vállalná szívesen az újabb választási erőpróbát. Látszólag belpolitikai keretekről van szó, de a kormánykompromisszum bizonyos jobbratolódást eredményezhetett: a Sasz párt egyike azoknak, amelyek ragaszkodnak a telepítéspolitikához és a „bibliai határokhoz”. Követeléseinek részleges teljesítése újabb nem jó ómen a közel-keleti rendezés terén ... Réti Ervin Hangsúlyváltás a gazdaságban írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője jri rthetően nagy érdekelj lődés kíséri a gazdaságirányítási rendszer január 1-i módosítását, hiszen most nem egyszerűen a szokásos kiigazításokról van szó, hanem a VII. ötéves terv és a gazdaságirányítás egészének továbbfejlesztési folyamatába illeszkedő, annak szerves részét képező lényeges átrendezésre kerül sor. A Központi Bizottság állásfoglalásával utat mutatott: mit kell tennünk erőforrásaink hatékonyabb kihasználásáért, új, alkotó energiák felszabadításáért, gazdaságpolitikai céljaink eléréséért. A gazdaságirányítás továbbfejlesztésé ugyanis nem öncél, hanem eszköz céljaink jobb megvalósításához, a szocialista építés feladatainak megoldásához. Hangsúlyváltás Az, hogy népgazdaságunk — ha nem is zökkenők, átmeneti megtorpanások nélkül —, végül is helytállt az - utóbbi esztendők világgazdasági viharai közepette, hogy ellensúlyozni tudta a bennünket ért veszteségeket, és helyreállította egyensúlyát, mindez elválaszthatatlan gazdaságpolitikánktól, gazdaságirányítási rendünktől. Az elmúlt évek erőfeszítései, törekvései fokozatosan éreztetik hatásukat és hozzájárultak a valamelyest kedvezőbb helyzet kialakulásához. így az elmúlt években folyamatosan csökkent a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, a termelés importigényessége, és megkezdődött a gazdaság kedvező szervezeti átalakulása. Ugyanakkor megállapítást nyert az is, hogy a változó feltételekkel való lépéstartás még nem kielégítő, a mainál lényegesen rugalmasabb, hatékonyabb, a minőségi elemeket előtérbe helyező gazdálkodásra van szükség annak érdekében, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége megfelelően növekedjék. Az 1985. évi terv irányelvei az eddig követett gazdaságpolitikai irányvonal következetes továbbfolytatását tükrözik, azonban a gazdaságpolitikai gyakorlatban néhány ponton jelentős hangsúlyváltás következik be. Ezt eddig elért eredményeink lehetővé, társadalmi-gazdasági célkitűzéseink pedig szükségessé teszik. A legfőbb gazda- ip.ságpolitikai célkitűzés to- " vábbra is külső egyensúlyi helyzetünk javítása. Lényeges változás azonban, hogy ez ma már nem a fizetőképesség napi fenntartását, hanem külföldi adósságállományunk csökkentését, illetve kedvezőbb szerkezetének kialakítását jelenti. A külgazdasági egyensúly javítását eddig elsősorban a belső felhasználás visszafogásával tudtuk megvalósítani, ami több kedvezőtlen tendencia kialakulását eredményezte, így több éven keresztül csökkentek a beruházások és a reálbér. Lényeges változás, hogy az 1985. évi terv ezeknek a kedvezőtlen tendenciáknak a megállítását tűzi célul, a beruházások és a reálbér csökkenésének megállításával, az import kismértékű növelésével számol. Ennek azonban az a feltétele — s ez szintén az eddigi ; gazdaságpolitikai gyakorlat lényeges hangsúlyváltása —, hogy a (gaz- , dóság jövedelemtermelő képessége fokozódjék, és ezáltal s változatlanul ma-, á gaS külföldi kötelezettségek teljesítése mellett a belföldön elosztható jövedelem is növekedjen. A belföldön felhasználható jövedelem növelésének két fontos forrása a gazdaság korábbinál mérsékelten élénkebb növekedése, és a gazdálkodás hatékonysági, minőségi elemeinek fokozott előtérbe kerülése, melyekre a jövő évi terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósulása épül. Ezt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével is elő kell segíteni. Terv és piac A változtatások — melyek már jogszabályokban is megjelentek — arra irányulnak, hogy fokozzák a központi gazdaságirányító szervek munkájának hatásosságát, csökkentsék az egyedi utasításokkal , való irányítás szükségességének gyakoriságát, növeljék a vállalati .gazdálkodás önállóságát, és teremtsenek nagyobb lehetőséget a dolgozói kollektívák vállalatvezetésben való részvételére. A cél az, hogy fejlődjön a népgazdasági terv és a szabályozott piac kapcsolata, a döntésekkel, az azért vállalt felelősséggel jobban összhangban álló munka- megosztás jöjjön létre a gazdaságirányítási és a gazdálkodói szféra között. Mindennek a korábbinál érezhetőbben kell ösztönöznie, illetve kényszerítenie a gazdálkodókat a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a tartalékok mozgósítására, a hatékony gazdálkodásra. A jövő évi intézkedésekből újdonságuknál és horderejűknél fogva is kiemelkedik az új vállalatvezetési formák bevezetése. A közeljövőben arról kell dönteni, hogy a vállalatok milyen szervezetben, milyen vállalatvezetési forma alkalmazásával működjenek, és mikor történjen az átalakulás. Mindhárom kérdésben előzetesen ez év végéig az alapító szervek és az ágazati miniszterek foglalnak állást. A vállalati kollektíva ehhez jövő év márciusáig észrevételt tehet, javasolhatja az előzetes állásfoglalások módosítását. Az átalakulás előkészítésére vállalati bizottság alakul, az áttérés egységes szemléletű, szervezett lebonyolítását útmutatók is segítik. Az új vállalatvezetési és vállalatirányítási formákra való áttérés várhatóan 1986 végéig megtörténik; 1985-ben az érintett vállalatok mintegy egyhar- mada alakulna át. A vállalati jövedelemsza- bályozásban jövőre nemcsak egyes mértékek változnak, hanem maga a rendszer is. Az a cél, hogy a szabályozó rendszer a gazdálkodókat az eddigieknél jobban ösztönözze, illetve kényszerítse az ésszerű, piacorientált, vállalkozói magatartásra. Erősödnie kell a nyereségérdekeltségnek, az adózás utáni jövedelmek szabadabb felhasználásában a vállalati lehetőségeknek bővülniük kell. Az is fontos törekvés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és következetesebb legyen. A jövő évi változások meghatározóan fontos eleme, az árszabályozás módosítása. Mindinkább el kell érni, hogy o nyereség tényleges, a piacon is elismert teljesítményeket tükrözzön, amihez minél szélesebb . körben versenyárrendszer működésére van szükség. Étinek azonban feltétele a szabályozott piaci viszonyok fokozatos kibontakozásával erősödő gazdasági verseny, hiszen csak ez gátolhatja meg az indokolatlan költségek továbbhárítását az árban. A világgazdasági változások és az ezekhez való igazodás jelentős átrendeződést feltételez a gazdasági élet, a gazdálkodás minden területén. Ennek egy része, jellegénél fogva, nem tud végbemenni helyi konfliktusok, a jelentős társadalmi-gazdasági mobilitás kibontakoztatása és vállalása nélkül. Mindezért érdemes áldozatot hozni, következetesen vállalni a nagyobb teljesítménykövetelményeket, a szükséges nagyobb munkaerő-mozgást, a teljesítménytől függő nagyobb differenciálódást. Különösen a veszteséges és alaphiányos, vagy alacsony hatékonyságú vállalatok problémájának megoldásában kell előbbre lépni, hiszen a cselekvés halogatása már a szerkezetváltás alapvető akadályát jelenti. Tény: a feszítettebb követelményekhez átgondolt programmal és egyértelmű elhatározással a vállalatok nagyobb része folyamatosan alkalmazkodni tud — kisebb részük erre nem képes. Az időtényező Egyes vállalatok ismétlődő problémái arra utalnak, hogy objektív és szubjektív okok miatt nem találják a kibontakozás útját. Ahol a .problémák átmenetiek és a világgazdasági dekonjunktúrából, strukturális válságból eredőnek ítélhetők, ott az államnak segítséget kell nyújtania ezek áthidalására. Erre egyébként az állami költségvetésben megfelelő források állnak rendelkezésre. Ott azonban, ahol a nehézségek tartósak — és főként hibás vállalati döntések következménye — a terhek állami átvállalása nem indokolható. Ezeknél a vállalatoknál szigorúan meg kell követelni a kibontakozás garanciáját nyújtó gazdálkodási programot, és csak annak felelős megítélésével adhat az állam segítséget. A támogatás tartós fenntartására nincsen mód, mert az a gazdaságtalan működést konzerválná, és más hasznos célok elől vonja el a forrásokat. Természetesen a támogatásokat egyszerre megszüntetni nem lehet, a leépítést a strukturális változások folyamatában és azok elősegítésére kell megvalósítani. Ezt szorgalmazzák a gyorsan változó világgazdasági feltételek is. Rendkívüli mértékben megnőtt az időtényező, a gyorsaság szerepe. A hetvenes évekbeli tapasztalatainkból arra következtethetünk, hogy a szükséges reagálás elmaradása, a késlekedés — különösen tovább romló feltételek idején — nagy, csak rendkívüli erőfeszítésekkel felszámolható veszteségeket okoz. A gyorsaságnak elengedhetetlen feltétele a következetesség. A következetesség és gyors reagálás segít abban, hogy a vállalatoknál növekedjék a bizalom a központi irányítással és intézkedésekkel szemben, mert így jobban érzékelik a külső és belső viszonyok közötti kapcsolatot, fgy lesznek a központi intézkedések ki- számíthatóbbak — a világ- gazdasági változásokból és központi tervekből jobban levezethetőbb a szükséges gazdálkodási magatartás. nem volt olyan nyomasztó a feszültség. Hét bizottság, másfélszáz napirendi pont, számos határozat és szinte megszámlálhatatlan hivatalos és félhivatalos találkozás, nem köny- nyű a mérlegkészítés. Annyi máris megállapítható, hogy a mennyiségi oldalt tekintve (több, mint hatvan napirendi pont) és a politikai minőséget illetően a nukleáris háború elhárítása, a nemzetközi biztonság került előtérbe. Határozott álláspontot foglalt el a túlnyomó többség az űrfegyverkezéssel szemben. S figyelemreméltó, hogy 26 esetben az Egyesült Államokat csak legszűkebb atlanti szövetségesi köre támogatta, tíz esetben pedig egyedül maradt a szavazások során. A Közel-Kelettel kapcsolatosan az ENSZ-ben további tért nyert a békekonferencia szükségessége, s a Biztonsági Tanács újabb határozatokban» ítélte eh -Dél-Afrikát. Ugyanakkor a válsággócok vonatkozásában egyedül Ciprus körül történt érdemleges haladás, kölcsönösen beleegyeztek közvetlen tárgyalásokba. Negatív és a kibontakozást akadályozó álláspontra helyezkedett viszont a közgyűlés az afganisztáni és kambodzsai kérdés vitájában, akárcsak az előző években. Az ENSZ-család krónikájához tartozik, hogy immár véglegesnek mondják az Egyesült Államok távozását az UNESCO-ból és hasonló intézkedésekkel fenyegetőzik Washington más szakosított szervezetek esetében is. Pedig az ENSZ és szervei, minden bonyodalom ellenére, ha úgy tetszik rendeltetésszerűen működnek. Ha ez szálO Mit hozott a hét a kelet-nyugati kapcsolatok területén? A legnagyobb érdeklődést a Mihail Gorbacsov vezette parlamenti küldöttség nagy- britanniai látogatása váltotta ki, hiszen személyében tizenhét év óta a legmagasabb beosztású szovjet vezető tárgyalt Londonban. A rendkívül fontos és hasznos kétoldalú témák mellett a figyelem elsősorban a nemzetközi kérdésekre helyeződött s természetesen szóba került a január elején esedékes szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó is. Változatlanul úgy tűnik, sőt ez az érzés megerősödhetett, hogy a fegyverzetkorlátozási kérdéseket bizonyos fokig összefogó „ernyő” alatt az űrfegyverkezés megakadályozása áll majd a két nagyhatalom párbeszédének középpontjában. A szovjet kezdeményezések mellett erre szoríthatja Washingtont a nemzetközi közvélemény és több fontos NATO-partneré- nek álláspontja. Mitterrand francia elnök a héten határozottan szembeszállt a csillagháborús elképzelésekkel, de lényegében bírálta azokat a brit és nyugatnémet kormányfő is. Weinberger amerikai hadügyminiszter ugyanakkor továbbra is határozottan kiállt a kozmosz militarizálása mellett s legfeljebb „párhuzamosságot” tud elképzelni, tehát miközben tárgyalnak, folytatódna az űrfegyverkezés. Az eurorakétákkal kapcsolatos genfi értekezlet kudarca azonban megmutatta, hogy ez nem megy, ha a megbeszélések közben fokozódik a fegyverkezési hajsza, nincs miről, tárgyalni, szétfoszlik a megegyezések minden reális alapja. Csernyenkónak az SZKP főtitkárának, a szovjet államfőnek neve nemcsak a Thatchernek küldött és Gorbacsov által átadott üzenet kapcsán szerepelt a világsajtó címoldalain. Moszkvában tárgyalt Mengisztu etióp államfővel és Mintoff máltai kormányfővel. Majd véleményt nyilvánított két lényeges fegyverzetkorlátozási, katonai enyhülési témában. Nyilatkozatai az atommentes es a vegyifegyVermentes övezetekről kifejezik Moszkva készségét a kölcsönösen előnyös megállapodásokra mindkét területen. O Milyen eredményekkel zárult az ENSZ-közgyű- lés 39. ülésszaka? Az ENSZ nem országokon felül álló szervezet és nem világkormány, hanem olyan, mint maga a világ. A New York-i üvegpalota gondos szigetelése csak az időjárás viszontagságai ellen hatásos, a nemzetközi élet konfliktusai és ellentmondásai ott vannak az épületben. Az Idén »az ENSZ közgyűlésében is valamivel kedvezőbb volt a helyzet, mint az elmúlt években. Pontosabban fogalmazva: őszre talán nem volt annyira kiélezett a helyzet, s rocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár, és Kárpáti Ferenc altábornagy, politikai főcsoportfőnök, miniszterhelyet-,; tes. A gyászszertartáson és a temetésen résztvevő delegációhoz Moszkvában csatlakozik Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. (MTI) Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió marsall ja, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi ,.minisztere temetésére vasárháp reggel delegáció utazott Moszkvába. A küldöttséget Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter vezeti. Tagjai: MóSzevjet vezetők leróják kegyeletüket Dmitrij Usztyinov ra vatalánál.
