Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. december 2. (------------------------------------------------------------------------------------------------------­-------­A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Sinowatz kancellár Moszkvában tárgyalt, fogadta őt Konsz­tantyin Csernyenko is — Sangupmetti győzelme az uruguayi választásokon — Washington és Bagdad diplomáciai kapcso­latainak felújítása — Mitterrand elnök szíriai látogatása. KEDD: Kádár János és Gustáv Husák budapesti találkozója — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka — Az öböl menti tanács csúcsértekezlete — Kinnock megbeszélései a szovjet fővárosban. SZERDA: Spanyol-brit megállapodás a gibraltári viszályban — Belpo­litikai feszültség a puccsveszély Bolíviában — Tiltakozónap Chilében. CSÜTÖRTÖK: Losonczi Pál befejezi laoszi tárgyalásait és hazaindul délke­let-ázsiai útjáról — Véget ér a Palesztin Nemzeti Tanács ammani ülésszaka, Arafat lemondása, majd újjáválasztása. PÉNTEK: Amerikai—nyugatnémet és francia—brit csúcstalálkozó — Ügyrendi megegyezés a stockholmi konferencián — A belga kormány halasztást javasol a rakétatelepítés ügyében — Ar­gentin-chilei egyezség a Beagle-csatornáról — Általános sztrájk Peruban. SZOMBAT: Rendkívüli választások Ausztráliában — folytatódnak a sal­vadori tárgyalások. S ________________________—______________________ A hét három kérdése O Milyen űj fejleményei vannak a kelet—nyu­gati párbeszédnek? A nemzetközi diplomácia, mondhatni „évvégi hajrája” már egy jövő (ftvi dátum je­gyében állt Ez pedig Gromi- ko és Shultz január 7-re és 8-ra kitűzött genfi eszmecse­réje. Az elmúlt hétre is első­sorban az álláspontok kifej­tése, a pozíciók jelzése, va­lamint a sorok rendezése volt a jellemző. Konsztantyin Csernyenko két nyugati politikust foga­dott: Fred Sinowatz osztrák kormányfőt és Neil Kinnock brit munkáspárti vezetőt. Mindkét alkalmat felhasz­nálta a Szovjetunió törekvé­seinek megvilágítására. A bécsi vendégnek arról a szov­jet kívánalomról szólt, hogy Moszkva hajlandó akár radi­kális fegyvercsökkentésre is, de csak az egyenlőség s a köl­csönös biztonsági érdekek tiszteletbentartása alapján. A brit partner számára volt egy különleges megjegyzése is: ha London hajlandó közép­hatósugarú rakétákat lesze­relni, a Szovjetunió ugyan­ennyivel csökkenti készletét, s külön garanciát is nyújtana Anglia számára. Szovjet rész­ről készek minden ésszerű kompromisszumra, s a kérdé­sek új megközelítésére. Ugyanakkor — ez tűnt ki Zamjatyin nagy érdeklődés­sel fogadott cikkéből, — a korábbi genfi tárgyalások folytatására Moszkvában nem látnak módot. Ez érthető, hi­szen a tárgyalási alap szét- foszlott, a héten közzétett adatok szerint az 572 ameri­kai „eurorakétából” már csak­nem százat brit, nyugatnémet és olasz területre telepítettek, ez eddig 272 atomtöltetet je­lent. A Fehér Házban sorra fo­gadják a szövetséges veze­tőket: Kohl nyitotta meg a sort, s a közeljövőben vár­ják Thatcher brit, valamint Nakaszone japán kormány­főt. A cél az egyeztetés, Was­hington nyilván a jövő héten esedékes NATO tanácsülést is arra kívánja felhasználni, hogy maga mögött tudja szö­vetségesei támogatását. Egy bizonyos „politikai tudatha­sadás” tanúi vagyunk: az amerikai kormány a tárgya­lások bajnokának akar lát­szani, ehhez szeretné meg­kapni a partnerek teljes egyetértését, viszont' nem szeretné, ha azok túl mesz- sze mennének a következte­tések levonásában. Főként Belgiumról van szó, amely — a holland vonakodás után — szintén telepítési halasztást próbál elérni a szovjet—ame­rikai tárgyalásokra hivatkoz­va. Az amerikai álláspontot egyelőre a homály fedi, még ,nem került nyilvánosságra, mit jele.nt az „ernyőterv”, vagyis az összes fegyverzet­korlátozási témák egyetlen ernyő áló való helyezése és közös megtárgyalása. A Rea- gan-győzelem után átszerve­zés alatt álló, régi—új admi­nisztrációban amúgy is dúl a belharc (a szélsőséges hé­ják között számon tartott Kirkpatrick asszony úgy mondott le ENSZ nagy­követi tisztéről, hogy vissza­hívják, méghozzá fontosabb állásba és a példákat lehetne folytatni) s a küzdelem egyik legfőbb területe a külpoliti­ka, a szovjet—amerikai kap­csolatrendszer kérdése. A washingtoni politikai baro­méter hol kedvezőbb, hol zordabb időt jelez, tehát vál­tozatlanul érvényes a nem először hangoztatott megálla­pítás: csak a tettek alapján lehet ítélni. (Üdvözölte a gen­fi találkozó létrejöttét a Ká­dár—Husák találkozóról ki­adott közlemény is, az érdé- mi haladást biztosító cselek­vést sürgetve.) Kontinensünk érdekeltsé­gét mutatja a feszültség csök­kentésére az a két biztató hír, amely a héten az euró­pai biztonsági folyamattal állt kapcsolatban. A stock­holmi konferencián ügyrendi megállapodás gyorsíthatja a kibontakozást, a kulturális fórum budapesti előkészítő értekezletén, a közzétett rö­vid beszámolók szerint, ugyancsak megfelelő a lég­kör. Az igazsághoz tartozik, hogy a svéd fővárosban ügy­rendi egyetértés született, a Hilton-szálló Mátyás-termé­ben pedig egy jövő ősszel megtartásra kerülő értekez­let előmunkálatai folynak. Ezzel együtt az utóbbi idő­ben nem lehettünk elkényez­tetve a pozitív hírektől, már­pedig az európai tárgyalások folytatódása egyértelműen kedvező jelként értékelhetők. O Mi történt a palesztin parlament ülésén? A jordániai fővárosban vé­get ért a palesztin parlament kilenonapos ülésszaka. A nemzeti tanácsot a mozgalom egységének helyreállítása cél­jából hívták össze, de a je­lek arra mutatnak, hogy a közeledés helyett mélyült a szakadék. Az ülésszakról távol ma­radtak a Szíria és Líbia köz­vetlen támogatását élvező nemzeti szövetség, -valamint a legkövetkezetesebb balolda­li szervezeteket magába fog­laló demokratikus szövetség tagjai. A parlament kéthar­mados határozatképessége (ezt is sokan vitatják) for­mai többséget eredményezett, de egy csonka palesztin moz­galom, Szíria nélkül, vagy különösképpen Damaszkusz ellenére nem léphet fel igazi erővel és hatékonysággal nemzeti céljai elérésére. Ezt a PFSZ lemondott, majd némiképpen színpadias körülmények között újjává­lasztott elnöke, Arafat is érez­hette, hiszen az ajtók nyitva- tartásáról beszélt és a PFSZ tizennégy tagú végrehajtó bi­zottságában három helyet fenntartottak a távolmaradó szervezetek képviselőinek. Az ajtók azonban inkább záród­tak, a hasonlatot folytatva, keskeny résnyire szűkültek. A parlamenti ülésszak poli­tikai dokumentuma, szavak­ban, nem sokban különbözik a tavaly tavasszal megtartott algíri PNT határozataitól. De miközben elítéli Camp Dá­vidét, szoros kapcsolatokat sürget Egyiptommal; miköz­ben tárgyalásokat ajánl Szí­riának, Jordániát tekinti a palesztin rendezés kulcsának; s miközben a mozgalom de­mokratizmusáról szól, nem fogadott el gyakorlati intéz­kedéseket a PFSZ igazi szer­vezeti reformjára, a vitás kérdések megoldásának elő-: segítésére. Űjból bebizonyosodott, a de­mokratikus szövetség állás­pontjának helyessége, amely a valósággal kikényszerített ülésszak helyett előzetes tár­gyalásokat indítványozott — a valódi egység megteremté­se érdekében. A palesztin mozgalom helyzete most min­denesetre még bonyolultabbá válhat. © Hogyan jellemezhetjük a latin-amerikai moz­gásokat? Nicaragua változatlanul a figyelem előterében: a kont­rák és támogatóik nem tet­tek le terveikről, s hírek sze­rint hatezer ellenforradalmár készülődik újabb behatolásra. De Közép- és Dél-Amerika más területeiről is valóságos jelentésözön érkezett, külön­böző előjellel. Uruguay-ban lezajlottak a választások és remény van a polgári kormányzáshoz való visszatérésre. Bolíviában vi­szont egyre több szó esik puccsveszélyről, s kitapint­ható egy katonai államcsíny veszélye. Argentínában nép­szavazást rendeztek, ez erő­sítette Alfonsin elnök hely­zetét, s meghiúsították az el­lene irányuló összeesküvést, bizonytalanná vált viszont a helyzet Peruban (általános sztrájk, rendkívüli állapot) és Chilében, ha lehet, még nagyobb lendülettel folynak a tiltakozó akciók. Folytatód­nak a salvadori tárgyalások és halvány reménysugárt je­lenthet az ünnepi tűzszünet elrendelése. Ugyanakkor a salvadori helyzet sem stabi­litásáról nevezetes, elegendő a szélsőjobboldali halálbrigá­dok tevékenységére utalni, valamint arra, hogy megfe­nyegették Duarte elnököt is, ha folytatja a nemzeti pár­beszédet. Csak a földrajzi körzet azo­nossága sugallta e hírek egy lapon való említését, nyilván az okok és eredők nem azo­nosak, ahogyan kimenetelü­ket illetően is különböznek egymástól. Legfeljebb azt a közös tanulságot lehet levon­ni, hogy Latin-Amerika moz­gásban van, s ennek alapvető okát a kontinens társadalmi- politikai-gazdasági helyzeté­ben, feszültségeiben és el­lentmondásaiban kell keres­ni Kibontakozást akar ez a földrész, néha súlyos vajúdá­si nehézségekkel, fellépni a külső beavatkozás bármilyen formája ellen. Réti Ervin I aL EUROPE A L'ELARGISSEMÍNT A Közös Piac mezőgazdasági politikája ellen francia far­merek ezrei tüntettek Avignonban. Neves politikusok részvételével nemzetközi tanácskozás kez­dődött Chicagóban a leszerelés és a biztonság kérdéseiről. A képen: Arbatov, a szovjet Amerika—Kanada Kutatóinté­zet vezetője és Palme svéd miniszterelnök (jobbra). Száz éve született Kocsis Pál A homoki szőlő atyja Kocsis Pál, a homoki szőlő atyja. Erőteljes külsejű, ízes be­szédű, jókedélyű ember volt, széles, kemény tenyérrel, melyre félelmetes volt rá­nézni. Csodálkozással figyel­tük munka közben, hogyan tudta ilyen leheletkönnyű fi­nomsággal kézbe fogni a sző­lővesszőt és a fürtöt. Mi az érdeme, igazi értéke a 82 évet megélt világhírű ma­gyar szőlőnemesítőnek? Mi­lyen jelzőt, főnevet simíthat­nánk neve, pályája mellé úgy, hogy megközelítően kifejez­zük személyiségét és életmű­vét? Kocsis Pál a hűség, a szülőföldhöz, e szülőföld né­péhez, a nemzet szolgálatára fölesküdött hűség szimbólu­ma. Az általa kinemesített csemege és borszölőfajták gazdag választékából több meghonosodott Nyírben, Be­tegben és Tiszaháton is. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskola, ilonatanyai tangaz­daságában oktatási céllal faj­tagyűjteményes anyaga volt jelentősebb kiemelt hibrid­jeiből. Kocsis Pál 1884. december elsején látta meg a napvilá­got Kecskeméten. Édesapja bognár és molnármestenként kereste kenyerét. Műkedve- léstoől szőlészettel is foglal­kozott. Apja szőlőjében mint gyermek egy kis táblát ka­pott, amit a miaga erejéből kellett megművelnie. Ifjúko­rában szeretett festeni, raj­zolni, Iványii Grünwald Bé­lától tanul. Tele volt művé­szi elképzelésekkel, tervekkel és álmokkal. 500 koronás ösztöndíjat kap Párizsba, készül Malis mes­ter festőiskolájába, de édes­apja halála az, utazásban meggátolja és visszakerül a homokra, szőlőtőkéihez. Pa­rasztfestőként, ábrándok közt csendes családi békességben élve, megtalálta a szőlészet­ben azt a művészi formát, ahol sem kritika, sem irigy­ség nem háborgatja előreha­ladását. Szavai szerint „a ter­mészettel való küzdelemben mindig a sikertelenség mu­tatja meg az új utat a hala­dás felé”. Megismerkedik a honiaki szőlőnemesítés nagy mesterével, Mathiász János­sal, átjár hozzá segíteni a hibridek készítésében. Mathi- ászt meglepte tanítványa faj­taismerete, aki már nemcsak névről, termésről, hanem le- vélzetről is felismerte a faj- tagyűj töményében előforduló összes fajtákat és íajtajelöl- téket. Már Miathdászhoz kerülve számos önálló hibridje volt, vesszőit együtt értékesítették a mesterével. Kocsis Pál az 1922 őszén rendezett szőlé­szeti és borászati kiállításon új fajtáival már állami aranyérmet nyert. Életcélja olyan fajták előállítása, ame­lyek bírják a homoktalaj szigorúságát. Azt tartotta, hogy nem az a jó szőlész, aki életében sokat dolgozik és meggazdagodik, hanem aki az emberiség javára tud haszno­sat és maradandót alkotni. Hangoztatta: el kell érni hogy a szőlőfogyasztás idő­szaka minél hosszabb le­gyen, mert ez elősegítője az egészséges táplálkozás kiala­kításának. Munkásságáról Rapaics Raymund: „A ma­gyar gyümölcs” című 1940- ben kiadott könyvében is elismerően szólt „olyan kor­ban, amikor csak az a cse­megeszőlő versenyezhet a külföldi piacokon, amelynek minden fürtje kiállítási re­mek, minden bogyója külön gyönyörűsége a szemnek és szájnak, méltán érdemel el­ismerést Kocsis Pál munkás­sága". A szőlőtermesztésnek ran­got szerzett külföldön is. Faj­tái elterjedtek az egész vi­lágon. Legfontosabb felada­tának tartotta, hogy a te- nyészidő rövidítésével a magyar étkezési szőlő első­nek jelenhessen meg a vi­lágpiacon. Szakmai előadá­sai eseményszámba mentek: nemcsak a kertészkedők, sző­lészek és borászok, hanem sok amatőr is látogatta. Gyakran mondta: a magyar földművesnél fogékonyabb hallgatót mégi„ nem talált. Több mint 50 éves szőlőne- mesítői munkássága során 1500 keresztezést végzett és 180 szőlőfajtát nemesített ki. A homoki klímát és talajvi­szonyokat jól tűrő számos bor- és csemegeszőlő előál­lításában és elszaporításá- ban itthon és külföldön elért kimagasló eredményei­ért 1954. december 6-án a Munka Érdemrend arany fo­kozata, 1959. március 14-én a Kossuth-díj és 1966 szeptem­berében az Entz .Ferenc-em- lékérem kitüntetésekben ré­szesült. Élete vége felé el­hangzott megnyilatkozása szellemi testamentum a je­lenlegi és jövőbeni kertész­nemzedékek számára: „Szo­morú az elmúlás gondolata, de éltet az a remény, hogy Mathiász János, Hankovszky Zsigmond és én, amit a sző­lészet jövőjéért dolgoztunk, az örökké élni fog. Nem vesztünk el és nem veszett el amiért dolgoztunk.” 1967 februárjában a har­madik agyvérzés éri és a végsőkig elhasznált mécses utolsót lobban, február 24-én halt meg. Kecskeméten he­lyezték örök nyugovóra. Életművében, létrehozott fajtáiban továbbra is, egyre erőteljesebben szól hozzánk, ahogy egyéniségének „not­ion nő tiszta fénye, amint időben és térben távozik”. Halász Bálint kertészmérnök

Next

/
Thumbnails
Contents