Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-21 / 299. szám

1984. december 21. Kelet-Magyarország 3 Műszakiak véleménye Telek, kedvezmény, támogatás Igazodni az élvonalhoz Hogyan juthatnak lakáshoz a fiatalok? Űj lakások Nyíregyházán: az örökösföldi lakónegyed. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEKET megje­lenése óta országszerte for­gatja minden ember, aki valamicskét is foglalkozik országa, lakóhelye és saját sorsával. Természetesen mindenki abból a részből próbálja kihüvelyezni a rá vonatkozó tennivalókat, amelyről tudja, hogy isme­retlenül is neki címezték. Így azt a passzust, hogy „a termékek minősége közelít­sen a műszaki technikai ha­ladás mai nemzetközi szín­vonalához, s mind nagyobb része érje is el”, mi se természetesebb, a műszaki értelmiség tanulmányozza, értékeli és kritizálja. Sza- bolcs-Szatmárban több mint 20 tagszervezetével és mint­egy ötezres tagságával az MTESZ tekinthető illetékes­nek, melynek aktívája a héten nem is késlekedett megvitatni a dokumentum­ban foglaltakat. Az ipar és a mezőgazda­ság képviselői egyaránt üd­vözölték, hogy a jövőben lehetőség nyílik a mező- gazdaság és az élelmiszer- ipar tartalmasabb együtt­működésére. Ezt nemcsak a termelési kedv ösztönzé­se teszi lehetővé, hanem az a felismert szükségszerűség is, hogy a két rokon ágazat nem fejlődhet egymástól függetlenül megyénkben. Ehhez kapcsolódik az egész kongresszusi előkészülete­ken végigvonuló irányzat, amely a minőségi terme­lésre fekteti a fő hangsúlyt. Az iparban és a mezőgaz­daságban egyaránt halaszt­hatatlan a továbblépés az elektronika területén, amely már huzamosabb idő óta ajtónkon kopogtat. A JÓ PÉLDA MAR ITT VAN KÖZÖTTÜNK, ki ne ismerné a konzervgyár szá­mítógépes sikereit. MTESZ- berkekben is vita van azon­ban arról, hogy a fejlesz­tésben és a kutatásban kell-e továbblépni, vagy kész technológiákat lenne érdemes vásárolni a fejlett országoktól. A műszaki fej­lesztés gyorsításának szük­ségessége viszont senki előtt nem kétséges. Oly­annyira nem, hogy akad­nak, akik már végzetes kés­lekedésről is szót ejtenek. Az előrehaladáshoz és a nemzetközi színvonalhoz V ___________________________ való felzárkózáshoz sokkal bőkezűbbnek kellene lenni, azt is elismeri azonban ki­vétel nélkül mindenki, hogy lehetőségeink vége­sek. Mit sem ér az új techni­ka, a fejlettebb műszaki el­járás, ha nem becsüljük meg eléggé azokat, akik bánnak vele — újult ki a régi vita, amely a résztve­vők között frissebb és fris­sebb érvekkel táplálkozott. Régi panasz, hogy a mű­szaki értelmiség anyagi el­ismerésé egyre jobban el­szakad attól, amit tőle a társadalom elvár. Ismét hangsúlyozta persze vala­mennyi hozzászóló, hogy szó sincs a kevesebb kép­zettséget kívánó munka és munkás alábecsüléséről, a magasan kvalifikált réteg a jövedelmek elosztásánál kér többet. A MŰSZAKI FEJLESZ­TÉS minden problémája ellenére az előrehaladás motoria marad, ebben egyetértettek a vita részt­vevői. A kezdeményező­készség, amelyben ugyan­csak számos tartalék rejlik, jobban ki kell, hogy bonta­kozzon és ebben nagyon sokat lehet várni az új vál­lalatvezetési formáktól, amely nagyobb teret nyit a munkahelyi demokrácia ki­bontakozásának, az alapo­sabb döntéseknek, az elő­relátóbb gazdálkodási stra­tégiák kidolgozásának. Nem mulasztották el persze fel­hívni a figyelmet arra, hogy finomítani lehetne a kollektív döntés és az egyé­ni vezetői felelősség egyes ellentmondásainak feloldá­sát. Nem lehet és nem is kell elkerülni az összehasonlí­tást egy ilyen kongresszusi előkészítésnél az előző idő­szak problémáival, tervei­vel és lehetőségeivel. A műszaki értelmiségünk is megtette az összehasonlí­tást, és alkalma volt felfe­dezni, hogy van egy lénye­ges momentum, ami új: fellendülési szakaszt ter­vezünk a következő ciklus­ra, annak valamennyi lehe­tőségével, gazdagabb esz­köztárával, anyagiakban és az ötletek szélesebb ösvé­nyeivel. És természetesen az ezzel járó megnöveke­dett felelősséggel is. Esik Sándor __________________________ Aki újságot olvas, vagy hallgatja a rádió, tv híradá­sait, az utóbbi időben több­ször is hallhatta: X város­ban a tanács végrehajtó bi­zottsága jóváhagyta a lakás­hoz jutás hely-i feltételeinek javítását szolgáló programot, így történt Szabolcs-Szatmf— városaiban, nagyobb telepü­lésein is. Mivel Nyíregyhá­zán legfeszítőbbek a lakás­gondok, itt beszélgettünk er­ről a programról dr. Kőrös- sy Kálmán vb-titkárral és Márkus Gyulával, a KISZ városi bizottságának első titkárával. — Miért volt szükség a program kidolgozására? Kőrössy: A lakáselosztás szabályozása jól szolgálta el­képzeléseinket, a legrászorul­tabbak jutottak lakáshoz, ám az utóbbi években jelentősen csökkent az állami lakásépí­tések száma, az építés költsé­gei pedig megemelkedtek, s ezek következményeként az alacsony jövedelmű családok, különösen a fiatal házasok a korábbiaktól nagyobb anyagi áldozatok árán és hosszabb várakozás után juthatnak la­káshoz. Márkus: A mai középkor- osztály aligha vállalná szíve­sen a ma pályakezdő fiatal­jának, fiatal házasának anya­gi gondjait. Igaz, ifjú házas korábban a ma negyvenéve­seinek is voltak anyagi gond­jai, de azért egy szövetkezeti lakáshoz 25—30 ezer forint­tal már hozzá lehetett jut­ni, aki pedig vállalkozott rá, hogy társadalmi munkával segíti az építkezést, szeren­csés esetben 15 ezer forint készpénz is elegendő volt egy lakás megszerzéséhez. Két­ségtelen, a keresetek is ala­csonyabbak voltak, de akkor egyévi fizetés, ma pedig 3—4 kellene egy lakás beugrójá­nak kifizetéséhez. — Hogyan képzelik el a program megvalósítását Nyír­egyházán? Kőrössy: A cél: az ala­csony jövedelmű fiatal háza­sokat és több gyermekeseket olyan helyzetbe hozni, hogy többen vállalkozzanak lakás­építésre, vagyis lehetővé ten­ni, hogy a nagyobb anyagi erőt igénylő lakásokhoz is hozzájuthassanak. A végre­hajtó bizottság úgy döntött, hogy aki tanácsi bérlakásra jogosult, de lemond igényé­ről, s építkezésre vállalkozik, 100 ezer forint támogatást kap a tanácstól. Ha valaki a jogos tanácsi bérlakás helyett OTP-lakást vesz, s gyermeke télén fiatal házas, akkor 70 ezer, ha egygyermekes fiatal házas, 80 ezer, ha kétgyer­mekes, 90 ezer, ha három-, vagy több gyermekes, akkor 100 ezer forintot kap, amit nem kell visszafizetni. Aki tanácsi értékesítésű szövet­kezeti lakásra jogosult, s he­lyette OTP-lakást vesz, kate­góriánként az előbbitől 10 ezer forinttal kevesebb támo­gatáshoz juthat. — Mit jelent ez forintok­ra váltva? Márkus: Jelenleg egy átla­gos kétszobás lakás ára 640 ezer forint. Két gyerekre egy család 80 ezer forint szo­ciálpolitikai kedvezményt kap. Az OTP több szintes la­kás esetén 360 ezer forint hitelt -adhat, így mintegy 200 ezer forintot kellene befizet­ni, amihez a tanács 100 ezer forint támogatást ad annak, aki vállalja a lakásépítést. Ha még a munkahely is tá­mogatja az építkezést, vagy ifjúsági betétje is volt a fia­taloknak, akkor ezek a ked­vezmények már elérhető kö­zelségbe hozzák a lakáshoz jutást. Vásárlás esetén is ha­sonló a helyzet, csak ekkor nem 100, hanem 90 ezer fo­rint támogatást kap a két­gyermekes család. — Mindenki megkaphatja ezt a hitelt? Kőrössy: Az 1985-ben fel­épülő lakások száma már is­mert, s lényegesen nem is fog változni. Ezért gyorsítani csak úgy tudjuk a lakáshoz jutást, ha többen vállalkoz­nak építkezésre. Ehhez adunk nagyobb támogatást. Egyéb­ként nem egy év alatt tervez­tük megoldani a fiatalok la­kásgondjait, hanem három­éves program készült és csak azokat vehetjük figyelembe, akiknek 1983. június 30-ig el­ismert lakásigénye volt a ta­nácsnál. — Mi lesz azokkal, akik ezután nyújtották be kérel­müket? Kőrössy: Ők nem részesül­hetnek ilyen támogatásban, bár szeretnénk e programot folyamattá tenni. — Nem szenvednek-e hát­rányt, akik nem tartoznak ebbe a kategóriába? Márkus: Nem. A rendelet szerinti sorolási rendszer to­vábbra is érvényben marad, és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az 1983— 84-ben elosztott lakások 75— 80 százalékát azok kapták, akiket most támogatni aka­runk. — A felépülő lakások szá­ma nem változik. Miből osz­tanak több lakást? Kőrössy: A célt — hogy több lakás épüljön — két úton szeretnénk elérni. To­vábbra is szorgalmazzuk a tanácsi bérlakások leadását, mert ezzel új igényeket- elé­gíthetünk ki, s érdekeltebbé tesszük, akik építeni akar­nak. Megfelelő telekellátás­sal, a lakásszövetkezeti laká­sok számának növelésével is tudjuk emelni a lakásszámot. — Képes lesz-e a lakásszö­vetkezet a megnövekedett igényeket kielégíteni? Kőrössy: Mi képesnek tart­juk, de nincs akadálya annak sem, hogy újabb lakásszövet­kezet alakuljon a városban. — Kapnak-e támogatást, akik OTP-s, vagy lakásszö­vetkezeti lakásra jogosultak? Kőrössy: Csak akkor, ha építenek és az egy főre jutó átlagjövedelmük a 3500 fo­rintot nem haladja meg. Pontosabban akkor, ha Nyír­egyházán, vagy a város von­záskörzetében építkeznek. A támogatás mértéke egyébként 50 ezer forint. — A pénzbeli támogatáson kívül van-e más formája a támogatásnak ? Kőrössy: Igen. A fejlesz­tésre kijelölt külterületi la­kott helyeken névleges árat szabtunk a telkeknek, ami azt jelenti, hogy 100 forintért adunk egy építési telket. — Négyszögölenként? Kőrössy: Nem. Az egész telek száz forint. Az ilyen célra felhasználható telkek jegyzékét január elseje után közzétesszük az ügyfélszol­gálati irodán. — Ha minden igénylő be­állít január másodikán a ta­nácsra, képesek-e kielégíte­ni igényeiket? Kőrössy: Nem. Ezért a tá­mogatásra jogosultakat is rangsoroljuk. Említettem már, hogy ez hároméves Karácsony előtt szép jubi­leumot ünnepelhet a Nyír­egyházi MEZŐGÉP Vállalat munkásko—aktívája. Decem­ber 20-án elkészítették az ezredik Tajga lakókocsit és program, olyan sorrendben elégítjük ki az igényeket, mintha lakást kapnának a fiatalok és a nagycsaládosok. Annyian kerülnek fel egy évben a névjegyzékre, amennyit az éves támogatási összeg lehetővé tesz. — Miért nem építenek eb­ből a pénzből lakást? Kőrössy: Mert így ugyan­annyi pénzből, amennyiből egy lakás megépül, hat igényt tudunk kielégíteni. — Ezt a támogatásra for­dítható pénzt a lakásépítésre fordítható összegből vették át? Kőrössy: Nem, hanem a megyei tanács által rendel­kezésünkre bocsátott pénz­ből és a város is tesz hozzá saját fejlesztési alapjából. — Hogyan vesznek részt a program megvalósításában a vállalatok? Márkus: Akiket a vállalat támogat, a sorolásnál előny­ben részesülnek, azok a mun­káltatók pedig, akik az építé­si telkek előkészítéséhez hoz­zájárulnak, jogosultak saját dolgozóikat soron kívül te­lekhez juttatni. Ezzel tulaj­donképpen a tanácsnak ad­nak segítséget, gyorsítják a telekkialakítást, s ez viszo­nozza a tanács azzal, hogy a vállalatnak szabad kezet ad az építtető kijelölésére. — Mit vállal magára a KISZ ebből a programból? Márkus: Tevékenyen részt veszünk a sorolásban, segít­jük az ellenőrzést, segítünk abban, hogy a fiatalok mi­nél jobban megismerjék a támogatási rendszert, mert az a tapasztalatunk, hogy so­kan csak várják a lakást, de nem ismerik azokat a lehető­ségeket, amelyekkel jobban élhetnének. Segítünk a ked­vező ötletek felkarolásával, s igény esetén a tervezésben, a műszaki tanácsadásban is a fiatalok rendelkezésére ál­lunk. Balogh József el is küldték a megrendelő­nek a Szovjetunióba. Ezzel a vállalat szocialista exportkö­telezettségének is eleget tett, sőt azt 150 millió forint ér­tékkel túl is teljesítette. X. közzétett az újságban egy hirdetést: „Fiatalember, csekély testi hibával, fiatal lány ismeretségét keresi, há­zasság céljából. Jelige: csak húsz év alatti” X. bízott benne, hogy a je­lentkezőt elbűvöli majd a tény, hogy X. ép, egészséges fiatalember, főmérnök, kocsi­ja és főbérleti lakása van. Mindezt kellemes meglepetés­nek szánta jövendőbelije számára. Mindössze hat levelet ka­pott, kizárólag negyvenen fe­lüli, továbbá vak, béna, sán­ta vagy süket hölgyektől. X. előbb felháborodott, az­tán eltűnődött, majd ismét felháborodott. Magas volt a majálisrúd, nagyon magas, és valami csú­szós kulimásszal kenték be, hogy nehezebb legyen meg­mászni. A tetejébe jókora fürt szafaládét kötöttek. Sokan megpróbálkoztak a rúddal, de nem boldogultak vele, fél- vagy negyedútról mindenik visszacsúszott. „Romlott már az a szafalá- dé” — mondották a kárval­lottak, s a hír el is terjedt hamar, el is hitte mindenki. Csak egy valaki nem hitte el. Akadt egy legény, aki nem adta fel a küzdelmet, újra és újra nekiugrott a rúdnak. Visszacsúszott, ismét neki­veselkedett, megint a rúd tö­vében kötött ki, mégis meg­próbálkozott még egyszer — és végül, végül felért a csúcsra! A szafaládé, mint megálla­píthatta, valóban romlott volt. ★ Z. egy sátor fölött feliratot pillantott meg: „POFOZÓ­GÉP”. Lepengette a belépti díjat és belépett. Sötétség fo­gadta odabent, majd egy fémkar galléron ragadta, egyéb fémkarok meg iszo­nyúan összepofozták. A másik oldalon Z. kiszé- delgett a sátorból. Nem értet­te a dolgot. Vannak, akik nem értik a dolgokat. ★ Pirosország és Kíkország jó húsz éve békét kötött egy­mással. Már engedélyezték a kishatármenti forgalmat, egy­más nemzeti ünnepeit mun­kavacsorákkal ünnepelték meg — békeidők voltak ezek a javából. Az is előfordult, hogy egy kékországi határőr tüzet adott pirosországbeli kollegájának, amaz pedig friss borvízzel hálálta meg a figyelmességet (a határ egy völgyben húzódott, a két domboldalon pedig, egymás­sal szemben, két bővizű for­rás bugyogott). Egy napon, a jó szándék bi­zonyítása mián, Kékország forrása fölött hatalmas transz­parens jelent meg: TISZTA FORRÁS. Néhány nap múlva Piros­ország is kitűzte a maga táb­láját: TISZTÁBB FORRÁS. Az ezredik Tajga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents