Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-20 / 298. szám

1984. december 20. Keleí-Magyarország 3 Pénz, türelem, összefogás A cigánykérdés ma K evés olyan társadalmi kérdés van ma Ma­gyarországon, ami any- nyi indulatot, néha homlok- egyenest ellenkező véleke­dést váltana ki, mint a ci­gánykérdés. Jogos, megala­pozott ítélkezések és előíté­letek munkálnak, valahány­szor valamely idegeket és ér­zelmeket borzoló esemény — többnyire bűneset — kapcsán a cigányság szóba kerül. Sza- bolcs-Szatmárban pedig, ahol több mint negyvenezer ci­gány (az összlakosság 7,1 százaléka) él, a mondottak igencsak érvényesek. A megye cigánylakosságá­nak helyzetéről a kérdéssel foglalkozó Tárcaközi Koordi­nációs Bizottság előtt időről időre beszámol a megyei ta­nács elnöke. Legutóbb 1978- ban szerepelt ez a kérdés a bizottság előtt, így a mostani beszámolóban volt mit mon­dania. Mert igaz, hogy az el­telt esztendők alatt számot­tevően javult a helyzet, de attól, hogy azt mondhassuk: ilyen kérdés márpedig nem létezik, igencsak messze va­gyunk. A jobbulás lassú, aminek éppúgy oka a már említett előítélet, mint a ci­gányság változtatásra muta­tott, sokszor csekély hajlan­dósága és a korlátozott anya­gi lehetőségek. De nézzük sorjában. Az 1978-as beszámoló nyomán a koordinációs bizottság — el­ismerve az addig tett erőfe­szítések eredményeit — a to­vábblépés érdekében javasla­tokat tett, egyebek között az óvodás korúak óvodában na­gyobb számban való elhelye­zésére, a fiatalok jobb egészségügyi ellátására, a to­vábbtanulók támogatására. De a már jónak ítélt válto­zásokat is tovább kellett fej­leszteni, még akkor is, ha az országos átlagnál kedve­zőbbnek ítélhették a cigány­telepek felszámolásában tör­ténteket csakúgy, mint az is­kolázottság javulását, vagy a jobb foglalkoztatottság érde­kében tanúsított igyekezetei. Az akkori beszámoltatás és az azóta hozott intézkedések következtében tovább javult a helyzet, noha, mint mond­tuk, a megoldás még messze van. Tény viszont, hogy lé­nyegében megszűnt a ci­gányság vándorlása, javult a társadalomhoz való viszo­nyuk (talán a társadalom hoz­zájuk való viszonya is ja­vult, az időnkénti megnyilat­kozások ugyanis erre utal­nak), kevesebb lett a munka­kerülő, s ezzel egyenes arányban nőtt a munkájuk­kal megbecsülést kivívók szá­ma. Körülményeik, egészség- ügyi és kulturális ellátottsá­guk jelentősen jobbult. s az említett tényezők együttes hatásaként ma már koránt­sem alkotnak egységes etni­kai csoportot: belső (anyagi) tagozódásuk, rétegződésük körvonalai jól felismerhetők. De nézzük a konkrét té­nyeket, amikből kiderül, hogy a kép korántsem lehet olyan sötét, mint volt évek­kel, évtizedekkel ezelőtt. Mi­lyenek is népesedési, telepü­lési viszonyaik? Ami talán elsőként tűnik fel: a fiatalok sokaságával szemben az öre­gek számának alacsony ará­nya. Az adatok azt is kimu­tatják, hogy korábbi szapo- raságuk csökkent, ám ponto­san a legelmaradottabb, mun­kakerülő, alkoholista csalá­dokban ez a tétel még nem igaz, innét kerülnek ki a tes­tileg és szellemileg legala­csonyabb szintű gyerekek. Az egyik legnagyobb vál­tozás lakáskörülményeikben következett be: köszönhetően a központi pénzeknek és a helyi erőforrásoknak, az utóbbi években minden ne­gyedik cigánycsalád a koráb­biaknál jobb lakásba költö­zött, s tekintettel a nagy lét­számú famíliákra, 2—3 szo­bás lakások is épültek szá­mukra. (Csak zárójelben: túlnyomó többségük megbíz­ható adósa az OTP-nek, a múlt év végén a 265 milliót kitevő kölcsönre alig több mint négymillió forint hátra­lék jutott.) Ám a tényékhez tartozik az is, hogy az új lakások mintegy negyede rö­vid időn belül leromlott, je­léül annak, hogy az ott élők még nem érettek meg kultu­ráltabb körülményekre. Gond továbbá, hogy sokszor nehéz a cigánysorok végleges meg­szüntetése, részben a nem cigány lakosok nem mindig oktalan ellenállása, részben pedig a cigányok életforma­váltásra való jelenlegi kép­telensége miatt. Tennivaló tehát bőségesen akad a jö­vőre is. A korábbiaknál természe­tesen kedvezőbb az összkép a foglalkoztatást és a jöve­delmi viszonyokat is nézve. Míg 1972-ben a munkaképes cigány férfiak alig több mint fele dolgozott, keresett rendszeresen, addig ez 1983- ban meghaladta a 80 száza­lékot, de javult az arány a nőknél is. A változás oka a megye iparának, mezőgazda­ságának kedvező irányú ala­kulása, és elősegítették ezt a munkába állításukat célzó egyéb intézkedések is. Jelen­tős eredményként könyvel­hető az is el, hogy ma már közel hat százaléka a dolgo­zó cigányoknak szakmunkás, 13 százalékuk pedig betaní­tott munkás. A számokból persze az is látszik, hogy je­lentős többségük mindenféle szakismeret híján keresi ke­nyerét. Végül érdemes meg­jegyezni, hogy az azonos munkáért azonos bért is kap­nak, de ez mégsem mutatko­zik meg eléggé a családok jövedelmén. Részben a több gyerek miatt, részben pedig azért, mert a cigány nők túl­nyomó része nem rendelkezik kenyérkeresettel, de alkalmi munkákból, netán mezőgaz­dasági tevékenységből sem igen tesznek szert többletre. Egy-egy családtagra gyakran rendkívül kevés pénz jut. Miként már szó esett róla: többen járnak óvodába, mint korábban, többen fejezik be a nyolc általánost is. Ám ez sem változtat a tényen, hogy a túlkorosok nagy többsége (46 százaléka), csökkenő arányszámuk mellett is, a cigány fiatalok közül kerül ki. Növekszik a továbbtanu­lásra jelentkezők száma is, de nagyon sokan morzsolód­nak le menet közben. Húsz­huszonöt százalékuk ugyanis nem fejezi be tanulmányait. S itt kell szólni arról, hogy nagy gondot jelent az isko­lákból kimaradt vagy tovább nem is tanult 14—16 éves fi­atalok sorsa, akiknek foglal­koztatása a jogszabály héza­gai miatt, valamint a megfe­lelő munkahelyek hiányának következtében megoldatlan. Ezek a fiatalok kerülnek leg­többször szembe a törvény­nyel. Szép eredményeket ért el az egészségügyi és szociális gondoskodás. Egyrészt máraz is nagy lépésnek tekinthető, hogy a még meglévő telepe­ken javultak a legelemibb egészségügyi feltételek, más­részt nagyon fontos, hogy az intézkedések nyomán meg­szűntek a fertőzési gócok, s tömeges járványos megbete­gedésre évek óta nem volt pérda. Nagy fontosságú, hogy a terhes cigány nők majd mindegyike megjelenik a ter­hesgondozáson. s elmennek a szülés utáni vizsgálatokra is. A felsorolt jó irányú vál­tozások természetesen érez­tetik hatásukat a társadalom­ba való beilleszkedésükben. Növekszik a törvénytisztelők száma, egyre többen érde­melték ki környezetük elis­merését, de niég mindig oly sokan vannak (számarányuk­hoz képest) azok, akik a bűnö­zési statisztikákat rontják, hogy a példaadóan élők sem kapnak annyi elismerést, mint amennyit megérdemel­nének. A helyzet vázlatos ismer­tetéséből feltehetően kitűnik: lassú folyamatról yan szó, aminek gyorsításához a pénzen kívül arra is szük­ség van. hogy minél nagyobb elismerést kapjanak azok, akik már kiléptek a régi életből, mert példájuk így le­het csak vonzó és nem fe­ledkezhetünk meg arról sem, hogy az előítéletek az álta­lánosítások nem használhat­nak az ügynek. A Tárcaközi Koordinációs Bizottság is elismerte: a fej­lődés jelentős, de a gondok is nagyok. Mert továbbra is ne­héz a munkába állítás, már csak azért is, mert nincs elég munkaalkalom, de ezen be­lül külön fejfájást okozhat a (cigány) nők számára mun­kahelyet teremteni. A bizott­ság nagyon hangsúlyozta a türelem fontosságát, a társa­dalmi összefogás nagy erejét. S. Z. n Bánki Donát Szakközépiskolában: Pénzt kereső diákok Sokáig megoldatlan volt szerte az országban az ipari szakközépiskolák és szak­munkásképző intézetek tan­műhelyeiben működő szer­számgépek felújítása. Ez nemcsak azért okozott sok fejtörést, mert nagyon sokba kerül egy-egy masina rend­be hozása, hanem azért is, mert nehezen találtak vál­lalkozót erre a feladatra. A Művelődési Minisztéri­um kezdeményezésére a nyír­egyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában terem­tették meg a feltételeket ehhez a munkához. Jó fél­éves előkészületek után ta­valy december óta javítják itt a tanműhelyek szerszám­gépeit — elsősorban azEAN- típusú esztergákat — a tanu­lók bevonásával. Hat szakmunkás mellett gyakorlati oktatás keretében a forgácsoló- és géplakatos­tanulók is részt vesznek a felújításokban. A forgácso­lók alkatrészeket készítenek, a géplakatosok pedig a ja­vításokban segítenek. Az ipa­ri szakközépiskola új szol­gáltatásával mindenki jól jár. A megrendelők haszna, hogy itt olcsóbban vállalják a felújításokat, mintha vál­lalatot bíznának meg a mun­kával. (Egy-egy gép rendbe hozása 90—95 ezer forintba kerül.) Előnyös ez a lehető­ség az iskolának is. Egyrészt, mert a tanulók lényegében munka közben sajátíthatják el szakmájuk mesterfogásait. Másrészt a bevétel egy ré­szét az iskolai KlSZ-szerve- zet számlájára utalják át, így több pénz jut kirándulá­sokra, sportfelszerelésekre, sőt külföldi utakra is. Az elmúlt egy év alatt összesen 9 masinát varázsol­tak újjá a szakközépiskolá­ban. Panasz nem volt a mun­kára, így lesz tennivaló jö­vőre is. Eddig további 12 gép felújítására kapott meg­bízást az iskola, (h. zs.) A kállósemjéni Üj Élet Termelőszövetkezet műanyagüzemé­ben havonta 100 ezer félliteres flakont készítenek a Körös- ladányi Metakémiai Szövetkezet megrendelésére. (Császár Csaba felvétele) T izenhat éves voltam, természetesen költő — legalábbis lélek­ben — és szerelmes. Mind­ezt nem könnyű elviselni. Különösen a környezetnek nem. Máig is csodálom az akkori felnőttek szeretettel­jes türelmét, amivel körül­vettek bennünket. Ennek köszönhető az a karácsonyi meghívás is, me­lyet az imádott kislány szüleitől kaptam; töltsem náluk, családi körben a sze­retet ünnepét. Ma nyilván nem számít különleges, ki­vételes gesztusnak az ilyes­mi, de a mi időnkben... Utólag is találgatom, va­jon mi késztette a fölöttébb szerény körülmények kö­zött élő szülőket erre a meghívásra. Gyanítom, hogy a kislány, mert maga­san szárnyaló költői lélek volt (ő is), minden másról lemondva engem kért kará­csonyi ajándékul. S a szülők ezt kibírták mosoly nélkül. Hiába: a szeretet határtalan. Nekem most is nevetnem kell, ha felidézem akkori önmaga­mat. Nyakigláb legényke voltam, hosszú karokkal, lapát tenyérrel, az arcom teli kamaszkori pattanások­kal, s egyetlen ruhám már rég kinőttem. Ezzel szemben ragadtak rám a versek, voltak már meghatározó olvasmányél­ményeim, s minden nehéz­tem volna legalább egyszer jóllakni. De akkor, akkor ott a fa alatt nem éreztem éhséget. Az izgalomtól nyilván ösz- szeszorult a gyomrom. A csinos kis csomagok között fölfedeztem az én ajándékomat. ség nélkül kerek beszédet rögtönöztem az iskolában Sztálin születésnapján. Eme napon kezdődött szerel­münk, vagyis december 21- én, s 24-én már ott valék a fenyő alatt, a békés és bol­dog családi körben. Ereztem, hogy csoda tör­tént. Annak kellett történ­nie, mert nem voltam éhes. Pedig akkortájt mindig éhes voltam. Ebéd után legalább annyira, mint ebéd előtt. S dehogy álmodtam én libacombról, vagy kug- lerről. Gyümölcsízből (más néven marmaládé) szeret­Ettől kezdve nem is tud­tam másra figyelni, talán még a kislányra sem. Pe­dig csak a minap suttogtam el neki az utcán Petőfi „Mi­nek nevezzelek?” című ver­sét, ami a legmerészebb vallomásnak számított. A válasz beszédes, s egy­értelmű; a fenyő alatt ott van Petőfi összes költemé­nyeinek nagyformátumú kötete. ■ Ezt a kiadást soha nem­fogom elfelejteni. Nem volt díszes könyv, rossz minősé­gű papírra nyomták, a so­rok átütöttek az oldalakon, s puha volt a fedele. De a háború utáni első kiadás volt, s nekem álmom, vá­gyam. Az ára 12 forint. Meggyújtottuk a gyertyá­kat, biztosan énekeltünk is (erre már nem emlékszem), s a mama kezdte az aján­dékokat osztani. Nem részletezem, nem is tudnám. A szeretetteljes szertartás közepette már alig kaptam levegőt. Aztán hallom a nevem, s kezembe nyomnak egy cso­magot, s a csomagban egy pár sízokni. Ára 12 forint. Petőfit nem nekem szán­ták. Nem tudták, honnan is tudhatták volna, hogy kö­zöm, sőt jogom van hozzá. Ki kellett volna találni­uk. Ezt gondoltam akkor gyerekfejjel, de ezt vallom ma is. Mert az ajándékozáshoz nemcsak árubőség, jó szán­dék és pénz kell. Kell valami más is, amit a legjobb reklámszakembe­rek se találhatnak ki he­lyettünk. (gyarmati) Vezetők fóruma A lapok már beszámoltak arról, hogy a Hazafias Nép­front és a Magyar Kereske­delmi Kamara kezdeménye­zésére a minap megalakult a vállalatvezetők fóruma a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa székházában. Sok új­ságolvasó talán meglepve ér­tesült az eseményről, hiszen azt tudatta vele, hogy gazda­ságpolitikai ügyekben is vé­leményt nyilvánít a népfront. Pedig nem ez az első fej­lemény, amely erre utal. Közvéleményünk nagyobbik fele talán nem is tud arról, hogy ez már sok éve szokás a népfront Belgrád rakparti székházában. A közelmúlt­ban tekintették át például a gépkocsijavítás helyzetét a meghívott szakemberek je­lenlétében, és jobbító szándé­kú javaslatokat továbbítottak a kormánynak. A vállalatvezetők minap létrehívott fóruma tehát csak egy esemény a fejlemények láncolatában, amely most már mindenki előtt egyértel­művé teszi, hogy a népfront nem tétlen szemlélője, ha­nem — a döntés-előkészítése­ket megalapozó alkotó ja­vaslatok kidolgozásával — aktív részese a gazdaságpo­litikai folyamatoknak. Maguknak a vállalatveze­tőknek is jót tesz, hogy olyan fórumhoz jutottak, ahol há- romszor-négyszer találkoz­hatnak évenként, ahol a ve­zető gazdaságpolitikusok, a kormány féri iák jelenlétében megvitatják az őket legin­kább érdeklő gazdaságpoli­tikai témákat. Olyasmiket például, szükség van-e arra, hogy külön érdekvédelmi fó­rumuk legyen a vállalati igazgatóknak? (A polémia még nem dőlt el, s ha netán igen, lenne a válasz, a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara lehetne ennek a színtere.) Megvitathatják azt is, mi az oka annak a — szociológusok által feltárt, bizonyított — ellentmondásnak, hogy a vállalati dolgozók noha két­ségbevonhatatlan birtokosai az össznépi, a vállalati tulaj­donnak, ám mindennapi magatartásukban gyakran mégis a bérmunkás tudat nyilvánul meg. Miképp le­hetne tovább enyhíteni, majd pedig feloldani ezt az ellent­mondást ? A vezető gazdaságpolitiku­sok, a kormányférfiak is nyer­nek e fórummal. Hiszen ez is olyan színtér lesz, ahol — a közvetlen, kötetlen eszmecsere keretében — megismerked­hetnek a hozzáértő vállalati ■vezetők véleményével. Ez a fórum is alkalmat nyújt ar­ra, hogy feltárják, hol egyez­nek, hol ütköznek a népgaz­dasági és a vállalati érde­kek, egy újabb lehetőség nyí­lik az érdekegyeztetésre, a gazdaságpolitikai döntések még megalapozottabb előké­szítésére. Egész társadalmunk szá­mára hasznos lesz e fórum létrehívása. Karar<ínnvi hal nyíregyházi Alkotmány Htsz tógazdasági „halágyaiból” ixaiaboUliyi Iiai kerül piacra az ünnepi asztalon halpaprikássá, rántott hallá változó jóféle ponty, amúr és busa. (Pristyák József felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents