Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
4 Kelct-Magyarország 1984. december 19. Költségvetésünk 1985-ben (Folytatás az 1. oldalról) A bizottsági tanácskozásokon a képviselők olyan észrevételeket, javaslatokat is tettek, amelyekkel nemcsak a következő naptári évben érvényesítendő követelményeket fogalmaztak meg. Így például szorgalmazták, hogy erősödjék az építőipari szervezetek vállalkozói készsége. Folytatni kell az olyan gazdasági környezet megteremtését, amely segíti a vállalatok közötti versenyének fokozódását és meggátolja az építkezési árak túlzott növekedését. A kivitelezői megbízásoknál legyen nagyobb szerepe a versenytárgyalásoknak. Nemcsak egyetértés, hanem több kezdeményezés is van a tekintetben, hogy javítani kell a lakosság zöldség- és gyümölcsellátását. Ugyancsak reális igény, hogy legyen jobb a távközlés, a távbeszélő hálózat jövőre legalább további 25 ezer la-' kásállomás bekapcsolódásával bővüljön. Á jövő évi népgazdasági tervben és a költségvetésben is fontos helyre kerül a lakásépítés, amelyet — az előirányzatok szerint — az 1984. évihez képest növelni kell, mégpedig úgy, hogy az állami lakásépítés ne csökkenjen, s ezen belül emelkedjék a szociális igények kielégítésére felhasználható bérlakások aránya. Az átlagos reálbérek szinten tartása — miként a bizottsági üléseken szóba került — oly módon történhet, hogy a keresetek a hatékonyan működő gazdálkodó szervezeteknél az átlagosnál gyorsabban, a kevéssé hatékonyaknál viszont lassan növekedjenek. A fogyasztói árszínvonal a tervek szerint jövőre 7 százalékkal emelkedhet. Mindent egybevetve, a T. Háznak olyan költségvetésről kell döntenie, amely lehetővé teszi, hogy az utóbbi évek visszafogottabb fejlődésének periódusából élénkebb időszakra válthassunk majd át, ha további, következetes munkáival megteremtjük ennek feltételeit. T. F. Genscher Prágában tárgyal Csehszlovák—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások kezdődtek kedden Prágában. Genscher alkancellár, külügyminiszter és Bohuslav Chnoupek egyetértőén állapította meg, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok politikai párbeszéde — így a csehszlovák és a nyugatnémet politikusok közötti rendszeres vélemény- csere — előmozdítja a nemzetközi helyzet javulásához szükséges feltételek megteremtését, valamint a két szomszédos ország kölcsönösen előnyös együttműködésének további fejlődését. Bohuslav Chnoupek egyúttal hangsúlyozta, hogy az első csapás mérésére alkalmas amerikai rakéták telepítése az NSZK területén zavarólag hat a kétoldalú politikai párbeszédre, s elkerülhetetlenül tükröződik a két ország viszonyában. A csehszlovák külügyminiszter aggodalommal állapította meg, hogy az NSZK-ban aktivizálódnak a revansista erők. Bohuslav Chnoupek és Hans-Dietrich Genscher a kétoldalú kapcsolatok kiemelkedő elemeként értékelte az immár hagyományosnak tekinthető gazdasági együttműködést, amely ez év második felében is növekvő irányzatot mutat. Bohuslav Chnoupek és Hans-Dietrich Genscher véleményt cserélt- a kétoldalú kprpy^etvéjdelíBi. együttmű-.,- ködésipr. ^ hogy e téren Viszonylag rövid idő alatt konkrét eredmények születtek, ami a két kormánynak a konstruktív nemzetközi és kétoldalú együttműködés iránti készségét tanúsítja. Egybehangzóan megállapították, hogy a két ország között széles alapokon nyugszanak és kielégítőek a kulturális, tudományos, sport- és idegenforgalmi kapcsolatok. Ülést tart a JKSZ KB Belgrádban kedden délelőtt érintve leszögezte, hogy az el megkezdődött a JKSZ Központi Bizottságának ülése. A tanácskozás kiemelt jelentőségét az adja meg, hogy az üléssel megkezdődnek a JKSZ 1986-ra tervezett, 13. kongresszusának előkészületei. Az előkészületek részleteiről Dimcse Belovszki, a JKSZ KB Elnökségének titkára számol be. A KB-ülés kezdetén ünnepélyesen megemlékeztek a Jugoszláv Kommunista Párt negyedik országos értekezletének 50. évfordulójáról. A jubileum alkalmából Ali Sukrija. a JKSZ KB Elnökségének elnöke mondott beszédet. A jugoszláv kommunisták fő erőfeszítéseinek a mostani és a következő időszakban a társadalmi viszonyok átfogó jellegű demokratizálására, a forradalmi vívmányok továbbfejlesztésére kell irányulniuk — jelentette ki a KB-ülés kezdetén mondott beszédében Ali Sukrija. A JKSZ KB Elnökségének elnöke megállapította, hogy a társadalom helyzetének folyamatban lévő kritikai elemzése a nehézségeknek az eddiginél határozottabb leküzdését és a munkásosztály hatalmának erősítését célozza. A kongresszusi előkészületeknek is a folytatódó gazdaságszilárdítás keretében kell kibontakozniuk, azzal a céllal, hogy megszilárdítsák a munkásosztálynak, mint a társadalom domináns erejének szerepét. Ali Sukrija Jugoszlávia nemzetközi tevékenységét nem kötelezettség elvei alapján tovább folytatja a békét és a méltányos nemzetközi kapcsolatok kialakítását célzó aktív politikáját. A belügyek- be való be nem avatkozás és a kölcsönös tisztelet alapján az együttműködés erősítésére törekszik, kiváltképp a szomszédos országokkal. A JKSZ KB Elnökségének elnöke méltatta a Jugoszláv Kommunista Párt ötven évvel ezelőtt tartott negyedik országos értekezletének jelentőségét, kiemelve, hogy a tanácskozáson fogadták el a párt forradalmi stratégiáját és a nemzetiségi kérdés kezelésének elvi platformját. Margaret Thatcher Pekingbe érkezett Kedden — helyi idő szerint az esti órákban — rövid hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett Margaret Thatcher brit miniszterelnök, főleg azért, hogy szerdán Csao Ce-jang kínai kormányfővel együtt aláírja Kína és Nagy-Britannia Hong- kong-megállapodását. Útjára Sir Geoffrey Howe külügyminiszter is elkísérte. A brit kormányfőt Peking repülőterén Vu Hszüe-csien külügyminiszter fogadta. Budapesten újra megnyílt a régi képtár. A képen: az első látogatók az elrabolt és immár restaurált világhírű festményeket nézik. Bolgár—román megbeszélések Todor Zsivkov Bukarestben Kedden Bukarestbe érkezett Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a Bolgár Államtanács elnöke, aki párt- és kormányküldöttség élén hivatalos baráti látogatási tesz Romániában. A fellobogózott repülőtéren Todor Zsivkovot ünnepélyes külsőségek közepette meghívója, Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke köszöntötte. A látogatástól mindkét részről a hagyományos román—bolgár kapcsolatok további bővülését várják, s azt hangoztatják, hogy a magas szintű tárgyalások erőteljesen ösztönözni fogják az együttműködés fejlesztését, tökéletesítését. Romániában hétfőtől bolgár kulturális napokat tartanak. Algériában tesz hivatalos baráti látogatást Erich Honecker. A képen: Honecker Bendzsedid Sadli algériai elnökkel (jobbra) tanácskozik. Szájkosarat kap az amerikai hírközlés az újabb amerikai űrrep ülőgép-út idejére: a katonai hatóságok mindenfajta híradást titkosnak minősítettek, sőt eljárással fenyegették meg azokat, akik netalántán valamit kiszivárogtatnak a sajtónak, illetve a sajtóban a kém-űrrepülőgép útjáról. Ezt a döntést a Pentagon — meglehetősen komikus módon — sajtókonferencián közölte. Az egyetlen hivatalos tény: a katonai rendeltetésű űrrepülőgép — a korábban polgári célra már használt Discovery — rajtját a Cape Canaveral űrrepülőtérről január 23-ra tervezik, de sem a rajt pontos idejét, sem a leszállás tervezett napját nem közlik előre, s legfeljebb a leszállás előtt néhány órával adnak jelzést. A személyzet az űrhajózási hivatalnak a fegyveres erők soraiból kikerült négy asztronautáján kívül egy kifejezetten katona-űrhajóst is magába foglal. Gary Payton repülő őrnagy annak a 25 űrhajósnak egyike, akiket a Pentagon külön képzett ki. Az út feladatairól csak egyetlen közlés hangzottéi: útnak indítanak egy katonai rendeltetésű . hírszerző mesterséges holdat. Az egyéb feladatokat mélységes titok övezi. Az űrrepülőgéppel nem lesz televíziós kapcsolat, sőt a feltétlenül szükséges információkon kívül a rádiókapcsolat is szünetel. A nyilvánosság teljes kizárását „nemzetbiztonsági érdekekkel’’ indokolták. A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett Dombrád 1944 végén 1944. szeptembert írunk. Becsengettek a központi iskola húzós folyosói csengőjén az első órára. Azonban ez a csengőszó lassan szól, szomorúan, búgó hangon, nem úgy mint máskor. A több száz iskolás gyermek közül többen édesapjuk, testvérbátyjuk biztató szeme nélkül kellett betépni az iskolába. Itt is csak néhány tanító néni fogadta őket. A férfi tanítók a fronton vannak. Már az első nap nyugalmát megzavarta a fülsiketítő sziréna hangja. Bállá János bácsi így emlékezik rá. „Harmadikos voltam akkor. A sziréna hangjára, ami a bombatámadás figyelmeztetője volt, a tanárok gyors léptekkel átvezényeltek bennünket a sétakertbe. A sétakert akkor nagyobb volt, tele fákkal, bokrokkal, azok alá kellett bújni. Nem volt közöttünk egy sem, aki fel ne fogta volna a helyzet komolyságát. Azért kellett odabújnunk, mert a bombatámadás esetleg nem kímélte volna iskolánkat sem. Volt olyan nap, hogy óránként futottunk búvóhelyünkre.” Két hétig járhattak csak a gyerekek iskolába, amely ezután bezárta a kapuit. A gyerekeket otthon leginkább édesanyjuk, nagyszüleik óvták, féltették — a kertben épített bunkerban, vagy a pincében bújtak meg. Magam sem felejtem el a pincei életet: „ötéves voltam akkor. Heteket a pincében töltöttünk. Éjjel-nappal az ott tárolt krumpli tetején. Dunna alattunk, dunna raj tünk, hogy meg ne fázzunk. Egy-egy nagyobb pincébe a szomszédok is lejöttek. Ez jó is volt, mert a közösségben csillapodik a félelem, megosztják az emberek a kevéske falatjukat, s mindenki jobban becsüli a másikat. A felnőttek széken ülve töltötték az éjszakát. Borzasztó volt ott, ahol vajúdó asszony jajgatása, vagy pólyás gyermek hangos si- kítása zavarta meg az örökké pisszegést, a csendre intő légkör nyugalmát.” 1944. október első napjait számoljuk. Napokon át szakad az eső. Korán sötétedik. Hűvös, párás az idő. Az amúgy is kötött talajú Tisza- parti Dombrád a Fő utca, a Rákóczi utca és a Vöröshadsereg utca egy részének kivételével borzalmasan sáros, annyira, hogy az utca egyik oldaláról a- másikra csak/széles deszkán lehet átkelni. A lovas szekerek agyig süppednek a sárba. A háború még mindig tart. Dombrád népére soha nem felejthető napok következnek. Falunk ekkor még mindig a németek kezén „van, de a szovjet és román csapatok Nyíregyháza felé közelednek. A németek pontonhídon átkelnek, a túlsó, cigándi ol-- dalra. Révész László bácsitól erről így értesültem: „Teljesen a véletlen következtében megfogyatkozott századunkkal — mellyel a szovjet területről visszavonultunk —, elértem szülőfalumat, Dombrádot. Arra gondoltam, megszököm csapatomtól. De azt is tudtam, hogy a katonaszökevényekre statárium vár. Nekünk kellett a hordóhidat két nap alatt felépíteni, éjjel-nappal. Átkelés után azt a parancsot kaptuk a német vezetéstől, hogy Dombrádot porrá kell lőni. Maradtunk hát a cigándi parton. Lőttünk, de nem a falut, hanem a határt, így csak a református templom tornyát érte el egy német ágyú találata.” Mivel Dombrád fontos átkelőhely a Tisza-parton, elmondhatjuk, hogy békeidőben jó fekvésű, de háborús időben ezt nem mondhatjuk el róla. 1944 októberében a román csapatok bevonulása után — október 16-án — kidobolták, hogy a falut ki kell üríteni. Magam így emlékszem: „Két órát kaptunk, hogy a legszükségesebb holmiainkat szedjük össze és hagyjuk el a faiut. Mi a szomszéd lovával fogtuk össze az pgy csikónkat. Két család holmija került a szekérre, néhány takaró, zsír, liszt, három hetvenéves néni és két gyerek. Péntek délután volt. A Petőfi úton Pátroha felé akartunk menni. A Petőfi utca végén azonban lezárták az utat. Vissza kellett fordulni és Gégény felé menni. Emiatt lett két napon át szomorúságom. Édesanyám gyalog, az Alvég felé disznókat akart hajtani, hogy majd egy rövid úton hozzánk csatlakozik és együtt megyünk Pátrohára. Nem tudott a mi visszafordulásunkról. Ö Pátrohára ment, felvette egy menekülő szekér, de hiába keresett bennünket. A mi szekerünk estére érte el a kacsavári hidat, ahol szintén nem tudtunk átkelni, mert a híd leszakadt. Ekkor már sötét este volt. Fáztunk, szitált az eső, köd volt. A sok menekülő szekérről lepakolták a holmikat és a közeli kukoricaföldről kevés csutkát hordtak, azzal tömték meg a híd alját. Hajnal volt, mire átkeltünk. Mielőtt elindultunk, nagymamám megfejte a szekér után kötött tehenet. Soha olyan jól még nem esett a félliteres bögréből a friss, meleg tej, mint akkor. Batári Sándor bácsi portáján kaptunk szállást Gégényben. Tele volt az udvar. Együtt, a szobában lehintett szalmán aludtunk. Ott mindenki megosztotta a másikkal, amije volt, kedvesen, szelíden beszéltek az emberek, a gyerekek egymással. Két nap múlva talált meg bennünket édesanyám. Felejthetetlen nap volt az a találkozás.’' Mintegy öt hétig távol volt a falu apraja-n'agyja. Addig dörögtek az ágyúk, ropogtak a fegyverek. Cigándon a németek, Dombrádon és a Tisza innenső partján románok. Sok-sok román katona lelte halálát a Tisza vízében. Így jeltelen sír a Tisza vize, amely ilyenkor, az évfordulón jóleső érzéssel fogadja a megemlékezés virágát. A csata alatt a falu pusztulásán kívül, felmérhetetlen személyi tulajdon is elpusztult. Hiszen a kiürítés alkalmával nem vihették mindenüket magukkal az emberek. A veszteség igen érzékenyen hatott minden családra. A jövő szinte kilátástalannak tűnt. Ennek ellenére, amikor december elején a fegyverek elhallgattak, az emberek azonnal visszatértek és hozzákezdtek az élet megszervezéséhez. Először az elmenekült idősebb férfiak jöttek haza. Nagy P. Imre bácsi így beszél erről: „A falu képe borzalmas volt. Az utcán emberi, állati tetemek. Közös sírba, a katolikus és a református templom udvarán hántoltuk el a halottakat. Az állati hullákat szekérre raktuk és az arra ásott kútba dobáltuk be. így intézkedett a román parancsnokság, melynek központja a Rákóczi utcán, a Harsányi-féle udvaron volt.” Az ügyek intézését már a visszatért lakosok is segítették. Harsányt Gyulánétól a következőket jegyeztem fel: „Tanítóképzős diák voltam akkor Nyíregyházán. Ott is bezárt az iskola, haza kellett jönnünk. A harcok után Kállai tanár úr felhívott bennünket, diákokat. Összeírást kell végeznünk — mondta. — Kaptunk magunk mellé egy-egy fegyveres katonát. Én a Rákóczi utcát kaptam, egészen a Tiszaújso- rán át a Tiszáig, összeírtuk, hányán maradtak életben, ki és mi tűnt el.” Megindult hát az élet. Egyetlen közeli falu népe annyit nem szenvedett, mint a mi falunk. Ha vontatottan is, kezdődött az újjászületés, de már látszott, élni akarunk. Nem felejtjük el 1944 decemberében az első szabad karácsony húslevesének ízét. Karácsonyfa nélkül ünnepeltünk, és egy megkerült, dédelgetett tyúk levesének aranysárga színe minden eddigi húslevestől finomabbnak, ízletesebbnek tűnt. A fogságban odamaradt édesapánk és nagyobb testvéreink hiánya azonban nagy űrt hagyott bennünk. Volt, akiről csak egy lap hozta a hírt. „18 éves korában gránátdobás által hősi halált halt.” Volt, aki névtelen sírba került, hiába várták haza. A felszabadulás után minden este népünnepély volt a kisállomáson. Bárki jött haza a háborúból, egy falu népe várta haza szeretettel. Most, hogy 40 éves jubileumot ünnepelünk, végiggondolok népünk történelmén. Ilyen boldog negyven évünk talán nem is volt. Most mégis félek, mert nagyon fenyegeti szép, békés életünket az atomháború réme. Nekünk, ma élő embereknek — bármennyire kis pontok is vagyunk a világban — kötelességünk ezt megakadályozni. Láczay Györgyné honismereti szakkörvezető Dombrád, általános iskola Titkos repülés
