Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-18 / 296. szám
1984. december 18. Kelet-Magyarország 3 Útkeresés, helyi lehetőségek AZ ÚTKERESÉS ÉS A KEZDEMÉNYEZÉSEK NYOMÁN a módszerek csiszolgatása jellemzi ma a munka- verseny-mozgalmat. És épp a kezdeményezések számára nyitott tág teret a kormány, a SZOT és a KISZ KB egy esztendeje megalkotott együttes határozata a szocialista munkaversenyről. Több évtizedes, olykor idejétmúlt módszereket kell, illetve lehet most korszerűbbel felváltani, s amint a MEDOSZ megyei bizottságának pénteki ülésén is elhangzott, ebben a szakszervezeti ágazatban máris érzékelhető körvonalakkal bontakoznak az új módszerek: a mezőgazda- sági üzemekben elkészültek az új jogszabálynak megfelelő, korszerű munkaversenyszabályzatok, s ezeket a MEDOSZ megyei bizottsága folyamatosan értékeli. Általános tapasztalatuk, hogy a munkaverseny szervezését és irányítását mindenütt a gazdasági vezetők munkaköri kötelességévé teszik, csakhogy rendkívül ritkán vonják be ebbe a tevékenységbe az igazgatón, tehát az első számú vezetőn kívül a többi — alacsonyabb beosztású — vezetőt is, mégpedig az anyagi érdekeltségi rendszer alakítása útján. Egészen egyszerűen a középvezetők munkaverseny-ser- kentő, -szervező tevékenysége nem kap megfelelő elismerést. TÖBB ÉRDEKES HELYI KEZDEMÉNYEZÉS példája hangzott el a MEDOSZ megyei bizottságának ülésén, s ezek közül is figyelmet érdemel a Vetőmag Vállalat nyíregyházi kutatóközpontjának Westsik Vilmos szocialista brigádja: tudományos eredmények gyakorlati bevezetését segítő felhívást juttattak el más kutatóintézeteknek és a termelési rendszereket segítő egyéb intézmények számára. E kezdeményezésükkel összefüggő országos tanácskozást is szerveztek ebben az évben. Ugyanezen a tanácskozáson méltatták a felszabadulási és a kongresszusi verseny jegyében indított „Tiszta mezőgazdasági szövetkezet, társulás” akciót, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a Vöröskereszt és a TESZÖV együttes versenyét, amelynek első helyezettje — 45 közös gazdaság és 4 társulás közül — a má- riapócsi Rákóczi Tsz, valamint a fehérgyarmati SER- KÖV lett. Az új utakat járó munka- verseny-mozgalomnak — vallják a legtöbb helyen — vonzónak, tehát az egyén, s a kollektíva, valamint az egész gazdaság érdekeire alapozónak kell lennie, s amint az állami gazdaságok példája igazolja, olyan tevékenységre is ki kellene terjednie, mint az őszi betakarítás. Itt ugyanis a nagy létszámú alkalmi munkaerőt, elsősorban a diákságot is meg kellene nyerni a munkaverseny számára. ÉS A GONDOLATSORT itt ma még abba is kell hagyni, mert — amint a MEDOSZ tanácskozásán elhangzott — az érintettek e gondolat megfogalmazásánál tovább még nem jutottak, noha a módszer kidolgozása hasznos lenne. » Sz. Sz. Az Elekterfém Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében nagy mennyiségben horganyoznak csavarokat, különböző alkatrészeket. Balázs Péter gépkocsik műszerházának horganyzása közben. (Elek Emil felvétele) Számítógép vezérli a bontott csirkét A szállítópályán egymás után haladnak el a bontott csirkék egy kis, dobozszerű szerkezet előtt. Csak a szakértő szem látja, hogy automatikus mérleg ékelődik közbe, amely nemcsak érzékeli a súlyt, hanem egy kis számítógéppel összekötve már programot is ad: vezérli a csirke útját, dönt, melyik rekesznél jusson a csomagoló asszonyok elé, hogy egy dobozban pontosan a meghatározott súlyú legyen az áru. A Chickway 2/2-es mikroszá-. mítógéppel száműzték a Hun- niacoop kisvárdai baromfi- feldolgozó gyárából a hagyományos mérlegeket a csoma- golóban. Hiszen olyan programokat lehet összeállítani, amelyek osztályozzák az árut, de még a napi termelési adatokat is pontosan figyelemmel kíséri és rögzíti a gép. Az 1976-ban épült baromfi-feldolgozóban hozzákezdtek egy nagyszabású rekonstrukcióhoz, amelynek célja az elavult és elhasználódott berendezések cseréje, a legújabb technika alkalmazása. Ennek egyik része a számítógéppel irányított súlyosztályozó rendszer. A háromnégy évre tervezett beruházás viszont a gyár szinte teljes egészére kiterjed. Az idén a zsigerelőgépet cserélték, zúzakombájnt állítottak be, saját fejlesztésben rekeszmosó berendezést szereltek. (A gépek többsége a Szárítják, paraffinozzák Nemes fából exportra Olaszországi bútorok dísze lesz a túristvándi fűrészüzemben készülő furnérlemezek egy része, mégpedig a 28 milliós termelési értéknek közel húsz százaléka. A három műszakban dolgozó 34 ember keze nyomán messze földön kelendő bútorlécek, diófűrészáruk és parkettafrízek készülnek, mind-mind nemes fából. A hazai bútorgyárak közül a pécsi és a mátészalkai tartozik a legjelentősebb megrendelők közé, a két cégnek évente mintegy húszmillió forint értékű árut adnak el. A szatmárcsekei Haladás Termelőszövetkezet kezelésében lévő fűrészüzem jelentős mennyiségű parkettát is előállít, egy részét hulladéknak tekinthető anyagból. Felhasználnak itt akácot és tölgyet egyaránt, az utóbbinak különlegesen szép a mintázata. A kész faanyagokat helyben kezelik, a kiegészítő műhelyekben. Szárítják, paraffinozzák, így a megrendelőnek már csak a beépítés a dolga. Mikroszámítógépbe táplálják a termelési programot. — A rekeszekbe az adott súlyú csirke kerül csomagolás előtt. (Gaál Béla felvételei.) Stork-cégtől származik.) A következő években pedig új kopasztógépet, bontóautomatát állítanak be. Az egész rekonstrukció tízmilliónál többe fog kerülni. A felújítás lényege, hogy javítsák a minőséget, korszerűbbé tegyék a gyárat. Másik fontos szempont, hogy mindez a termelést ne akadályozza. Ezért az idén is alig egy hetet álltak a berendezések átszerelésénél. A gépek cseréjével az óránként hatezres feldolgozó kapacitást szeretnék tartani. L. B. Új színek a megélénkült piacon Ki kereskedjen? Neih tudom, ki hogy van vele, de én már meg sem próbálok eligazodni egyes kereskedőkön. Egy ideig egészséges változatosságnak tűnt, mi több sokszínűségnek, hogy megszaporodott a számuk. Itt van mindjárt a burgonya esete. A felvásárló alig néhány éve még „rászólt” partnereire, ha azok más megyei zöldérteknél próbáltak szerződést kötni, gyanakodván, hátba baj lesz a végeladásnál. Az idén már nincs hasonló gond. Sőt, ha a már említett sokszínűség jegyében nem jelentkezik más vevő, nem is tudom mi lett volna a sorsa a korai krumplinak. Időben jóra fordult minden, mert kiderült, hogy van a közelben, a Hajdú-Bihar megyei Derecskén egy áfész, amelyik még önálló exportjoggal is rendelkezik. El is ment még a sárga burgonya, mégpedig jobb árfekvéssel, mint piros héjú rokona. Ráígértek Áttérve az almára, amely- lyel kereskedni az utóbbi időben szintén nem volt nyugalmas foglalkozás, vissza- emlékszem a Hungarofruct és más kereskedelmi szervek szóhasználatára, amelyek alig több mint egy éve „különféle impexek” anarchiát keltő beavatkozásának tekintette az egyharmincas léalmára ráígérő ugyancsak nem megyei kereskedők cselekedetét, de látva, hogy „nem születik intézkedés ellenük”, kénytelen-kelletlen maguk is emelgetni kezdték a felvásárlási árat. Kettő negyvennél tetőzött immár, — írhatnám, de kiegészítem, fizettek már kettő hatvanat is és hozzáteszem : a Békéscsabai Konzervgyár hármat fizet érte és még fuvart is térít. Nyugodjunk tehát bele, hogy nem mienk a rekord. A csúcsok elérésére, akár árról, akár más kereskedelmi érdemről legyen szó, van még mit tréningeznünk. Minden különösebb „hadüzenet” nélkül máris itt ténykedik a megyében széles hazánk minden égtájáról egy kisebb csapat ügynök, akinek irodája a saját lakása, volt munkahelye egy-egy itteni kereskedelmi cég, amely manapság büszkébb lehet a patinájára mint a gyorsaságára és az alkalmazkodóképességére. Magas jutalékkal Cselekvési szabadságuk hallatán némelyik régebbi igazgatót elfogna a remegés. Ezek az ügynökök adnak, vesznek, és alacsony a fizetésük. Magas viszont a jutalékuk és ez mindent megma-i gyaráz. így leSz a szabolcsi almából Bécsben kishatár- forgalmi áru, jön érte a kamion helybe, és a csábítás trükkje marad: ráígérni a legutóbbi ajánlatra . . . így megy el a hízónak való növendékállat, így válik kurrenssé a sárgarépa és a paszternák bármennyire esküdöz- tek a hozzáértők, hogy még takarmánynak se jó. Mondom, és ismétlem: forgolódnak itt közöttünk ezek az új kereskedők. Munkaadójuk egy soproni vagy egy mátraderecskei tsz, élelmes távoli zöldértek, biztonságra törekvő konzervgyárak. Az üavnökök címét, telefonszámát a tsz-vezetők egymás között cserélgetik. Egyelőre reklámra sincs szükségük, akkora a keletjük. Biztosra mennek, kizárólag jó üzletet kötnek, egyelőre mindenki megelégedésére. Sokszor azzal az áruval kezdik, amelyekről a helybeli kereskedők már lemondtak. Annyira persze ők sem merészek, hogy ekkora túltermelés idején például káposztára kössenek szerződést. sanak juhász igen jó I, ember volt. Volt neki is három fia, tőlünk vénebbek, úgymond már le- génykedők, kántálni is legényekként mentek a lányos házakhoz, nem. úgy, miként mi hárman, mármint Német Laci, Gere Karcsi meg én. Az eljövendő kántáláshoz megszerkesztettük napraforgókéiból a rongyos is- tállócskát — amint írva vagyon —, fölébe ragasztva csirizzel egy szaloncukor aranyos borítójából kivágott csillagot: oda belülre kukoricaízikből a jászolkát, bele tengericsutkából a Kisjézust; Dávid úr, a zsidó boltos angyalhajjal szolgált, tehát már csak a pásztorruha hiányzott, melyben a pásztorok köszöntik a Kisdedet. Mondom, Csanak juhász igen jó ember volt, fél karját 1919-ben vesztette a nagy szolnoki csatában, hónapokig bujdokolt utána nádasokban, mocsarakban, mígnem csendesedett kissé a világ, s lehetett ő újra juhász. Hát őt kerestük a betlehemesekhez illő ruhákért. — Mindent, gyermekeim — mondotta —, mert hát van itten nekem egy öreg bundám, egy szűröm, meg egy bekecsem, éppen hármatokra, hármótoknak. Osz- szátok szét. Az egyik botomat is odaadhatom, eme kosszarvút, de erre nagyon vigyázzatok, mert azt a kost az ellenforradalmárok ölték le, alig bírtam megmenteni a fél szarvát. Ígértük nagy szavakkal, hogy mindenre vigyázunk, s rohanvást rohantunk felkészülésünk színhelyére, a mi tehénólunkba, ahol a két jámbor jószág, Marcsi és Rózsa csendesen kérődzött, szemüket reánk vetvén: vajon mit keresnek még itt ezek a sovány kölykök, talán nem kaptak tejet estére? Itt adódott az első baj. Gere Karcsi azt mondotta: — Enyém a szűr! Ügy véltem a szívemben: jobban illene hozzá az öreg bunda, de jobb a békesség e szent estén, tehát hallgattam. Talán kár volt hallgatnom, mert Német Laci azt ordította: — A bekecs, vagy semmi. Így hát nekem maradt az öreg bunda, meg a bot. A bundát nagyon büdösnek éreztem, de a bot épp a kezembe simult. — Mármost a rongyos is- tállócskát ti viszitek, s benne a Jézust, különben itt a bot! — Visszük mi, na visz- szük — mondották. Szállingózni kezdett a drága hó, vele drága békesség hullt a földre. Elterveztük előre, melyik házba térünk be,.s melyik ajtó előtt tátogatjuk majd a szánkatr pásztorok, pásztorok örvendezve. Ha diót kaptunk, besu- vasztottam azonnal a büdös bunda végtelennek tűnő zsebébe. Ha krajcárt? Besuvasztottam a büdös bunda másik mélységes zsebébe. Minden káposztás lángos két társamé maradt. Minden mákos-kürtös is két társamé maradt. A káposztás lángosból már annyit gyűjtöttek, hogy megkínálták vele a nyomunkba szegődött vakkant- gató kutyákat is, ám egy idő után a káposztás már azoknak se kellett, csakis a mákos, diós, aszalt szőlővel dugdosott túrós kellett volna nekik. mm ég az éjféli mise előtt Iwl haza kellett érnünk. Mi több, a ruhákat leadnunk Csanak juhásznak. Nem hagyta, hogy megköszönjük a göncöt, tudta ugyanis, hogy a deci pálinkára valója ott maradt a bunda mélységes zsebében. ■ — Jó életet, kis szolgáim — köszönt el tőlünk. Az éjféli misére menők már friss havat tapostak. Mi a szalmaderékaljon a pásztorok énekét dúdoltuk álmunkban. A felosztott haszon Mégiscsak célszerű lenne valahogyan eligazodni ezeken a kereskedőkön. A termelők még ott tartanak, hogy boldogan sóhajtanak egy jó vevőnek számító partner jelentkezésekor. Oda még nem érkeztek el, hogy elemezzék: a haszonból megfelelő részt kapnak-e. De né legyünk telhetetlenek, tényleg örülni kell, hogy egyáltalán megélénkült a piac. Hátha a megszaporodott kereskedősereg egymásnak lesz olyan konkurrenciája, hogy megmaradnak a tisztesség határain belül. Legcélszerűbb lesz ezt egymás között elintézniük, lehetőleg a termelők és a fogyasztók megelégedésére. Ilyen csatára volt már példa, hiszen a már említett Derecskéi ÁFÉSZ felvásárlórészlege valamikor ZÖLDÉRT névre hallgatott. Ésik Sándor Vonzóbb verseny
