Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15. Megyénkből indultak Fiatal nők szószólója „Nekem Nyíregyháza “S vesebb város, és ma is konzervesnek érzem magam” — ezzel indult a be­szélgetésünk Pathóné Vajas Évával, leg­alábbis ez a kijelentése adta meg az alaphangot. Pedig beszélgetésünk színhe­lye Budapest, a KISZ Központi Bizottságá­nak Duna-parti épülete, ahol tavasz óta dol­gozik a csinos fiatalasszony, osztályvezető­helyettesként. Munkaszobájának ajtaján azonban leginkább az a felirat szembetűnő, amely tudtul adja: Fiatal Nők Tanácsa. En­nek országos titkári tisztségét is ellátja. — Egyszerre könnyű, meg nehéz is a fia­tal lányok, asszonyok gondjaival foglalkozni — kapom a summázott véleményt munká­járól. — Könnyű, hiszen ugyanolyan tervek­kel, lehetőségekkel és természetesen gondok- kdl is kell séeúíbenézríi a fiatal nők eseté­ben, mint általában á fiataloknál. És emi­att nehéz is, mert ki kell választani a sa­játosat, hiszen általánosságokkal érvelni ma már nagyon nehéz. A munkahely, a család- alapítás, a gyermekgondozás külön-külön is rengeteg tennivalót takar, s akkor még nem is beszéltünk a valami miatt hátrányos helyzetben lévő, tehát külön is segítségre szoruló fiatal nőkről. Benne lennénk tehát a feladatok sűrűjé­ben, ám térjünk vissza néhány percre a sze­mélyes dolgokhoz; hogyan lesz egy nyíregy­házi lányból a KISZ KB politikai munka­társa, a fiatal nők hivatott képviselője, szó­szólója. — Nem kell hosszú időt áttekinteni, leg­feljebb egy évtizedet, vagy még annyit sem — mosolyodik el, hogy ilyen fiatalon is a múltat firtatjuk. — A Nyíregyházi Konzerv­gyár volt az első munkahelyem, a laborba kerültem, amikor a debreceni vegyipari tech­nikumban végeztem. Mindig szerettem a fi­atalok társaságát, így aztán az első napoktól kezdve ott voltam a KISZ-rendezvényeken, vállaltam és kaptam is különböző feladato­kat, amelyek egyre gyarapodtak; a KISZ- bizottság titkárának választottak, tgy kerül­tem a KISZ KB iskolájára, ahol sok, hoz­zám hasonló fiatallal tanultunk együtt. Köz­tük volt a budapesti Pathó Gábor is, a ké­sőbbi férjem ... — ... akit követett az ifjú feleség... — Végül is lehet pokig úgy tűnt, a férjem jön Buda­pestről dolgozni Nyíregyházára, konkrét megbeszélések is voltak. Ám az ígére­tek nem váltak valóra és több havi „távházasság” után mégis a Pestre költözés mellett döntöttünk; üzemvezető-helyettes let­tem a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál. Ez 1977-ben történt, s korántsem olyan egy­szerűen, mint ahogy így utólag egy bőví­tett mondatban elmondja az ember. Fejest ugrani az ismeretlenbe, hiszen nekem Nyír­egyházán élnek a szüleim, barátaim, kollé­gáim, minden ide kötött. A férjem, az ő csa­ládja, ismerősei vigasztaltak, hogy azért Pes­ten is lehet élni... — Üjra a KISZ segített, amely nagyon jó közösség volt a sütőiparnál, viszonylag ha­mar megválasztottak szervező titkárnak, így aztán hirtelen bőven lett teendőm a munka mellett is. Kedvezően alakultak a dolgok a családban, mert elég hamar kiutaltak egy garzont az albérlők házában, s vele egy ígé­ret járt: ha kellőképpen takarékoskodunk, kapunk egy OTP-lakásvásárlási lehetősé­get ... Évekig minden nélkülözhető forint a takarékba ment, de megérte, mert megvet­tük a lakást, azóta be is rendeztük — bár sokáig lesz még helye egy-egy szép darab­nak ... — Már éppen „megmelegedtem” a sütő­iparnál, kezdtem jól érezni magam, amikor meghívtak a KISZ Budapesti Bizottságára, az ifjúmunkásosztályra. Itt dolgoztam öt évig, voltam osztályvezető-helyettes, az ifjú­munkástanács titkára, pártvezetőségi titkár, elkezdtem tanulni a főiskolán, (amit most fejezek be), megismertem a kerületeket, a nagyüzemeket. És az idén tavasszal kaptam a feladatot, amely a KISZ KB szervezési osztályára szólított, ezúttal itt kezdődik a munka neheze. A i... Iw.»» Persze nem ismeret­tenmvaioKlenek Vajas Éva szá_ mára, hiszen éppen azt kell intéznie, képvi­selnie, amit korábban munkahelyi KISZ-ve- zetőként maga is kért a várostól, megyétől. Munkája van bőven, ezt mutatja a tele nap­tár, s a beszélgetés közben is érkező szá­mos telefon, üzenet. — Az alap a tájékozottság, a tudás, a ta­nulás — fejtegeti Vajas Éva. — Tulajdon­képpen e köré csoportosítható nagyon sok minden, ami a Fiatal Nők Tanácsának ér­deklődésével is összefügg. Amikor ide ke­rültem, igyekeztem megismerni elődeim, s a tanács korábbi munkáját. A hetvenes évek elején, az ifjúságpolitikai és a nőpoli­tikái határozat megvalósításának segítésére alakult meg a 25 fős testület, főként a KISZ KB tagjaiból. Javaslattevő, véleményező, kezdeményező szerepe van mindabban, ami a fiatal nőket érinti. Nagyon sok határozat- tervezetet kapunk meg a különböző főha­tóságoktól, társadalmi szervezetektől, s jól­esik, ha a kész határozatban a mi vélemé­nyünket is viszontlátjuk. — Amiért a tájékozottságot, tudást emlí­tettem, mint az egyik legfontosabbat, annak célszerű oka van. Ahhoz, hogy egy fiatal leány jól döntsön, amikor például tovább­tanulásról, elhelyezkedésről van szó, először is a lehetőségeket kell ismerni. Azt tapasz­taljuk, hogy a döntéskor nagyon sokan nem gondolják át annak következményeit. Sok­szor egy aznap látott, hallott hirdetés is döntő lehet, mert éppen az adta a legtöbb információt. Ha ilyesmi kerül szóba, mi a képzés, az átképzés, több szakma, több te­rületen hasznosítható szakismeret, tovább­tanulás mellett tesszük le a voksot, és pró­bálunk valamit elvenni a „divatos szak­mák” hatásából. Persze ez rendkívül nehéz — derül ki, még mielőtt a gondok mélyére ásnánk. — Sajnos, a KISZ tá­jékoztatása is gyakran éppen azokhoz nem jut el, akiknek legnagyobb szük­sége lenne arra. Az alaposabb felmérések­ből az is kiderült, hogy például a fiatal házasok többsége nem is tudja, milyen le­hetőségei vannak a lakásszerzésben, hite­lekben, kedvezményekben, lépcsőzetes la­káshoz jutásban. De ha a családi életre tör­ténő felkészítést vesszük nagyító alá, sok­szor az derül ki, hogy az idősebb generá­ció manapság nagyon kevés ismeretet ad át módszeresen a fiatalabbaknak olyan egy­szerű dolgokról, mint a pénz beosztása, a főzés; de még a gombvarrást is inkább az iskolában tanulják meg — főként a városi családok gyermekei. Nem hanyagság, rossz- indulat ez az idősebbek részéről, csakhogy a rohanó világban sokan azt gondolják: természetes, az ilyesmit mindenki tudja, nem kell foglalkozni vele. — Éppen ezért foglalkoztat bennünket az ilyen apróságnak tűnő kérdés is — magya­rázza a Fiatal Nők Tanácsának titkára. — Van egy sereg ötletünk. Szeretnénk példá­ul a gyesen lévő kismamáknak több lehe­tőséget felkutatni, hogy a gyermeknevelés mellett még szerezhessenek valami pluszt. Gondolunk tanulásra, munkára. Most pró­bálunk javaslatokat kidolgozni a gimnáziu­mot végzett lányoknak, akik közül nagyon sokan nehezen tudnak most elhelyezkedni. Peregnek a példák, szinte az élet minden területéről. Vajon hogyan szűri, alakítja ezeket a Fiatal Nők Tanácsa, s hol tud ten­ni a javaslatok hasznosításáért? — Vannak hosszabb távú céljaink és egy sereg napi feladat. Készítünk egy-egy réte­get, csoportot reprezentáló elemzéseket, s azokat megvitatás után elküldjük az illeté­keseknek. Sok olyan fórumra megyünk el, ahol személyesen is kifejthetjük a fiatal nő­ket érintő elképzeléseinket. Ilyen például a Népfront Országos Tanácsa mellett működő családvédelmi tanács, a Magyar Család és Nővédelmi Tudományos Társaság, amelynek elnökségi tagja vagyok, de rendszeresen meghívnak a Fiatal Nők Tanácsa képvisele­tében a nőtanács üléseire. — Most is számos S“ például az egyik a gyermeknevelést segí­tő pénzek jobb elosztását ajánlja, a má­sik a családgondozói hálózathoz ad öt­leteket. Szeretnénk a munkásszálláson élő nőknek is több segítséget adni'. A részmunkaidős foglalkoztatástól a mi szempontunkból is sokat várunk. És per­sze kutatjuk, hogyan lehetne többet ten­ni helyi szinten, hiszen a mi véleményünk, javaslatunk csak akkor ér valamit, ha hely-, ben, az üzemekben eljut azokhoz, akiknek az segít: a fiatalokhoz, a fiatal lányokhoz, asszonyokhoz, köztük a szabolcsiakhoz, a nyíregyháziakhoz, akiktől azért nem sza­kadtam el teljesen. Ha tehetem, minden hó­napban otthon vagyok a szüleimnél, s a nem is oly régen még munkatársaim, barátaim körében. Marik Sándor írók, művek, adaptációk A világ filmtermésében sorra-rendre találunk irodal­mi adaptációkat. Hisz a ma­radandó művek a későbbi korokhoz, nemzedékekhez is szólnak, s más-más meg­közelítésben mindig újat és másként tudnak mondani ve­lük és általuk a filmrende­zők. Ez év utolsó hónapjai­nak filmprogramja feltűnően sok irodalmi adaptációt tar­talmaz, a világ különböző részein készült alkotásokat, amelyek között — érdekes módon — több olyan szere­pel, amelyben egyik ország, nép, írójának alkotását más ország filmművészete vitte vászonra. Nem először —■ és valószí- nőleg nem utoljára — került a kamerák elé Jack London A vadon hívása című regé­nye. Ezúttal angol produkció­ban készült A vadon szava, Ken Annakin rendezésében, nem kisebb világsztárral a főszerepben, mint az ameri­kai Charlton Heston. A mű­vész október 4-én múlt 60 éves, és klasszikus szerepek­kel lett világhírű: Julius Cae­sar, A tízparancsolat, Ben Húr. Partnerei, a Sztrogoff Mihály-sorozatból jól ismert Raimund Harmstorf és a szép Michele Mercier. Luigi Pirandello A sorrend című elbeszéléséből Tonino Cervi forgatott olasz filmbo­hózatot, Vittorio Gassman- nal a főszerepben. Altatódal a nászágyon címmel játsszák a magyar mozik. A Vassza című díjnyertes szovjet filmet Gorkij Vassza A Twist Oliver Faginje: George C. Scott. Zseleznova című drámájából adaptálta Gleb Panfilov. In­na Csurikova, Vagyim Med- vegyev és Valentyina Tye- licskina alakítja a főszerepe­ket. Ugyancsak szovjet rende­ző, Szergej Bondarcsuk for­gatta John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című könyvéből a Vörös ha­rangokat, amelyet már bemu­tattak a magyar mozik. Foly­tatása Láttam az új világ születését címmel most kerül közönségünk elé. A nemzet­közi szereplőgárda élén Fran­co Nero és Sydny Rome áll. Charlton Heston a nálunk is játszott A majmok bolygója című filmben. Charles Dickens Twist Oli­vérje sem először került a filmvászonra. Több évvel ez­előtt sikerrel mutatták be nálunk is musicalváltozatát. A legújabb angol feldolgo­zás rendezője Clive Donner, Fagin alakítója ezúttal Ge­orge C. Scott. A Naplemente című jugo­szláv társadalmi drámát Gi- on Nándor regénye nyomán Vicsek Károly rendezte, a főszerepeket Nikola Simie és Milan Gútovic játssza. A Seapin furfangjai című Moliére-adaptáció érdekes­sége, hogy rendezője és fő­szereplője egyszemélyben Ro­ger Coggio. George Simenon A bérlő című regénye nyomán készí­tette Észak csillaga című filmjét Pierre Granier-Defer­re. A bűnügyi film Az egyip­tomi utas címet kapta a magyar keresztségben. Fő­szereplője Simone Signorét, Philippe Noiret és Fanny Cannecon. Még nincs egy éve, hogy megjelent nálunk a könyvpi­acon a Lady Chatterley sze­retője. Hamarosan szétkap­kodták. Bizonyára a filmvál­tozat is kapós lesz. D. H. Lawrence regényének film- változatát Just Jaeckin ren­dezte francia—angol közös produkcióban. A főszerepeket Sylvia Kristel, Shane Briant és Nicholas Clay játssza. Turgenyev elbeszélése nyo­mán forgatta Roman Bálá­ján a Magányos farkas című filmet, amelynek egyik fősze­repét a filmből és magyaror­szági vendégszereplésekből jól ismert Oleg Tabakov ala­kítja. Egy másik orosz klasz- szikus műből, Lev Tolsztoj A pénz című elbeszéléséből is film készült, francia stúdió­ban. Robert Bresson forgatta, főszereplői: Christian Patey, Sylvie van den Elsen. (erdős) Kedves Lukács 1911. május 18-án, éjjel fél ti­zenkettő táján a Margit-hídról a Dunába vetette magát egy fia­tal lány. Kilétéről beszámoltak a lapok, s utóbb részletesen ismer­tették az öngyilkosság körülmé­nyeit is. De azt, Hogy Seidler Irma miért vetett önkezével vé­get életének, csak kevesen sej­tették, tettének igazi indító okai lényegében legközelebbi barátai előtt is rejtve maradtak. Nagy András Kedves Lukács című könyvében megkísérli fel­tárni azokat az eseményeket, érzelmi rezdüléseket, amelyek Seidler Irma halálát közvetve előidézték. A helyét kereső, a festészettel barátkozó lány éle­tének fontos időszaka az a né­hány esztendő, amelyet Lukács György, a pályáján éppen elin­duló filozófus, esztéta közelében töltött. Irma már az első talál­kozáskor szerelemre lobbant, a fiatalember számára azonban egyelőre csak az volt a fontos, hogy végre van egy olyan kap­csolata, amelyben intellektus áll szemben intellektussal. Lukács többre tartotta a művet, s félt a boldogság pusztító hatásától. Énnekem csak szépek a dolgok és az emberek, az én életemnek csak a látás adatott meg, része nem lehet abban semminek, és az én életem nem lehet része soha semminek — fogalmazódik meg benne költészetté és filozó­fiává szűrten az a magatartás, amely kizárja az életből a hét­köznapi életet, azért, hogy a mű létrejöttét ne fenyegesse. Ebben a vonatkozásban Seidler Irma halála áldozat, annak bizonysá­ga, hogy valóban nem szabad letérni arról az útról, amelyet fiatalon választott magának. Nagy András, lezárva a ,»bűn­ügy” vizsgálatát, összefoglalóan a következőket írja: „De ebben a történetben megmutatkozott, hogy a bosszúszomjas élet meg tudja valósítani a vágyakat, a filozófia iszonyatosan érvénye­sülhet: a megköltött viszony pe­dig kiléphet az illúziók, az ön­célú poézis világából, s brutáli­san hatolhat az életbe.” Lukács György és Seidler Ir­ma szerelme nem teljesedhetett ki, a két egyéniség úgy haladt el egymás mellett, hogy nem ol­dódhattak fel egymásban, de Seidler Irma megtermékenyítő- leg hatott Lukácsra. Nagy András könyve amel­lett, hogy — végső soron — meg­rendítő dokumentuma ennek a nem hétköznapi kapcsolatnak, izgalmas képet rajzol a tizes évek szellemi mozgalmairól. Portrészerű képekben villan az olvasó elé Lesznai Anna, Balázs Béla alakja. Nagy András módszere az, hogy Lukács Naplójából, néhány más művéből, Balázs Béla, Lesz­nai Anna munkáiból, a külön­böző lapok közleményeiből, ko­rabeli filozófiai munkákból, il­letve a tizes évek áramlatait elemző mai alkotásokból és saját intuícióiból egységes élettörté­netet ötvözött össze. „A megköltött viszony életre kelti, lélekkel tölti meg, majd összeroppanni hagyja a múló álom kulisszáit, amiket azonban még felépíthetek, egy új álom­ban, egy új költészetben szóra bírhatok, retusálhatok, restau­rálhatok, és elmosódó képekkel babrálhatok, rekonstruálhatom a .bűnügyet’, magát — nem az evilági, vagy túlvilági igazság­szolgáltatás mániákusságával, pusztán azzal a gesztussal, hogy ennek a szerelmi történetnek a szereplőit sorsuk nyomába in­dítom” — írja Nagy András. Re­konstrukciós munkája, nem biz­tos, hogy megfelel a valóságnak, mégis hiteles, mert két pont kö­zött mindig számtalan pszicholó­giai kapcsolatot tudunk elkép­zelni. (Magvető, 1984) Nagy István Attila HM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents