Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-14 / 293. szám

1984. december 14. Kelet-Magyarország 3 Fúrógépgyár: Új üzem, automatika Két új szerelőüzemmel bővül a nyírbátori Csepel Fúrógépgyár: már nagy szükség volt a szerelde bővítésére, s arra is, hogy az eddig szétszórt helye­ken működő acélszerkeze­ti lemezüzem egy helyre kerüljön. Az új üzemek előrelépést jelentenek a műszaki fejlettségben is. A 854 négyzetméter alapterületű csarnok fel­építéséhez hatmillió fo­rintja volt a nyírbátori gyárnak. A szocialista, brigádok felajánlásai, muníkaválMásai tették le­hetővé, hogy az értékes csarnok időben elkészül­jön. A kivitelezést a gyár dolgozói végezték, a ter­veket a NYfRBER készí­tette, amely szakértői fel­adatokat is ;ellát az épít­kezés idején. Magát az acélszerkezetet is a fúró- gépgyár dolgozói készítet­ték. Csak olyan munkára kértek fel külső szakem­bereket, amely más szak­ma, s elüt a gyár profil­jától. Ilyen volt például a tetőszigetelés. A befeje­zéshez, melynek dátumát december 20-ra tervezik — már csak 'az aljzatbe­ton készítése, s a fűtés beszerelése van hátra. Az új csarnok révén 109 embernek teremtenek korszerűbb munkakörül­ményeiket. Itt készülnek a szerszámgépek acélszerke­zetei, a különböző lemez- burkolatok. A jövő évben bővítik az üzem gépparkját is. A tervek szerint már janu­árban üzembe helyezik aat a lángvágó berende­zést, melyet az NSZK-ból vásárolnak, s melyhez számjegyvezérlésű számí­tóközpont lis tartozik. A gyár vezetőinek törekvé­se az, hogy a korszerű be­rendezés fél éven belül ne csak azokat a felada­tokat lássa el, melyeket a lángvágó ad, hanem egyéb feladatokat is. Cél az, hogy más műszaki doku­mentáció készítésében is részt vegyen a számító- központ. (k. é.) Á gazdaság csemetéi Három helyen nyitott no­vemberben faiskolai leraka- tot a Szatmárkert gyümölcs­termelési rendszer. Ezzel a mátészalkaiak, a fehérgyar­matiak és a csengeriek, vala­mint a környék kiskert-tu­lajdonosai helyben vásárol­hatják meg a gyümölcsfa­oltványokat, a szőlővessző­ket, dísznövényeket. Már az első napokban nagy sikere volt a lerakatoknak, s a téli kényszerpihenő után tavasz- szal ismét megkezdik az áru­sítást. VÁLTOZTATNI KELL CSENGÉDBEN Terítéken az alma Ki gondolt arra Csenger- ben az év eleji .tervezéskor, hogy másfélszer annyi alma lesz, mint amire számítottak. Bizony alaposan megizzad­tak, amíg a tizenegyezer- ötszáz tonna almát leszedték, biztos helyre szállították. A befejezés időpontja pedig november 29. Egy nappal de­cember előtt. A miértről faggattuk a főmérnököt, a főkönyvelőt és a főkertészt. Kötelezően nyolc tonna — A kezdetén minden ró­zsásnak tűnt — kezdi a be­szélgetést Apáti György fő- kertész. — Nálunk az a szo~ kás, hogy szeptember elejé­ig szedik a tagok a tsz al­máját, majd besegítenek a diákok. Közben elrendezzük a háztáji almát is, utána is­mét a közös jön. Nem volt probléma a szállítással, volt olyan nap, amikor tíz széles nyomtávú szovjet vasúti ko­csit raktunk meg. Aztán el­kezdett esni. A tervezettnek csak az ötödét tudták akkor leszed­ni, pedig november 10-re sze­rették volna elfelejteni az egész almát. A három hét csúszás így végig megma­radt. — Minden tagnak kötele­zően nyolc tonnát kellett szedni — folytatja Apáti György. — Ezt még megtol­dottak három tonnával, mert csak így láttuk biztosított­nak az almabetakarítást. Az­tán hátráltatott bennünket a vagonhiány, ez is lassította, sőt megállította a szedést. A hűtőtárolónkba beraktuk a kétezer tonnát, máshová nem tudtuk tenni. Ha pedig nem tudjuk szállítani, inkább ma­radjon a fán. „Sok az alma nekünk" Marasztal a sár. Vendé­get és almát egyaránt. Mert azt mondják Csengerben a Lenin Termelőszövetkezet vezetői, hogy a sár az egyik oka az almaszüret kései be­fejezésének. Pontosabban a szeptemberben lehullott 114 milliméter eső mélyein fel­áztatta a talajt, az őszi eső ezt csak tovább rontot­ta. Gép legyen a talpán, amelyik megbirkózik ilyen körülmények között. Augusztus: ekkor még minden lehetséges. Termésbecslés a csengeri Lenin Tsz-ben. Az biztos, jobb helye van az almának a fán, mint vaj lahol a kertben ládába cso­magolva. Viszont ahol any- nyi alma volt, mint Csenger­ben ... — Sok ez az alma nekünk — mondja határozottan Vég ft János főmérnök. — A ter­mőterületünk 402 hektár, ebből jövőre ötven hektárt kivágunk. Magas törzsű, ré­gi telepítésű, gazdaságtalan ültetvény. Viszont nem lesz kevesebb a termés, hiszen a fiatal ültetvények most for­dulnak termőre, s ahonnan most egy tonnát szedtünk, esetleg egy év múlva tíz tonnát kell ládába rakni. — Akkor mi a teendő? — Mindenképpen változ­tatásra van szükség — szól ismét a főkertész. — Első­sorban a tagok érdekeltségét fokozzuk, ebben látjuk a jö­vőt. IKARUS-ALKATRÉSZ IBRÄNYBÖL. A közeljövőben az ib- rányi Rákóczi Termelőszövetkezet melléküzemében megkez­dik az Ikarus autóbuszok légrugógyártását. Ehhez állították be az elektromos hőkemencét, melynek segítségével 750 fo­kon kezelik az alkatrészt. A képen: Tárcsái Győző a kemen­ce indítását készíti elő. (Elek Emil felvétele) Persze nem lehet egysze­rűen. egyik évről a másikra megszabadulni az almától. Erről nincs is szó Csenger­ben, nem is lehet. Osváth Elekné főkönyvelő mondja: — Nyereséges ágazat az alma. Az idén tízmillió fo­rint feletti eredményt vá­runk, s ennyi lesz a szövet­kezet nyeresége is. Ez azt je­lenti, amíg a többi ágazatok árbevétele éppen fedezi a termelési költségeket, addig csak az almára számítha­tunk. Az export átlag értéke­sítési ára megközelíti a hét forintot, az önköltség viszont nem éri el a négy ötvenet. Termelni kell az almát. De milyen áron? Ez a kérdés. Mert Csengerben, ha nagy termés van, november végén fejezik be a szedést. Így volt ez 1981-ben is. Így lesz a jövőben is? Nem kell mondani, amíg, a fán van az alma, nő. A mostani nagy termés ennek is kö­szönhető. Habár a szövetke­zetben úgy szervezték, hogy a végére a jeget kapott, ipa­ri minőségű almát hagyták. Ez némiképp segített a hely­zeten, hiszen a meghízott gyümölcsnek aligha van ex­portpiaca. Arról nem beszél­A z ember csak lót-fut a pénz után és nem marad ideje a leg­fontosabbra. El kell végre döntenem, hogy mi legyen a gyerekből: hol tanuljon tovább — tűnődött el a minap Kovács úr. Módsze­res ember lévén, hosszasan elgondolkodott a dolgon — 3-tól 4-ig —, mert a gye­rek jövője mindennél előbbre való. — Nézzük csak, hova le­hetne benyomni. A Bizony­lat Bonyolítónál, ahol osz­tályvezető vagyok — foly­tathatná ott, ahol én abba­hagyom. Lehetne főosztály- vezető ... Igen ám, de a fő­nöknek 4 gyereke vain és részükre le van foglalva ama íróasztal mind a négy oldala. — A Géza sógor vájár Tatabányán. Oda fel tud­nám vetetni, de olyan ne­héz munka és vézna a gye­rek ... — Igen fontosak az adottságok a pályaválasztás­nál. A mi Pubikánk szereti a társaságot. Már az ovi­ban is ő volt a központ, meg itthon is. Nem az a magában dolgozgató tudós­típus. Jó lenne katonatiszt­nek — az igazi közösségi munkahely ... Igen ám, de ve, hogy egy korán érkező fagy Véglegesen elintézi a gyümölcsöt. Alapozni a tagságra Nem Csenger az egyedüli termelőszövetkezet, ahol no­vember végén még volt gyü­mölcs a fákon. Viszont a háztáji kertekben november elején befejezték a szedést. Az sem volt kis mennyisé­gű, a tsz-en keresztül 3500 tonnát értékesítettek, s eb­ben nincsen benne az ott­maradt, amelyet most há­moznak a konzervgyáraknak. Arra sem lehet hivatkozni, hogy vagonhiány miatt nem tudtak szállítani. A megye más gazdaságai sem kaptak akkor több vasúti kocsit. Sok az alma Csengerben, amit a szövetkezet vezetői megfo­galmaztak. Nyereséget pedig csak ez az ágazat hoz, csi­nálni kell. Vajon meddig ér­demes és' milyen erőfeszíté­sek árán? Segítségre nem le­het mindig számítani, a diá­koknak tanulni is kell. A ka­tonáknak szintén van más dolguk is. Marad a tagság. Erre lehet alapozni. Sipos Béla rendetlen, mindig szétdo­bálja a játékait... Viszont az óvodában mindenkivel összeverekedett — tehát harcias — és ez fontos ka­tonai erény ... Igen ám, de jön a világbéke és az ut­cára kerülhet... — Nézzük tovább... Ez Egységet erősítő viták N em tudom mennyit bajlódhatott a nyolc­vankét esztendős, a múltból sokat látott szem­tanú, Garaly Józsi bácsi, míg sikerült ünneplős fe­ketét öltenie, s elcsoszogni fáradt lábaival Felsősimán a művelődési házba, hogy a taggyűlésen hallassa sza­vát. Ez az öregember szen­vedélytől izzó szavaival magával ragadó légkört te­remtett, szinte felvilla­nyozta a fiatalabbakat. Ért­hető is, hogy reménykedő szavakkal elsősorban a bé­ke fennmaradásának kilá­tásairól szólt egyszerűen, közérthetően. Hallgattam mértéktartó beszámolókat öt esztendő­ről és felelősségei szóló mun­kásfiatalokat. Hallhattam a kommunista mérnök fej­tegetéseit a nagy tisztaságú anyagokkal való sikeres kísérletekről a tiszavasvári Alkaloidában. Fejkendős parasztasszony a háztáji dohánytermesztés segítésé" nek fontosságát sürgette, munkásnő vitázott arról, va­jon minden segítséget meg­adnak-e a párt-, a gazdasá­gi és társadalmi szerveze­teink az üzemekben, a vállalatoknál a fiatalok ér­vényesüléséhez, előbbre ju­tásához? Irigylésre méltó történelmi példálózkodást említett a hagyományok tiszteletéről és megbecsülé­séről a nyíregyházi Ságvári Tsz-ben Gerhardt Istvánná. Több beszámoló taggyű­lésen voltam krónikás. Leg­alább harminc párttag, idősebb és fiatal, munkás, mérnök, s nem kevés pár- tonkívüli véleményét hall­gattam figyelemmel. Még­sem lenne helyes általáno­sítanom. Jelzéseik, szenvedélyes vagy éppen mértéktartó hangjuk, okos érveléseik, figyelmeztetéseik megszív­lelendők a következetesebb munkára. Bizonyára értet­ték, „fogták” is e jeleket, azok, akiknek ez kötelessé­gük. Varga Gábor az Alka­loidában például arra fi­gyelmeztetett, hogy a szel­lemi tartalékokat még job­ban mozgósítani kell a jö­vőben. Egyik termékükről szólt, amiben még sok a tőkés import. Ennek kivál­tása vagy csökkentése kí­ván szellemi befektetést. Ez­zel is csökkentve a termék önköltségét. Biztató, sikeres kísérletek­ről adott számot egy másik fiatal mérnök is. Seregi Mi­hály az egyik tsz pártszer­vezet tagja, a pártfegyelem lazulására figyelmeztetett. Kérte, következetesebben vonja felelősségre a mu­lasztókat a pártvezetőség. szélgetésből volt beírva az ellenőrzőbe. Igen ... azt nagyon tudja. Bármiről folyamatosan képes beszél­ni. Ami mines is úgy. Bár­milyen helyzetből kimagya­rázza magát. Amikor elcse­rélte a drága mecsbox autó­kat egy pakli szexkártyáért, Mi legyen a gyerek? a Pubi nagyon ügyes volt mindig. Biztos most is az. Bár ebben a rohanásban egyre ritkábban találkozom vele. Emlékszem, elsős ko­rában késsel képes volt ki­szedegetni a családi ma­lacperselyből a 10 forinto­sokat és elcükrozta. Ez nagy kézügyességre vall... Lehetne nőgyógyász, vagy komputerkezelő... — Viszont irtózik a vér­től és nem megy neki a számtan, amikor azt az ügyes kézét már nem tud­ja használni... Lássuk melyik tantárgy­ból ért el jó eredményt, milyen irányú az érdeklő­dése? ... Legtöbbször be­azt mondta: „Ne félj fa­tej, visszanyejem.” ... Szóval jó lenne szó­szólónak ... Legyen a gye­rek ügyvéd, az sokat keres és per mindig lesz, — Egy baj van, selypít egy kicsit a fiú — vagy legalábbis selypített, ami­kor legutóbb találkoztam vele ... Mi lesz, ha nevetsé­gessé válik ... — De mit is keresgélek én — döntöt­te el végül Kovács úr —, legyen régész. Mindig az szerettem volna lenni. — A gyerek valósítsa meg az apja álmát... Ásatásokat fog vezetni, megtalálja At­tila király sírját, híres em­ber lesz... Több helyen a felsőbb párt­szervek segítségét hiányol­ták. Ügy tűnik, mintha la­zultak volna a kapcsola­tok az első vonalban tevé­kenykedő pártszervezetek és a városi pártbizottságok között. Ez bizonyára nem általánosítható, de figyel­meztetés. Bár kétségtelen növekedett — s a jövőben még inkább növekszik — az alapszervezetek önálló­sága. Ám ez nem jelent­het lemondást segítésükről. Igényesebb, sokoldalúbb se­gítséget várnak. A beszámoló taggyűlések vitái tükrözték: ahol a pártvezetőség jó kapcsola­tot tartott a párttagsággal és környezetükkel, ahol érzékenyen reagáltak a gondokra, ott a politika mel­letti kiállás, a szenvedélyes vita, a jobbat akarás szán­déka volt érzékelhető. Nyo­ma sem volt a közömbösség­nek. Elsősorban talán azért, mert éppen az önállóság megnövekedése konkrét kérdések megvitatását kény­szerítette a pártszerveze­tekre, s így a taggyűlések napirendjére is. Ezt lehe­tett tapasztalni a Nyíregy­házi Konzervgyárban, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi üze­mében, a tiszavasvári Mun­ka, a csengeri Lenin, a nyír­bátori Üj Barázda Tsz-ben és nagyon sok más párt- szervezetünkben. Elsősorban nem. az ün­nepélyesség, hanem az eredmények szerény mér­legelése és a gondokból va­ló kiutat, módszerek, te­endők közös keresése jel­lemezte a felszólalásokat is. Hangzottak el okos javas­latok arra, hogyan lehetne még életszerűbb taggyűlé­seket szervezni, a párt­egységet erősíteni, a kö­telességüket elmulasztók­kal szemben fellépni. A pártmunkát megújító, a gazdasági munkát segítő módszerek sokaságát ösz- szegezhették a pártvezető­ségek. N agy felelősség hárul e viták kapcsán fel­színre került javas­latok hasznosításában az alapszervezetekre: vezetők­re és párttagokra egy­aránt. Előbbiekre, hogy minden kezdeményezésre, észrevételre reagáljanak, hasznosítsák azokat. A párttagságra meg azért, hogy kérje számon a jö­vőben is: mi történt a vi­tákban elhangzottakkal. Kölcsönös érvényesítésük­kel erősödhet a pártegység, a pártdemokrácia. Farkas Kálmán — Itt tessék aláírni — zökkentette ki a postás Kovács urat, ekkor a mélá- zásból — bírósági idézés. Az idézésben ez állt: „Felszólítom Kovács Pált, mint a Pál nevű — (az al­világban Pubika néven is­mert) vádlott apját, hogy a bírósági tárgyaláson — melyben gyermekét lopás, rablás és több rendbeli ne­mi érászaikkal vádolják — tanúként jelenjen meg.” Egy világ omlott össze Kovács úrban: — Hát mit tudok én erről mondani, én mindig csak a szépre ne­veltem. Érte dolgozom lár tástól vakulásig; mit tu­dom én, hogy közben hol csavarog — én régészt sze­rettem volna belőle ne­velni ... D e aztán lassan meg­nyugodott a szeren­csétlen apa, és tö­retlen optimizmussal meg­vigasztalta magát. — Ha ezer évig megvolt a föld alatt a kincs, azt a 4—5 évet még igazán megvár­hatja, és majd jön a fiam és kiássa ... Kulcsár Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents