Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
1984. december 13. Kelet-Magyarország 3 Új keresetszabályozási rendszer Olcsó-e a munkaerő? A TAPASZTALTABB TURISTÁK már jól tudják, hogy nagyon kockázatos vállalkozás összehasonlítani a „kinti” és az itthoni árakat és béreket, s még kockázatosabb aifféle magánárfolyam száimítgatás alapján eldönteni, hogy nálunk mennyire drága — vagy éppen túlságosan ol- csó-e — a munkaerő? E kérdésekhez sokkal bonyolultabb számításokkal lehet csak közelíteni, s még így is meg kell békülni a viszonylag nagy hibahatárokkal, a pontos eligazodást nehezítő tévedésekkel. Az egyes országokra jellemző fogyasztási szerkezet és árarányok ismeretében, valamiféle közös valutában kellene számolni, ami a jól képzett statisztikusok számára is annyira bonyolult feladat, hogy kénytelenek állandóan hangsúlyozni: számításaik eredményeit csakis becslésekként szabad kezelni. Mert igaz ugyan, hogy „kint” magasabb a bér és olcsóbb mondjuk a színes tv, vagy a kvarcóra, nálunk alacsonyabb a bér és olcsóbb, mondjuk, a lakbér..., no de ebből most miféle következtetés vonható le? Még a gyakorlott és edzett utazó is zavarba jön, ha a maga módján számolgat és hasonlítgat: többnyire elképedve tapasztalja, hogy „kint” bizonyos árukat elképesztően olcsón, más árukat viszont — a hazai gyakorlathoz képest — elképesztően drágán vásárolhat meg. A legtapasztaltabbak pedig már azt is tudják — vagy legalábbis sejtik _ —, hogy hibás az egész számítási alap. Zsákutcába vezet a bérek és az árak összehasonlítása akkor, ha megfeledkezünk annak vizsgálatáról, hogy a munkáltatók — az üzemek, a vállalatok — drágán vagy olcsón jut- nak-e a munkavállalóhoz? AKKOR MOST OLCSÓ, vagy kellőképpen drága a munkaerő Magyarországon? Nem olyan egyszerű a válasz. mert attól függ, hogy kiről, vagy miről van szó: a vállalatról, vagy általában a népgazdaságról. Mondhatjuk azt is, hogy nálunk az élőmunka viszonylag olcsó, mert az egy órára jutó munkaerőköltség mindössze 30—35 százaléka a nyugat-európai országok átlagának. (Ez sem biztos, mert nálunk egyelőre csak elvi döntés született a munkaerőköltségszámítás bevezetésére.) Annyit azért tudunk, hogy például tavaly 316 milliárd forint volt az anyagi ágakban működő vállalatok összes munkaerőköltsége. Ennek háromnegyede a bruttó munkajövedelem; alig egynegyede a béreket terhelő adó, a további néhány százalék pedig szociális jellegű költség. Ez így nem látszik túlságosan magas munkaerő- költségnek. Csakhogy: miközben 1980 és 1983 között a munkajövedelem és a nyereségrészesedés összesen 16 százalékkal emelkedett, a bérek után fizetendő munkáltatói adók csaknem másfélszeresükre nőttek. Ez már nem lényegtelen drágulás. Vegyük ehhez még hozzá a munkaerőköltség további — és jórészt az állami költségvetést terhelő — összetevőit, és a végeredmény: a munkaerőköltségen belül több mint 28 százalék a szociális terhek aránya, s ez nagyjából egyezik a legfejlettebb ipari államok gyakorlatával. Magyarán és egyszerűen: a vállalatok számára, az adóterhek növelésével sem túl drága, a nemzetgazdaság számára pedig korántsem olcsó a munkaerő „ára”. A VÁLLALATI SZFÉRÁBAN MEGJELENŐ olcsó munkaerőnek — sok hátrány mellett — jól jövedelmező haszna is lehetne. De nincs, mert o munkaerő olcsósága nálunk nem versenytényező; az ebből adódó — mellesleg: nem könnyen kiaknázható — piaci előnyök számunkra elvesznek a rendkívül alacsony munkatermelékenység miatt. Ebből pedig az is következik, hogy a munkaerő-drágítás csakis olyan módszerekkel képzelhető el, amelyek révén a termelékenység is növelhető, vagy legalábbis a termelékenységnövelés serkenthető. Ellenkező esetben a munkaerő árának növelése a jelenleg sem túlságosan kedvező piaci pozíciónk további romlásához vezet, hisz a mainál drágább munkaerőt változatlanul alacsonyabb hatékonysággal foglalkoztatni — a lehető legrosszabb üzlet. Okkal feltételezhető, hogy a januártól érvényes új keresetszabályozási rendszer jócskán enyhíti majd a munkaerő ára és haszna körüli anomáliákat. Ha a vállalatok is úgy akarják. Mert e szabályozás összes — s máris nyilvánvaló — előnyei aligha érvényesíthetők a mozdíthatatlanul merev belső ösztönzési rendszerben. Ha a vállalatok nem szánják el magukat saját érdekeltségi rendszerük gyökeres átformálására, akkor számukra a munkaerő drágul ugyan — az általánosan érvényes szabályok értelmében — ám ebből senki semmit nem profitál, még az állami költségvetés sem. Ha viszont változik a vállalatok ösztönzési gyakorlata, akkor a drágábban kapott munkaerőt saját érdekeik miatt is okosabban, haszna sabban foglalkoztatják, s ez végül is nem mellőzhető nyereségnövelő tényező. A magasabb nyereségből pedig — s ez a keresetszabályozás lényegéből és logikájából következik — magasabb bérek és keresetek fizethetők. A TURISTAMENTALI TÄSON ALAPULÓ számít- gatásokkal persze még így sem lehet megbízható értékítélethez jutni, ám ha valaki mégis makacsul így számolgat, akkor soha ne felejtse el megnézni, hogy a magyarországi munkatermelékenység hányadré sze a gazdaságilag fejlett országokénak. Jelenleg alig a fele, esetenként még annyi se. Vértes Csaba Negyedmillió láda A Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárában ebben az esztendőben 82 ezer férfiöltönyt és közel 25 ezer női kosztümöt varrtak szovjet exportra. Képünkön: szállításhoz készítik a kosztümöket. (Császár Csaba felvétele) teljesítették vállalásaikat Sztár marad a Szatmár Eddig negyedmillió Szatmár ládagarnitúrát készítettek a mátészalkai Szamos menti Állami Tangazdaság csengeri ládaüzemében. A szegezést hetven bedolgozó végzi a lakásán, s az így elkészített göngyöleg elegendő volt a Csengerből Szovjetunióba exportált alma szállítására, sőt a gazdaság más területeire is jutott belőle. Év végéig még húszezer Szatmár ládához elegendő ládaelemet fűrészelnek a gazdaság erdejében kitermelt fából. Reálisan mérlegeltek-e a Szatmár Bútorgyár szocialista brigádjai? Megfontoltan tették-e csaknem fél évvel ezelőtt pótvállalásaikat? Ha igen, áltták-e szavukat? Több nyereség Kertész István igazgatóhelyettes: — Gyárunk az utóbbi időszak legjobb esztendejét zárja. Ez azt is jelenti, hogy a szocialista brigádvezetők reálisan mérlegeltek. A 15 milliós többlettermelést túlteljesítettük, megközelítjük a 20 milliót. Ez azt is -jelenti, hogy másfél millió többletnyereség is lesz. Mi a titok nyitja? Erről kérdeztünk dolgozót, vezetőt. (A Szatmár Bútorgyár sikerterméke a Brügg. Üj gyártmánycsalád, NSZK megrendelésre készül. Ebédlőszekrények, komódok, tálalók, tölgyfából.) Kállai Károlyné és brigádja e termékek mesterei. — Voltak olyan napok, amikor délután fél 3-kor hazamentünk, de csak azért, hogy bejelentsük: jövünk vissza, mert a kamion nem állhat, annak menni kell! Nem mondta nekünk senki, hogy ezt csinálni kell. Éreztük, ha nem túlórázunk, baj lehet. Végül is helytállt a brigád. A vállalásokat teljesítettük és egy kis szériapénz is mindig jutott. Fő helyen a minőség Pető Tibor beosztása exportmenedzser. — Főleg a minőségre vigyáztunk. A mennyiség sem volt mellékes, mert a 2,5 milliós felajánlás teljesítéséért rengeteget kellett dolgozni Igaz, beszereztünk a gyártáshoz kisgépeket, sok ésszerűsítést és újítást is alkalmaztunk. Elég nehéz volt a tölgyfa fűrészáru beszerzése és a megmunkálása is. De valamelyest javult a szárítókapacitás is, összejött minden. Mező Istvánná az Ifjúsági szocialista brigád vezetője: — A mi brigádunk is a tőkés export teljesítését vállalta. Elsősorban a furnérok kikészítését, jó minőségben. Ezt tölgyfából nagyon nehéz megcsinálni, de sikerült, nem volt minőségi kifogás. Természetesen segített a szériapénz is, amit kaptunk. — Én a titkot az emberekben látom, ök fejtették meg — összegez a fiatal igazgató- helyettes. Igaz, hogy a progEz év július 6-án lapunkban Munkavállalások Mátészalkán címmel jelent meg riport, amelyben egyebek között a következőket írtuk: „Reális mérlegelés, józan megfontolás és lelkesedés jellemezte azt a tanácskozást, amelyen a Szatmár Bútorgyár 52 szocialista brigádvezetője vállalta: csatlakoznak felszabadulásunk 40. évfordulója és az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyhez és pótvállalásokat tesznek.” Eszerint főleg a minőség javításával és az export növelésével 15—20 millió többlettermelést érnek el a tervezetten felül. Ez másfél millió többletnyereséget eredményez a vállalat kollektívájának. ramozást megváltoztattuk, a széria-összetételeket szintén. Ezekkel időt nyertünk, és megnőtt a termelékenységünk. Csakhogy mindehhez emberek kellettek, akik megértették mit, miért kell úgy csinálni. Űj megoldásokon is gondolkoztak. Közben nem feledkeztek meg az új munkások betanításáról sem. No és az sem volt mellékes, hogy némileg javult a termelés kiszolgálása. Nagy gondunk most is az anyagellátás vállalaton belüli szervezése. Sokat nyomott a latban az anyagi ösztönzés. A második fél évben a Szatmár Bútorgyárban a minőségért 1 milliót, mozgóbérre ugyancsak ennyit osztottak ki. Elsősorban a szocialista munkaversenyben tisztességgel helytállt szocialista brigádok, dolgozók kapták. Keresett termékek Sztár-e még a Szatmár? Kedvelik-e még Antóniáját, Anitáját? Népszerű-e a Má- té-sor, sláger-e a Brügg az NSZK-ban? Kertész István igazgatóhelyettes így válaszolt: — Keresett termékek lesznek 1985-ben is a Szatmár Bútorgyár termékei. Teljes jövő évi termelésünkre megkötöttük már a szerződést. Belföldre 500 millió értékben gyártunk bútorokat, az NSZK és Ausztria megrendelésére 50 millióért, s 20 milliós a szocialista exportunk. 1985- ben az egész éves termelésünk 570 millió, vagyis 6 százalékkal több, mint az idén volt. Ez egyértelműen bizonyítja: sztár marad a Szatmár. Farkas Kálmán Együttműködő szövetkezetek Cipő a tsz-bőS Cipőfelsőrész termelőszövetkezetekből. Nem tévedés, valóban készítenek felsőrészeket három megyei szövetkezetben. valamint szerződést kötött a Rakamazi Cipőipari Szövetkezet Hajdú meg Borsod megyei gazdaságokkal is. Az előzmény: a munkaigényes termékek felé tolódott a piac igénye. Ez azt eredményezte, hogy Raka- mazon felsőrészhiánnyal küszködött a cipőipari szövetkezet, a saját tüzödei részlege már nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért léptek egyet. Elsőként a nyírteleki Dózsa Termelőszövetkezettel kötöttek szerződést cipőfelsőrész készítésére. Négy éve, hogy az első gépeket átadták, azóta a termelőszövetkezet már újakat vásárolt. Ra- mocsaházán két esztendeje készült el az első felsőrész. Ott ma már saját szalaggal, gépekkel rendelkezik a termelőszövetkezet. Sőt nemcsak összeállítják, hanem szabják is az anyagot. így Rakamazról alap- és kellékanyagokat szállítanak a nyírségi szövetkezetbe és készterméket kapnak. Csakúgy, mint a rakamazi termelőszövetkezettől, ahol az idén kezdték meg a munkát. Ramocsaházán mindemellett felhasználják a hulládék- anyagokat is szandálok gyártására. A megyén kívül tüzödei melléküzemágat létesítőt a sajóhídvégi termelőszövetkezet is a rakamaziak segítségével. A konyári szövetkezet is szállít a cipőipari szövetkezetnek felsőrészt, valamint most folynak a tárgyalások a Rakamaztól tizenkét kilométerre fekvő be- kecsi gazdasággal. Jó ez a kapcsolat Raka- miaznak és a termelőszövetkezeteknek egyaránt. Az idén negyedmíiHó' pár felsőrészt készítenek a tsz-üze- mekben, s ez pontosan negyede a cipőipari szövetkezet szükségletének. Vagyis a termelési kapacitásukat így teljesen kihasználhatják, ugyanakkor a termelőszövetkezetek biztosítják az állandó munkát tagjaiknak. Igaz ugyan, hogy a szerződések értelmében az őszi csúcs idején az üzemben dolgozók is mezőgazdasági munkát végeznek, a csizma gyártási szezonja egybeesik az almaszedéssel, viszont kölcsönös munkaszervezéssel áthidalják ezt az időszakot, »' • /.* (s. b.) w-s 1 még Tarcali Zsigmond Ti Ököritófülpösön. Reszelésen kemény torokhangján, most éppen azt magyarázza: tavaly beteg volt, operálták, de kedve a régi. Nemkülönben ilyen Fórizs Miklós is. Tisztaberek hogyan is lenne meg nélküle? Történeteit, anekdotáit jó kedvében úgy szórja széjjel, hogy kacag körülötte a világ. Miért is ne! Hiszen ettől jó, ettől szép ez az élet, ettőJL fennkölt és tiszteletre méltó minden találkozás. Mint ez is. Termelőszövetkezeti elnökök, nyugdíjas gazdák örülnek egymásnak, vannak vagy százan. Ez a nap az övék. A kálló- semjéni Üj Élet Termelőszövetkezet a házigazda. A program a szokásos. Makrai László, a szövetség titkára beszél a jelen idő gazdálkodásáról, majd Mészáros János a semjéni elnök mond tsz-ismertetőt. Kint az üzemben, a majorlátogatáson aztán ki-ki azt lát meg, amit akar, úgy mond véleményt, ahogyan jólesik. A nagy szerelőcsarnokban a volt szatmári és belső szabolcsi elnök egymáshoz így beszél: — Amikor volt már any- nyi pénzünk, hogy egy traktort vegyünk, én bizony rábeszéltem a tagságot, hogy az lánctalpas legyen. Tudod-e miért? — Miért? — Hogy az csak szántson. Hogy kövesúton ne járhasson, mert ha gumikerekű traktort veszünk, akkor feszt veszekszünk azon, hogy szántson, vagy szállítson a traktor ... Nyugdíjasok Másik két ember azon vitázik, ki mit tart többre. Mert jó, legyen melléküzem- ág, de mégiscsak szebben mutat faluhelyen száz hektár búza, mint egy műanyagüzem. Igaz, ami igaz, a kál- lósemjéniek búzája valóban jól mutat. Kellően zöld és bokros, egyenes sorú az őszi vetés, de hát 30—40 asszonynak hideg őszön, kemény télben is munka kell. Szóval a nyugdíjas tsz-el- nökök beszélgettek, nézelődtek. A varrodában rácsodálkoztak az exportra készülő műbőr zakókra, majd a múltnál is ősibb időket idéző parasztházakban sokon erőt vett a nosztalgia. Csikós tűzhely, vajköpülő, rocska, pászkasütő, a fonás-szövés eszközei ébresztettek emlékeket. — Mi ez? — kérdezte Mester Ferenc a mellette állótól és egy vasat mutatott. — Ökörpatkó. Én ne tudnám a cselédkoromból... ökör és kombájn. Jó párhuzam lenne, de nem volt erről szó. Terített asztalra tették a hortobágyi húsos palacsintát, a csigalevest, a sült húst és ezek után Mik- lóssy Ferenc, (az egykori Szennyespusztán —, ma Szabadságtelep — volt tsz- elnök) felidézett egy régi emléket. — Itt, ebben a községben jártam egy időben. Többen voltunk a kastélyban, szalmán háltunk és én nem mertem elaludni. Tsz-t szerveztünk és ránkverték az ablakot. Azt kiabálták: nekünk nem kell csajkarendszer. Nem is lett. Igazán örülök ennek, meg a szemléletváltozásnak. Mert megvallom, én soha sem hittem, hogy egyszer majd itt, ebben a községben ilyen gazdaságot látok, ilyen ebédet eszek... E ltelt egy nap. Egy évvel öregbedett egy szép hagyomány, az hogy évente egyszer a nyugdíjas termelőszövetkezeti elnökök találkoznak. Hármat közülük most kitüntettek. Bodnár Gyula nagycserkeszi, Mészáros Sándor kállósem- jéni és Varga Sándor biri volt elnökök kapták az elismerést. Vitték oda, ahol szántott és szánt az eke. De a kettő között nagy a különbség. már Seres Ernő
