Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-13 / 266. szám

1984. november 13. Kelet-Magyarország 3 ifjúságunk helyzete, szerepe napjainkban A közelmúltban munkalátogatáson Nyíregyházán járt Fejti György, az MSZMP KB tag­ja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára. Ennek keretében aktívaülésen idősze­rű ifjúságpolitikai témákról tartott tájékoztatót, melyből most részleteket közlünk. Hangsúlyozta: növekvő ér­deklődés tapasztalható nap­jainkban mind nemzetközi­leg, mind hazailag az ifjúság és az ifjúságpolitika iránt. Részletesen szólt azokról a nemzetközi fejleményekről, amelyek világszerte motivál­ják az ifjúság életét. El­mondta: szaporodtak itthon is gondjaink, hiszen mérsék­lődött a gazdasági növeke­dés, ennek hatása az ifjúsá­got az átlagosnál érzéke­nyebben érinti. Többek kö­zött egyes csoportok helyze­te relatíve romlott, nehezeb­bé vált a reális szükségletek kielégítése, fokozódott a po­litikai érzékenység. Igen fon­tos ugyanakkor, hogy a párt a meglévő nehézségekre nem a politika megmereve­désével válaszol, hanem ke­resi politikánk megújításá­nak lehetőségeit minden té­ren. Ebbe illeszkedik az if­júságpolitika újragondolása is. Pártunk az ifjúság hely­zetét, a fiatalok megítélését szélesebb társadalmi össze­függésekbe ágyazva vizsgál­ja és mentes a leegyszerűsí­tésektől. Az ifjúságpolitikai állásfoglalás bizalmat, türel­met és megértést tükröz, ki­fejezésre juttatja, hogy a párt épít és számít az ifjú­ságra, patmemek, szövetsé­gesnek tekinti, ugyanakkor „nem udvarol” fiataloknak, nem keres olcsó népszerűsé­get és nem kelt hamis illú­ziókat. Ehelyett világossá te­szi, hogy a fiataloknak ön­maguknak is többet kell vállalniuk és nagyobb fele­lősséget kell tanúsítaniuk sa­ját sorsukért, a szocializmu- sért. A továbbiakban a KISZ KB első titkára arra a kér­désre igyekezett választ adni, hogy milyen is napjainkban az ifjúság. Elmondta: eré­nyeik és hibáik egyaránt alapvető társadalmi termé­szetűek. Az ifjúság sohasem csak tükörképe, kicsinyített mása a társadalomnak, hi­szen mások az alapélményéi, kevesebb társadalmi tapasz- ■talaítal rendelkezik. Ugyan­akkor nagyobb a fogékony­sága a kor problémái és a távlatok iránt, s ez a régi tradíciók, normák újraérté­kelésével párosul, önálló ar­culatra törekszik ifjúságunk, keresi saját generációs je­gyeit. Mindent egybevetve az ifjúság megítélésének sem lehet más a mércéje, mint az, hogy társadalmi csoport, s hogy miként vi­szonyul a világban és ha­zánkban végbemenő folya­matokhoz. Közelebbről: a fiatalok életvitele, társadalmi, gazda­sági, politikai aktivitása sok­féle és e különbségek az egyes ifjúsági rétegeken be­lül is számottevőek. Igaz ugyanakkor, hogy ifjúságunk döntő többsége elfogadja és támogatja társadalmi célja­inkat, helytáll a termelő- munkában, becsületesen ta­nul, megbecsüli, hogy tár­sadalmi biztonságban él. Je­lentős azoknak a fiatalok­nak a száma és hatása, akik elkötelezetten és felelősség­gel vállalnak szerepet a közéletben, akiknek jobbító szándékú kritikájuk áldozat- vállalással is párosul. Mind­emellett a növekvő igények kielégítésének nehezebbé vá­lása miatt ma gyakoribb a türelmetlenség, a kiábrán­dultság is, több a bizonyta­lanság, a zavar fejlődésünk ellentmondásainak megítélé­sében. Tény, hogy számos fiatal közömbös a társadalmi kérdések iránt. Nem kevés a felelőtlen, a könnyű élet, az igénytelen szórakozás felé forduló fiatal: növekedett az ifjúsági bűnözés, s termé­szetesen a fiatalok gondolko­dására, magatartására is hatnak a nemzetközi helyzet kedvezőtlen változásai. Ezt követően arról szólt Fejti György, milyen az ifjú­ság társadalmi helyzete, mi­lyen feladataink vannak a pályakezdés, a családalapítás feltételeinek javításában. Hangsúlyozta: az ifjúság helyzete összességében ja­vult, ugyanakkor az utóbbi másfél évtizedben a pálya­kezdő, családalapító fiata­lok jelentős csoportjainak helyzete relatíve romlott, nö­vekedtek a társadalmi esély- különbségek. Ilyen bonyo­lult helyzetben a párt fontos feladata, hogy reális, illúzi­óktól mentes, elfogadható perspektívát biztosítson a fiataloknak. E perspektíva főbb elemei között elmítette a nyílt, nyitott, demokrati­kus iskolarendszert, hangsú­lyozván: olyan iskola mellett vagyunk, amely megköveteli a fegyelmezett tanulmányi munkát, ugyanakkor lehető­séget ad az öntevékenységre. Fontos követelményként em­lítette a képzettségnek, a végzettségnek megfelelő munkát, a teljesítményekkel arányos bérezést, valamint a nagyobb vezetői mobilitást. Hangoztatta, hogy a tehet­séges, törekvő, elkötelezett fiatal szakemberek előreha­ladása lassú, anyagi és erköl­csi megbecsülése még min­dig nem kielégítő, csökken a vezetők között a fiatalok aránya. A perspektíva har­madik elemeként tette szó­vá, hogy javítani szükséges a gyermeknevelés társadalmi feltételeit. Ennek során szük­séges elérni, hogy mielőbb álljon meg a gyermekes csa­ládok jövedelmi helyzetének viszonylagos romlása. Leg­fontosabb elemként szólt a továbbiakban arról: meg kell teremteni annak feltételét, hogy a fiatalok reális egyéni erőfeszítés és takarékos élte- mód mellett egyre jobb la­káskörülmények közé jussa­nak. Ezután részletesen szólt az előadó arról, hogy a párt ifjúságpolitikájának egyik fontos új hangsúlya: növe­kedjék a fiatalok társadal­mi, gazdasági, politikai akti­vitása. Ezt indokolja, hogy az ifjúság lényegesen több­re képes annál, mint amit az élet minden területén ed­dig nyújtott. Olyan ifjúság- politikai gyakorlat felé kell irányt vennünk, amely na­gyobb teret biztosít az őszin­te meggyőző párbeszédnek, a személyes példamutatásnak, a fiatalok egyéni kezdemé­nyezéseinek, a megélt sike­reken és kudarcokon alapuló nevelésnek. Részletesen kitért az elő­adó azokra a gondokra, amely az ifjúság nevelése te­rén tapasztalható munka- megosztásban érzékelhető, majd a KISZ pártirányítá- sának néhány lényegesebb kérdéséről beszélt. A KISZ pártirányításának elvei tisz­tázottak — a gyakorlat azon­ban nem mentes a problé­máktól. Egyes helyeken ap­rólékosan beavatkoznak az ifjúsági szervezetek munká­jába, másutt viszont maguk­ra hagyják őket. Rendkívül fontos, hogy az if júság köré­ben végzett politikai munka során a kommunisták járja­nak élen, vállaljanak na­gyobb felelősséget a család­jukban, munkahelyükön, la­kóterületükön az ottlévő fia­talok neveléséért. A pártszerveknek és -szer­vezeteknek az eddiginél na- gyobb figyelmet kell fordí­tani az ifjúság élete iránt. Természetesen jelentős sze­rep hárul e téren a KISZ-re. Erről szólva Fejti György hangsúlyozta: a párt szüksé­gesnek tartja, hogy az ifjú­sági szövetség végezzen tu­datosabb politikai munkát, nagyobb szerepet kell vállal­ni a KISZ-nék a gazdaság és a társadalom előtt álló fel­adatok megoldásából; na­gyobb figyelmet és érzékeny­séget kell tanúsítania a tár­sadalom felismert, de állami eszközökkkel ma még csak korlátozottan megoldható gondjai iránt. Ez közelebb­ről azt is jelenti, hogy erő­síteni szükséges a KISZ sze­repét az érdekek feltárásá­ban és azok egyeztetésében. Ez feltételezi, hogy javuljon a KISZ réteg és korosztály szerint differenciált munká­ja. A jövőben is szüntelenül keresni kell a KISZ munka­stílusa javításának, a szer­vezeten belüli demokrácia további kibontakoztatásának módjait. Végül hangsúlyoz­ta: a párt ifjúságpolitikai határozata szellemében fia­talságunk is cselekvő része­se akar lenni a pártkong­resszust megelőző politikai élénkülésnek. A Taurusnak bizonyítani kellett... Bért hozó kísérlet A gumigyárban könnyű a rugalmas gumira gondolni. Arra, amelyik könnyedén ki­nyúlik, tovább ér bármi más­tól — csakhogy megijed az ember, hogy visszacsapódik, <s nem ér semmit az elért eredmény. Másokhoz mérten ez ötlik fel, amikor a bérek növekedését nézzük, hiszen az utóbbi három évben az országos átlagot jócskán meg­haladóan, tíz százalék körüli keresetnövekedéseket mutat­tak ki a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárá­ban. Ám ahogy minden ha­sonlat, ez is sántít, mert egy­általán nem kell attól félni, hogy alább adják, a terme­lés, az export a biztosíték, ami csakis jó minőséggel ér­hető el. — A Taurus az elsők kö­zött vállalkozott a kísérletre, amely az új bérezési módok kipróbálását jelentette — ad magyarázatot dr. Orosz Jó­zsef, a nyíregyházi gyár bér- és jövedelemgazdálkodási osztályvezetője. Megtakarításra ösztönzött Az 1982-ben kezdődött kí­sérlet a létszám megtakarítá­sára ösztönzött. Ezt a válla­lat szinte teljes egészében be­vezette a gyárakban is. Majd a tavaly folytatódott kísérlet­nél az erőforrás szerinti adó­zást vállalták. Lényege: nem az előző évben elért eredmé­nyek változásától függ az idei bérfejlesztési lehetőség (vagyis elmarad a sokat szi­dott bázisszemlélet), helyette a nyereség termelésétől, adó­viselési képességétől függ a bérek alakulása. S ami koc­kázat: amíg másutt az elért béreket nem lehet csökkente­ni, itt egy gyenge év után Figyelmet követel a felépítő­gép működtetése, amellyel az abroncs formáját alakítják ki. (Elek Emil felvétele) akár csökkenő jövedelmeket is mérhetnének. Mindez per­sze — a jó vállalati gazdál­kodás következtében — egy­általán nem következett be, hiszen tavaly is tíz százalék körül nőttek a keresetek, az idén, a szigorúbb feltételek mellett is elérik a nyolc szá­zalékot. — Én azt látom, legalább úgy élek, mint három évvel korábban, nekem nincs any- nyira panaszkodásra okom, mint más cégeknél hallom — foglalja össze tapasztalatait Márton Sándor, az abroncs­gyár-felépítő üzemében. Fizikailag sem könnyű, de a figyelmet, szakértelmet te­kintve sem egyszerű a felépí­tőgépeken folytatott munka. Itt javarészt exportra ter­melnek, s a felépítőn múlik először, milyén minőségű lesz a mezőgazdasági abroncs. — Ezért szeretnénk, ha a keresetekben nagyobb szere­pet kapna a minőségi bérezés — indokol Lengyel Lajos a felépítőüzem vezetője. Éppen most finomítottak az üzemben a bérezésen. Nem a kész vulkanizált abroncs után adják ezután a minősé­gi prémiumot, hanem a fel­építőgépről lekerültért, ami­ért közvetlenül a dolgozó fe­lel. így azt szeretnék elérni, hogy az eddigi ezer forintnál magasabb prémium helyett akár 1500—2500 forintot is kapjon az, aki jól dolgozik. Iz üzemre bízták — Az a jó, hogy az üzemre bízták, hogyan akarja a bért elosztani — vallja Lengyel Lajos. — A társadalmi szer­vekkel közösen alakítottuk ki a leghatékonyabb formát. Ugyanezt teszik a gyár ta ■ Ián legrégibb termelőegység; - ben, a hengerüzemben is, ahol az alapanyag, a gumi keverék készül. — Minden gépnek normá­ja van, mellette a technoló­gia betartása, a laborvizsgá­lat alapján fizetjük a minő­ségi bért. A legjobbak akár 5,50-es többletórabért is el­érhetnek — magyarázza Tóth Emil üzemvezető. Csakhogy ez figyelmet, a technológiai utasítás pontos megtartását követeli meg Ahogy az egyik gépnél Or bán József, az üzem régi munkása mondja: — Tudom, a minőséget csak ügy érhetem el, ha megtar­tom rendesen az időt. Var. köztünk olyan is, akit csak a kis gépre tesznek, aminél a keveréket szinte nem lehet el­rontani. De annál az órabér is jóval kevesebb. Ahhoz, hogy havonta ötezer fölött keressenek az ittdol- gozók, bizony az alapórabér mellett kell a 7—800 forintos minőségi prémium, az átlag­tól magasabb műszakpótlék is. S nem maradhat el az üzem vezetőinek a figyelme sem. — A technológus már más­nap értékeli, ki milyen szin­ten dolgozott — jellemzi Ko­vács György főművezető —. Csakis így, az azonnali visz- szajelzéssel tudunk hatni a minőségre. lói kell dolgozni Mindez a kísérleti bérezés nyelvének lefordítása üzemi körülmények közé. A gyár­ban ugyanis a belső érdekelt­ségi rendszert alakították úgy, hogy az eredményekben mutatkozzon meg a haszna. A négy legfontosabb tényező a nyereség növelése, a tőkés export fokozása, a termelé­kenység emelése és a negyed­éves termelési programok teljesítése. — Nem elég mondani, hogy jól kell dolgozni — erősíti meg újra dr. Orosz József. — A munkás érezze: ha ő jól dolgozik, eredményesen ter­mel az üzemé, akkor számít­hat a pénzre is. Ehhez pedig nincs „pofapénz”-jellegű ju­talom, hanem mérhető telje­sítmény, elismert minőség szükséges. S tegyük hozzá: ahhoz, hogy a Taurus a kísérleti bérezésben másoktól jobb eredményt ért el bizonyíta­nia kellett. A tőkéspiaci ver­seny körülményei között megmutatni versenyképes­ségét. Lányi Botond Mm icsoda munka ... Gya- iwrl lázat — fakad ki az újdonsült bérházlakó bárhol az országban a beköl­tözés másnapján, a takarítás­kor, iaz első ablaknyitáskor, az első fűtési napon, az első esőzéskor, az első csőtörés­kor, duguláskor, rövidzárlat­kor. A lakó bosszúsága pe­reskedésig fokozódik, amikor a garancia lejártakor is ma­gára marad a fenti problé­mákkal. Halljuk, hogy egyes háztetőkön facsemeték nőnek, más pincékben kacsafarm lé­tesíthető a feltörő talajvíz­ben; sok emeleti lakásban különös zamatot kap a Zöld- szilváni a falakon kivirágzó penészgombáktól. Nem ritka, hogy egy százlakásos ház lakói a garanciális kötele­zettségek és meghibásodá­sokból tízezer pontos észre­vételt állítanak össze, és ak­kor még ki sem derültek a rejtett hibák. Ezt kapóm a pénzemért?! Hát felháborító, amit ez az építőipar csinál! Ezt mondja a tanár, a szemetes, a pos­tás, vasutas, focista, hivatal­nok, orvos, a tsz-paraszt, az újságíró, a stb. Talán csak az építésben dolgozók nem mondják ki hangosan a ben­nük is felvetődő gondolato­kat. Micsoda munka ... már a második héten felvált a par­ketta f— réved el a tanár a katedrán és közben kicsen­getnek. A következő órára megint felad egy olyan anyagrészt, amit nem magya­rázott el. Micsoda munka... — zárt ablakon keresztül a huzat lengeti a függönyt — gondol haza a szemetes, munka köz­ben, és ez alatt kihagy egy lépcsőházat, mert nehezebben fordul ja konténer kereke. Micsoda munka ... állapít­ja meg a postás, amikor nem működik'd lift és*fe tértivevé- nyes levelet visszaviszi a köz­pontba — mintha nem lett volna otthon w címzett. Micsoda hangszigetelés for­golódik sziszegve a ixisutas, amikor az expressz 40 per­ces késése után végre fárad­tan el szeretne aludni otthon. Jól kiszúrták a szememet ezzel a lakással, szól a focis­ta, amikor eláll a meleg víz folyása a zuhanyozáskor. Pe­dig nagyon hiányzik neki a felüdülés — fáradt ember be­nyomását keltette már vasár­nap is a pályán. Üres kapu­ba sem tudta berúgni a lab­dát. Hogy kaphatott ez a lakás építési engedélyt — teszi fel a hivatalnok a kérdést, ami­kor nem tudja bevinni a kombinált szekrényt a szűk lépcsőházból a kisszobába. Pedig mennyit járt ezután a szekrény után munkaidőben, és hány aktát nem készített el emiatt a 30 napos határ­időre. Ez őrület... mérgelődik az orvos, amikor nem tudja a fáiba beverni a szöget, amire az új Szász Endre-porcelán­képet szeretné felakasztani. A képet hálapénz helyett kap­ta egy kedves betegétől, aki később sajnos belehalt a mű­tétbe, de úgyis menthetetlen volt már szegény. A rosseb egye meg: aki csinálta — káromkodik a tsz- paraszt —, amikor nem tudja bezárni az ajtót — pedig úgy sietne, hiszen így is két hetet késett a permetezéssel, és eközben a hernyók tönkretet­ték 10 holdon a teljes ká­posztatermést. Ami sok, az sok — ezt a céget úgy kipellengérezem egy gyilkos szatírában, hogy megemlegetik — fogadkozik az újságíró, miközben a tapé­táját lapozgatja a falon. Meg is írja a glosszát. Ve tévedésből nem a vétkes ki­vitelezőt tűzi tollhegyre, nem stimmel az utcanév, a ház­szám — csak a tapéta. És folytathatnám vég nél­kül a sort, mindenki azt bi­zonyítaná, hogy az építőipar­ral baj van.. Kulcsár Attila A nyírgelsei hűtőtárolóban tízezer tonna jó minőségű almát tárolnak. Naponta 1—2 vagon alma indul szovjet exportra (jávor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents