Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-09 / 263. szám
1984. november 9. Kelet-Magyarország 3 Szerkesztőségi kerekasztal az elbeszélgetésekről Hfitőtárolók, magyarázattal Erőforrásunk az őszinteség M ilyen kereskedő az, alki még a biztos üzletet is alig alkarja? Lehetséges, hogy becsapják egymást minisztériumok és kereskedelmi vállalatok? Avagy érdekellentétről beszéljünk, ami miatt fontos nemzetközi szerződések teljesítése kerül veszélybe? Előbb vegyünk néhány példát, kommentár nélkül : a csengeni Lenin Termelőszövetkezet tele rakta a kétezer tonnás hűtőtárolóját, a nagyhalászi ezertonnás tárolóban 700 tonna alma a szovjet • exportot várja, a vajai 13 ezer tonnás tároló szintén megtelt a helyi, nyírmadai, levelek! és baktalórántházi szövetkezetek almájával. A megyei Zöldért vállalatnak 42 ezer tonnás kapacitása van, de október végén mindössze 22 ezer tonna almát tároltak. A Hunga- rofruot tuzséri hűtőházában a bértárolás mellett alig 1073 tonna almát tettek el a majdani export számára a tízezer tonnás kapacitásból. Sorakoztassunk újabb példákat; Ramocsaházán a Csongrád megyei Zöldért tárgyalt, hogy burgonyát, almát vegyen. Az üzlet létrejött. Nyirmadáról Békés megyébe szállítottak közvetlenül, a kisvár- iái termelőszövetkezet budapesti üzletekbe szállít. Dicséretet érdemelnek, mert nem hagyják veszni a megtermelt értéket. Végül még egy információ ; az almaszezon kezdetén az egyik mezőV. ________________________________________ Lakatos Istvánt rengetegen ismerik Mátészalkán. Ügy is, mint a pályafenntartási főnökség volt vezetőjét, 1932 óta a körzeti üzemfőnökség vezetőhelyettesét, úgy is, mint 1968 óta a csomópont pártvezetőségének titkárát Sokan ismerik Mátészalkán túl is, elsősorban a volt munkatársak, akikkel dolgozott, de emlékeznek rá, mint a „nagy mátészalkai vasutascsapat” játékosára, az élvonalban is mérkőzéseket vezető labdarúgó-játékvezetőre. És akik ismerik, szeretik is — Hatvanéves vagyok. Mit jelent a sport, mit jelent a játék így együtt? A teljes életet, amire visszanézni is jó. Én még közvetlen a fel- szabadulás után kerültem ide Mátészalkára. Szatmárról, az ottani vasutascsapatból jöttem. Focizni, de kezdő vasutasként. A játék, az nagyszerű élmény, de hát az volt nekem a vasút is. Apám iparosember volt. Örökségül azt hagyta ránk, hogy szeretni kell az embereket, és szeretni kell az életet. — Mátészalka? — Fiatalembernek otthont, munkát, barátokat adott. Aztán itt nősültem, itt lettem, nemcsak a játéktéren, megbecsült ember. Ma is vallom, hogy a sok barát nélgazdasági miniszterhelyettes itt járt a megyében, arra kérte az illetékeseket, ha szállítási gondok adódnak, minél több gyümölcsöt rakjanak be a hűtőházakba. A tárolás költségei megtérülnek, érdemes kockáztatni. Nos, a november 10-ig várható készlet — egy, a napokban készült felmérés alapján — közel 93 ezer tonna lesz. Ami csak használható üzemi tároló, abban mind alma van. És ami meglepő: a jóval korszerűbb Zöldért- és Hungarofruct hűtőtárolók egyáltalán nincsenek és nem lesznek tele. így aztán nehezen lesz érthető, ha az exportban való lemaradásért a Hungarofruct a termelőkre mutogat. Elhisszük, hogy a kereskedelmi vállalatok találnak tetszetős magyarázatokat arra, amiért nem tároltak, nem vállalták a minimális kockázatot sem. C saifchogy ezzel valahol — hosszú távon — a kereskedésre való életképtelenségüket bizonyítják be. Mert ha dicsérjük a kezdeményező termelőket, atkik piacot találnak árujuknak, akkor párhuzamosan oda rakhatjuk melléjük azokat a kereskedőket, akik csak válogatni akarnak, elosztani, legfeljebb értékesíteni (s ebben a szóban benne van a drágábbá tétel is), mintsem valóban kereskedni. L. B. ____________y kül, akik között éppúgy voltak városi vezetők, mint pályamunkások, főnökök és beosztottak, a család nélkül aligha lehettem volna az az ember, aki vagyok. — A vasút? — Fiatalemberként a sport hozott ide, de hát más volt az akkor. A háború után az emberiség gyógyulni akart. A játék olyan volt, akár a kenyér. A vasút? Megszerettem. És mint minden vasutas életében, egymást követték a szakvizsgák, egymást váltották az egyre nehezebb feladatok. ‘Mindig volt miért dolgozni. Ezt lehetetlen megunni és lehetetlen nem szeretni. A sport az elmúlik az ember életéből, de megtanít becsületes teljesítményre. Persze csak akkor, ha az ember tanulni akar. Hadd tegyem ehhez, hogy a tanuláshoz legalább annyi segítséget, annyi barátot találtam, mint a sportban. — Párttag 1949 óta. Mi tesz valakit a világért is többet vállalni tudó, a világért többet tevő emberré? — Mondhatnám, hogy édesapám és édesanyám tanítása. Az, amit magammal hoztam, de ehhez az is kell, amit megél, amit lát, amit elvéErőforrásaink. így jellemezte az egyik vállalati párttitkár az év végi beszámoló taggyűléseket megelőző beszélgetéseket. Ha van mondandója a beszélgető partnereknek, valóban feltöltődhet az ember, megújulva láthat munkához a párttag és a pártvezetőség. Ha őszintén megosztják egymással a gondokat és örömöket, ez olyan új impulzust adhat, amely előrelendítheti az együttes cselekvést. Vajon igazolják-e ezeket a várakozásokat a beszélgetések? Ezekről a kérdésekről tartottunk szerkesztőségi ke- rekasztal-beszélgetést, amelyen részt vett: Babik Lász- lóné, a Volán 5-ös Vállalat 2-es alapszervezete vezetőségének tagja, Cservenák Ernő, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi pártszervezetének titkára és Hepp Jánosné, a Nyíregyházi Konzervgyár 5-ös párt- szervezetének titkára. Lapunkat Farkas Kálmán képviselte. — Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a párt- életben elszíntelenedés tapasztalható, sok helyen leszűkítik azt a hivatalos pártrendezvényekre (vezetőségi ülés, taggyűlés, pártcsoport, szeminárium stb.) Nagyon kevés a bengez az ember. Minden olyan siker, amihez szövetségest talál, minden eredmény, amit elér. Különösként hangozhat, de azt mondom, hogy szerencsés korban élek. Minden nőtt, minden változott, minden egyre szebb lett körülöttünk. Mondhatom példának a vasutat, de mondhatom ezt a várost. És végül mondhatnám azt, ami örök optimistává tesz: az emberek belső gazdagodását. — És majd nyugdíjasként? — Dolgozom. Van egy tanárnő lányom, gyönyörű unokám. Sorsom, munkám. És még erőm is elég. ★ Lakatos Istvánt november 7-e alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Bartha Gábor sőséges, meghitt beszélgetés. Nincs, vagy alig szakítunk időt egymásra. A mostani beszélgetéseknek milyen volt a légkörük? Készültek rá, várták az emberek? Hepp J.-né: Pártszervezetünknek 18 tagja van. Mindenkivel befejeztük a beszélgetést. Azt hiszem rekordot döntöttünk Batta Júliával például több mint három órát beszélgettünk vitatkoztunk. Észre sem vettük az idő múlását az utolsó pillanatokig volt mondanivalónk. Ezt a példát csak azért említettem: igénylik az emberek hogy türelmesen elbeszélgessünk velük máskor is. Egyébként már a korábbi taggyűléseinken igyekeztünk előkészíteni a beszélgetéseket. Talán ezért voltak nyíltabbak, meghittebbek mint bármelyik előző évi. Hogy valami vezérfonalat is adjunk ezekhez az eszmecserékhez, öt témakört jelöltünk meg. Volt szó termelésről, helytállásról, megbízatásról, üzemi gondokról, a pártveze tőség munkájának minősítéséről és másról. Végül is jól kibeszélték magukat az emberek. Ezt akartuk. Tudomásom szerint senkiben nem maradt tüske. És ez igen fontos! Cservenák E.: Valóban szürkülés tapasztalható a pártéletben. Erről azonban nem az emberek tehetnek. Szóvá is tették. Mi nem határoztunk meg időpontot, mikor beszélgetünk. Akkor, amikor ők óhajtják és addig, amíg van mondandónk egymásnak. Különösen jólesett a betegeknek, hogy felkerestük őket. Sok apróságnak tűnő dologról szóltak az emberek. Egyik elmondta: őt zavarja, hogy a taggyűlésen felállva kell hozzászólni, elakad a szava, elfelejti mire oda kerül, mit akar mondani. Egy másik azért panaszkodott, mert olyan pártmegbizatást kapott műszaki ember létére, amit nem kedvel. Egy „egyszerű” ember véleménye megdöbbentett. Elmondta: áremeléskor csak pedzeni próbálta, hogy ez van, szeretni, tapsolni nem kell, de elfogadni igen, mert és magyarázta miért... A középvezetője nem hogy mellé állt volna, még letorkolta. Ezzel csak azt jelzem: sok fontos jelenségre hívták fel az ember figyelmét a beszélgetések, amelyekre később reflektálnunk kell. Nem hozsannáz- tak a pártvezetőség munkájáról sem. Bíráltak következetlenségeink miatt. Többen figyelmeztettek arra: kevés a munkás a vezetésben, s ezen sürgősen változtassunk. Babik L.-né: Megerősítem az imént hallottakat. Nálunk is igény volt: több munkást a vezetésbe! A mi pártcso- portunkba tízen tartoznak. Többsége munkásember. Boros János fődarabcsoport-vezető, sokuk véleményét fogalmazta meg, aki a műszaki gondokra, az autóbuszok üzemképességére figyelmeztetett. Rossz az anyagellátás, összességében sok olyan kérdés került terítékre, amiről korábban esetleg hallgattak. — Milyen javaslatok, észrevételek hangzottak el? Hogyan minősítették a vezetőségek munkáját? Voltak-e kritikai megjegyzések? Cservenák E.: Elismeréssel szóltak például arról, hogy a nehéz és állandóan változó gazdasági körülmények között is igyekeztünk rugalmasan alkalmazkodni a helyzethez. A pártvezetőség élt az önállósággal, kezdeményezett. Olyan témák megvitatása került a taggyűlések felé, arhe1 lyek e fórumok rangját is emelték, de segítették a gazdasági gondok megoldását is. Ezt az önállóságot hiányolták viszont a pártcsoportok munkájából. Kértek bennünket, hogy ezzel a fórummal többet törődjünk a jövőben. Babik L.-né: Frissítésre van szükség a pártvezetőségekben. Elmondták őszintén: szívesen látnának értelmes szakmunkásokat a vezetés posztjain. Szóltak a formalitások ellen. Szívesen végeznek pártmunkát, de csak olyat, aminek van értelme. Lényegbevágó kérdéseket tárgyaltunk a taggyűléseken, amelyek élénk vitát váltottak ki. Bátorítottak a beszélgetések a kezdeményezések növelésére. Hepp J.-né: Javasolták a párttagok, hogy a háromtagú pártvezetőséget ötre növeljük. Korábban ennyi volt és hatékonyabban dolgoztunk. Nyomatékosan hangsúlyozták a munkásképviselet növelését a pártvezetésben. Rendkívül nagy gonddal szóltak a fiatalok problémáiról, mert még mindig kevés fiatal kerül a pártba KISZ- ajánlásra. A fiatalok bírálták az idősebbeket, miért hallgatnak a kényes témákról a taggyűléseken? Kiválónak minősítették gyakorlatunkat: ha őket érintő kérdést tárgyal a taggyűlés, arra meghívjuk a szakszervezeti bizalmit, szocialista brigádvezetőt, művezetőt stb. Ezáltal nyitottabbá válik a pártmunka, ügye lesz a pártonkívüli- eknek is. Szóba került az anyagiasság és a megélhetés összefüggése. Elmondták: többen az életnívó megőrzése miatt kénytelenek elhagya- golni a pártmunkájukat. — A beszélgetések segítik az együtt gondolkodást, erősítik a pártegységet. Hogyan hasznosítják? Cservenák E.: A beszélgetések nagy tanulsága: együtt gondolkodtunk a sikerek reális megítéléséről, a gondokról, okaikról. Volt, amiben megerősítettek bennünket, de volt amiben cáfoltak, összegeztük a tapasztalatokat, minden hasznosítható vélemény helyt kap a pártvezetőség beszámolójában. Babik L.-né: Nálunk már a párttagság kezében van az az előzetes beszámoló, amelyben a javaslatokat is összegeztük. A pártcsoportok pedig november 12-ig megbeszélést tartanak. A beszámolót az ott elhangzottakkal kiegészítjük. így kollektív értékelés kerül a tagság elé az elmúlt öt évről. Hepp J.-né: Mi is elvégeztük a tapasztalatok összegzését. Bízom benne, hogy reális, illúzióktól mentes értékelést készítünk az öt év munkájáról és olyan vita lesz a taggyűlésen, amely megerősíti a párt politikáját, s azt is, ahogyan annak megvalósítását mi a gyárban segítjük. ]. Kaganov: A CSUKA r uluzov a turistaszálló közelében I horgászott. Egyszerre csak érezte, hogy egy nehéz testű hal akadt a horogra. Leírhatatlan volt az öröme, amikor sikerült egy súlyos csukát a partra vonszolnia. — Engedj szabadon, derék ifjú! — könyörgött a csuka. — No, nézze meg az ember — csóválta a fejét Tu- luzov. — Engedj szabadon! — kérte ismét a csuka. — Ügy — legyintett Tuluzov — nekem feleségem van! — Jemeljának megesett a szive rajtam és elengedett — figyelmeztette a csuka Tuluzov ot. — Nézd — érvelt Tuluzov — a lakásokban ma már folyóvíz van, nem kell vödörben hazacipelni c folyóról; a tüzelőért sem kell már az erdőbe járni, csak be kell kapcsolni a gázkonvektort. Aztán meg — talán autón járjak be a munkahelyemre? Az utakon hol dugó van, hol közúti ellenőrzés ... Nem, jobb a metró ... — Hát akkor mit kívánsz? — könyörgött szívhez- szólóan a csuka. — Halat — jelentette ki határozottan Tuluzov — élő halat! A csuka nagyot sóhajtott, és elnémult. Oroszból fordította Horváth Ida Élete a város Balról jobbra: Cservenák Ernő, Hepp Jánosné, Babik Lászlóné és Farkas Kálmán. I Gombamód szaporodnak a lakóházak Nyíregyházán, az örökösföldön. Üjabb épület alapozását kezdték meg a SZAÉV dolgozói. „Szerencsés korban ólek...tL
