Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-06 / 261. szám
1984. november 6. Kelet-Magyarország 3 Ezt az oldalt november 7. alkalmából testvérlapunk, az Ungváron megjelenő Zakarpatszka Pravda munkatársai készítették. A dalok könyve a munkafegyelem Emlékszem, amint 1944. október 25-én a falunkból elmenekültek a fasiszták. A mezőn, a bokrokban mindenütt eldobált lőszerek, puskák hevertek. Még az üzemképes rádióállomás is ott volt. A szétkergetett katonák levetették a katonaruhát és elrejtőztek a faluban. A falu párttitkára, Fjodor Balogh nem aludt azon az éjszakán. Még este összehívta a párttagokat és döntöttek a Vörös Hadsereg fogadásáról. Abban az időben évfolyam- társaimmal MakSzimovo közelében rejtőztem. Arra törekedtünk, hogy a katonai ellenőrző pontot elkerüljük. Velem együtt ott volt Vaszi- lij Gucs, Mihail Makszim, Vaszilij Iváncso — mindösz- sze 11 fiatalember. Egyszerre csak a tölgyágak közül észrevesszük, hogy írsava felől katonai oszlop közeledik. — Az oroszok!... Az orosz testvéreink! — kiáltotta el magát Vaszilij Gucs. Az Osztra hegyei közt felragyogott a nap, mint a fel- szabadulásunk jelképe. Ide, Makszimovo alá megérkezett a faluból az összekötő és kérte, hagyjuk el a rejtekhelyét és térjünk visz- sza. Az iskola épületén már vörös zászló lebegett. Elhatároztuk, hogy a Vörös Hadsereg harcosai elé megyünk és meghívjuk őket a faluba. Az iskolánál már helyreállt az összeköttetés. A legjobb lovakat odavitték. Akkoriban Fjodor Iváncsá- nak és Andrej Somádénak voltak a legjobb lovai. Az elsőre Fjodor Iváncso ült, aki a falusi forradalmi kormányzóság elnöke volt 1919- ben. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeiben, elhozta a faluba Lenin portréját és a Pravdának azt a számát, amelyben V. I. Lenin ismertette a békéről és a földről szóló dekrétumokat. A sztamovári emberek köszöntötték felszabadítóikat. Az oszlopba majdnem az egész falu beállt. Az anyák karjukra vették gyerekeiket. Mikor az oszlop megállt, Ju- rij Onác jelent meg a lován. Kezében vitte az 1919-es falusi forradalmi kormány zászlaját, amelyet egész idő alatt őrzött. A menetoszlop Munkács irányába haladt tovább Mindannyian felfigyeltek a Munkács felől közeledő gépkocsioszlopra. Először Andrej Ivancsának kellett szólnia a Vörös Hadsereg katonáihoz, de úgy megijedt, hogy sapkáját levéve csak két szót tudott kimondani: „Drága fiaink ...” Az emberek ott helyben megvendégelték a katonákat. Műsoros előadást szervezett a falu tanítója, Vaszilij Gerej. Az emberek közösen énekelték az akkor népszerűvé vált Katyusát. Igaz, a dal minden szavát akkor még nem ismertük, de a katonák őszintén tapsoltak előadóiknak. Majd egy fiatal szőke parancsnok égő arccal elővett a tölténytáskájából egy könyvecskét és ideadta. — Igen, gyerekek, ezek a mi dalaink — mondta. — Nektek adom. Sok ének van itt, tanuljátok meg, énekeljétek. A nemzeti Himnusszal kezdődik. Azt írtam a belső lapra: „A Vörös Hadsereg harcosaitól — testvéreinknek! A fasiszta német iga alóli felszabadulásuk napján 1944. október”. Néhány pillanatig gondolkodott, majd ezt írta be: „Nyugatra megyünk és megsemmisítjük az ellenséget a saját földjén!” Ha- usztov főhadnagy. Hol lehet most felszabadítónk, Hausztov főhadnagy? Él-e még, célhoz ért-e a fasiszták elleni harcban? Hiszen találkozásunk után elindultak döntő győzelmet aratni. Elhozták nekünk a szabadságot, a boldogságot és csak a szovjet dalok könyvét hagyták emlékül. Ez volt a faluban az első orosz nyelvű könyv. Körbejárt a házakban, mindenki kimásolta a dalok szövegét. A nap eltűnt egy magas hegy mögött, de a falubeliek csak nem akartak hazamenni. A lányok piros szalagot adtak a fiúknak, almát és virágot hoztak nekik és a tangóharmonikán megszólaltatott dalokra táncoltak. Az anyák, mintha saját fiaik lettek volna, kikísérték a hosszú útra a szovjet harcosokat. Mihail Drogobeckij, a sztanovói fiókkönyvtár vezetője (munkácsi járás) Reggel nyolc óra. A nagyterem zsúfolásig megtelt és fénylő arcokat láthatott a belépő. Ünnepi díszben csillogott az újévi fenyő. Jubileumi ülést tartottak abból az alkalomból, hogy az Ung- vár—Urengoj gázvezeték építői közül az I. Motrunyics vezette komplex brigád határidőre teljesítette az éves tervét. A brigádvezető szemében látszik, hogy örül. Van miről számot adniuk a munkatársaknak: az éves terv során tizenkétezer rubel termelési értéket állítottak elő. Üjabb kötelezettséget vállaltak — az ötéves tervet az alkotmány napjáig teljesítik. Munkasiker. Milyen út vezet idáig? Mindenekelőtt az összehangolt munkafolyamatokat említik. Komplexbrigádról van szó, amely a gázvezeték-fektetés egyes fázisait a kezdettől a befejezésig elvégzi. Az alapok alapja pedig a munkafegyelem. Valamennyi brigádtag a kommunista munka hőse. Átadják a kitüntetéseket, A. Policskó kezet nyújt a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett I. Onyisz- kónak, az eszkavátor vezetőjének J. Motrunyicsnak és a többi dolgozónak. Világíts fenyőfa, mutass utat az új munkasikerekhez! V. Kiss Káposzta — magról A perecsényi járás Sev- csenkó nevét viselő kolhozában az idén 17 hektáron vetettek zöldséget. Az egész táblát Sztyégura brigádja műveli meg. A hozamok az egész járásban itt a legnagyobbak. Áz idei tervben 163 tonna zöldség megtermelését Varrók dicsérete Már huszonötén vannak a ruhagyárban, akik teljesítették az ötéves terv rájuk háruló feladatait. I. Gabonának nem egészen férfias munka jutott, ő vasal. De a gyárban letöltött 35 év alatt már megszerette a foglalkozását, nem tartja különösnek. „Nem tudok mit kezdeni a kezemmel, ha nincs benne a vasaló" — mondja Ivan Ivanovics. Az ügyes kezű munkás naponta 120—130 százalékra teljesíti a munkát. I. Gabona — tapasztalt vezető. Mint munkavédelmi társadalmi ellenőr ügyel rá, hogy a munkásnők jó körülmények között dolgozhassanak. A saját ötéves tervét idén márciusban már teljesítette. A kommunista munka brigádja megtisztelő címet nyerte el a 6-os brigád, amelyet K. Posták irányít. E. Alekszanyics, M. Mosko- la, és V. Kaljuzsa 1. Gabonával együtt adják meg a varroda hétköznapjainak ritmusát. A varrók új, modern módszerek alapján szervezték meg a munkájukat. Augusztusban például az iskolaköpenyek gyártását 102,7 százalékra teljesítették. A. Boganics, a nagyszőlősi ruhagyár mérnöke irányozták elő, mégis, 276 tonnát adtak át a népgazdaságnak. További 500 mázsa zöldséget termeltünk terven felül, s így az ötéves tervet éppen négy év alatt teljesítjük- — mondja Ivan Ivanovics Sztye- güra. — Gyors ütemben halad a téli káposzta és a sárgarépa betakarítása. Ezekből a munkákból különösen Marija Vasziljevna Kosztyik, Jlubov Mihapjlovna Magi és Marija Mihajlovna Zajácz kollektívái veszik ki a részüket. A kolhoztagoknak példát mutat a zöldségbetakarítás- ban Anna Ivanovna Sztyegu- ra, Jekatyerina Vasziljevna Males Julia Petrovna Szilvas és a többiek. A szép sikereket elsősorban a dolgozók odaadó munkájának köszönhetik. A termelés bővítését lehetővé teszi az is, hogy nem palán- táznak, hanem magról vetik a káposztát. A gazdaság szakemberei úgy tapasztalták, hogy a palántázásnál elvész a káposzta növekedési energiája, a magról ültetésnél viszont nem. Egész nyáron öntöztek. A trágyázás és az öntözés a két legfonto sabb feltétele a káposzta növekedésének. Ezeknek köszönhető a kolhoz idei gazdag termése. ŐSZI VÁSÁR. Októberben tartották meg Ungváron a hagyományos őszi vásárt, melyen tízezer látogató és vásárló fordult meg. (TL) Ungvár egyik legkorszerűbb nagyüzeme gázközlőműveket gyárt az Urengoj—Ungvár transzkontinentális gázvezetékhez. (Tóth László felvétele) Jöttek Júliáért Minél közelebb ért Sátoraljaújhely volt börtönének kapujához, annál jobban erőt vett rajta az izgalom. A háború alatt néhány hónapot töltött itt magyar, cseh, román, szlovák, szerb és zsidó asszonyokkal. A fasiszták mindenkit ide zártak, akik a politikai foglyok szervezett megmozdulásaiban részt vettek. Kegyetlen megtorlásnak volt a szemtanúja: 65 nőt — akik szervezték a megmozdulásokat — lelőttek, és tizenkettőt felakasztottak. Negyven év múltán újra itt van. Az élők eljöttek megemlékezni a börtönben megkínzott kommunistákra, antifasisztákra, internacionalistákra. Vele jött a fia, Vlagyimir is. Sorsát nem a krónikás találta ki, mégis hasonlít a legendára. ... Fiatalon ment férjhez Huszton Iván Dongához. Elköltöztek Csernotyiszovó ba. Házasságuk első napjától kezdve érezte, milyen veszély fenyegeti a férjét. A csendőrök nem hagyták őket békén. 1941 elején a férje elhagyta a falut. Júlia jól tudta, hogy a Szovjetunióba ment. Két hosszú éven át hírt sem hallott a férjéről. 1943 augusztusában Ménesül alá küldtek hét szovjet felderítőt. Köztük volt ő is, Iván Lovga. Egyszer a csendőrök a föld alatti mozgalomban tevékenykedők nyomára bukkantak. Megkezdték a letartóztatásokat. Begyűjtötték a csernatyiszai csoport tagjait, Petr Románt, Vaszilij Irhát, Számúéi Weiset. Jöttek Júliáért is. A hadbíróság Máramaros- szigeten tizennyolcukra, akik a földalatti mozgalomban részt vettek, halálos ítéletet szabott ki. Júlia Lovgát, aki akkor várta első gyermekét, Sátoraljaújhelyre irányították, a rendszer különleges börtönébe. Kíméletlen körülmények közé került, napirenden voltak a verések, az éheztetések. És a politikai- fogoly-asszonyok fellázadtak. Megszületett a fia. A kétségbeesés és az erőtlenség könnyein át először látta meg a gyermekét. A politikai foglyok közül a nők követelték, hogy engedjék ki a börtön falai közül az anyát a gyermekével. Es megtörtént a csoda. Papírok nélkül, két hét alatt kiengedték a börtönből. Idegen utca, idegen ország, idegen emberek. Se pénze, se irata. A karján a gyermek. Szerencsére volt nála egy cím, amelyet egyik bebörtönzött társa adott át neki titokban: Budapest, Népszínház utca 34., Nagy Jó- zsefné. Nagy nehézségek árán jutott el a nagyváros megadott utcájába. Szívélyesen fogadta a háziasszony, Karola néni. Az iránta megnyilvánuló figyelem, a meleg és az emberi szavak boldogsággal töltötték el a szívét. Megfürdette a gyereket, valamilyen ruhát adott rá. Később — falun élő — rokonoknál adtak szállást neki egészen a szovjet csapatok megérkezéséig. Vele együtt rejtőzött ott két katona is, Iszály György Debrecenből és Iván Zsolov- csuk Nagybucskóról, akik megtagadták a fasiszta hadseregben a szolgálatot. Ivánnal együtt mentek haza. 1945 januárjában értek Husztra. Egy véletlen találkozás folytán falubelijétől, Irina Piliptől megtudta, hogy férje él és Mezsgorjéban dolgozik, mint a kerületi tanács elnöke. Hamarosan találkoztak. Júlia kibontotta a kockás kendőt, amelybe a gyermeket tekerte. És az apa először vehette kezébe a fiát. Júlia Ivanovna további sorsa szerencsésen alakult. Még két fiút szült és nevelt fel, Vaszilijt és Mihailt. Mindhárman felsőfokú végzettséget szereztek. Most már az unokák is megörvendeztetik a nagymamát és nagyapát. Júlia Ivanovna a férjével megérdemelt pihenését tölti. ... Negyven év múltán Júlia Ivanovna Iván lvano- viccsal és Vlagyimir fiával újra Magyarországra érkezett, hogy fejet hajtson azok előtt az emberek előtt, akik életük kockáztatása árán egyengették a sorsát és segítették, hogy túlélje a borzalmakat. Marija Szelekman üponerapnn Bcex crpa», coeftUHaHrecb! OproM 3aicapnaTCKoro oőnacTMoro kommtoto KoMMynwCTHMOCuo* napTMM YxpaMMw h oőnactMoro Comto MopojtMw* AOnyTQTOe Áz alapok alapja: Sorsfordulók Szülőanya a börtönben...
