Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-04 / 260. szám
1984. november 4. Kelet-Magyarország 3 Helytörténet vezetőknek K orban is, közéleti funkciójában is fia- ital városi vezető vendége, vagy inkább kíváncsi ügyfele voltam. És noha célom nem egyéb volt, mint a település helytörténetét ismerő, kutató városlakók iránti érdeklődés, az öt-,tíz percre tervezett beszélgetésből majdnem három óra lett. Mert partneren? a városi múlt, a távoli századok és a még közeli évtizedek anyagának kincstárnokának bizonyult. Jegyzetfüzetemben lapok tucatjára „mondta tollba” az érdekes, tanulságos, színes történeteket, üknagyapjától ismert helybeli legendákat éppúgy, mint a leg- újabbkori krónika íratlan lapjairól az ipartelepítési „sztorikat” és még ti táj lakóinak szokásairól, a helyi népiélek kedves, vonzó megnyilvánulásairól is volt mondanivalója. Könnyű érdekesen írni erről a nagymúltú, rangjában mégis fiatal szabolcsi városkáról — nyugtáztam magamban ezt az értékes három órát. És eszembe jutottak az ezzel ellentétes, rossz tapasztalatok is. Meri helytörténeti anyaggyűjtés vagy épp egy mai,* korszerű téma plasztikusabb bemutatását szolgáló beszélgetés olykor azzal a szándékkal“ viszi a'z újságírót egy község, város vagy éppen üzem, intézmény vezetőjéhez, hogy a gondjaira bízott területről minél többet megtudjon épp a legilletékesebbtől. És ez nem mindig sikerül. Ismerek olyan elnököt, igazgatót, aki csak beosztottaival való konzultálás után tudja közölni települése, termelőszövetkezete, intézménye vagy gyára alapítási évét. Találkoztam olyan vezetővel is, aki a területén lévő alig tucatnyi új létesítmény fontosabb történeti vagy mai adatait is csak ezerféle irományból, titkárnők spontán irattári kotorászása nyomán tudta felsorolni. Ugyanennek a vezetőnek elképzelése sincs V ________________ arról, mennyi volt a település lélekszámú pár évtizede vagy még régebben, de azt sem tudja, kik azok a neves művészek, akiket sikerült megnyerni saját üzemük munkásművelődési mozgalmának. Mindösz- sze ezt a tényt tudja, mert valami hasonlót említett az üzemi népművelő. Furcsa képzettársítás ötlött fel bennem. Arra gondoltam, hogy most, amikor végre az igazgatói, elnöki reprezentáció méretei rendkívül szerények (s ez így is van rendjén), a vendégkínáló konyakot, pálinkát mással lehetne helyettesíteni: a gyár vagy a város vendége, s nem csak egy jó történetért jelentkező újságíró, a lehető leggazdagabb „ellátást” kaphatná reprezentáció gyanánt, ha a vendéglátó a kávé vagy az üdítő (mert ez azért jut, s ez is jó) mellé néhány érdekes történetet, a városról szóló anekdotát, netán a hírverést, uram bocsá’ a gyár reklámját kínálná szavaival. A z is megtörténik, hogy a tanács élén, a gyárigazgatói, szövetkezeti elnöki poszton pár napos, pár hetes újdonsült vezetőt talál az idegen. Olyan embert, aki csak most ismerkedik a „területtel”. Számára sem találok mentséget, hiszen új irodájának berendezése idején találhat magának akárcsak pár napot arra, hogy bevegye magát a helybeli múzeum, könyvtár falai közé, hogy kifaggassa a város, a tsz, vagy a gyár nagy öregjeit és kötelező, önkéntes leckeként megtanulja saját „mikrovilágának" _ -történelmét. Erre ugyanis minden nap, minden órában szüksége lesz: nem csupán akkor, ha idegent, vendéget, delegációt illene tájékoztatnia, hanem akkor is, amikor a máról és a holnapról kell döntenie. Mert a házat fundamentuma, a város, a gyár jövőjét a múltjára kell felépíteni. Szilágyi Szabolcs __________________________/ — Nem is tudom. Ha azt nézzük, minden vevő jó, csak tudni kell a nyelvükön, érteni hozzájuk. — És itt, a nyíregyházi Bocskai utcai élelmiszerboltban megismeri a vevőket? — Persze, hiszen nagyon sok törzsvevőnk van. Náluk már amikor belép, tudjuk, hogy mit keres, mit akar vásárolni. De a közeli rendelő- intézet miatt sokan vannak betérő vevők is, akik előbb körbenéznek, akiknek ajánlani kell az árut. — És ha nincs, amit keres? — Az is előfordul. Vannak például olyanok, akik diétáznak. Ha nincs Graham-ke- nyér, akkor rozskenyeret kérnek, de nem mennek el üres kézzel. Bár azokra, akik mindennnap ilyen igénnyel jönnek, már számítunk. — Köztudott, hogy bármiképpen szeletel, a szaláminak mégiscsak van vége, akad szikkadt kenyér is. Azt ki veszi meg? — Tulajdonképpen ebben nem teszünk különbséget, ahogy kiszolgálunk, úgy adjuk az árut folyamatosan. Azonban úgy látom, hogy a nők az igényesebbek, a férfiak vásárolnak sokkal nagyvonalúbban. Nekik nem számít, ha néhány dekával több vagy kevesebb a felvágott, kevésbé nézik meg, mit tesznek a kosarukba. — Megesik, hogy a gyereket küldik. MEKOFÉM-gondok és -örömök Evőeszköz pedig kell Villák garmada polirizás előtt. (E. E.) Kés, villa, kanál sorakozik egymás mellett. Emitt még tekercsben áll az importból hozott rozsda- mentes acélszalag, hogy amott egy polírozógépen nyerje el végleges fényét a leve- ses merőkanál. A technológiai soron érdemes végignézni, mert így jön rá az ember, hogyan lesz az evőeszköz. — Mégpedig nem is akármennyi. mert az idén 33 millió forint értékben kívánunk termelni, jövőre pedig 80 milliót várunk el az üzemtől — tájékoztat Majorosi Antal, a MEKOFÉM Ipari Szövetkezet elnökhelyettese. A szövetkezet — központi támogatással — hatalmas beruházásba kezdett, amikor Fehérgyarmaton felépítette az evőeszközgyártó üzemet. Import kiváltására vállalkoztak. hiszen másfél millió dollár értékben hoztak be az országba rozsdamentes evőeszközt, amit itthon is elő lehet állítani. Ehhez kapták meg a hitelt, a javarészt NSZK-beli gépek beszerzésének lehetőségét, s hallgattak a hívó szóra, a megyei szervek biztatására, hogy Fehér- gyarmaton megfelelő helyet találnak, lesz bőven jelentkező az új üzemhez. Így indulhatott meg tavasszal a 140 milliós beruházással elkészült üzem, s adott munkát száznál több embernek. Jövőre pedig tovább bővítik a létszámot, szak- és betanított munkások kellenek a nagyarányú termeléshez. S ez utóbbi' lény kapcsolódik lapunk egy korábbi írásához, ahol milotai asszonyok panaszkodtak munkahelyük — a MEKOFÉM bútorpántgyár Milyen a jó vevő? Válaszol Gyulai Jánosné eladó — Nincs velük több baj, mint más vevőkkel. Azonban több törődést igényelnek, mert a szülő úgy küldi el a gyereket, mintha maga jönne. Ugyanúgy kell bánni vele, figyelni, hogy azt vegye meg, amit a kis papírjára felírtak, hogy a pénzét el ne hagyja, tegye be a szatyorja aljába. — Kivel kell még törődni? — Az idősebb emberek másfajta kiszolgálást várnak el. Egy fiatalabb minél hamarabb meg akar szabadulni a boltból, de egy nénike. vagy bácsika már néhány szót is elvár, akár ajánlatot, mit érdemes venni. — Kitől félnek? — Azoktól, akik fizetés nélkül szeretnének vásárolni. Kicsiny ez az üzlet, de egy önkiszolgálóban mindig megvan a csábítás. Ezért amikor mérek, kiszolgálok, akkor is fél szememet rajta tartom a gondolákon, nehogy valaki a zsebébe csúsztassa az árut. L. B. tó telepe — megszűnése miatt. Kiderült, hogy a milotai üzem megszüntetése egyértelműen az épületet adó termelőszövetkezet hibás döntése után történt. (Felmondták a bérletet az év végével.) Azonban azt is tudni kell, hogy abból a típusú bútorpántból, amelyből két éve közel kétmilliót gyártottak, a megváltozott piaci igények miatt alig 800 ezret kértek az idén. így ennek a tevékenységnek a megszüntetése — mivel másutt is gyártják a MOKEFÉM-en belül — jogos volt az ipari szövetkezet részéről. Ám hogy tagjaikról, a milotai asszonyokról gondoskodjanak. felajánlották, hogy januártól a fehérgyarmati evőeszközgyárban foglalkoztatják őket. A milotai tsz-szel történt megállapodás alapján október 8. és november 8. között az asszonyok az almaszedésMesék és legendák nem léteznek valóság nélkül. Lev Tolsztoj 1. K éső őszi estéken, gyermekkoromban, kukoricái osztás idején átjött a szomszédból András bátyám is családjával együtt Hozta a pikuláját, meg a tárogatóját. Már ekkorra az a kevés bor kiforrott, olykor nyelt egy pohárral belőle az öreg, aztán míg a gyerekek, asszonyok dolgoztak, ő mesélt, s ha megunta a mesét pikulázott vagy tárogatózott halkan. Finom ujjaival — ő nem nyúlt a tengericsuhéhoz —, gyjönyörű nótákat tudott kicsalni hangszereiből, leginkább Rá.kóczi-nótákat, a Kraszna Horka büszke várát, vagy az Elindultam szép hazámból kezdetűeket, de olykor azt is, hogy Fel vörösök, proletárok . . . Ezt már csak késő éjjel. 2. * Ügy gondoljátok el, hogy Leninnek volt négy, szép kozák lova, meg egy szánkója. Hát a lovak? Azoknál festeni sem lehet különbeket, mert a kozák ló, éppoly gyönyörű, miként a magyar, szügye, csüdje nemes, lábikráján pókfolt nem létezik, orrlikai, ha zabot éreznek, kitágulnak, egy jó szóra a fülük égnek mered, s oly értelmesek, hogy azt ember akár ne is higgye. Nos, mi történt? Az egypik, a Grigoj szegbe lépett, vagy szegbe léptették, mármost mit csináljunk? Három lóval szégyen menni, igazság szerint csak öt lóval lenne szabad menni, mi lesz most már? Én mondtam ben vesznek részt. S ez már egy újabb adalék a tsz rendezetlen szénájához, hogy különböző okok miatt igencsak akadozik ez a munka, így jogos az asszonyok felháborodása. mert a családi kassza jócskán megérzi a kisebb keresetet. — Mehetünk Gyarmatra, de a két műszakos munkát a család, a háztáji mellett kevesen vállalhatják — fogalmazták meg az asszonyok. Ezért jó, hogy a MEKOFÉM egy másik, szintén fém- tömegcikket gyártó budapesti szövetkezet képviselőivel jelentkezett a múlt héten Mi- lotán. Ha eredményesek a tárgyalások, átveszik bérbe a tsz-től az üzemet, s munkát adnak az asszonyoknak. — Megnyugtató rendezést szeretnénk — indokol Simon Sándor, a MEKOFÉM párttitkára. így pillanatnyilag sok minden nem tisztázott még Milo- tán, de a kilátások bizakodásra adhatnak okot. Mint ahogy bizakodik a MEKOFÉM szövetkezet is, hogy a következő esztendő gazdaságilag jobban sikerül, mint az 1984-es. S ehhez többek között Fehérgyarmattól is sokat várnak. — A német cég, amelyik a gépeket adta, úgy nyilatkozott, 4—5 év kell az , evőeszközgyártás teljes begyakorlásához — mondják az üzemben. — Ám ettől sokkal jobban állunk, általában norma szinten termelünk. A beruházás féléves elhúzódása miatt ez nagyon fontos, mint ahogy az sem mindegy. mennyire ütemes az alapanyag-ellátás, hogyan tudunk a rendeléseknek eleget tenni. Ugyanis a fehérgyarmati ütemes termelés létfontosságú a szövetkezet egészének is,"mert csak így lehet a magas hiteleket törleszteni, a budapesti és veresegyházi telepek termelésével együtt eredményeket elérni. L. B. Galambos Lajos; A kozák ló az állatorvosnak, hogy jelentse, miszerint mi a helyzet. Ö azt mondta: ő nem. Hogy ő elsüllyedne szégyenletében, ha ilyesmit kellene jelentenie. Hát akikor rendben. — Majd jelentem — mondám. Tárogatómat, pikulámat el nem hagyva a testőrség parancsnokánál jelentkeztem: — Pnafilij Ivanovics — mondám. Mire ő: — Panfilij, te marha. — Az most teljesen mindegy, jelenteni akorok egyenesen Lenin elvtársnak. — Mit? — Merényletre gyanakszom. — Hogyhogy? — Grigojt, az egyik legszebb lovunkat szegbe léptették, teljesen lesántult. — És ilyen marhasággal akarod zavarni Lenint? — Ha egyszer mennünk kell nemsokára, Ilyen sánta lóval hogyan menjek? — Na, menj akkor, de hát éppen pihen most, hát annak az embernek ilyenektől nincs egy csepp nyugta sem? / Tv* jegyzet/1 Hol terül el az ország? F elbillen a pálya! — kiáltanak a szurkolók, ha a beszorított ellenfél térfelén folyik a játék állandóan. Hová billenjen Magyarország, amikor egyes tv- és rádióműsoroknak pusztán a fővárost, maximum a környékét jelenti e szép haza. Lassan belenyugszanak Méhteleken és Ro- zsályban, hogy számukra a nap legfontosabb eseménye a Nagymező utcai csőtörés és lehet, hogy nyugtalanul forgolódnak majd a téli hajnalokon, hogy lesózták-e az Istenhegyi utat. Bánja a fene. ha már a közlekedést kisajátították! Nem tudunk azonban napirendre térni afölött, hogy a tv szerint már a háztáji és kiskerttulajdonosok is az ország közepére költöztek. Volt persze nyíregyházi nyilatkozó is, a HNF megyei kertbarát-szövetségének titkára. Széles Csaba, igaz, hogy ezért ő is felutazott székesfővárosunkba. Volt is néhány mondata, de nyilatkozatát elég alaposan megvágták, sejteni lehetett, hogy akadt volna még mondanivalója. „Csak belekóstolgattunk a témákba kedves nézőink, nem jutott többre időnk” fejezte be a műsort a mosolygós riporter. Jobban tették volna, ha egyik-másik témát súlyozzák. vagy szót sem ejtenek róla. Ledarálással nem lehet egy műsort színessé és sokoldalúvá tenni, maximum tiri-tarkává. Maradva az almánál: a műsorújságban első ri- - portként szerepelt és tájegységünkben minden bizonnyal százezrek vártak tőle új információt. Az agrárvilágban az utolsó betét volt, még szerencse, hogy jutott rá idő, de az új árakon kívül semmi újat nem közölt. (és) Fölmentem én, föl. Hát egy kicsiny szobában, egy tábori ágyon feküdt ő, pokróccal betakarózva. Nem volt abban a szobában semmi más a tábori ágyon kívül, csak egy íróasztal tele papírral. meg néhány könyv. S mondom neki, nemsokára indulnunk kéne, de az egyik lovacskánk lesántult, mármost hogyan induljunk el? Valamelyik gazember bizonyosan szegbe léptette ama állatot. Fölpattant és mondá: — Megnézzük. Lemegyünk. Megnézzük a lovacskát. Akkor azt mondja: — Te, mikor gyalultattad meg ennek a patáját? Hát be van törve. Éppúgy, mint az ember körme, ha nem nyes- sük le idejében. Hozd csak a megfelelő szerszámot. Mit, szerszámot, szerszámokat! Hozzad csak! Hát megvolt ott mindenféle felszerelés. — Most már ne kívánd — jmondá —, hogy én csináljam helyetted. Majd elsüllyedtem szégyenemben. — És én még azt hittem, hogy a magyarok értenek a lóhoz. — Értenek is — kiáltottam. — És most már tessék visszamenni pihenni. 3. Rendben is van, hogy nem hagytam szégyenben. De az én magam szégyene se kutya ám! Mert nemcsak a dicsőségről kell beszélni, a botlásról is. Na, fosszátok a tengerit. S ha adtok egy pofa bort, eme emlékre még muzsikálok is egyet.
