Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

1984. november 29. Kelet-Magyarország 3 Csínján.. Nem vitatható jó szán* dék vezette azokat, akik a Szabolcs-szálló kiraka­taira november 7. alkal­mából politikai plaká­tokat tettek ki. A máig kintiévé falragaszon Le­nin arcképe látható, az ünnepet éltető felirat­tal. Eddig minden rend­ben is van. A gondot csu­pán a környezet okozza. A hatalmas kirakat felülete kínálja magát, ez igaz. Csupán az a probléma, hogy a plakát olyan szöveg mellé ke­rült, amely nyírségi gombóclevest, tájjelegű specialitást, éjfélig tar­tó cigányzenét kínál a betérőknek. A két téma — úgy vélem vitathatat­lanul — nem fér össze. Tisztelem és szeretem a poltikai plakátokat. Történetük van, hagyo­mányuk, s nem alábe­csülendő funkciójuk. De legyünk körültekintőb­bek, tisztelettudóbbak. Ne mindent mindenü­vé. A plakát elhelyezése lehet rutinmunka. De helyének megválasztá­sa: érzéket kíván. Fő­leg, ha tárnája magasz­tos. (bürget) Ismeretgyarapítás üzemek segítségével Megfognak félmilliót Hazánk felszabadulása 40. évfordulója és az v MSZMP XIII. kongresszusa tisztele­tére munkaverseny bontako­zott ki megyénk szövetkeze­teiben is. Egyre több helyről kapjuk a jelzést a munkás­kollektíváktól, szocialista brigádoktól: állják adott sza­vukat. A Gávavencsellői Vegyes­ipari Szövetkezetben csak­nem minden feladatra kiter­jedt a vállalás. A szövetke­zeti bizottság a gazdája a 13 szocialista brigádnak, mely­nek 145 tagja Van. Elhatá­rozták, hogy az általános, anyag- és az energiaköltsé­geket 500 ezerrel csökkentik, két-három kommunista szombatokon vesznek részt, A közelmúltban első al­kalommal került sor olyan kibővített elnökségi ülésre Fehérgyarmaton, amely a TIT választott vezetősége találko­zott a város Ipari üzemeinek vezetőivel. Megyei összeha­sonlításban is a legjobbak kö­zé tartozik a fehérgyarmati­ak ismeretterjesztő munkája. Ezt jelzi, hogy az 1982-ben a járásban 1109, a városban 1142 órát fordítottak a TIT segítségével ismeretgyarapí­tásra a szatmáriak. A járás­ban 10, a városban 16 tan­folyam jelzi: megnövekedett az igény. Az elmúlt évadban közös alapból mintegy 50 ezer fo­rint jutott a társulat előadó­inak. A város üzemei 109 elő­adásra kötöttek szerződést. A tanácskozáson Károly László a városi pártbizottság titká­ra gazdaságpolitikai tájékoz­tatójában is hangsúlyozta az ideológiai munka fontossá­gát. A hozzászólók több ötle­tet adtaik egymásnak, így se­gítették az új évad sikerét. miinek. Beszélgetnek, ml Napbarnítottan. — Nápoly az szép volt, de a többi csak egy nagy rohanás. Megbántam az egészet. Mondtam is Adóm­nak, hogy én többet így nem megyek el vele ... — Mi tavalyelőtt voltunk Nápolyban. Idén csak Becs­be ugrottunk át. Tudod Ábel- ke olyan elfoglalt... Szépek. Fiatalok. Hango­sak. Szegény Ádám és Abel, a két jámbor férj ezen a dél- előttön is melózik valahol. A két nőn látszik, hogy nem ingyen. Bécsi, nápolyi szin­ten. — Ezt a gyűrűt is ott vet­te, volt egy nagyobb, de nem volt már elég a pénzünk... — Mi alig hoztunk valamit. Ábel kapott egy számítógé­pet, egészen bele van őrül­ve ... Már mondtam neki, hogy vette volna inkább a gépet feleségül. A másik asszonyka keze is az asztal lapja fölé kerül, mutatván boldog boldogta­lannak, hogy az ö két keze sem éppen „gyűrűszegény”. Mi, hét végén Sóstón nya­ralók csak hallgatjuk a két asszonyka csevegését. A gyű­rű — érhet húszezret — pár percre ujjacskát cserél. És mind tudjuk, hogy a két szép asszony nem egymásnak, nekünk dicsekszik Nápollyal és Béccsel, Ádámmal és Ábellel, azzal a két szeren­csétlen, biztosan túlhajtott, nekünk szóló műsort. A hangjukat lehalkítják, a be­szélgetés bizalmasra vált. — A lakás? — Már majdnem rendben vagyunk. Apróságok kellenek még... tisztességesen, vagy nem egé­szen úgy, de osztályon felüli férjjel, akikről, így csevegés közben minden rosszat meg­tudunk. Ádám elviselhetetle­nül ideges, Ábelnek balhéja van valakivel, és hozzá se lehet szólni. Ha nem presszóban, ha­nem templomban lennénk, akkor megszánván Ábelt fel­ajánlanám nekik a táskám­ban levő, a fiúknak készített parittyát, de Ábel most cse­rélt kocsit, és Kain sem volt egykor kisiparos, illetve vál­lalkozó. A két asszonyka, együtt se lehetnek ötvenévesek, rövid életének megtakarítható ke­resete aligha érhet egy Tra­bantnál többet, megunja a — Mi is egyenesbe jövünk lassan. Tudod, vettük azt a faragott bútort a hallba. Nem illik hozzá az ajtóban az üveg, de olyan nehéz ki­cseréltetni, hogy az elvisel­hetetlen ... — De buták vagytok, hát nem úgy kell azt... — Hogyan kell? Másik mintát akarok... — Mi is kicseréltük. In­gyen. Egy hétbe se telt... — Ne hülyéskedj! Hogyan? — Tudod a biztosító. Haza­jöttünk Nápolybái és olyan ronda volt az az üveg, hogy nem bírtuk tovább. Van biz­tosításunk. Behoztam hát egy kalapácsot, és mondtam Adámnak, hogy törje be. A biztosító majd kicseréli. Leg­feljebb megkínáljuk valami­vel az üvegest. — És betörte? — A, gyáva. Akkor jöttem rá, hogy gyáva. Csak állt a kalapáccsal és nézett rám olyan szerencsétlenül. — És te? — Elvettem tőle a kalapá­csot. Isteni volt! Elsőre ki­csit ütöttem, a másodikra is, mert becsavartam a kalapá­csot egy rongyba, hogy a biz­tosítós majd rá ne jöjjön ... — Nem féltél? — Féltem, de olyan ronda volt az a régi üveg ... — És? — A harmadik ütésre vég­re megrepedt. — Kicserélték? — Még nem, de Ádámka nagyon megdicsért. És olyan esténk lett, hogy azt el nem felejtem... Kuncog a két kicsi asszony, és földi halandóként csuklik zsebünkben a fillér. Nápoly, Róma, Párizs ... Nercbunda, húszezres gyűrű? Minden el­érhető, és még az is lehet, hogy a bibliai parittyakövet nem is Kainra lőtték, csak egyszerűen kitörtek vele egy biztosított ablaküveget. Bartha Gábor II divat és az adott szó A nyereségnövelés titka Gávavencsellőn melynek bevételét a nagy­községi gyermekintézmények, településpolitikai feladatok megoldására fordítják, pat­ronálják az 1. számú óvodát és az általános iskolát, gon­dozzák a Szabadság parkot, s a két helyi tsz a Szabad­ság és az Űj Erő őszi mező- gazdasági munkáiban részt vesznek. A szövetkezet az éves tervét — várhatóan — már december 20-ra teljesí­teni tudja. 1983-ban 33 mil­lió 175 ezer forint volt az éves termelésük, erre az év­re 34 millió 500 ezer forin­tot terveztek és várhatóan 39 milliót teljesítenek! A nye­reségük is ennek megfelelő­en alakul, az év végére el­érik az 5 millió 150 ezret. Talán a legszembetűnőbb a bérszínvonalban történt vál­tozás. 1983-ban 31 785 forint volt az egy főre jutó átlag- kereset, az idén megközelíti a 38 ezer forintot. Jövőre jóval nehezebb dol­guk lesz, évi kapacitásukat már lekötötték, így 40 milli­ós tervvel számolnak. Ez még fegyelmezettebb munkát igé­nyel majd a vezetéstől ép­pen úgy, mint a 270 dolgo­zótól. Vállalásuknak megfe­lelően az őszi betakarítási munkák során 90 vagon al­mát szedtek le a helyi té- eszeknek. A munkahibás ter­mékeket 10 százalékkal csök­kentették, hogy a gépesítés és az új technológiák alkal­mazása is jelentősen növel­ték a termelékenységet. A gávavencsellőiek apró bőrárukból 45 ezret gyártot­tak le, szovjet exportra 170 ezer női divattáska készül el, ugyancsak szovjet exportra 40 ezer férfi aktatáska kerül ki innen az év végéig. A bel­kereskedelem megrendelésé­nek eleget téve a kétágú háztartási létrákból 21 ezret, a munkavédelmi ötujas kesz­tyűből pedig 125 ezer párat szállítottak le. Dragos Gyula Bodnár Jánosné aktatáskát szerel. (Jávor László felv.) JÓ LENNE TUDNI, ki­nek mi jut eszébe, ha ezt a szót hallja: mozi. Nosz­talgia, első filmélmények — utóbb viszont recsegő- ropogó székek, hangosko­dás, dráguló' jegyek, olykor nem élvezhető kép és hang­minőség. Ennek az ellenke­zője is igaz: léteznek szín­vonalas élményt nyújtó, otthonosságot árasztó mo­zik. Milyen mozihelyzet jel­lemzi megyénket? Nagyjá­ból olyan, mint az ország más helyeit, de akadnak sajátosságok is. A megyei moziüzemi vállalat 260 mo­zit „üzemeltet”, amelynek mindössze tíz százaléka ve­tít saját épületben. A töb­bi művelődési házakban, különféle intézmények, szervek helyiségeiben van albérletben. S a díj nem éppen csekély. Ez olykor olyan véleményeket is szül: a mozik tartják el a műve­lődési házakat. S ha ebben jócskán van túlzás is, az számokkal igazolható, hogy a vállalat sok milliót fizet ki bérleti díjakra, amelyek­ből javíthatná a mozik fel­szereltségét, korszerűségét. Évi 50 millió forint a megyei moziüzemi vállalat költségvetése, amelynek 45 —46 százalékát a saját be­vételekkel, a mozijegyekkel — kell behozniuk. A többit árkiegészítésként kapják meg az országos költségve­tésből. Ez év januárjától új filmforgalmazásii rend lé­pett életbe, megszüntették a filmek A, B, C kategóriás besorolását, amelyek nézett­sége szerint kapta a válla­lat a dotációt. Űjabban az úgynevezett értékorientált filmforgalmazásra tértek át, s az éves állami támo­gatásnál lényeges szempont a megyei népesség moziba- járási intenzitásának mér­téke. Azaz, a megye úgy­nevezett korrigált — a na­gyon fiatalokat és nagyon öregeket nem számító — népességét központilag 503 ezer főben állapították meg. Az országos mozibajárási mutatók alapján úgy alakí­tották ki a dotáció rendjét, hogy ennek a népességnek évente 5,6-szor kell meg­fordulni a mozikban. Éven­te 2,8 millió szabolcsi mo- zibajárót kell fogadni a moziknak — hogy a gaz­dálkodási egyensúly megle­gyen. Ezt a megyei mozi­üzemi vállalat vezetői ma­gasnak tartják és eljuttat­ták javaslataikat a módosí­MIKÖZBEN A MEGLÉ­VŐ, korlátozott összegekből V ________________________ igyekeznek kényelmesebbé, jobbá tenni a mozikat, egy sor hátrányos helyzet aka­dályozza az anyagiak cél­szerűbb felhasználását. Az új kópiagazdálkodás sze­rint Szabolcs-Szatmár Haj­dúval és Szolnok megyével került egy csoportba. De az új filmek jelentős ütem- különbséggel jutnak el a megyébe, Debrecen és Szol­nok után, háromhetes ké­séssel kapják meg a film­kópiákat a nyíregyházi mo­zik. S bár az utóbbi évek nem kis anyagi és egyéb erőfeszítései eredménye­ként a megyében tízre nö­vekedett az első kategóriás, úgynevezett bemutató film­színházak száma, ilyen kó- pia-„gyorsasággal” aligha lehet növelni a mozibajárá­si kedvet. Külön sajátossága a me­gyének, hogy sok a kiste­lepülésen lévő mozi, ame­lyek ráfizetésesek, a me­gye moziparkjának fejlesz­tésétől veszik el a pénzt. Nem az a cél, hogy meg­szüntessék a kis mozikat, de a megyei moziüzemi vál­lalat vezetői komolyan mérlegelik, elemzik, milyen változtatásra lesz szükség, hogy mérsékeljék a ráfi­zetéseket, a mozik fenntar­tásából ,— a bérleti díjak elengedésével, a fűtési és egyéb költségek átvállalá­sával — növeljék a helyi tanács, gazdálkodó egysé­gek teherviselését. Gondol­kodnak új formákon is, mint a családi mozi — egy- egy család kezelésébe ad­nának egy-egy kis mozit — de a klubmozi és más közösségi vetítések is sze­repelnek az újszerű ter­vekben. Külön fejezetet ér­demelne a megyeszékhely siralmas mozihelyzete, amely úgy tűnik, nem csak pénz, hanem szemléleti kérdés is. VILÁGJELENSÉG a mo­zik válsága, útkeresése, a kombinált felhasználás, a filmkultúra terjesztése. Ez elől a megyében sem lehet sokáig kitérni. Már itt ko­pogtat az újabb vetélytárs — amely persze egyben se­gítőtárs is lehet — a videó­zás. Megyén belül is, úgy tűnik tehetünk a mozik életben tartásáért, megúju­lásáért, de országosan is vannak finomításra váró tennivalók. Hogy a mozik kikerüljenek a kényszerpá­lyáról és jobban betölthes­sék közművelődési szere­püket. Páll Géza ______________________ -J Korszerűbb kiszerelés, szállítás Fogadótartályok Belegradon A KOSZIG belegrádi perlitgyárának egyre nö­vekvő termelése szüksé­gessé tette, hogy a koráb­bi „zsákos” mellett kor­szerűbb kiszerelési és szállítási formát is kidol­gozzanak. A közelmúltban a debreceni BIOGÁL, a be- legrádiak legjelentősebb megrendelője két 54 köb­méteres perlitszállító tar­tálykocsit vásárolt. A KE- MÉV a -gyár területén több, mint 8 milliós be­ruházással három acél fo­gadótartályt épít, amely­ből pneumatikus úton töltik át speciális tartály- kocsikba a perlitet. A ki­vitelezők ez év végén ad­ják át a berendezést a gyárnak. Képünkön: daruk segítségével épülnek az acélgyűrűkből a fogadó­tartályok. Gaál Béla felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents