Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-28 / 279. szám

Kelet-Magyarország 1984. november 28. Ülésezik a Legfelsőbb Tanács A szovjet gazdaság idei éve és tervei A szovjet gazdaságban 1984-ben is tovább éltek az egy évvel korábban kezdődött kedvező tendenciák. Az idén 3,1 százalékkal növekszik az ország nemzeti jövedelme, az ipari termelés mennyisége pe­dig 4,4 százalékkal lesz több, mint 1983-ban. Tovább nő az állam által felvásárolt állat- tenyésztési termékek mennyi­sége is — mondotta Nyiko- laj Bajbakov miniszterelnök­helyettes, az állami tervbi­zottság elnöke a szovjet Legfelsőbb Tanács kedden megnyílt ülésszakán. Bajbakov a Szovjetunió idei népgazdasági tervének teljesítéséről és jövő évi ter­véről szóló beszámolójában közölte, hogy az ipari mun­ka termelékenységének vár­ható növekedése meghaladja a 4 százalékot, s a termelé­kenységnövekedésnek kö­szönhető az ipari termelés gyarapodásának 93 százaléka. A lakosság egy főre számí­tott reáljövedelme 3,3 száza­lékkal, a tervben előirány­zottnál nagyobb mértékben nő. Az állami tervbizottság el­nöke beszámolójában kitért a gazdasági tevékenység ne­hézségeire, hiányosságaira is. Ezek közé sorolta elsősorban azt, hogy főleg a kedvezőtlen időjárás miatt mezőgazdasá­gi termékekből nem sikerült az ötéves 1984-re előirány­zott mennyiséget betakaríta­ni. Az iparban még mindig a kívánatosnál lassúbb ütemű az új műszaki eszközök és technológiai eljárások beve­zetése, sok minisztérium nem tesz eleget ezzel kapcsolatos feladatainak. A termelőüze­mek közül még sok nem használja ki a rendelkezésé­re álló lehetőségeket, nagyok az időveszteségek, nem ritka az erőforrások pazarlása. A jövő évi előirányzatot ismertetve Bajbakov közölte, hogy a Szovjetunió nemzeti jövedelme 1985-ben a tervek szerint 3,5 százalékkal, ipari termelése pedig 3,9 százalék­kal nő. A mezőgazdasági ter­melésnek 6,7 százalékkal kell majd felülmúlnia az idén várható értéket.-^A lakossági reáljövedelmek egy főre szá­mítva az ideivel azonos mér­tékben, 3,3 százalékkal emel­kednek. Magyar—csehszlovák tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) nek az MSZMP és a CSKP, az MNK és a CSSZSZK közötti együttműködés, valamint a két testvéri ország népei kö­zötti barátság elmélyítése te­lén szerzett érdemei elisme­réséül, a 60. születésnapja al­kalmából adományozott „Győ­zelmes Február Érdemrend” kitüntetést. A kitüntetés át­adásánál jelen, volt Kádár Já nos, Aczél György, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Övá­ri Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács heljiettes elnöke, Horn Gyula és Katona Ist­ván, az MSZMP KB osztály­vezetői, valamint Kovács Bé­la, hazánk prágai és Ondrej Durej, Csehszlovákia buda­pesti nagykövete. Kádár János ebédet adott Gustáv Husák .és kísérete tiszteletére,. amelyen részt vettek a kitüntetés átadásá­nál megjelent magyar szemé­lyiségek. . Kádár János és Gustáv Husák találkozója baráti lég­körben, a kölcsönös megér­tés szellemében zajlott le. Eredményesen szolgálta az MSZMP és a CSKP, a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a magyar és a csehszlovák nép közötti ba­ráti együttműködés további erősítését. TÁSZSZ-kommentár A TASZSZ szovjet hír- ügynökség katonai hírma­gyarázója kommentárban foglalkozott Köbért McFar- lane amerikai nemzetbizton­sági tanácsadónak azzal a Vasárnapi kijelentésével, hogy a Reagan-kormányzait nem állítja le az új ameri­kai közép-hatótávolságú nuk- 1 eáris rakéták nyugat-euró­pai telepítését, mert ez a moratórium — úgymond — megszilárdítaná a Szovjet­unió tízszeres fölényét a NATO-országok felett ebben a fegyverkategóriában. Mint ismeretes — írja a TASZSZ — az észak-atlanti tömbnek Nyugat-Európában 162 brit és francia közép-ha­tótávolságú rakétája van, amelyeket részben a száraz­i.dön. részben a tengeren telepítettek. Már Nyugat- Aurópában van 110 amerikai Pershing—2 típusú rakéta és robotrepülőgép. Ez összesen 272 közép-hatótávolságú ra­kéta. Ha komolyan vennénk McFarlane-nek azt a kije­lentését, hogy a közepes ha­tótávolságú rakéták tekinte­tében a Szovjetunió „tízsze­res fölényben” van, akkor 2700 SS—20 és SS—4 típusú szovjet rakéta állna szem­ben a NATO európai raké­táival. Egyébként még a Washing­tonban kiadott, „A szovjet katonai erő” című kiadvány szándékosan megnövelt szá­mai szerint is 1984 áprilisá­ban 243 SS—20 és 224 SS—4 típusú, tehát összesen 407 szovjet rakéta állt szemben a NATO ilyen kategóriájú fegyvereivel. Annak idején a Szovjet­unió javasolta, hogy mindkét fél — a NATO és a Varsói Szerződés —.harmadára, az­az 300 egységre csökkentse a nukleáris robbanófejjel fel­szerelt rakéták számát. A Szovjetunió kész volt vállal­ni, hogy k ö zép -> h a t ó távols á - gú rakétáin nem lesz több robbanófej, mint amennyi a megállapodás idején a brit és francia rakétákon lett vol­na. Akkor, a tárgyalások ide­jén, a NATO rakétám 420— 430 robbanófej volt. Mivel az SS—20-asokat három rob­banófejjel .szerelték fel, ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetuniónak csak 140 kö­zép-hatótávolságú hordozó- eszköze maradt volna a 162 francia és brit . rakétával szemben. A Szovjetuniónak ezt az ésszerű javaslatát Washing­ton elutasította — állapítja meg a TASZSZ kommentáto­ra. GLEMP BÍBOROS A PAPÁNÁL János Pál pápa kedden magánkihallgatáson fogadta a Vatikánban Jozef Glemp bíborost, Lengyelország prí­mását. A pápa hosszasan ta­nácskozott a lengyel bíbo­rossal. Mint ismeretes, Jo­zef Glemp hétfőn érkezett egyhetes látogatásra az olasz fővárosba. IZRAELI BOMBÁZÁS Hat F—15-ös, illetve F—16- os típusú izraeli repülőgép kedden délelőtt palesztin ál­lásokat bombázott Libanon szírial ellenőrzés alatt álló keleti részén, a Bekaa-folyó völgyében. A támadás a "Demokratikus Front Palesztina Felszaba­dításáért elnevezésű szerve­zet Kabb Eliasz települést és közelében fekvő bázisát érte, amely a Bejrút—Damaszkusz országút közelében, a liba­noni fővárostól mintegy 29 kilométerre, délkeletre van. Szeptember 9-e óta ez volt az első izraeli támadás pa­lesztin állások ellen. Idén az izraeli légierő — a keddi tá­madást is beleszámítva — tizenhatszor hajtott végre hasonló akciókat. Kerekasztal­konferencia Budapesten Békekutatás és közvélemény A békekutatás szerepe a közvélemény formálásában címmel nemzetközi kerek- asztal-konferenciát rendez december 11. és 13. között Budapesten az MTA intézet­közi békekutató központja az UNESCO támogatásával. Az eszmecserén — amelyen 25 külföldi békekutató is részt vesz, többek között Chad­wick Alger professzor, a Nemzetközi Békekutató Tár­saság (IPRA) főtitkára — azt vitatják meg, hogy a békeku­tatás eredményei mennyiben hasznosíthatók a tömegtájé­koztatásban, illetve az egyes országok sajtójában miként tükröződnek a háború, a bé­ke, a nemzetközi feszültség problémái. Megyei visszapillantó A megye a felszabadulás­kor nagyon korszerűtlen te­lepüléshálózatot örökölt. Egyetlen városán, a megye- székhelyen kívül, amely kis­városi jellegét egészen a hat­vanas évek elejéig megőriz­te, alig volt olyan települése, amely a környezetére erős hatást gyakorolt volna. A fal­vak zártsága nem vagy alig igényelte a települések kö­zötti kapcsolatokat. Tovább fokozta az elmaradottságot, hogy az emberek ötödé kül­területeken élt. A megye területe 1950 óta lényegesen nem változott, je­lenleg 5937,7 km2. Tájain na­gyon eltérő nagyságú telepü­lések alakultak ki, a telepü­lésszerkezet nagyon sajátos képet mutat. Az Alföldre jel­lemző tanyavilág éppúgy elő­fordul, mint a hegyvidéken gyakori törpe- és aprófalu. Az alföldi óriásfalvak (Nagykál- ló, Tisza vasvári, Üjfehértó) és a nyírségi középfalvak típu­sán át az aprófalvas térsége­kig szinte minden település- forma megtalálható. A köz­ségek átlagos népessége nem éri el a kétezer főt, de az or­szágos átlagot meghaladja. A 100 km2-re jutó települések száma is több mint az orszá­gos átlag. Az ötvenes évek első felé­nek autark gazdaságpoliti­kája nem kedvezett a telepü­léshálózat fejlődésének. A nehézipar erőltetett fejlesz­tése miatt Szabolcs-Szatmár megye települései alig vál­toztak, az életkörülmények­ben nem volt észrevehető ja­vulás. Ezt jól érzékelteti az a tény, hogy a hatvanas évek elejéig még a megyeszékhely közművesítése sem történt meg. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése után az emberek tízezrei indultak az . ország más tájai felé mun­kát keresni. Ebben az idő­szakban a települések arcu­lata is csak lassan változott. A hatvanas évek második felétől a megye iparosodá­sával egyidejűleg a telepü­léshálózat is elindult a kor­szerűsödés útján. Ennek tu­lajdonítható, hogy előbb 1969- ,ben Mátészalkát, majd egy év múlva Kisvárdát is vá­rossá nyilvánították. Mind­össze három évet kellett vár­ni a negyedik település, Nyír­bátor városi jogának elnye­résére. A hetvenes évtized­ben;, 1978 végén még két te­lepülésünket nyilvánították várossá: Fehérgyarmatot és Vásárosnaményt. Mindegyik városunknál fontos szerepe volt a cím elnyerésénél an­nak, hogy már évek óta vá­rosi funkciókat töltöttek be környezetükben, melyeknek természetes központjuk is. A városodás mellett jelen­tős mértékű városiasodás is bekövetkezett. Különösen Ti- szavasváriban,. Záhonyban, Csengerben, Nagykállóban, Rakamazon, Üjfehértón és más -központi szerepkörű te­lepüléseken fejlődtek sokat az urbanizált életmód felté­telei. Tiszavasvári 1984. január 1-től városi jogú nagyközség, amely ebben az évben meg­ismételte pályázatát a váro­si cím elnyerésére. A felso­rolt öt nagyközséget a megyei tanács közvetlen irányítása alá vonta. Ezeknek a telepü­léseknek a távlati tervekben meghatározott szerepköre, valamint az ott működő intéz­mények, gazdálkodó szervek tevékenysége szükségessé te­szi, hogy a tanácsi szervek munkáját közvetlenül a me­gye irányítsa. Szabolcs-Szatmár mostani településrendszere az elmúlt évtizedek fejlődésének ered­ménye, melynek nyomán te­lepüléshálózata gyökeresen megváltozott. A legdöntőbb változás az, hogy kialakult a megye városhálózata. A közlekedés szerepe a funkciószegényes kis- és ap­rófalvas térségekben lénye­gesen felértékelődött. A te­rületi koncentráció (tanács, iskola, tsz-összevonás) ép­pen ezekben a térségekben növelte meg a közlekedés tár­sadalmi szerepét. A funkcio­nális elszegényesedéssel az élet csaknem minden terüle­te „közlekedésigényes” lett; a munkahelyre való ingázá­son kívül az iskolások utaz­tatása, a tanácsi ügyintézés, az egészségügyi s az egyéb szolgáltatások igénybevétele (jószerével még a napi be­vásárlás is) megköveteli a lakóhely elhagyását. A megyében elhelyezkedő 6 város ellenére 75 község esik e települések 45 perces izo- kronján kívül és 39 az egy­órás eltérési időn túl. Népes­ségben ez az előző esetben 121 ezer főt, az utóbbiban 52 ezer főt jelent. Az átlagos utazási sebesség ugyanis el­képesztően alacsony, 27 km/ óra! A közlekedési viszonyok egyik meghatározója az út­hálózat. A .legforgalmasabb (télen sózott) utak hossza a megyében mintegy 500 km, melyek 67 települést érinte­nek. A települések fejlődésé­ben — elsősorban az utóbbi 10—15 évben — az ipairi termelőerők .alakulásának volt nagy szerepe. Az ipar- telepítéssel és a közlekedési feltételek javulásával mun­kaerővonzási körzetek ala­kultak ki. A megye legnagyobb mun­kaerővonzási központja Nyír­egyháza, a munkaerővonzási körzetbe tartozó települései­nek száma 38. Ezek közül 11- gyel (Kótaj, Ibrány, Keme- cse, Nagyhalász, Nagykálló, Napkor, Nyírpazony, Nyír­telek, Nyírtura, Paszab, Sé- nyő) a gazdasági és társadal­mi élet minden területén in­tenzív kapcsolat köti össze. Az agglomerálódás folyama­ta Mátészalka munkaerővon­zási körzetében (23 község) is megkezdődött, mely tele­pülésegyüttesbe Jármi, Ko- csord, Nyírmeggyes és Öpá- lyi tartozik. A munkaerővonzási kör­zetek nem fedik le a megye térképét, a szatmár-beregi térségben összefüggő falusi térségeket találunk. A me­gye déli részén erős Debrecen vonzó hatása, Nyírmihálydi, Nyírlugos, Bököny és Gesz- teréd Debrecen munkaerő­vonzási körzetéhez tartozik. Számos község infrastruktu­rális fejlesztése nem tartott lépést az igényekkel, ezért népességkibocsátó szerepük különösen a szatmár-beregi területen fokozódott. A köz­ségekben az alapellátás fej­lesztése, az életkörülmények javítása, a népességmegtartó képesség fokozása ezért ki­emelt feladattá vált. A központi szerepkör nél­küli falvak defferenciáltan fejlődtek, de az általános fej­lődés jegyei valamennyi te­lepülésen tetten érhetők (la­kás, út, víz, villany stb.). A megye településeinek száma négy évtized alatt nyolccal csökkent' (jelenleg a 6 város mellett 219 község található, melyből 34 nagy­község), annak ellenére, hogy több új községet alapítottak. Igyl pl. Aporligetet, a mai nevén Bátorligetet, Nagycser­keszt, Nyírteleket vagy Ti- borszállást. Másokat ugyan­akkor összevontak, pl.: Ti­szavasvárit Büdszentmihály és Tiszabüd, Aranyosapátit Révaranyos és Kapócsapáti, GávavencseLlőt Gáva és Ven- csellő, Varsánygyürét Gyü- re és Nagyvarsány, Hetefe- jércsét Hete és Fejércse köz­ségekből. Több település a hozzácsatolás sorsára jutott, pl.: Nyírszőlős, Oros, Tisza- vid és Nagygéc. Jobb későn mint soha — a szólás nagyon érvényes arra a rendeletre, amely az I egyiptomi műkincsek vé­delmét szolgálja. A hatósá­gok 1983 szeptemberében szánták rá végre magukat arra, hogy szigorú büntetér sek kilátásba helyezésével véget vessenek a nemzeti vagyon további herdálásá- | nak. A rendelet — amely még nem lépett hatályba — betiltja a 100 évesnél ré­gebbi műtárgyak eladását és vételét, kicsempészésükért pedig börtönbüntetést ír elő. A műkincskereskedők egy évet kaptak, hogy készletei­ket kiárusítsák, a magán­gyűjtők pedig kötelesek hat hónapon belül a rendőrség­nél lajstromba vetetni a birtokukban levő műtárgya­kat. Minden, a listán nem v ______________ szereplő darabot — amely történelmi vagy művészeti szempontból műalkotásnak tekinthető — a jövőben lo­pott holminak tekintenek. A műkincs külföldre vitele a korábbi „vétség” helyett most bűnténynek minősül, s elkövetője 5 ezer egyipto­mi fontig terjedő pénzbír­sággal, vagy börtönbünte­téssel sújtható. Egyiptom páratlanul gaz­dag több ezer éves emlé­kekben; a Kairó közeli pi­ramisoknál, különösen Szakkarában, vagy Memp­hisben, de távolabb, Luxor­ban, vagy a kevésbé látoga­tott egykori -fáraótemetke­zési helyeken néhány éve még nem volt ritka, hogy a látogató a homokban több ezer éves szobrocskára buk­kant. A külföldi turistákat emléktárgyárusok rohamoz­zák meg, s még az is elő­fordulhat, hogy amit kínál­tak, az nem másolat, ha­nem valódi. Nem ők a rendelet első­számú céltáblái. Bár két­ségtelen, hogy minden hoz­záértést nélkülöző „kutató­munkájuk” rengeteg kárt okoz: megsérülnek a sírok, eltűnnek olyan nyomok, amelyek a régészeknek sok információval szolgálhatná­nak. Másrészt csak-csak fogynak az agyagszobrok, a feliratos kőtáblák, a szent állatokat megörökítő dom­borművek. Náluk jóval na­gyobb „halak” is vannak azonban: olyanok, akik nagyban forgalmaznak, s a dollármilliók reményében akár a büntetés kockázatát is vállalják. A hatóságok pontosan tudják, hogy lel­kiismeretlen műkincskeres­kedők előszeretettel küldik az egyszerű áruként kezelt kincseket Svájcba, ahol nem kell igazolni eredetüket, s ahonnan később hatalmas árért juttatják tovább az európai, amerikai megren­delőknek. ____________J Szigorú büntetések Egyiptomi műkincsek Az eltelt négy évtizedben a külterületek helyzete is, alapvetően megváltozott. A magányps tanyák nagy ré­szét felszámolták, de a cso­portos tanyákon és a falumé­retű külterületeken (pl. Kis- fástanya, Bashalom, Üj- dombrád, Szabadságtelep, Görögszállás, a nyíregyházi tanyabokrok stb.) sokat ja­vultak az életfeltételek, sőt ezek az ország legjobban el­látott külterületei közé tar­toznak (lakás, víz, 'villany, gáz, út stb.). 1980-ban már csak 36 ezren, a népesség 6 százaléka él külterületen. A hetvenes évtizedben fel­gyorsult a népesség városba tömörülésének folyamata, ami napjainkra számotte­vően lelassult. Nyíregyhá­za népessége meghaladta a 114 eziret, Kisvárdáé és Má­tészalkáé közelíti a 20 ez- . rét, Nyírbátoré a 14 ezret, míg Fehérgyarmaté és Vásá- rosnaményé a 9 ezret. Nagyon fontos, hogy a la­kosság életkörülményei stag­náló életszínvonal közepet­te is folyamatosan javuljanak, aminek elengedhetetlen fel­tétele a tudatos településpoli­tika és a tervszerű település- hálózat-f ej lesztés. Dr. Hajnal Béla KSH megyei igazgatósága 4 Hány rakéta van?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents