Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-27 / 278. szám
1984. november 27. 3 Ki, mit kap a végén? Lánc, lánc, eszterlánc VÁROK EGY IRODÁBAN. Akarom, nem akarom, hallom a beszélgetést. Interurbán Budapesttel. Valami kell a szövetkezetnek, valami, ami sürgős, de éppen beszerezhetetlen. Pesten, a „főhivatalban” szerencsére dolgozik egy ismerős, egy, a faluból elszármazott ismerős, aki segíthet, ha akar. Neki egy telefonjába kerül, ami a szövetkezetnek lehetetlen. Hallgatom az alkut. A pesti ismerős, háromszáz kilométerről a telefonon át is „látni”, ráncolja a homlokát, mint vásári eladó, ha olcsón kéri a kupec a lovát. Végül azért megígéri, hogy próbál segíteni, hiszen jó ember ő, hűséges a szülőfalujához. El is érzékenyül, mint a piaci kofa, amikor arrról beszél, hogy neki többe került az áru, mint amennyiért kínálni kénytelen. Közben eszébe jut, mert hát elér- zékenyült, hogy a szomszéd faluban rokonai élnek. Ha a szövetkezet, ahová kazánok kellenének, esetleg tudna keríteni ezer almásládát a rokonoknak, persze csak akkor, ha . . . Lánc, lánc, eszterlánc. A SZÖVETKEZETNEK FELESLEGES LÁDÁJA NINCS, van viszont egy levele az asztalon. Egy másik szövetkezettől, azok az egyik dolgozójukat szeretnék átvinni magukhoz. Hallgatom a sürgős telefont, a másik szövetkezetnél ugyanis esetleg van láda, és ha lesz láda, akkor lesz kazán ... Az alku ugyanolyan, mint fentebb. Igaz, annál a szövetkezetnél sincs láda, de ha felmondási idő nélkül kiadják azt a bizonyos dolgozót, akkor egy harmadik helyütt lehetne keríteni ládát. No persze ezért onnan majd néhány gépalkatrészt kérnek, de mehet a dolog.. . Lánc, lánc, eszterlánc . .. Néhány nap múlva megtudom, hogy ment a dolog, bár bekapcsolódott még két másik cég a körtelefonba, minden rendben van. Az elnököm megkapta a kazánokat, a másik szövetkezet a dolgozót, a harmadik az alkatrészeket, a negyedik vállalatnak ezért elvégeztek egy sürgős munkát, amit másképpen senki sem vállalt volna el, és az ötödik kezében is maradt egy adu, egy már megtett szívesség, amit majd egyszer visszakérhet. És természetesen a rokon is megkapta az ezer ládát. Kérdezhetnék, mi bajom van, hiszen a telefonálók közül nem károsodott senki. A rokon pedig majd küld egy kövér csomagot a másik rokonnak. Lánc. lánc, eszterlánc. VALÓJÁBAN ROSZ- SZABB EZ a csen-csen gyűrűnél. Ez utóbbi játékban ugyanis mindig van valami titok, az előbbiben viszont minden rutinszerűen egyszerű és természetes. Természetes? Bartha Gábor A záhonyi átrakókörzet egyik nagyberuházása volt az utóbbi években a fényeslitkei északi rendező pályaudvar, aminek a kiépítése nem fejeződött be. Jelenleg hagyományos módszerrel folyik a kocsirendezés, a váltók állítása. Ezt kívánják automatizálni a későbbi időkben. A biztosító berendezések elhelyezésére szolgáló épületegyüttes most készül, de idővel tervezik a korszerű vágányfékek beépítését is. Képünkön: a kivitelező KEMÉV munkásai az irányító- tornyot zsaluzzák az épületen, amelynek átadási határideje a jövő év nyara. (Gaál Béla felvétele) 1. Beszélgetünk anyámmal. Leginkább ő mesél, én csak hallgatok. Arra emlékezik, hogy ilyenkor, tél közeled- tén, már ki volt üttetve az olaj, a napraforgó-pogácsát megáztatva összekeverték a csépléskor külön tett, kazalba rakott pelyvával, s milyen jól ették azt a tehénkék, s milyen jól tejeltek attól! — Még mi, gyerekek is alig ehettünk abból a pogácsából. — Kellett a tehénkének. Ott volt helyette nektek a tisztított mag. — Egy-két napig, ha tartott. — De volt olaj. Sütöttünk a kemencében lapcsánkát, ettük. — Az jó volt. Nagyon jó. Csak a káposztás lapcsánkát nem szerettem, miként apám se. — Kákabélűek voltatok. — A káposztát máig se szeretem. — Pedig jó. Jó a káposzta, hogyha van. 2. — Emlékszel, amikor kenyeret sütöttem? — Nagyon jól. Szalmával kellett befűteni a kemencét. Két nővérem soha nem vállalta a fűtést. Az mindig rám maradt. Később Miklós öcsém is segített, aki már nem él. Másik öcsém se él, kisebbik nővérem se él, apám se él, a nagy családból már csak hárman maradtunk. Megkezdték a folyamatos két műszakos termelést a vajai konzervdobozgyártó üzemben. A Nyíregyházi Konzervgyár 60 millió forintos beruházásból létesítette a korszerű üzemet, amelyet osztrák gépekkel szereltek fel. Az automata gépsorok segítségével évente két műszakban 12 millió doboz gyártását tervezik. Képeinken: 1. Az osztrák automata dobozformázó és hegesztőgép — 2. Sándor Katalin nyom áspróbával ellenőrzi a dobozokat. <Elek Emil felvételei) Postakocsival Nyíregyházától Mátészalkáig Autón járó holló A gyors röptű, s Mátyás király anyjának, Szilágyi Erzsébetnek kedves levélhordóját, a hollót választotta jelképül a Magyar Posta. Nos, ezen holló autón járó utódjainak szegődtünk társául egy hétköznap Nyíregyháza és Mátészalka között. — Még mindig van — ször- nyülködik az őri posta kézbesítője, amikor a huszadik csomagot rakják le az útra. Csörög kissé, rosszul pakolták be az edényeket egy kosárba. A másik oldalon a postaautó kezelője, Márföldi András elégedetten sóhajt: — Leadjuk Jármiban a postát, aztán Szálkán- jöhet egy kis pihenő. Megyek a szállásra, alszom egy sort. Hajnali indulás A gépkocsivezető, Svéda György nem tart vele, az IFA vezetőfülkéjében csinál magának fészket, hogy, egykét órát pihentesse szemét. Rájuk fér a késő délelőtti nyugalom. A 432-es járat — ugyanúgy mint a többi — korán kezdett. A gépkocsivezetők 3,50-kor jelentkeznek a garázsban, a kezelők 4,30- kor csatlakoznak az állomáson, pontosabban a nyíregyházi 2. számú postahivatalban. Várják a Budapestről érkező postavonatot, hogy szaporán szortírozzák a küldeményeket, az újságokat tartalmazó, vagy leveleket rejtő, lelakatolt zsákokat. Csomagok százait kapják kézbe, s bár a járatok az irányítószámok szerint indulnak, mégis egy pillantást vetnek a címzésre is, nehogy elkódorog- jon valamelyik küldemény. A csukott teherautóban is mindennek megvan a maga helye. Odaútban leghátulra az Őrbe, Jármiba küldöttek sorakoznak, míg az ajtónál Nagykálló csomagjai tornyo- i su Ih^t-i y*6Í1 ’tószám,* körzet* szerint *álkot- nak külön kupacot a budapesti küldemények, a Dunántúlra feladottak, míg a másik oldalon a közelebbi helységnevek csomagjai sorakoznak. Érkezéskor így könnyű őket a megfelelő poatavonati kocsiba rakni. „Zabmotörral" A Kisteleki szőlőből, a Fény utcából indult el 31 évvel ezelőtt Márföldi András, hogy a postán kenyeret keressen. Lovászfiúként kezdte, akkor még „zabmotorral” hordták szét a csomagokat a megyeszékhelyen. S annak is több, mint negyedszázada, hogy mozgópostás lett. Akkoriban még a kisvonat után is akasztottak egy postakocsit, ott dolgozták fel a küldeményeket, adták le az állomásokon várakozó kollegáknak, s vették el tőlük a feladott leveleket, csomagokat. Az állomásokon kézikocsival, lovas szekérrel várták a postavonatot, bizony dél volt a távoli településeken, mire a friss újság egyáltalán megérkezett. Aztán — az irányítószámok bevezetésével egy időben — közútra terelték a postaforgalmat. Csak a fővonalakon, hosszabb távolságra maradt a vasúti szállítás. (Így utazik ma is havonta néhány napot Márföldi András és közel száz nyíregyházi társa Budapest és Nyíregyháza között.) Az átalakított Ikarus buszok, majd mostanában a sokkal gyorsabb I,FA-tehej:autók pedig házhoz, a postahivatalig viszik a küldeményeket. — A nyíregyházi gócról 138 hivatalba jutnak el kezelőink — tájékoztat Nagy István, a 2. számú postahivatal vezetője. Versenyfutás az idővel — talán ez a legtalálóbb a postaautó jellemzésére. Reggel, ha netalán késik a postavonat, már időzavarba kerülnek, amit tetőzhet a köd, a csúszós út. Bár Svéda György biztos kézzel markolja a volánt, tíz éve annak, hogy három gyereke mellől Nagykál- lóból Nyíregyházára indul, a postához. Az utazóknak korkedvezmény jár, jövőre Márföldi András akár nyugdíjba mehet. — Mondjuk, hogy maradjon, mit csinálna otthon egész nap — erősíti meg Nagy István mások véleményét is. 36 kollektíva Annyi biztos, hogy másokhoz, de a posta átlagához is viszonyítva az itteni keresetek jók, a hosszú napi munkát ellensúlyozza a havi 13— 15 szabadnap. — És a társaság, azt szeretem legjobban — böki ki Márföldi András. Az úton sem marad el a tréfa, érdeklődés mások iránt. Máriapócson a kézbesítő asz- szonyokkal viccelnek, csináljanak nagyobb kaput, akár a postára behajtanak. Nyírká- tán a csomagokra akad megjegyzés. — Közepes napunk volt — összegzik, amikor az esti szürkületben robogunk Nyíregyháza felé. — A hétfő nehéz nap, akkor 2—300 csomagot is feladnak, küldik az almát, a krumplit. Mire beérünk csakúgy ágaskodik az autó eleje a hátúira rakott sok csomagtól. Elbúcsúzunk. Ők még leadják a leveleket, csomagokat, ha igyekeznek, este hétre végeznek. S közben egy kis fejszámolás: ennyi csomag,, újság átvétele, leadása felér egy súlyemelő napi edzésével. Nyírbátor értelmisége N yírbátor városa nagyot fejlődött az utóbbi években. Jelentősen növekedett a lakosság száma, ezen belül lényegesen nőtt az értelmiségiek száma is. A növekedés érthető. A gyárak, üzemek egyre magasabb képzettségű szakemberre számítanak, a magas színvonalú technika felsőfokú képzettséggel rendelkező munkaerőt igényel. A városban jelenleg 220 értelmiségit tartanak nyilván, s ebben a számban még nem szerepel az immár 4 általános iskola, szakmunkásképző, gimnázium, kisegítő iskola tanári kara. A város vezetői jó érzékkel ismerték fel, hogy a fejlődésben továbhlépni csak úgy lehet, ha az itt élő értel- tni'séggél közösen vállalják a feladatok végrehajtását. Ennek érdekében október végén értelmiségi fórumot szerveztek —, a város életében első alkalommal. A fórum célja volt az is, hogy az értelmiséget foglalkoztató gondokat, problémákat megismerjék a város vezetői. Mint megtudtuk, elsősorban a műszaki értelmiség létszáma növekedett. Jelentős részük termelésirányító munkakörben tevékenykedik. A Csepel Szerszámgépgyár, a Bóni műszaki gárdája magas színvonalon végzi munkáját. Az agrárértelmiségnek meghatározó szerepe van a mező- gazdaságban. Munkájuk igen sokrétű, talán emiatt is nem kielégítő jelenlétük a város társadalmi életében. Az egészségügyben színvonalas szakmai munka folyik. Nőtt a gyógyszerészek száma, viszont kevés a szakorvos. Számuk azonban objektív okok miatt nemigen növelhető. Sajnálatos tény, hogy az orvosok között magas a fluktuáció. A kiragadott példák is alátámasztják, hogy az értelmiségnek igen fontos .szerepe van az előrelépésben. A mindennapi gondok, teendők mellett örvendetés tény, hogy tudományos munkálkodásra is szorítanak időt e réteg képviselői. A múzeum, a gimnázium és az egészségügy néhány dolgozója ilyen jellegű tevékenységgel is növeli szakmája tekintélyét, előrejutását. A fórum gondokat is felvetett. A legsúlyosabb gondnak tartották a pedagógusok közéleti tevékenységének hiányát, s itt elsősorban a gimnázium tanárai járhatnak elöl jó példával. A jövő nemzedékét nevelő pedagógustól joggal várható el, hogy jobban figyeljen a jelen társadalmi kérdéseire is. A város vezetői megtették az első komolyabb lépést az itt dolgozó értelmiség felé. A célok ismertek, minden reális feltétel adott arra, hogy az együttműködés, együtt gondolkodás hasznát a város valamennyi lakosa élvezhesse. — És a vakarára emlékszel? — Az se volt a mienk. — Nana. — Amíg nagyanyám élt, nem volt a mienk. Bent, Nyíregyházán, a katolikus templom előtt ült egy öregasszony. Koldus. Anyák vitte nagymama. Egyszer elloptuk azt a cipót. Mi, hárman. S megettük nagy titokban. Azt hazudtuk, hogy a szomszédék kutyája volt a tettes. Mindenki elhitte, mert az hirhedett kutya volt, még a zsírszódát is bezabálta, itta rá a vizet, habzott a szája tőle két napig, valóságos léggömböket lehelt az égbe, de nem döglött bele. A németek is le akarták lőni, amikor meglógatta a tarisznyájukat 44- ben, nem ártott annak a puskogolyó se. A németek pisztolytáskáját is. megette. Hát hogyne ette volna meg azt a jó vakarát, amely olajsárral volt ösz- szegyúrva? De jó lenne most is abból a vakarából egy darabocska. — talán megrágnád. — Most meg. — Nincs is fogad. — Van még. — Mennyi? — A harminckettőből tizennégy. Ezek már nem fájnak; nem is fognak fájni. Velem szállnak a sírba. Ezt jövendölte egy szép cigánylány is. „A pótfogak hamarabb mennek tönkre, szép fiú, mint eme eredetiek ...” — Vajon mit adtál neki, hogy ezt jövendölte? — Ugyan, mit adhattam volna? — Szép lány volt az ... — A Czifra Erzsi lánya. — Hát az tényleg szép cigánylány volt. — Szép lány volt. Kis idő után még hozzátettem: — A pótfogak nem méltók az emberhez. Ezt mondta. — A cigánynak mindegy. De úgy tűnik, neked is. 3. De jó lenne abból az olajos vakarából most egy darabka. Megrágnám. Ha olyan kemény lenne, mint a vas, akkor is. V. Lányi Botond K. É.
