Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-25 / 277. szám
1984. november 25. Kelet-Magyarornáe 3 Kertvárosi utca Biztonságosabb értékesítés Sorházak a Sáovário A kertes, garázsos, nem lakótelepi lakások iránti igény a növekvő lakásárak ellenére sem lanyhul, és tegyük hozzá, amennyiben fedezet is van rá, érthető, hogy az emberek a környezetében kevésbé városias, inkább kertvárosjellegű lakhelyek felé törekszenek. Ezt az igényt igyekszik kielégíteni az OTP, amikor Nyíregyházán és Mátészalkán hozzákezdett az újabb ilyen otthonok felépítéséhez. Ezt szolgálta egyebek közt, hogy az újságban való hirdetés útján toboroznak vásárlókat. A jelenleg még dívó gyakorlat szerint ugyanis a lakáselosztás az építkezés befejező szakaszában történik, s így a lakosok többsége számára kész helyzet teremtődött, ami oda vezetett, hogy a korábban vásárolni szándékozók esetenként elállnak a vételtől. A lakásvásárlók garanciát is kérhetnek a takarék- pénztártól az igény szerinti lakás megépítésére, ha betétet helyeznek el előta- karékosság címén, de figyelembe veszik, ha valaki a már meglevő lakását akarja minőségi cserével másmilyenre átváltani. Nyíregyházán a Ságvári- telepen levő Legyező utcában már épülnek az első lakások, melyekből öntött technológiával összesen mintegy kilencvenet húznak fel; a fűtés gázetázsfűtés lesz, lehetőség nyílik garázs építésére és mindegyik lakáshoz tartozik majd egy kevéske zöldterület is. A kétszintes lakások legkisebbje kettő és fél szobás lesz 83 négyzetméteren, míg a legnagyobb három plusz két fél szobás, 110 négyzetméteres alapterületen. Az árak pedig: 1 millió 50 ezer forinttól 1 millió 400 ezerig terjednek. Hasonló feltételek mellett Mátészalkán a Jármi út keleti oldalán is épülnek lakások, szénetázsfűtéssel, 176 és 84 négyzetméteres alapterületen. (s. z.) „Alulírott B. János azzal a kéréssel fordulok a Népi Ellenőrzési Bizottság elnökéhez, hogy népi ellenőri megbízatásom alól felmenteni szíveskedjék. Indokaim: 1983 novemberében egy közérdekű bejelentés alapján a FEFAG tiszalöki üzemegységénél tartott visszaélések leleplezésében büntető eljárás kezdeményezője voltam, amely bizonyítottan súlyos bűncselekménysorozatot tárt fel. Mindezek ellenére a büntető eljárást előttem érthetetlen okok miatt megszüntették. Ezek után ha a népi ellenőr fáradozása csak ennyit ér és a súlyos bűnös tevékenységet személyektől függően bírálják el, feleslegesnek tartom az ellenőrzést az ellenőrzés kedvéért. Kérem felmentésemet.” Egy névtelen bejelentés érkezett 1983 őszén a Nyíregyházi Városi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, amelyben az állt, hogy a FEFAG tiszalöki üzemegységének telepéről annyi anyagot visznek ki valakik számára, amennyit akarnak és ez ingerli a dőlA visszavont vallomások gozókat, de rontja a vállalat eredményeit is. Bár a bejelentés névtelen volt, a népi ellenőrök — köztük B. János — hozzáláttak a vizsgálathoz és megállapították, hogy a bejelentésben előfordulnak túlzások, de egy része igaz. Például a kiszállított anyagok többsége hulladék volt, az viszont nyomban igazolódott, hogy több helybeli vezetőnek dolgoztak az üzemegység munkásai. Készítettek garázst, lépcsőt, asztalt, széket és ha nem is ingyen jutottak hozzá azok, akiknek készült, elszámolásuk teljesen irreális volt. GARÁZS 3600 FORINTÉRT Egy asztal készítésére például egyórai munkadíjat számoltak el, mindössze ennyi volt az ára, ami a sztahanovista korszakban is szenzációs rekord lett volna, arról nem is beszélve: ha az valóban hulladékból készült, akkor pláne nem volt elegendő idő hozzá az egy óra. így, ilyen számlázással került 3600 forintba egy garázs, ami szintén hihetetlen, mert ha annyi idő alatt készült el, amennyit a munkalapra írtak, akkor bizony az sem hulladék lehetett. Amikor a vizsgálat történt, két dolgozó nyilatkozott az üzemegységben tapasztalt visszaélésekről. Az egyik azt mondta: egy vezetőnek üvegfalat készítettek, ami több mint tízezer forint értékű, de már előre tudja, hogy néhány száz forintért fogják eladni. lentés ugyanis éppúgy névtelen volt, mint az első, amit a városi NEB-hez küldtek, így B. Jánosék hiába végezték el tisztességgel a vizsgálatot, hiába szereztek két dolgozót, aki nevét is adta az üzemegységben tapasztalt fonákságok felderítéséhez, a rendőrségen már visszavonták amit korábban elmondtak. Ezért állt meg a tudomány, ezért nem haladt előre az ügy, ezért nem vonhattak senkit felelősségre, mert bizonyítékok nélkül erre senkinek nincs ma lehetősége. AZ ELMARADT SEGÍTSÉG* Egy, a munkáját, s a megbízatását becsülettel és tisztességgel ellátó népi ellenőr A svéd rendszámú kamion türelmesen várja a zöld lámpát Nyíregyháza forgalmas útkereszteződésében, mellette hatalmas itthoni teherautó, zárt rakodótere csordultig almával. A Mercedes vezetőfülkéjéből kinyúl egy kéz, turkál egy kicsit a bíborvörös starking halmában és elvesz néhányat. A lámpa vált, felbúgnak a motorok, vége a félpercnyi idillnek. A skandináv elmondja majd otthon, hogy milyen almabőségben dúskálnak a magyarok, én pedig gondolkozom: mit szólna, ha tudná, abból bizony csak lé lesz és csak őréket ér kilója, a mi pénzünkben két forint negyven fillért, tavaly pedig még ennek a felénél is alig adtak többet. Léalma... Milyen rossz hangulata van ennek a szónak? Nem is csoda, mert tájunk gyümölcse ebben aminőségében sohasem szerepelt jelentős súllyal a tiszta jövedelemben. Két A, egy A, különleges, extra, aztán a B és még a háztartási, csoda, hogy ennyi szortimentre szét lehetett válogatni a termést. Különösen úgy, hogy a hozzájuk tartozó követelmények sűrűn változtak, legtöbbször a szigor irányába. Aki a „minden mennyiséget étkezésre” jelszó híve, az rosszallva nézhette a már említett teherautót, mert azon a kereső kéz még talált olyan almát, amibe bele lehet harapni. A gyümölcsök piacának természetrajza azonban másmilyen. Az a furcsa, hogy tulajdonképpen benne élünk és mégsem látjuk a különbséget. Kinek jutna például eszébe leszólni a narancs, az ananász, vagy más lédús gyümölcsök levét. Magas ára sem akadálya annak, hogy foggyon az üzletek polcairól. Teljes értékű természetes anyagok, egy kis túlzással azt lehetne mondani, hogy csak a szedés napjának friss illata hiányzik belőle. A termelő országok az ültetvények gyümölcséből igen nagy részben készítenek ivóiét, pedig ezek a fák egy évben többször is teremve, széthúzzák azt a szezont, amely az almánál oly rövid. Lenézzük a lét tehát, de csak akkor, ha alma. Nem marad pedig el semmilyen tekintetben értéke és íze más rokonaitól. A feldolgozás így sokkal nagyobb becsületet kellene, hogy kapjon és nem pusztán a tárolhatóság és a. könnyebb szállítás egyébként korántsem elhanyaloghatő szempontjából. Az íz, illat, a biológiai érték átvitelének új divatja támad a nagyobb gyümölcstermelő országokban és azok exportpiacain. Csak úgy számolgatok az ő logikájuk szerint: egy tonna léalma 2400 forint, ebből készül 700 liter lé, amiből 2000 kiló szörp. Az alapanyagból már csak harminc gramm szükséges egy pohár hűs ivóléhez, így nem kevesebb, mint hatvanezer adagot mérhet ki belőle egy üdítőautomata. Negyedosztályú áron, négy forintjával megszorozva: — legyünk erősek, 240 ezer forint!!! Százszoros haszon. Erről persze eszembe jut — bocsánat a hasonlatért — az egyszeri nagy fogás, amikor a maffiózók lebuknak a mázsa heroinnal. Az csak természetes, hogy az újságok azzal az árral szoroznak, amit a néhány grammos adagért kérnek a lánc végén. Maradva az almánál, és a számolgatást egyelőre mellőzve, elmondhatjuk, hogy a láncszemek egy része már adott. T ekintélyes kapacitású feldolgozó üzemeink ' vannak, és újabbak lépnek be. A kényesebb ízlésű vásárlók jóvoltából egyre nagyobb mennyiségű almához juthatnak. Ez a lánc kezdő vége, a „végkiszerelő” gépekből is egyre több van országunkban, másutt pedig még számosabb. Meg kellene találniuk egymáshoz az utat, és így két szezon között sem hiányozna az alma illata. Esik Sándor VÁLASZOL DOBRÄNSZ- KI JÁNOS, A FÉMMUNKÁS NYÍREGYHÁZI GYÁRÁNAK VÍZVEZETÉK-SZERELŐJE — Ha “"nem támogatnak, már régen elmentem volna. Különösen a korábbi években törődtek többet a sok- gyermekes munkásokkal. Most nagyon gondolkodom: fnaradjak-e vagy munkahelyet változtassak. — Miért? — Amióta a társam leszámolt, a nyakamba szakadt az ő munkája is. A csatornázástól a vízvezeték-szerelésig, -javításig, a fűtésig az égvilágon mindent egyedül végzek. Két ember munkáját látom el. — Mi tartja vissza? — Az eltöltött 14 esztendő, a kollektíva, meg az, hogy egy műszakba járok dolgozni. — Honnan jár be? — Kótajból, a kisvonattal. — Fizetik az utazási költséget? — Havi bérletem van. Ez 368 forintba kerül. Ebből 316 forintot fedez a vállalat. — Segítik-e mint négygyermekes munkást? — Őszintén mondjam? Az idén az ősszel kaptam 600 forint beiskolázási pénzt, mást semmit. Segítik-e a sokgyerekeseket? — Segély kért-e? — Nem is egyszer. Azt válaszolták, hogy nincs keret. Meg hogy hozzak orvosi igazolást. Debrecenbe mentem volna orvosi igazolást kérni? Többe került volna az utazási költségem. — Miért csak orvosi igazolásra adnak segélyt? — Nem tudom. Itt ez a szabály. — Mire kellett volna a pénz? — Lett volnia helye minden fillérnek. A feleségem a két pici óvodástól nem tud munkát vállalni. A másik kettő meg iskolás. A nagyobbik Ibrányba jár, a gimnáziumba. Egy keresetből hattagú családnak nem nagyon lehet rúgdalózni. Farkas Kálmán A másik nyilatkozó azt hozta a népi ellenőrök tudomására, hogy néhány kisiparos rendszeresen viszi tőlük az anyagot, de sehol egy számla, sehol semmilyen befizetés. Az ilyen kocsik ellenőrzés nélkül, a hátsó kapun viszik az anyagot, s ha ez netán hulladék lenné, akkor is nagy kár, mert a vállalatnál is felhasználhatnák ezeket. A vizsgálat befejeződött, s a tiszalöki üzemben szerzett tapasztalatok alapján a népi ellenőrzési bizottság feljelentést tett a rendőrséghez. A nyomozás elkezdődött, de egy idő után bizonyítékok hiányában véget is ért. Ekkor írt levelet B. János a NEB-nek, s ekkor kérte felmentését a népi ellenőri megbízatása alól. lemondott, mert úgy tartotta: munkája fölösleges volt, szava pusztába kiáltott szó maradt, mert nem hallotta meg azt az intézkedésre is jogosult hatóság. Igaza volt, de — mint később kiderült — munkáját épp azok tették értelmetlenné, akikért dolgozott, akik névtelenül bátran írták levelüket, de árnyékba húzódtak, amikor szembe kellett volna nézni az üzemet károsítókkal, s nem kizárólag másoktól, idegenektől várni a rendteremtést. Ráadásul úgy, hogy megtagadják tőlük még a legminimálisabb segítséget is. Balogh József VISSZAVONT VALLOMÁS Nagyjából ezzel egy időben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság is kapott levelet, amelyben rövidítve ez állt: „mindenki örömmel látta, hogy a vizsgálat tüzetes, de már menet közben kétségek merültek fel, hogy mivel több nagyfőnöknek kellett maszekolni, az egész el lesz simítva. Ügy gondoltuk, ha ez az ügy simán, büntetlenül lezárul, akkor mi a televíziónak fogunk írni. Ha kijönnek, elmondjuk országvilág előtt, hogy! mi a véleményünk. Kérdezzék ki a dolgozókat, úgy, ahogy a népi ellenőrök tették.” Ez az utolsó mondat a televíziónak adott volna munkát, illetve őket állította volna megoldhatatlan feladat elé. A KNEB-hez írt feljeA költő is a piacról él. Életének bánatát és örömét; eseményeit és eseménytelenségét paszíroz- za át tehetsége szűrőjén és megpróbálja aprópénzre váltani. Mert kell a betevő falatra, a csurranó felesre, meg a Múzsa se csókol ingyen. Ha nem veszik meg a verset, akkor nincs más hátra, csak a halhatatlanság. Majd az utókor fizet vigasztalást. A dolgokat azonban bonyolítja, ha közeleg a Miklós napja és a Múzsától született egy vagy több gyermeke is. Valamit tenni kell a kifényesített kiscipőkbe. A költő nem ért máshoz, csak a vershez, a kosárfonáshoz — vagy még ahhoz se. A verset szta- niolba kell csomagolni, hátha csokoládécsizma lesz belőle. Nosza, neki is lát. Működésbe lépnek a régi sémák: cipőt a cipőboltból. Mikulásnapra — Télapó-verset. Azonban akárhogyan facsarja is az agyát, csak a közismert óvodásvers bukA GELKA nyíregyházi üzemében az új típusú tv-készülé- kekhez ötezer darab sorkimenőt gyártanak. (Elek Emil felvétele) \ Á költő Mikulása ________________________________ kan a felszínre. Hja, a köny- nyebb fajsúlyú dolgok úsznak a vízen is. Néhány eredménytelen kísérlet után beletörődik, hogy a „Nagysza- kállú Télapó, jó gyermek barátja” című strófa parafrázisait fogja megírni. Miután a verset egy politikai napilapba szánja, arra törekedik, hogy a négysoros gyermekvers bármely rovat végén beleférjen a kimaradó reszli flekkekbe. Íme: A hátrányos helyzetűek rovatához: Nagyszakállú Télapó, / Mit viszel 'a zsákban, f Mit teszel a bőrtopánba, / Mit a mezít-lábba? ... A kereskedelmi reklám rovathoz: Nagyszakállú Télapó 1 Tele van a zsákja — / A kirakott cipellőket / Elviszi a BÁV-ba. A pedagógusok fóruma rovathoz: Nagyszakállú Télapót / rossz gyermek ne várja, / mert amíg ő megjöhet, / kinő a szakálla. Mezőgazdasági rovathoz: Nagyszakállú Télapó / Mi van a csizmádban? / — Tarka fla- nell kapcarongy / abban meg a lábam. Külpolitikai rovathoz: Nagyszakállú Marx-Télapót / szeretik a gyerekek, / akkor is ha nyáron jön, / akkor is ha négerek. Bűnügyi krónika, morbid híreihez: Nagyszakállú Télapó / Mit viszel a zsákban / — Feldarabolt Télanyót / kilóg a virgácsa. Amikor ideér a költő, megszámolja a sorokat és mivel ismeri a csokoládé Mikulások és a honorárium egységárát — úgy ítéli meg, hogy elég lesz ez a kis írás a gyerekek ajándékára. Kulcsár Attila
