Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

m HÉTVÉfSI MELLÉKLET

1984. november 24.

Mostanában a szokottnál is riadlabban kapja föl a fejét az utca embere, ha sziréna sivít a sarkon, s előbukkan a vörös, nagy testű jármű. Tűzoltók! — közeli az emlék a hősi halált halt szürke egyenruhásokról... Félve nézünk utánuk, kikerckedett szemmel nézik a közelben lévők a sietős, de óraműszerű pontossággal haladó munkát a tűznél, elfchéredő ajkak remegnek a fekete, gomolygó veszélybe lépkedők láttán. De egyetlen dolog száz éve változatlan: a bizalom, amellyel rájuk tekintünk. Tudjuk, hogy ha ők megérkeztek — közel a baj vége ...

« 1884-ben alakult meg Nyíregyházán az önkéntes tűzoltók egylete — évszázada

őrködnek bátor emberek a nyugalmunk fölött. Egyenruhájuk a biztonság jelképe lett — milliárdos értéket, életek százait, ezreit mentették meg, hivatásuk gyakorlása közben,

A lángok kialszanak kezük nyomán, a füst szertefoszlik, a veszély elül... de csak ideig-óráig, mert újra és újra felüti fejét, s hátunk mögött lopakodik prédára lesve. Vigyáznak ránk — de vigyázzunk mi is, emberek!

(Gaál Béla képriportja — Szöveg: Tarnavölgyi iGyörg'y)

©