Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-24 / 276. szám
1S84, november 24. Kelet-Magyarország 3 Két ów kritikus légkörben Sí kerekrő!—szerényei Beszámoló taggyűlésen m Alkaloidában ELŐKELŐ HELYEN JEGYZETT NÉV a szakmai ranglistán, a világpiacon a ti- szavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Szakmai-szellemi erőfeszítéseik, sikeres kísérleteik fémjelzik e kollektívának a gyorsan változó nemzetközi igényekre való és megújulást igénylő reagálási (készségét-képességét. Ennek köszönhető jó részt, hogy a kiélezett gazdasági versenyben piacon képesek maradni. Mint cseppben a tenger, úgy tükrözte ezeket az erőfeszítéseket a gyár 8-as pártszervezetének ötesztendős munkáját éltékelő — csütörtökön este tartott —- taggyűlése. A Kémia V-ös és VI-cs üzemben dolgozó-mint- egy 43 párttag, főleg gyógyszeripari szakmunkás, technikus, mérnök tevékenységéről volt szó s annak a 250 főnyi pártonkívülinek a serénykedéséről, akiknek a hatókörében cselekszik ez a megújhodásra sokat adó, alig 36 éves átlagot számláló pártszervezet. Két órában kritikus, elemző és főleg a nehéz, elkövetkező világpiaci helyzetre hangolt közvetlen eszmecsere, mondhatnám beszélgetés zajlott a 45 perces és lényegre törő, vitára késztető beszámoló alapján, amelyet Vt- sy András párttitkár, gyógyszeripari szakmunkás ismertetett. Ennek alapján érezte az ember: a gyógyszergyártó szakmunkástól kezdve a mérnökig alkotó gondolkodás hatja át a pártszervezet tevékenységét, a pártéletet, az embereik egyéni életét és a kollektívához való viszonyát is, mintha egy kémiai- laboratóriumban kísérletező, s a jobbítás, a kiútkeresés szándékát kutató fiatal párttagok hangos gondolkodásának lenne szem- és fültanúja. ÉRDEMI VITA ZAJLOTT a termelésről, a gazdaságpolitikáról. Főleg két termék neve kerüli sokszor szóba, ezek körül zajlott a vita is. Egyik a Delagil gyógyszer- alapanyag, a másik a Glifo- zát növényvédőszer-ható- anyag. Az előbbi a tőkés export teljesítésében játszik döntő szerepet, a másikat a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében gyártják a Szovjetuniónak, a szükséges igény szerint. A minőség kiváló, s ha illik hozzátenni: már mind a tőkés, mind a szocialista exportját teljesítette idén az Alkaloida. Ebben jelentős szerepet vállalt a 8-as pártszervezet kollektívája. Szerényen szólt a sok szellemi energiát megemésztett sikerekről a beszámoló. Pedig nem volt sima az út, amelyen végigsegítették e két terméket. Szóljunk — mert így reális — az erőfeszítésekről is E két üzem az elmúlt öt év során is jelentős mértékben járult hozzá a vállalat árbevételéhez, az export teljesítéséhez. Az idén 30 százalékát termelték meg az Alkaloida egész árbevételének! S ez nem csekély. A Delagil piaci helyzetét például nehezítette az alap- anyagárak növekedése. Ez jelezte a pártszervezet feladatát is: ha életképességét meg akarják őrizni, akkor azt a takarékos anyag- és energiafelhasználással lehet kivédeni. így sikerült csökkenteni a termék önköltségét öt év alatt. Itt azonban nem álltak meg. Jelentkezett szabad kapacitás. Újabb erő- és szellemi tőke felhasználásával több új termék gyártását dolgozták ki és előkészítették az üzemszerű termelést, kamatozik a szellemi tőke. Ennek gyümölcse a jövőben érik be. Emellett részt vettek a fiatal kommunista és pártonkívüli mérnökök, technikusok, gyógyszergyártó munkások több új, a jövőben sikerre pályázó termék kísérleti gyártásában is. Ebben a kollektívában már természetes, amiről szót sem ejtettek: hogyan kísérték gondos munkával a kísérletek sikerét éjszakai műszakban is. GONDJA VOLT A PÄRT- ALAPSZERVEZETNEK ARRA IS, hogy jelentősen javítsa a munka- és technológiai fegyelmet. A nehéz fizikai munkát jórészt kiiktatták. Ebben szerepük volt a szocialista brigádoknak. Háromnak az élén kommunista szakmunkás áll. Említésre érdemes, hogy a Kémia VI-os üzemben az 5 esztendő alatt duplájára emelkedett a termelékenység! Sokan megje-, gyezték: a felfutó üzem. Igaz, de igyekezni kell tartani ezt az eredményt. Szükséges szólni arról is, hogy egyik termék minőségéért elismerést kapott a gyár. És nem szabad elhallgatnunk: bevezetett új technológiai módosításaik eredményeként ma már az Alkaloidából csak egyetlen szennyvízelem távozik, amit hamarosan hasznosítható melléktermékké dolgoznak fel. Beszámoló és felszólalók egyaránt a csapatmunka eredményességének értékelték a sikert. Eizt tükrözte a 11 felszólalás is. Szinte valamennyiből arra lehetett következtetni: itt tudják, • nem könnyebbedik a világpiaci helyzet. S ha továbbra is helyt akarnak állni a versenyben, akkor a jövőben még mélyebbre kell ásni a szellemi tőketartalékok felszínre hozásáért és hasznosításáért. Megnyugtató: van bőven kiaknázatlan lehetőség. Csak meg kell találni a kibányászáshoz és a hírnév megtartásához szükséges érdekeltségi módszereket és sok egyéb mást, amelyek segítik megújulási képességük nemzetközi érvényesítését és sikerét. Farkas Kálmán A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél ebben az évben 32 darab kis teljesítményű esztergapadot újítanak fel. Igaz, a kapacitásuk ennek a mennyiségnek a duplája lenne, azonban kevesen tudják, hogy az ipari szövetkezet ilyen tevékenységet is folytat. A felújított esztergagépekhez különböző tartozékokat is gyárt az ipari szövetkezet. (Elek Emil felvétele) Á szabadság négy évtizedébe! Vásárosnamény A főtér az ország első szövetkezeti áruházával. tized második felétől indult ipartelepítés pedig egészen látványos eredménnyel járt: sokan helyben vállalhattak munkát azok közül, akik korábban kisebb-nagyobb távolságokra jártak el innen dolgozni (Számuk 3500 volt!) A fővárosi központú vállalatok naményi telepeket vettek át, vagy gyáregységeket telepítettek le. így tett az ÉRDÉRT, a Magyar Acélárugyár, az IGV, a Vörös Október Ruhagyár és az Üvegipa- • ri Művek. Manapság jóformán minden' harmadik vá-. sárosnaményi dolgozó az iparban keresi kenyerét. De amikor Vásárosnamény iparáról van szó, több olyan kigyűlt például a feszültség a lakásra várók száma és a lakásépítés üteme között. Történt persze előrelépés, mégpedig a - lakótelepi lakások mennyiségének megszaporodásával a hatodik 5 éves terv időszakában. Elkészült avit- kai városrész, vezetékes ivóvizet kapott Olcsva, az idén adták át az ugornyai vízmüvet is. Vásárosnamény minden lakója számára hozzáférhetővé vált az egészséges, vezetékes ivóvíz. 1980- ban vezetékes gázt kapott a város, s ma 600 lakást fűt a korszerű energia. Magyarország első szövetkezeti áruháza az 50-es évek elején itt, Vásárosnamény- ban épült. Utána hosszú időn Lakótelep a megye legifjabb városában. A beregi helytörténet kutatója így írja le a 40 esztendeje történteket : „A visz- szavonuló német alakultok SS-cso- portjai azzal az ürüggyel, hogy elszállásolják magukat, az elhagyott lakásokat feltörték, minden mozgatható értéket magukkal cipeltek. Vásárosnaményban 15 üzletet törtek fel és raboltak ki, a lakosság állatállományát, terményét és egyéb vagyonát is alaposan megdézsmálták. A német robbantó különítmény a vasútállomást teljesen tönkretette, felrobbantották a vasúti víztornyot, a síneket mintegy húsz kilométeres szakaszon, a fűtőházat és a raktárakat... így járt a két Kraszna-híd és a Tisza hídja is. Hét évig komp közlekedett Vásárosnamény és a beregi falvak között ... 1944. október 29-én felszabadult Vásárosnamény: „Vasárnap volt és estére be is vonultak a községbe a felszabadító Vörös Hadsereg katonái.” A háború nem kímélte ezt a vidéket sem, az újjáépítés, az élet újraindítása nagy feladatokat rótt a helyi nemzeti bizottságra. A legsürgősebb feladat a vasút helyre- állítása volt, majd a hidak újjáépítése érdekében rendkívüli adót vetettek ki a járás minden községére: 44. december elejére már majdnem 20 ezer pengő gyűlt így össze. Az iskolát három nap alatt megjavították és november 22-én a felszabadult városban meg is kezdődött az elemi iskolai oktatás a felszabadult településen. Gyar- mathy Zsigmond helytörténeti tanulmánya a járási nemzeti bizottság 1945—46-os első intézkedéseiről a következőt jegyzi .fel: „Az elhagyott üzemekbe, üzletekbe, vagyonosba gcJndrtbkokat jelölnek ki. Amikor a hivatalok akadékoskodtak, bürokratikusán intézkedtek, a nemzeti bizottság közbelépett, például a téli tüzelő időben történő bizosítása érdekében. A nemzeti bizottság kezdeményezte, hogy vasárnaponként pártközi küldöttségek keressék fel a beregi falvakat, hogy az újjáépítés munkájának propagandistái legyenek.” A Bereg gazdaságát a múltban is, ma is a mező- gazdaság határozza meg még akkor is, ha a szabolcsi Ipar- telepítési program a közelmúlt évtizedben gyáripart is meghonosított e tájon. A 40-es és az 50-es évek fordulóján állami gazdaságok, szövetkezetek szerveződtek itt is: 1951-ben már 31 közös gazdaság működött Na- mény környékén, a későbbi években sok feloszlott. Az átszervezés idején, majdcsak negyedszázada a szövetkezetek a korábbinál tekintélyesebb állami támogatást kaptak, megerősödtek és a megye agrár termelésének ma is jelentős részese a beregi tájegység. Jelentéktelen volt a vásá- rosnaményi ipar a múltban. A harmincas években öt malom, négy szeszgyár, egy téglagyár, két kőfejtő és egy szőnyegszövő működött itt. Az iparosításban a felszabadulás nem hozott azonnali lényeges változást: energiában, nyersanyagban rendkívül szegényes volt a vidék. Az iparosodást fellendítő első tény az volt, hogy hazánk külkereskedelmi forgalmának tekintélyes része a közelben, a záhonyi átrakókörzetre összpontosult. Ez a korábbi faipari hagyományokkal is rendelkező vidéken ennek az ágazatnak a fellendülését hozta: manapság a naményi ipar bázisa a fafeldolgozás. Itt van az ÉRDÉRT három telepe, köztük az országhatáron túl is ismerté vált faforgácslapgyár. A későbbi, tehát a 60-as évsebb üzemet is érdemes megemlíteni, mint a vegyesipari szövetkezet, a dohánybeváltó, a gabonaforgalmi és malomipari vállalat telepe és a Fel- ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság Kraszna-telepe, hiszen ezek, sőt a termelőszövetkezeti melléküzemágak is hozzájárulnak a munkaerő helybeli foglalkoztatásának megoldásához. A városiasodás útján az első lépést 1969 derekán tette meg Vásárosnamény, bár a városi rang odaítélése még egy egész évtizedet váratott magára. Ekkor egyesítették a gazdasági közösségben már régóta együtt élő Naményt, Gergelyiugornyát és Vitkát. Akkor nyolcezres lélekszámú nagyközség jött létre, majd 1979. január 1-vel Vásáros- naményt várossá nyilvánította az Elnöki Tanács. A városnak ma mintegy kilencezer lakója van. Szabolcs- Szatmár legfiatalabb városában sem hozott azonnali fordulatot a közigazgatási „előléptetés”. Mert pl. a lakásépítés, a településfejlesztés gondjai sem új keletűek és nem is oldódtak meg azonnal új rangjával. Éveken át át nem történt lényeges előrelépés a kereskedelemben, de a városiasodás óta korszerűsödtek a régi kis üzletek, megszűnt a szövetkezeti kereskedelem monopol helyzete. Most — karácsonyi ajándékként — a megye legnagyobb, 1400 négyzetméter alapterületű ABC-áruháza nyílik meg a régi dohánybeváltónál. Az idegenforgalom ma már meghaladja a város erejét — vélekednek a helybeliek, s igazukat látszik bizonyítani az egyre népszerűbb ugor- nyai strand, ahol egy jó nyári hétvégén 10—12 ezer ember ellátását, elhelyezését bizony nehezen lehet megoldani a mai feltételek között. Épült itt autóskemping, de annak minden négyzetcentimétere foglalt a szezonban. Rendkívül népszerű kirándulóhelye ez a megye lakóin kívüli a miskolciaknak, debrecenieknek és a főváros lakóinak is. (Nagy-nagy erény: itt a Tisza még kristálytiszta !) Amilyen gyorsan hozzáláttak az 1944-es novemberi napokban az iskola felélesztéséhez a naményiak, olyan kevés változás történt a település oktatásügyében a következő évtizedek során. Tény az, hogy ma is egyetlen középiskola, a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő gimnázium működik itt és 197 diákot oktat a fehérgyarmati szakmunkásképző naményi tagozata. Az igazi gond most fog tetőzni, ami- koris a 87/88-as tanévben 780 gyermek végzi el a nyolcadik osztályt, s közülük csak kevesen tudnak majd helyben továbbtanulni. Amint a helyi politikai vezetők látják: nagy probléma ez a népességmegtartás szempontjából is, mert a legkevésbé sem várható, hogy ide tér vissza képesítése birtokában az a 600 gyerek, aki elmegy majd az ország, vagy a me- gyie távoli szakközépiskolájába tanulni. Eötvös Loránd és József, a fizikus-író testvérpár szülőföldje igényes művelődési életet rendezett be lakói számára a korszerű kulturális intézményekben nem éppen bővelkedő városban is. Vá- sárosnaményj jó hírű könyvtára két alkalommal kapott „kiváló” minősítést. Művelődési háza kétezer öntevékeny alkotót vonz szakköreivel, rendezvényeivel. Negyedszázad óta énekel és a „fesztiválkórus” minősítését mondhatja magáénak a Vásáros- naményi vegyes kar, tavaly pedig zeneiskola nyílt zongora-, hegedű-, és fúvós tanszakkal. Negyvenezren látogatják évente a Beregi Múzeumot, annak ritkaságszámba menő vaskályhagyűjteményét, iskolamúzeumát és hímzésmintabankját. Nyaranta országos fafaragótábor, megyei honismereti tábor települ itt a vízparton, itt rendezik a szabolcsi középiskolai kórusok találkozóit is. Vonzó település ez a fiatal város, a Bereg kapuja. Hírét elviszi országba-világba keresztszemes és gránátalma • mintás hímzése, híressé teszi a már augusztusban vérpirosra érő, korai naményi jonatán, a távolról érkezők a város környékének három folyóját, a Tiszát, a Krasz- nát és a Szamost emlegetik. Az itt lakók pedig úgy mondják, hogy Vásárosnamény valójában sokkal nagyobb, mint amilyenre hivatalos, közigazgatási határa zárja, „hiszen ha itt akármelyik szomszédos faluban kukorékol a kakas, azt Namény főterén is hallják...”. Szilágyi Szabolcs
