Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-22 / 274. szám
1984. november 22. Kelet-Magyarország 7 Kis határőrök Tiszabecsen A határőrizet izgalmas feladat. A pajtások szívesen vesznek részt benne, ha tehetik. Nemrégiben szép elismerést kaptak a tiszabecsi gyerekek: Németh Attila, Paál Géza, Kovács Károly és Gacsályi Katalin örömmel mesél erről a feladatról. — Évek óta úttörő-határőr vagyok — mondja Németh Attila. — Üttörőgárdánkat a tiszabecsi őrs katonái készítették fel. Nagyon jó barátságot kötöttünk Mónok Ferenccel, ö beregda- róci fiú, de nagy örömmel járt hozzánk. Bemutatták nekünk az őrsöt, megismertettek a határőrök életével. Fegyelmezettségük, helytállásuk jó példa volt előttünk. — Fontos, hogy nyitott szemmel járjunk — folytatja a hetedikes Paál Géza. — No meg hogy használható személyleírást tudjunk adni, ha idegent vélünk a területen járni. Üttörő-riadólán- cunkat ilyenkor is jól használjuk. Az eltelt 3 évben megismerhettük a fegyverek szerkezetét is. Amikor igazi géppisztoly került a kezembe, mindjárt nagynak éreztem magam . . . — Ebben a mozgalmi évben Bulyáki Zoli foglalkozik az úttörő-határőrökkel — egészíti ki az elhangzottakat az ugyancsak A nemrégiben kapott oklevelet az iskola falán helyezik el a tiszabecsi pajtások hetedikes Kovács Károly. — Megismertük az őrs kutyáját és a lovakat is. — Mi „cserébe” műsort készítettünk az ünnepekre a laktanyában tartózkodóknak — szól Gacsályi Katalin. — Az akadály- verseny lebonyolításához, a kisdobos- és úttörőavatásra is elhívjuk a határőröket. Az ünneplés után ismét a hétköznapoké a főszerep. ,.Együtt őrizzük hazánk határát” — olvassuk a dekoráció mondatát. Valóban, kicsik és nagyok, hivatásosok és önkéntesek fognak össze közös biztonságunkért. M. K. Hagyományőrzés Közel egy esztendeje alakították ki jelenlegi helyén azt a csapattörténeti és hagyományőrző szobát, ami a sóstóhegyi 11-es számú általános iskola úttörőmozgalmának múltját és jelenét mutatja be, fényképekkel és tárgyi emlékekkel. Mint sok helyütt a megyeszékhelyen, a városmajori óvodában is megemlékeztek Nyíregyháza felszabadulásának 40. évfordulójáról. A város fejlődésének négy évtizedét archív fotókon láthatják az érdeklődők. (császár) Áz erdei egér Nagy István Attila Virágok nem ígértek: illatoztok nem kértek csak elfogadtok de az ember telhetetlen vágyakozik: semmi ellen készíti a menedéket kitalál hát minden szépet bástyát rendel önmagának vizesárkot honnan támad hajnal fénye kakasszóra: még egy óra még egy óra halálban is illatozók örök némáik sose szólók fejeteket meghajtjátok éles kés a reggel rátok Mesékben, történetekben gyakorta fel-felbukkan a közismert házi egér és mellette szegény, koplaló rokonának, a mezei egérnek a neve. Pedig ez utóbbi mint állatfaj nem is létezik. Legtöbbször a mezei pockot, a törpe- vagy az erdei egeret, esetleg a hátán csíkot viselő pirókegeret vélik sokan „mezeinek”. Találkozhatunk viszont — igaz, hogy legtöbbször csak éjszaka — egy nagyfülü, házi egér nagyságú, de vörösesbarna bundájú, szürkésfehér mell- és hasaljú kisemlőssel, az erdei egérrel. Mint neve is elárulja, főként a sűrű, bozótos erdőkben van otthona, ahol földbe vájt, elágazó járatokban él. Rágcsáló, bár nappal is kijár élelem után, valójában éjszakai életmódú állatnak nevezhető. Sokszor volt alkalmam találkozni e nagy fekete szemű és igen fürge mozgású kis jószággal, de megfogása még üveges kisemlős-csap- dákkal is csak hosszú munkával sikerült. Ha üldözik, magasra szökkenve jókora ugrásokkal menekül üldözője elől. Télen behúzódik a lakott területekre is és sokszor a macska szájában ismerjük fel a barnásvörös bundájú kis jövevényt. A tühegyes fogazatú rovarerő cickányokkal egyetemben még nagy teleken is folytatja élelemszerzését, mivel nem alszik téli álmot, fnyencfalat a ragadozók számára. Nagy szapo- rasága révén azonban mégsem kell tartanunk a kipusztulásától. Bár nem áll védelem alatt, mégse bántsátok, ha erdőkben találkoztok vele. Agárdy Sándor VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. A Ludolff-féle szám kiejtve. 7. Menyasszony. 8. E napon. 9. Talpon van. 11. Vén karalábé jelzője. 12. Anti. 14. Szerteszed. 16. Szétmázgál. 18. Jugoszlávia nemzetközi gépkocsijelzése. 20. Napa párja. 21. Személyem. 22. ... és kontra. 24. Szén, nitrogén, urán vegyjele. 25. Rántás közepe! 27. A magasba von. 28. Pengetős hangszer. 29. Heverőféle. FÜGGŐLEGES: 1. Ezer gramm. 2. Visz- sza: névelő. 3. Kereskedelmi cikk. 4. Kicsinyítő képző. 5. Állam az Arab félszigeten. 6. Megfejtendő (negyedik négyzetben: ZA). 10. Len betűi keverve. 11. Rokkával szálat készít. 13. Ilus. 14. Beáta becézve. 15. Iskolás. 17. Egyik minisztériumunk betűjele. 19. Hamv-veder. 21. Dal. 23. összevissza ont! 24. Rótnai 100, 10001. 26. Keresztül. 27. Vissza: bizonygatás. Megfejtendő: Nyíregyháza egyik jeles köztéri szobra (vízszintes 1.) és alkotója (függőleges 6.). Múlt heti megfejtés: ÉLJEN NOVEMBER HÉT. Könyvjutalomban részesültek: Tilki Tünde, Rakamaz, Simon Attila, Klsvárda, Kozák József. Nyíregyháza, Deák Krisztina Ibrány, Kiss Péter Tiszakanyár, No- vák Gyula, Nyíregyháza-Butyka, Szabó István, Vásárosnamény II., Barnai Erzsébet, Komoró, Varga József. Kisszekeres, Oláh Margit, Nyírcsaholy, Kovács Ildikó, Nagyeesed, ifjabb Czura Attila, Nyíregyháza. Fekete Szabolcs, Nyíregyháza, Ke- reskényi Krisztina, Kállósemjén; Takács Szabolcs, Nagykálló. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! BODNÁR ISTVÁN A szu Gyorsan telnek a szú-percek, mert a szú csak perceg, perceg. Munkájából ki sem látszik, éjszaka is túlórázik. Télen-nyáron el nem fárad, sorba rágcsál ajtót, ágyat. Ágy után a parkettákat, s az ember meg nem mászkálhat. Szétesik az asztal, szék, a faltól-falig szekrénykék. Mit sem ér a düh, s a méreg, mert a szú egy dolgos féreg. Ám a szú, ám a szú. mostanában szomorú. Folyton-fogy a szegény pára, gyufaszálat sem találva. Véget ért a szú-aranykor, elpusztult a műanyagtól. GALAGONYATÜRA TORNYOSPÄLCAN Hagyományos őszi túránkat a napokban rendeztük meg. Kerékpárral indultunk a Szénazsát nevű legelőrészre. Megfigyeltünk egy kb. 200 éves fehér nyárfát és egy kiszáradt, időszakos vízállású talajon vörös és zöld moszatokat tanulmányoztunk. Megfigyelhettük az errefelé elég ritka légyö’ő galócát is. Majd megnéztünk egy fácánnevelő telepet, amelyet sajnos elhanyagoltak. Láttunk gatyás ölyvet és vörös vércsét, majd Mándok felé menet a termésektől vörösen izzó galagonyabokrok bukkantak elénk. Megérkeztünk az Elza- ligethez Mándok alá. A legenda szerint a feketefenyőből álló liget arról -kapta a nevét, hogy Forgách gróf ide temette Elza feleségét és az ő emlékére ültette a kis fákat. Itt elkészítettünk egy érdekes népi ételt, a sült galagonyát, majd jó étvággyal elfogyasztottuk. Lesku Balázs, Pethő Richard, Záhony, a tornyospálcai madártani szakkör tagjai MEGEMLÉKEZÉS- A FELSZABADÍTÓKRÓL Ünnepélyes csapatgyűlésen fogadtuk a szabadság lángját, amelyet a pusztadobosi pajtások motoros stafétával juttattak el hozzánk. Fiatalok és idősek, a falu apraja-nagyja együtt ünnepelt ezen a napon. Fáklyát gyújtottunk emlékezésül a felszabadítókra. Gajdos Magdolna, Fodor Erzsébet, Nyírmada TAVIKAT A NAGYKÖVETSÉGRE Községünk felszabadulásának évfordulóján akadályversenyt rendeztünk. Hálaemléktúrát indítottunk, amelynek tagjai felkeresték a hősi halált halt szovjet katonák sírját. Táviratot küldtünk a budapesti szovjet nagykövetségre, majd este tábortüzet gyújtottunk. Agócs Mária, Tiszavasvári, 2911-es Petőfi Sándor Úttörőcsapat BALETT ÉS EGÉSZSÉGNEVELÉS Az elmúlt két hónapban változatos programokat állítottak össze a kisdobosoknak. Egészségnevelési kiállításon jártunk, majd egy múzeumba látogattunk el. Rajunk felvette Móra Ferenc nevét, s most nagy örömmel olvastuk a Kincskereső kisködmön című regényt. Orosztagozatos osztály vagyunk és sok szép orosz dalt, játékot tanultunk már meg. Többen járunk balettozni. Nyíregyháza felszabadulásának évfordulója alkalmából ünnepélyes akadályversenyt rendeztünk. A 40 éves jubileumát ünneplő Kelet-Magyarországot pedig szívből köszöntjük. Hidasi Edit, Nyíregyháza, 1-es iskola GYALOGTÚRA A VÖRÖS KATÓNAK ÜTJAN Gyalogtúrát szerveztünk azon az úton, amelyen negyven évvel ezelőtt a vörös katonák haladtak végig. Megkoszorúztuk a hősök emlékművét. Az iskola folyosóján meggyújtottuk a szabadság lángját, amely április 4-ig lobogni fog. Kopasz Anna, ősz Ferenc, Szabolcsveresmart EMLÉKFAÜLTETÉS LEVELEKEN Ünnepélyes csapatgyülésen köszöntöttük a szabadság lángját, majd megemlékeztünk a negyven évvel ezelőtti eseményekről. Emlékfát ültettünk, amelynek a tövénél üzenetet hagytunk az utókornak. Leírtuk,' hogyan élünk, milyen cél-„ jaink vannak,' s azt, 'hogy békében szeretnénk élni.' Varga Rita, Lóránt Csilla, Levelek plakAtbajzverseny nagy kallóban Dalokkal, versekkel és ünnepi megemlékezéssel köszöntöttük a felszabadulás évfordulóját. Versenyt hirdettünk a nagyközség 1-es iskolájának Hunyadi János és 2-es iskolájának Ságvári Endre Úttörőcsapata között. Rendeztünk sakkversenyt, plakátrajzolásban és futásban mértük össze tudásunkat. Szilvási Gabriella, Fábián Virág, Nagykálló, 1-es iskola SZÍNHÁZBAN jártunk Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok című darabját néztük meg a napokban a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Nagy élmény volt, néhányan először jártunk igazi színházban. Nagy Sándor, Fehérgyarmat, 2-es iskola KÉTEZER MÉTER A KÖZSÉGEN AT • Idősek, fiatalok' nekivágtak a távnak, amelyet községünk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából rendeztünk. A kétezer métert valamennyien eredményesen magunk mögött hagytuk. A legfiatalabb résztvevő különdíjat kapott. Melegít Lajos és Drotár Árpád, Tiszalök LÉGGÖMBÜZENET A VILÁGNAK Járőrversenyt szerveztünk városunk felszabadulásának évfordulóján. Csatakiáltást szerkesztettünk, tanulmányoztuk a térképet, képeket és beszámolókat gyűjtöttünk felszabadulásunk történetéről, virágot vittünk a szovjet és a román hősök sírjára. Majd megfestettünk egy léggömböt és mint a béke szimbólumát, az ünnepi műsor végén a levegőbe engedtük. Drobni Erika és Buday Kornélia, Nyíregyháza, 2-es iskola emléktábla a hősöknek ^ Társadalmi munkát végeztünk a falu szépítéséért. Majd színvonalas irodalmi műsort állítottak össze a szakkör tagjai. Megkoszorúztuk a II. világháborúban elesett hősök sírját és emléktáblát állítottunk a tiszteletükre. Czakó Anna, Kátorjánosi V. OSZE JE VA: Hi a könnyebb? Három fiú kiment az erdőbe. Sétálgattak, hallgatták a madarakat, gombát, bogyót szedtek. Észre sem vették, hogy beesteledett. Félve indultak haza. — Kapunk mi otthon! — mondogatták egymásnak. Útközben azon tanakodtak, hogy mi lenne köny- nyebb: hazudni valamit, vagy megmondani az igazat. — Én azt mondom — szólt az első —, hogy majdnem rám támadt egy farkas az erdőben. Erre apám majd biztosan megijed, és nem fog összeszidni. — Én meg azt mondom — szólt a második —, hogy találkoztam nagyapával. Anya megörül, és ő sem fog veszekedni. — Én pedig az igazat fogom mondani — szólt a harmadik. — Az igazat mindig könnyebb megmondani, mert az a valóság, és nem kell semmit kitalálni. Mindhárman hazaérkeztek. Az első fiú alighogy elmesélte az apjának a farkasról kitalált történetet, jött az erdőőr. — Nincsenek ezen a vidéken farkasok! — mondta. Dühös lett az apa. A csavargásért és a hazugságért is megbüntette a fiát. A második fiú a nagyapáról mesélt. De hogy, hogy nem, a nagyapa éppen vendégségbe jött. Megtudta a mama az igazat, és kétszeresen megbüntette ő is a fiát: a csavargásért és a hazugságért is. Alighogy átlépte a küszöböt a harmadik fiú, máris bevallott mindent. A nagynénje morgott rá egy kicsit, de végül is megbocsátott neki. (Fordította: Kovács Mária) TERMÉSZETRAJZ MINDENKINEK! Miénk a szó
