Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. november 21. 400 halott 1500 sobosUH Gázrobbanás Mexikóban Nem végleges adatok sze­rint Mexikóvárosban legalább négyszáz ember halt meg a hétfői nagyerejű gázrobba­nások és a környező lakott területekre átterjedő tűzvész következtében. A sebesültek száma több mint 1500. A rendőrség szóvivője el­mondta : a szerencsétlenség j étfőn reggel történt, amikor az Unigas magánvállalat egyik elosztótelepén felrob­bant egy folyékony gázt tar­talmazó tartálykocsi, majd ennek hatására négy nagy tartály, amelyekben összesen mintegy 11 millió liter folyé­kony gázt tároltak. A lángok átterjedtek az állami tulaj­donban lévő Petroleos Mexi- canos vállalat telepeire és a közelben fekvő városnegyed­re is. A környéken lakók el­mondták, hogy az első rob­banást még legalább hét kö­vette, amelyek következtében a helyszíntől még öt kilomé­terre is ablakok törtek be és más károk keletkeztek. A mentési munkálatokban részt vevők elmondták, hogy a városrész lakóit, mintegy 350 ezer embert ki kellett te­lepíteni. Közülük nagyon sok hajléktalanná vált. 39 év utón Megbeszélések Panmindzsonban A Koreai NDK és Dél- Korea Vöröskereszt-szerveze­teinek képviselői tizenegy évi szünet után felújítják rendszeres plenáris ülései­ket. Pekingbe érkezett je­lentés szerint erről kedd dél­előtt a koreai fegyverszüne­ti vonalon, Panmindzsonban állapodtak meg a két Vörös- kereszt megbízottai. Munka- csoportszinten a Vöröske­reszt-szervezetek rendszeres tanácskozásai 1977-ben sza­kadtak meg. A felújított plenáris ta­nácskozásra a dél-koreai Szö- ülban kerül sor, s azon a családegyesítésről tárgyal­nak majd. A KNDK szeret­né, ha a kettészakított csalá­dok, hozzátartozók levelez­hetnének és találkozhatná­nak egymással. A keddi Vö­röskereszt-megbeszélés előtt öt nappal a két országrész gazdasági szakértői találkoz­tak, ugyancsak Panmindzson­ban, 39 év után először. Amerikai-francia tárgyalások Bush amerikai alelnökkel és Schultz külügyminiszter­rel folytatott tárgyalást wa­shingtoni tartózkodásának el­ső napján Claude Cheysson francia külügyminiszter. A megbeszélésekről nem adtak ki részletes tájékoztatást, amerikai részről azonban utaltak arra, hogy azoknak témái között szerepelt a Lí­biával kapcsolatos — és Washington által a nyilvá­nosság előtt is bírált — fran­cia magatartás. Cheysson ép­pen amerikai útjára induló­ban kifogásolta, hogy az Egyesült Államok olyan for­mában nyilvánított véle­ményt a Csád ügyében meg­tartott francia—líbiai ta­nácskozásokról, amely Párizs véleménye szerint nem egyez­tethető össze az amerikai— francia kapcsolatok tartal­mával. Más források szerint azon­ban ez a nézeteltérés nem került központi helyre a két külügyminiszter megbeszélé­sein és a tárgyaláson számos más témáról, így a Közel- Keletről is eszmét cseréltek. Losonczi Pál Hanoiban Kedden folytatódott a ma­gyar párt- és állami küldött­ség hivatalos baráti látogatá­sa a Vietnami Szocialista Köztársaságban. A Losonczi Pál vezette delegáció Hanoi­ban megkoszorúzta Ho Si Minh mauzóleumát, majd az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja meglátogatta a vietnami nép legendás veze­tőjének közeli emlékmúzeu­mát. Losonczi Pált végigka­lauzolták a Hanoi közepén elterülő festői parkban, s be­mutatták neki azt a kétszin­tes, szerény faházikót, amely­ben Ho Si Minh élt és dol­gozott élete utolsó évtizedei­ben. Az itteni szokásoknak megfelelően Losonczi Pált is elvezették a ház melletti ta­vacskához, ahol a vietnami vezető kedvenc halait etette — az Elnöki Tanács elnöke is dobott most nekik néhány marék kukoricát. Ezt követően megkezdőd­tek a hivatalos magyar— vietnami tárgyalások. A négyórás tárgyalás so­rán, amelyet meleg, őszinte, baráti légkör jellemzett, Truong Chinh részletes tájé­koztatást adott a Vietnami Szocialista Köztársaság belső helyzetéről, gazdasági erőfe­szítéseiről, -elemezte Vietnam nemzetközi törekvéseit és méltatta a kétoldalú kapcso­latok gyümölcsöző fejlődését. Losonczi Pál ugyancsak tá­jékoztatta a vietnami part­nereket belpolitikai helyze­tünkről, gazdaságpolitikánk fő célkitűzéseiről. Ismertette hazánknak az államok közöt­ti bizalom és együttműködés helyreállítására, a leszerelés­re, a béke megőrzésére irá­nyuló külpolitikai tevékeny­ségét. Átadta az MSZMP KB. az Elnöki Tanács, a magyar kormány, egész népünk üd­vözletét, jókívánságait, kife­jezte reményét, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Vietnami Szocialista Köztár­saság hagyományos jó kap­csolatai a mostani látogatás eredményeként tovább erő­södnek. Losonczi Pál vendéglátójával, Truong Chinh vietnami el­nökkel a tárgyalások megkezdése előtt Hanoiban. (K-M te- lefotó) (Folytatás az 1. oldalról.) nek a lakók is az energia ésszerűbb felhasználásának érdekében. Az illetékes hatóságok ál­láspontja: inkább gazdálkod­junk, mint korlátozzuk az energiafelhasználást. Ám a gazdálkodás egyben ellenőr­zést is feltételez, mely az el­következő időkben jóval szi­gorúbb, lesz mint korábban. Erre csak egyetlen példa: az energiafelügyelet szakembe­rei ismét ellenőrizni fogják a közületek fűtését, s ahol nem veszik figyelembe az előírá­sokat, élnek a törvény szigo­rával, súlyos bírságokat szab­nak majd ki. A cél természetesen to­vábbra is változatlan: a la­kosság, az ipar és az intéz­mények reális igényének ma­radéktalan kiszolgálása, de az energiahordozók optimáli­sabb felhasználásával. (bg) Hegmenteni Velencét, de hogyan? Milliárdok az akcióra Letartóztatás Varsóban A varsói vajdasági ügyész­ség bejelentette, hogy a bel­ügyminisztérium rendelkezé­se értelmében előzetes letar­tóztatásba helyezték Kazi- mierz Mijalt. Azzal vádolják, hogy egy illegális csoport tagjaként, nyugtalanság kel­tésének céljával publikáció­kat készített és terjesztett, amelyekben rágalmazta a Lengyel Népköztársaság tár­sadalmi rendszerét és az ál­lamhatalom legfelsőbb szer­veit. Megállapították, hogy illegálisan lépte át a lengyel határt. Ügyében a nyomozás folytatódik. Kazimierz Mijal az ötve­nes években a kormány és a LEMP Központi Bizottságá­nak tagja volt. 1966-ban Al­bániába távozott és ott Len­gyel Kommunista' Párt né­ven szervezetet alapított, amelynek vezetője volt. Éve­ken át aktív propagandatevé­kenységet fejtett ki a Len­gyel Népköztársaság és a LEMP politikája ellen. n megyei tanács vb öltse (Folytatás az 1. oldalról.) tételek legyenek, mert így könnyebben megoldható a ma még üres szakorvosi, vezetői állások betöltése. Elismeréssel szólt a testü­let arról, hogy a szakmai te­vékenységen túl orvosaink, középkádereink nagy szám­mal vesznek részt a tudomá­nyos munkákban is. Megyei intézményeinkben az orvo­sok közül tizenegyen rendel­keznek kandidátusi tudomá­nyos minősítéssel! Részletesen elemezte a végrehajtó bizottság az ifjú­ságpolitikai feladatok végre­hajtását az egészségügy terü­letén, áttekintette a fegyelmi helyzetet, a munkahelyi de­mokrácia fórumainak műkö­dését, s azokat a közvetlen tennivalókat, amelyeket a kiskórházak kádergondjai­nak enyhítésére szükséges megtenni. összegzésként hangsúlyozta a testület: az utóbbi évek mennyiségi fej­lesztése mellett lényeges mi­nőségi előrelépés is történt megyénk egészségügyi ágaza­tában, ami jó alapot teremt a további feladatok elvégzé­séhez. E tennivalók között hangsúlyozták: a vezetők még jobban feleljenek meg a hár­mas követelménynek, fokozni szükséges az intézmény- és vállalatvezetők személyes fe­lelősségét a káderhelyzet ja­vításáért. Nagyobb gondot szükséges fordítani az után­pótlás kiválasztására, nevelé­sére, a fiatalok vezetői kész­ségének kibontakoztatására. Két világot egyesít magá­ban Velence. Az egyik a tör­ténelmi múzeumváros, amely a földgolyó minden pontjá­ról emberek millióit csalo­gatja tereire, utcáira; a ro­mantika városa, ahol ifjú há­zasok töltik mézesheteiket A másik a mindennapi, élő város, ahol az emberek reg­gel felkelnek, munkáoa men­nek, .bevásárolnak ..., hét­köznapi gondjaik nagyjából hasonlóak bármely) más vá­ros lakosaiéhoz. Ez Velence két arca, s újabban arról folyik a vita, hogy melyiket részesítsék előnyben. Az olasz törvény- hozás ugyanis nemrégiben 600 milliárd lírát utalt ki az állami költségvetésből Velence megmentésére. Nagy jelentőségű, hogy ekkora összeget szánnak e nemes célra, hiszen az olasz gaz­daságra most nem éppen az állami kiadások növelése a jellemző. Az immár tíz éve baloldali összetételű velen­cei tanácsban most azon ta­nakodnak, hogy sok-e vagy kevés a kiutalt pénz. A vá­lasz legtöbbször annyi: ahogy vesszük. Attól függ, hogy a város két arca közül melyik legyen a fontosabb. A város — különösen az utóbbi években felgyorsult pusztulását — részben sike­rült megállítani. A legfőbb igond az volt ugyjanis, hogy Velence szárazföldjének szintje az évszázad során ösz- szesen mintegy 25 centimé­terrel süllyedt. „Bűnösök” ebben a gyárak is, amelyek nagy mennyiségű vizet szi­vattyúztak ki a tengerből, le- csapolások útján földet hó­dítottak el. Annyit sikerült is elérni, hogy az ipari üze­mek most már vízvezetéken keresztül kapják a vizet. Csak éppen a fő baj az, hogy amióta az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején olajkikötők épültek a velencei lagúnában, csator­nákat ástak, egyes helyeken mélyítettek, máshol ezzel egy időben földet halmoztak fel, felborult a hidraulikus egyensúly. Ennek következ­tében a „köziekedőedényi- rendszer” ma már kevésbé képes közömbösíteni az apály-dagály változásának hatásait. A dagálykor emel­kedő víz ugyanis gyorsab­ban növeli szintjét, kisebb terület marad számára, aho­vá befolyhat (hiszen a lecsa­polt területeket elzárták a tengertől), ezért gyakran el­önt egy-egy városrészt. Az utóbbi húsz évben 130 al­kalommal volt magasabb a vízszint a normálisnál. Nincs egyelőre megoldás egy másik nyomasztó problé­mára — a szennyeződésre sem. A város történelmi köz­pontjában sohasem létezett igazi szennyvízcsatorna-rend­szer, márpedig elviselhetet­len mennyiségű hulladékot és szennyet „termel” Velen­ce 80—100 ezer, valamint környékének 700 ezer lako­sa. Különböző vegyi hulla­dékok forrása a város kör­nyéki 245 ezer hektárnyi mezőgazdasági terület, a gyá­rakról s az olajkutakról nem is szólva. A problémák megoldására született már néhány terv. (A vízszint szabályozását például egy hatékony zsilip­rendszer kiépítésével képze­lik el.) Pénz is van már, most csak az a gond, hogyan, s mire használják fel. A baloldali tanácstagok a vá­ros jövőjét nem elsősorban a tömegturizmust szolgáló „ba­zár” jelleg erősítésében lát­ják — bár fontosnak tartják a muzeális értékek megőr­zését is. Szerintük az első­rendű feladat a város ipari, termelő tevékenységének a fejlesztése. Megőrizni a múzeumvárost olyannak, amilyennek az évente idelátogató két és fél millió turista látni szeretné, ugyanakkor modern ipari várossá is átalakítani Ve­lencét: nehéz feladat. Nem csoda hát, hogy most a pénz elköltése miatt fáj a velen­ceiek feje. G. F Bukarestben folytatta munkáját a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa. (Telefotó) Chilei pásztorlevél Éhségsztrájk a templomokban? A chilei lapok a hagyomá­nyokkal ellentétben nem je­lentették meg Juan Francis­co Fresno, santiagói érsek legutóbbi pásztorlevelét. A napilapok csupán azt közöl­ték, hogy az érsek vasárnap a katonai kormány politiká­ját bíráló pásztorlevelet adott ki. A chilei kormány és az egyház viszonya a katonai rendszer fennállása óta a leg­feszültebb. A chilei főváros katedráli- sában felolvasott pásztorle­vél elítélte a két hete beve­zetett ostromállapotot és a Pinochet-rendszer által al­kalmazott megtorló intézke­déseket. Helyszínt jelentések arról számolnak be, hogy a pásztorlevél felolvasását kö­vetően a katedrálisban sok ezren hosszasan tapsoltak. Egyidejűleg egy kis csoport „Kommunista papok!” felki­áltással, tüntetőén kivonult az épületből. Az érsek arra szólította fel a hívőket, hogy közösen ele­mezzék az országban kiala­kult nehézségek okait. Rámu­tatott arra, hogy mélyül a válság a katonai kormány­zat és a katolikus egyház vi­szonyában. „Ostromállapot van az országban és bennün­ket, chilei püspököket kemé­nyen bírálnak a kormány ré­széről. A gazdasági nehézsé­gek különösen a legszegé­nyebbeket sújtják,, — muta­tott rá a pásztorlevél. „A fé­lelem és feszültség légköre uralkodik és mélységesen át- érzem felelősségemet, ame­lyet e pásztorlevél révén aka­rok megosztani a hívőkkel” — hangsúlyozza a dokumen­tum. Az érsek aggodalmát fe­jezte ki amiatt, hogy „az ostromállapot súlyos mérték­ben hátráltatja az egyetértés megteremtését az országban”. Felszólította a hívőket, hogy november 23-án minden templomban és plébánián tartsanak éhségsztrájkot a „szenvedő testvérek iránti szolidaritás kifejezésére”. Tűz Tokióban Pénteken csütörtököt mondott a technika Keddre már felmérhetö- vé vált, hogy nemcsak anyagi, hanem jelentős er­kölcsi károkat okozott az a tűzeset, amely az elmúlt héten történt Tokióban. A lángokat ugyan tíz óra alatt elfojtották, a következmé­nyek azonban még hosszú ideig nehezítik számos bank és kórház, valamint egyéb hivatali intézmény és szol­gáltatási vállalkozás tevé­kenységét, s nem utolsósor­ban több száz ezer állam­polgár mindennapi életét. Múlt pénteken egy kar- bantartómunkás által hát­rahagyott hegesztőlámpa hatalmas tüzet okozott egy föld alatti alagútban, amely valóságos kábelrengetegnek adott otthont. A lángokban szinte teljesen megsemmi­sültek a kábelek. Ezáltal megbénult több bank kom­puterrendszere, megsza­kadt számos belföldi és nemzetközi telexösszekötte­tés, s használhatatlanná vált több, mint százezer helyi telefonvonal. Az MTI tudósítójának szolgálati te­lexe is használhatatlan, s csak hosszadalmas utazga­tással oldható meg a hírto­vábbítás egy telexközpont­ból. A bankok közül a Mitsu­bishit — illetve klienseit — érte a legnagyobb kár, egy csapásra megszűnt ugyanis a központi komputervezér­lés, amely az egész ország­ra kiterjedően biztosította a csaknem teljes mértékben automatizált ' pénzkezelést. Több helyütt nagy pánikot okozott, hogy a hitelkártya­tulajdonosok hasztalan pró­bálkoztak pénzük kivételé­vel, a bank alkalmazottai­nak pedig nem kis vesződ- séget okozott annak megér­tetése, hogy egy tokiói tűz miatt például Hokkaidón csődöt mondott az elektro­nika. Noha az elmúlt na­pokban nagy erőfeszítéseket tettek a Mitsubishi — és a többi érintett bank — auto­matizált tevékenységének felújítására, világossá vált, hogy az úgynevezett elekt- robankrendszernek is lehet­nek árnyoldalai. A telefonvonalak elné­mulása Tokió két kerületét sújtotta. S mivel a telefon kulcsfontosságú a kórházak számára, nélkülözhetetlen számos üzlet esetében, to­vábbá csaknem valamennyi háztartásban megtalálható, a hatóságok nem győzik nyugtatni a lakosságot. A japán távíró- és telefontár­saság azonban kénytelen volt elismerni, hogy nagy türelemre van szükség, mert a kábelek cseréje több, mint egy hónapot vesz igénybe. Az esetből Japánban már leszűrték a tanulságot, még­pedig azt, hogy a legfejlet­tebb technológia is csütör­tököt mondhat. S megfelelő biztonsági intézkedések hí­ján hasonló esetben még sú­lyosabbak lehetnek a kö­vetkezmények.

Next

/
Thumbnails
Contents