Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
1984. november 18. Kelet-Magyarország 3-7SOKFÉLE KEDVEZMÉNY L A legolcsóbb üdülés A nnak ellenére, hogy már három éve bevezették, sokan nem hallottak az önköltséges beutalásról. Ez a néhány napra átmenetileg üresen maradt szobák kiadását, értékesítését jelenti. Most, az utóidényben, különösen időszerű, mivel ilyenkor több az üres hely mint a jóval keresettebb főidényben. Az átmenetileg üresen maradt szobák önköltséges értékesítését lehetővé teszi, hogy — a kedvezményes üdülőjegyek mellé — 1981-től kezdve a beutaltak úgynevezett értesítő lapot is kapnak. Az „Értesítés”-! egy héttel a beutalás kezdete előtt kell elküldeni az üdülőbe. Gyakran előfordul, hogy néhány vendég nászút, vagy egyéb cél végett élőre jelzi a két-há- rom nappal későbbi érkezést. Mások az előző csoportban a korábbi távozást jelzik, így több szoba egy hétig is üresen maradna. Az információk alapján az üdülővezetők néhány napra előre mérhetik, hogy mennyi szabad helyük lesz. Az önköltséges beutalásra előjegyzést mégis csak feltételesen fogadhatnak el. Hiszen nem tudni pontosan, hogy a következő üdülési csoportnál hány szobájuk marad üresen — ez többnyire csak a beutalás másnapján derül ki. Az önköltséges beutalás igen népszerű lett, hiszen jóval kevesebbe kerül, mint egy szállodai, vagy fizetővendég szolgálati szoba. Az is kedvező, hogy a térítési díjban a napi háromszori étkezés ára is szerepel. Ha szülővel, nagyszülővel gyermek, vagy szakmunkástanuló is igénybe veszi ezt az önköltséges beutalást, egységesen kategóriától függetlenül napi , 120 Ft-ot térít. A felnőtt üdülők házaspári szobáinak egy része ugyanis gyermek - pótággyal felszerelt. Az önköltséges beutalás igénybe vehető „úgy is, ha valaki nem kér étkezést. Ilyenkor az árból 86 forintot vonnak le, mivel ennyibe kerül a teljes napi étkezés: reggeli 19, ebéd 39, vacsora 28 forint. Többen is úgy gondolták, ha valaki kedvezményes beutalót kapott, abban az évben már nem üdülhet önköltségesen. Ez tévedés, mivel a kedvezményes beutalás és az önköltséges üdülés nem zárja ki egymást. Ha van szabad szoba, önköltségesen évente akár többször is igénybe vehető, még úgy is, hogy két hétig kedvezményes beutalóval pihen valaki és a harmadik hétre az önköltséget téríti. M ég az év hátralévő hónapjaiban is érdemes a szabad szobák után érdeklődni. Az üdülők pontos címe, telefonszáma és rövid leírása a SZOT-üdülők kézikönyvében megtalálható. Ezt a kézikönyvet a szakszervezeti bizottságok megvásárolták. Megélt kenyéren és vízen A „hátország" A z ország legnagyobb papírgyártó üzemében elmesélték, hogy a gyárt gyerekeknek — szüleik a vállalatnál dolgoznak — minden évben megmutatják a gépeket, ‘a berendezéseket, s mindezek után dolgozatot írnak a lurkók arról, amit láttak; ezeket értékelik a vendéglátók, sőt jutalmazzák is. így bizonyos: közelebb kerülnek a kisebb-nagyobb apróságok ahhoz, hogy tudják, mit csinálnak a szüleik, egy ilyen üzemben. Az említett példa meglehetősen ritka. A gyerekek, a fiatalok többsége jobbára csak elszólásokból tudja, mi zajlik egy vállalatnál, Arról pedig a közép- iskolás korúaknak is csak halvány sejtelmük van, hogy a gazdálkodás kockázatokkal jár, hogy a befolyó és kimenő pénzeket meghatározott szisztéma szerint csoportosítják, hogy a vállalkozás buktatókat és sikerélményeket rejt, s alkalmasint büszkeséggel töltheti el az embert. Az egyik hetilapunk beszámolt arról, hogy külföldön az oktatási rendszer elemei közé becsempészik azokat a feladatokat, amelyek a kezdeményező, vállalkozó képességet fejlesztik. Hazai viszonylatban is elkelne még olyan játék — a Gazdálkodj okosan mellett — és olyan szemlélet, amely már gyermekkorban felkelti az iskolások érdeklődését, bővíti ismereteiket a felnőttek szemében is többször száraznak, unalmasnak tartott, de mindennapi életünket egyébként jelentősen meghatározó vállalkozások iránt. Miért? Fiatal barátom két esztendeje végzett a szakmunkás- képzőben. Amint mondja: esztergályos, és mégis megkérdezték tőle megtanulna-e hegeszteni, mert munkahelyén éppen ilyen szakemberre van szükség. „Én?” Kérdezte. „A magam részéről befejeztem a tanulást.” Egy üzleti elképzelés megvalósítása — vagy annak kudarca — nem csupán a munkahelyi vezetők ügye. Ma már sokszor hallani olyan szállításról, amelynek sajátos története úgy kezdődött: „Az igazgató lejött és azt mondta ...” Például tucatját lehetne sorolni, ami azt bizonyítja, milyen sokat számít egy döntés sikerénél a „hátország”, hogy a műhelyekben, az üzemcsarnokokban mire képesek, mennyi idő alatt és milyen minőségben tudnak eleget tenni egy-egy megrendelésnek. Ha valamikor, akkor most igazán nagy szükség van a kezdeményező, vállalkozó emberekre, beosztottakra és vezetőkre egyaránt. A körülmények mind jobban tudatosítják ezt a magyarországi üzemekben is. Ha viszont így van, a jövőre gondolva szükséges olyan feltételeket, eszközöket teremteni, metódusokat kitalálni, amelyek segítik, hogy a mai iskolások mind nagyobb hányada — akár játék közben is — ilyen emberré váljon. H. J. A vállalati hűségről Bontását oíronóoíték Mangalicasztori a génrezervátumban Válaszol: Miski Lajos, a nyíregyházi gumigyár művezetője — Nem maga az első, aki megkérdezi tőlem, érdemes-e évtizedeket eltölteni egy helyen. S mindenkinek azt mondom, érdemes bizony. — Minden körülmények között? — Ahhoz, hogy valaki hű maradjon rpunkahelyéhez, alapvetően két dolog szükséges. Az illető szeresse a szakmáját, s munkatársai, felettesei becsüljék meg a szaktudását, szorgalmát. Én még olyan emberről nem tudok, aki valamelyik feltétel híján is ragaszkodott volna eredeti munkahelyéhez. — Mióta dolgozik a Taurusnál? — A napokban volt harminc esztendeje. A vállalat vezetői, munkatársaim illő módon felköszöntöttek, s én azokban a percekben gondolkoztam el talán először azon, hogy valóban három évtizedet húztam le a gumigyártók között!? Nekem mindig rengeteg dolgom volt, nemigen értem rá foglalkozni az idő múlásával. — Mégis mi tartotta ennyi ideig egy helyen? — Még az ötvenes évek legelején a fővárosi csőszerelőipari vállalatnál inaskod- tam, mint központifűtés-szerelő, de már akkor átjártunk a Taurus egykori rúdgyantagyárába különböző munkákra. Akkor döntöttem el, hogy elfogadom a hívó szavakat, s azóta én mindig az élet sűrűjében forgolódtam. Itt voltam például 1960-ban a nyíregyházi gumigyár alapozásánál, aztán a 68-as nagy bővítésnél, s most legutóbb az abroncsgyár építésénél is, mások mellett én feleltem a csőszerelő szakipari munkálatokért. A szemem láttára lett csecsemőből óriássá ez a gyár, s még időm sem volt azon gondolkodni, hogy másutt nem lenne-e jobb dolgom esetleg. Lassan ötven- esztendősen pedig minek ugrálna már az ember? — Lenne rá oka?' — Nekem?! Annyi kitüntetést kaptam már én ettől a gyártól, hogy egy fiók csak azokkal van tele. Hál’ istennek, nem vagyok egyedül, mert itt megbecsülik a hűséget, meg az igyekezetei. S nem csak erkölcsileg, de anyagilag is. Minek fogjon hát kezébe az ember vándorbotot ? B. G. közzétett terveik alapján valósítja meg, s ez bizony nem mindig találkozik a tulajdonos ízlésével. Az idén kiszabott bírság kétmillió forint. Nem ritka a bontás elrendelése sem, s ez azt jelzi, hogy a szabálytalanságok visszaszorítására alkotott jogszabályok nem hozták meg a várt eredményt. B. J. Modellek '85-re A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban a jövő évben többek között a képen látható férficipőket, -csizmákat gyártják. Nagy megrendelőjük a Szovjetunió és NyugatNémetország, emellett a hazai piacra is gyártanak jelentős mennyiségben férfi félcipőket. Képünk: Seres Sán- dorné mintaterem-vezető és Sztanyó Lászlóné meóosztály- vezető az 1985. évi cipőmintákat vizsgálja. (E. E. felv.) A tomyospálcai tsz mangalicái tiszták, minit a frissen vasalt gyolcslepedő, csillog göndör szőrükön a nap. Igaz, sár sincs, amiben fet- renghetnének, annál nagyobb a tisztaság. Génrezervátumban járunk, mégha az egyszerű ólak láttán nem is gondolná az ember. De hát a mangalica pont arról volt híres, hogy sohasem igényelt különösebb gondozást. A szegény ember disznójának is hívták, megélt — akárcsak gazdája — „kenyéren és vizen”. Hátha még tengeri is jutott neki! Hízott, gömbölyödött, mint a tömött liba. Igazi zsírsertés volt, de akkor nem is a húsáért tartották az emberek. Aztán változtak az idők, változtak a szokások. A konyhai. szokások is. Mind többen tértek át a hússertésre, jöttek az idegen, kiejthe- tetlen nevű süldők, s lassan feledésbe merült az igazi ősi fajta, a mangalica. Már csak néhány példány csellengett belőlük az országban, mikor valakinek szerencsére eszébe jutott: mentsük meg, hiszen a maga nemében a mangalica is legalább olyan értékes, mint a pusztákon évtizedek óta mutogatott magyar szürke marha. S létrehoztak néhány telepet az országban, ahol biztosítottnak látszik fennmaradásuk. A mentési akció egyik tiszántúli szószólója Zengő Ákos, az Állattenyésztő Vállalat nyíregyházi kirendeltségének részlegvezetője, aki nagyszerű partnerekre talált a tornyospálcaiakban. — Az itteni tsz-ben hosz- szú ideje nagy hagyománya van már a sertéstenyésztésnek, nem volt nehéz rábeszélni őket, hogy próbálkozzanak meg a mangalicával — mondja. — Másfél éve kezdődött el a komolyabb munka, Üllőn fel akarták számolni a mangalicatelepüket, mi ezt megtudtuk, s átvettünk tőlük harmincegy koca- és három kansüldőt. Azóta már megjelent a szaporulat, úgy tűnik, beállt az állomány. Járjuk a szövetkezet jél^pi telepét, amit nemrég még a felszámolás fenyegetett. A kényes hússertéseket átvitték a székhelyközségbe, s itt maradtak üresen az ólak. Nem valami hipermodern épületek, de a célnak megfeleltek. S a mangalicák láthatóan jól érzik magukat e szegényes környezetben is. A kutricákban testes kocák röfögnek, izmos, csíkos hátú malacok viháncolnak. Gondozójuk, Kovács Imre büszkén mutat rájuk: — Ezek a disznók, kérem! Nézzék meg, micsoda hátuk van! Én ki is takarítottam a portámról minden másfajta disznót. Mangalicát hizlalok, mint apám annak idején. — No, nem ebből fogunk meggazdagodni — mondja Eszterhay Imre, a szövetkezet sertéstelepének vezetője —, de nem is fizetünk rá. Az államtól kocánként évente ötezer forint támogatást kapunk és a szaporulat kilója is eléri az ötven forintot. S már vevő is van rájuk, arra azonban vigyázunk, hogy jó kezekbe kerüljenek, megőrizzék törzstenyészet voltukat. Az országban fehér mangalicából jelenleg négy — köztük a jékei —, a fecskehasúból viszont az egész világon mindössze egy — Szalkszentmártonban — törzstenyészet található, ehhez csatlakoznak napokon belül a tornyospálcaiak. Ám ha tervük sikerül, nemsokára teljes lesz a skála, hiszen a vörös változattal is megpróbálkoznak. Felmérhetetlen hasznot hajtva ezzel a tudománynak, a kutatóknak, akik bármikor visszanyúlhatnak ehhez az ősi sertéshez, ha egy új fajta tenyésztéséhez kezdenek. Balogh Géza <► Irányítótorony A nyíregyházi repülőtéren az utóbbi időben jelentős beruházásokat valósítottak meg. Ilyen többek között a beton guruló- és kifutópálya, s az új irányítótorony. A központból szabad szemmel is nyomon lehet követni a repülőtéri mozgásokat, de korszerű rádióösszeköttetést is tarthatnak a levegőben lévő gépekkel. Képünk: Tóth László repülésirányító diszpécserről^- készült. (Elek Emil felvétele) Garázs, feketén Az utóbbi néhány evben csökkent a szabálytalan építkezések száma Szabolcs- Szatmár megyében, hiszen a korábbi 10 százalék helyett az engedély nélkül, vagy az attól eltérően végzett munka értékének akár ötven százalékát is kiszabhatja a tanács bírságul, s ez bizony már nem kis összeg. Egy kicsit ellentmond a megyei tapasztaltoknak az, amit Nyíregyházán megállapítottak, itt ugyanis ez év első kilenc hónapjában több szabálytalan építkezést tártak fel, mint tavaly egész esztendőben. A gyakoribb és egyre szigorodó ellenőrzéseknek tudható be, hogy lakóházakat már szinte nem építenek engedély nélkül (az idén hetet találtak, ezeket is külterületeken), lényegesen több a melléképületek, a garázsok, a zártkertekben, vagy a . települések határában épített szerszámoskamrák száma. Az okok? Gond, hogy a termelőszövetkezetek kisebbnagyobb földjeik bérbeadásakor, kiparoellázásakor nem tájékoztatják a bérlőket arról: mit és egyáltalán lehet-e azon a területen építeni. Sok helyen akadályozza még az építkezést, hogy az elfogadott rendezési tervek — feltehetően óvatosságból — a szükségesnél több és nagyobb területen tiltották meg az építkezést. Megyénkben kevés a magántervező, az épületek többségét a lakosság ajánlott, különböző katalógusokban
