Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET Robert Bolt drámájából, melyet a közelmúltban mutatott be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1967-ben filmet készített Fred Zinnemann, az osztrák származású Oscar-díjas amerikai filmrendező, Egy ember az örökkévalóságnak címmeL A film jó volt. Nem láttam, de hiszek a filmkritikusoknak, akik váltig ezt állítják, és miért beszélnének mellé: nem magyar, hanem amerikai filmről van szó. A dráma viszont, amit most a színházban láttunk, Kinek se nap, se szél címmel, nem jó. Váltig ezt állítom, pedig most mellé kéne beszélnem, mert arról a színházról van szó, amit egyre jobban szeretek. (Ügy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül ebben a megyében.) Pedig fontos a darab, mert mi lehet fontosabb korunkban, mint a politikai eszköM i sem volna egyszerűbb, mint azt mondani, hogy a kultúra mindig is édestestvére volt a demokráciának. Hiszen a görög demokrácia teremtette meg a görög kultúrát. Akkoriban játszották Aiszkhü- losz, Szophoklész és Euripidész drámáit, akkoriban tanított Szókratész és Platón. A demokrácia hozta létre a holland festészetet, az teremtette meg Spinoza filozófiáját stb. Igen ám, csakhogy tudjuk, adott körülmények között a nem demokratikus idők is talajává váltak igen sók kulturális teljesítménynek. Elég arra gondolnunk, hogy például a Hor- thy-korszakban jött létre az a nagy irodalom, melyet József Attila, Babits Mihály, Radnóti Miklós képviseltek, ez az időszak hozta létre Szent-Györgyi Albert felfedezéseit stb. Tehát nem érvényes az az elmélet, mely! közvetlen viszonyt teremt a kultúra és a demokrácia között. Olyannyira nem, hogy adott esetben a demokrácia egyáltalán nem vonatkozik a kulturális teljesítményekre, hiszen Ady Endrének eleinte csak néhány ezer olvasója volt, József Attila könyvei is csak kis példányszámban jelentek meg, s csak később váltak valóban népszerűvé. Még inkább ez a helyzet a tudományos felfedezésekkel. Értékük ugyanis semmiképpen sem attól függ, hogy hányán fogadják el, és hányán nem. A tudomány akkor is igaz lehet, ha csak néhányjan állnak mellette. (Persze akkor is, ha tömegeket győz meg.) Egyszóval sokkal bonyolultabb a viszony a demokrácia és a kultúra között, mint hinnők, sokkal ösz- szetettebb, mint az az első pillanatban látszik. Mindenesetre bizonyos, hogy a kultúra egyes tendenciái csupán akkor igazán demokratikusak, ha kézök tisztasága, a megvesztegethetetlenség, a megalkuvás minden formáját elutasító belső emberi tartás, amit a darab hőse, Morus Tamás megtestesít? Nem ezért rossz tehát a Kinek se nap, se szél, hanem mert ezek a fontos gondolatok nincsenek elég jól megírva, színpadra alkalmazva, nem adják el magukat (csúnya kifejezés, de nincs szebb) filozofikus tartalmuk megfejthető ugyan, de nem fejük fel a színpadon az élmény erejével. Ehhez ugyan- is nem elég a szöveg, s nem a magatartások illusztrálása, hanem kemény, szikrázó konfliktusok kellenek, sok konfliktus, melyek külön-kü- lön is „vérre mennek”, s valami könyörtelen ördögi háló tereli őket a végső, nagy összecsapáshoz, melyben valakinek — jelen esetben Morus Tamásnak — a feje hulsőbb, a fejlődés folyamán rájönnek az emberek, hogy ez a kultúra valóban kell nekik, mert így igaz. Viszont semmiképpen sem szabad elfelejtenünk, hogy a kultúrának van egy olyan területe, mely feltétlenül demokratikus, mely mindenképpen a néptömegekért van, mégpedig a kultúra propagandája, a kultúra szervezeti felépítése, a kultúrházak tevékenysége, és ezzel összefüggésben az úgynevezett tömegkultúra, mégpedig az a tömegkultúra, melyet a televízió, a rádió és a többi tömegkommunikációs eszköz közvetít a tömegekhez. Nem hiszem hogy akár a rádióban, akár a televízióban csupán azok a gondolatok hangzanak el, melyek napjainkban közvetlenül a tömegekhez szólnak. Erről szó sincs. De igenis bizonyos, hogy egészében a televízió és a rádió azt a tömegkultúrát közvetíti, mely szinte közvetlenül befolyásolhatja az emberek kulturális színvonalát. S itt a szórakoztatásról van szó. Az emberek, a néptömegek valóban szeretnek szórakozni. Az úgynevezett szórakoztatóiparnak emészthető, viszonylag könnyen feldolgozható, de ugyanakkor színvonalas szórakozást kell biztosítania. A színvonalas szórakozás nagyon sok mindent jelent. Jelentheti a labdarúgó-mérkőzésektől kezdve egészen az úgynevezett könnyűzenéig a teljes skálát, mely ha valóban szórakoztató, ha valóban fordulatos, akkor adott esetben közelebb hozhatja az emberekhez a valóságos kultúrát. Ük. S ha az — egyébként szükségszerű — tragikus végkifejlet látszólag véletlenül nem kimódoltan következik be: teljes a drámai hatás. Gondoljunk a Rómeó és Júliára. Ha Rómeó tíz perccel később érkezik a kriptába, Júliát már ülve találja, felébredve a tetszhalálból, s akkor egyiküknek sem kell meghalnia. De Rómeó korán jött, ami jelképes is lehetne, (megelőzte történelmi korát), de nem az. Drámaírói praktikák ezek, Shakespeare fölényes mesterségbeli tudásának egy bizonyítéka a sok közül. Ezeket a praktikákat is hiányolom Robert Bolt darabjából, mert ezek nélkül — a kitűnő színészi teljesítmények és Gellért Péter értő rendezése ellenére — unalmasan csörgedezik az előadás. A műsorfüzet szerint ez az A tömegkommunikációs eszközöknek meg kell találniuk azokat a funkcióikat, melyek a tömegeket a kultúra felé fordítják. Egy-egy színházi előadás bizonyos értelemben „avantgarde”. Lehet avant- garde, hiszen esetleg egy-egy házi előadás valamiféle áttörést hajthat végre, bár előbb keveseknél, mert azt a bizonyos színházi előadást legfeljebb ötvenezer ember nézi meg. Viszont a tömegkommunikáció ilyen kísérletre legtöbbször alkalmatlan. Vagy ha alkalmas, akkor kivételképpen fordulhat elő az ilyenfajta próbálkozás. Ellenben ezek a tömegkommunikációs eszközök alkalmasak arra, hogy az embereket orientálják. Például hogy bemutassák a legfontosabb részleteket egy-egy operából, képernyőre vagy mikrofon elé hozzák a legérdekesebb verseket, és így vágyiat keltsenek az emberekben: látogassák a színházakat, az előadóesteket, képtárakat, illetve a koncerttermeket. Ez a művészet propagandája, de olyan propaganda, amely éppen a legfontosabb és a legvonzóbb mozzanatokat emeli ki a művészetből. Hasonló a helyzet az egész művészetiparral, vagyis a szórakoztatóiparral. Világos, hogy a művészetipar más jellegű, mint a teljesen egyedi művészet. Hiszen egy festményt a kiállítóteremben néhány ezer ember lát csupán, a művészetipar termékeit viszont sok millióan látják, hallják vagy éppen használják. A művészetiparnak ezért van fokozott felelőssége, amelynek lényege író „máig legjobb darabja”. Bizonyára lesznek még jobban szerkesztett és stílusban egységesebb darabjai is. Mert a Holl István által különös színekkel és bámulatra méltó emberábrázoló képességekkel megjelenített Egyszerű ember, egy izgalmasabb, pergőbb drámai szerkezet felé mutat, mint a darab egésze, ökonomikusabb színpadi gondolkodás kellene ahhoz, hogy olyan kiváló színész, mint Szigeti András ne tíz percig legyen színpadon, s azután csak a tapsrendben. A drámaíró ne csak az eseményekben gondolkodjék, hanem a színészekben is. A darab hőse Morus Tamás, Bárány Frigyes nagy alakítása. Gondosan kidolgozott eszközök és mély emberség jellemzik. Játéka nemcsak szép és pontos, hanem részleteiben és egészében is igaz, mint egy jelentős vers. Felesége (Petényi Ilona) és lánya (Mester Edit) elnagyolt jellemek, az emberi lélek bonyolultságát volnának hivatva felmutatni Morus tiszta egyszerűségéhez képest, de az író keze alatt nem bonyolultra, hanem kissé zavarosra sikeredtek. Petényi Ilona színes és művészi erőt sugárzó játékkal emelkedik Alice More tisztázatlan jelleme fölé: glóriával által lép azt”. Morus leánya, Margaret is egyértelműbben állhatna előttünk, ha a rendező nem veszi komikusra vőlegénye, William figuráját. (Vajda János játszotta igen tehetségesen.) Lehetett volna lelkes is és hamleti módon csapongó, nem ilyen ütődött köpönyegforgató. De az lett, ezért Mester Edit csak a szépségét adhatta a játékhoz (ami egyébként önmagában sem kevés). Még a leginkább tisztázott figurák Cromwell és a törtető Rich. Csíkos Sándor Cromwellje kellően sötét, ugyanakkor sima és elegáns figura. Csíkos nagyon jól el tudja játszani a titkolt indulatokat, a szavak mögöttes tartalmát. Elfojtásainak, kirobbanásainak hallatlanul pontos időzítése van. Rich (Gados Béla) az első pillanatokban nagyon „civil”, de aztán megszokjuk, mert jól játszik és szépen beszél. A megabban áll, hogy eléggé demokratikus tud-e lenni, vonzza-e a közönség érdeklődését a művészethez vagy ellenkezőleg: eltávolítja tőle. Mert például Johan Strauss vagy Offenbach még a művészethez vonzották az embereket, a West Side Story szintén, de a giccs csupán távoltarthatja az embereket tőle. S ebből a szempontból kell megítélni a tömegkommunikációs eszközök viszonyát például a tudományhoz is. A tudományos ismeretterjesztés igen jelenését kell jobban kitalálni, most és a következőkben is. Norfolk hercege, a barát, később vérbíró: Simor Ottó. Nagy formátumú szerep lehetne, ha az író igazán megjáratná vele a poklot. Simor mindent megtesz, mint mindig. A játék legkisebb lehetőségét sem Veszíti szem elöl, gesztusokkal, sokszor csak egy szemvillanással pótolja azt, ami a szövegben hézagos. Megépíti magát az író helyett. Horváth István a spanyol követ. Szépen, átgondoltan felépített szerep, meleg emberséggel ábrázolja a figurát, aki semmit nem tehet Morus Tamásért. Végül VIII. Henrik. A színész számára nincs nagyobb tragédia, mint ha egy darab elején megjelenik, utána •; többnyire csak beszélnek róla. (A fordítottja, hogy sokáig be- . szélnek róla s aztán egyszer csak megjelenik, szintén a drámaírói bravúrok közé tartozik s olyan antré, hogy már a belépésnél biztos a taps. Lásd: Tartuffe.) Juhász György szimpatikusán jeleníti meg a fiatal királyt, játéka sok tehetséget ígér, sajnos itt n,em tudja „kifutni magát”. Csik György mozgó díszlete látványos, bár elemei időnként elakadnak, s a mozgatók keze látszik. Megpróbálja pörgetni, filmszerűvé ternni a darabot, ám ez csak a látszat, egy sereg előre beépített hibalehetőséggel megfejelve. A shakespeare-i, szintekre tagolt semleges tér jobban pörget, (Lásd a színház előző darabját a Vízkeresztet.) Jelmezei viszont kifogástalanok, az egyazon szín különböző árnyalatai ügyesen jellemzik viselőiket. Azt írtam, hogy nem akarok mellébeszélni, s lám mégis leginkább a dráma íróját kritizáltam, aki nem tud visz- szaszólni, s különben is fütyül a véleményemre. Ám van egy mondás a lányomról, aki- I nek ha mondok valamit, a menyem is érthet belőle, mert szeretem a jó — vagy kevésbé jó, de színpadszerűbb — előadásokat, amelyektől felforr, nemcsak takaréklángon melegszik a hangulat. Mester Attila elterjedt a rádióban és a televízióban. De a rádió vagy a televízió nem adhatnak olyan értelemben igazi tudományt, ahogyan például az egyetemek. Viszont felkelthetik a széles tömegek érdeklődését egyes tudományos kérdések iránt. De csak akkor, ha nem valamiféle külsődleges szenzációval szolgálnak, hanem a valódi tudomány tanulságai alapján terjesztik az ismereteket. Látjuk tehát, hogy a kultúra természetes módon képes demokratikussá válni, és a kulturális intézmények feladata az, hogy minden formáját közvetítsék a néptömegeknek, vagyis érvényesítsék a kultúrában benne rejlő demokratizmust. Hermann István Eng« Földön A magyar népköltészetbei földöntúli, égi lények égés; másként mutatkoznak, min keresztény vallásokban. Úgy akkor a népmese, a monda teneinek cselekedetei egyál Ián nem sértik a hivő em! érzelmeit. A népmesékben isten egy kedves öregemt Jézus Krisztus egy igazságé tó vándor, akinek útitál Szent Péter. Az angyalok is járkáltak, elvegyültek a i A népmesékben az isten e vész miniatúrája) Kígyóder Karikás i '„Ostornyelem kökinysz mert ennek fája a legpiros Kinagyolva kit esztendeig radt a pádon. Cifrázás > megfaragtam, megsimogat azután a figurákat egyen ráfektettem, árral körű zoltam, helyét a vésüárral vístem, kissé alávistem, a sésbe a figurát belefektet a figurát a furóárral egy ' két helyen átfúrtam és rízszegekkel rászegeztem figurákat sárga és vörösri: mezekből, szaruból, kócsa (kaucsuk) bicskával vágtar Ezen a nyílén apró rizsze bői van egy koszorú, fehi veres kócsagszemekkel v magyar címer, kés, fokos . nyílén többfile szijkötís is kersztkötis, gyürüskötis, langóskötis. Huszonnigy pántlikából van összefonv az igazi kigyóderikfonás’ mesélte Nádasdi István esi számadó ötven esztendeje darassy László: Művész magyar pásztorok c. kön nek híres-neves hortobág; portalanya. Az itt bemutatott ka ostor — a nyíregyházi nr um új szerzeménye — < testvére lehetne a Kiss I — egykori múzeumigazga által 1933-ban gyűjtött c bókkal is. Csodálatos az ( zés a fém- és csontlapocs böl kialakított motívumot zött. Egy kis merészséggé egy kéz munkájának te hétj ük a nyélen sorakozó szítmónyek és elhelyezésű isonló rendje alapján a gy mény új darabját az 192Í vásárolttal. Hajdan is a rajzi Gyűjtemény legfélte kincsei-közé tartoztak, m; dig óriási szerencsének te hető múzeumba kerülésü szén egykori készítőik Kultúra és demokrácia SIMÁI MIHÁLY: Repülőablak * négy pici ujjmozdulattal ablakot metszünk az égre nagymamának élni már nem volt ideje halotti hajával gyötrelem-arccal most végre kihajolhat az elmúlásból leröppenhet a sugár-ejtőernyőn a fölsugárzó játékok közé éltében már nem volt ideje < most tündér anyám fiammal játszik ringlispilt forgat a Tejút bálján unokájával keringélő hűséges igavonó szívét befonja az örök napküllőkbe repülőablakból nézem őket szemembe-zárulva hordom őket mérem a távolságot kettejük közt szédületben zuhanórepülésben
