Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-12 / 240. szám

4 Kelet-Magyaromig 1984. október 12. Nagy-Britcmnia Gromiko elfogadta a meghívást A brit konzervatív párt- kongresszus csütörtök dél­utáni, külpolitikai vitájában Sir Geoffrey Howe külügy­miniszter bejelentette, hogy szovjet kollégája, Andrej Gromiko Londonba szóló meghívást fogadott el, s ket­tejük párbeszéde, amely az idén júliusban kezdődött el Moszkvában, a jövő év folya­mán a brit fővárosban foly­tatódik. Beszéde egyéb részeiben Sir Geoffrey a brit külpolitika tárgyalási és megegyezési szándékát, „a valódi és ki­egyensúlyozott fegyverzet­korlátozásban” való érdekelt­ségét hangoztatta, de az álta ­lános elvek rögzítésén nem ment túli. A munkáspárt „egy­oldalú leszerelési” program­ját elutasította. Bőségesen (Folytatás az 1. oldalról) gükről a forgalmazó szervek is. Részükre feladat a szovjet exportkötelezettség minél nagyobb mérvű teljesítése, — ugyanakkor az információ- áramlás gyorsítása. Vagyis nem szabad előfordulni olyannak, hogy üresen men­jen vissza széles nyomtávú vasúti kocsi, mert nincsen készlet az átrakó pályaudva­ron. Ugyanakkor a Zöldért­től a tárolók feltöltését kér­ték, s azt, hogy minden fel­foglalkozott a Közös Piaccal és Hongkonggal. Az előbbi esetben a különböző nemzeti korlátozások teljes felszámo­lását sürgette, az utóbbi jö­vőjére vonatkozó brit—kínai megállapodást pedig nemcsak történelminek, hanem a világ számára példamutatónak is nevezte. CHALLENGER Ni az űrbea Csütörtökön amerikai űr- hajósnő is kilépett a világ­űrbe: a 32 éves dr. Kathryn Síillivan, a Challenger űrre­pülőgép személyzetének tag­ja David Leetsma űrhajós társaságában washingtoni idő szerint röviddel délelőtt 3/4 12 óra előtt kezdte meg három és fél órásra tervezett munkáját a világűrben. Mint ismeretes, az első hői űrha­jós, aki több órán át dolgo­Í zott a világűrben, űrhajóján kívül, a szovjet Szvetlána Szaviokaja volt. Ülést tartott az Országos Béketanács (Folytatás az 1. oldalról) Országos Béketanács főtitká­ra a tanácskozás előkészüle­teiről szólva elmondta: a konferenciát összehívó júliu­si Országos Béketanács-ülést követően országszerte — az őszi antiimperialista és szo­lidaritási akciósorozathoz kapcsolódóan — békegyűlése­ket tartottak. E fórumok nemcsak arra teremtettek al­kalmat, hogy összegezzék a helyi békemozgalmi tevé­kenység eredményeit, hanem arra is, hogy — szakítva a hagyományokkal — már most, előzetesen megválasz- szák e közösségek konferen­ciaküldötteit, és az Országos Béketanács leendő tagjait. Ezzel újabb lépést tettek a formális elemek visszaszorí­tására. A MÉMOSZ-székház- ban összeülő konferencián — a munkajelleget erősítendő — a hangsúlyt főként az esz­mecserére helyezik, arra tö­rekednek, hogy olyan prog­ramot dolgozzanak ki, amely eligazítást ad a békemozgal­mi feladatok megoldásához. Az előadó ezután arról szólt, hogy a békekonferen­ciához kapcsolódóan két ren­dezvényt tartanak: október 26-án, pénteken a Parlament előtt nagygyűlés lesz, ame­lyen tíz- és tízezrek tehetnek hitet a béke ügye mellett. Előző napon október 25-én, csütörtökön Százhalombat­tán is demonstrációt tarta­nak; ide futnak majd be az ország hat megyéjéből indult békestaféták, üzeneteket hoz­va a X. országos békekonfe­rencia résztvevőinek. Az Országos Béketanács ülésén ezután felszólalások következtek; az elhangzott észrevételekkel és javaslatok­kal tovább gazdagítják a plé- num elé terjesztendő doku­mentumok tartalmát. kínált almát vegyenek át. A Hungarofruct a göngyöleghi­ány enyhítésére külföldről kartondobozokat hozott az országba. A ládákat pedig át­csoportosítja, az ország má­sik részéből — ahol kevesebb alma termett — a megyébe hozzák az éxpbrtgöngyöleget. Emellett fokozni kell a láda- gyártást is. Nyolcvanezer hektár a kukorica területe Szabolcs- Szatmár megyében. Ennek mindössze a tíz százalékáról takarították be a termést a gazdaságok, bőven van még tennivaló. Mivel nagy meny- nyiségű terményről van szó, tárolótérről is gondoskodni kell. Barabás Miklós felszólalása. (------------------------------------------­Néhány héttel ezelőtt Bull-ék meghívására Gre- noble-ban jártam. A dél­franciaországi nagyváros közvetlen közelében műkö­dik a cég egyik legfonto­sabb gyára a Bull Sems, ahol is különböző számító­gépeket állítanak elő. A vendégek itteni szokás sze­rint az érkezéskor kis kar­tonlapokat kapnak, rajta a nevük és az ország, ahon­nan jöttek. Így a házigaz­dák azonnal láthatták, hogy e sorok szerzője Magyaror­szágról jött. Nos, ez ott jó ajánlólevélnek számított. Szinte a nyelvük tört bele, ahogy igyekeztek kimonda­ni Székesfehérvár nevét, itt már többen is jártak közü­lük, s egészen jó hangsúly- lyal tették aztán hozzá a másik kulcsszót. VIDEO­TON. Ez a magyar üzem ugyanis francia licenc alap­ján gyárt kis kézi számoló­gépeket. Először az ugyan­csak francia Thomsonnal alakult ki kapcsolat, de ahogy az államosítás után rendezték az egyes gyárak gyártmánylistáját, a Bull Sems kapta ezt a munkát és örökölte vele együtt a VIDEOTON-t. Természetesen nem ez a francia—magyar ipari együttműködés egyetlen és jól bevált területe. Hat év­vel ezelőtt megállapodást írt alá a Chemolimpex ma­gyar külkereskedelmi vál­lalat és a Rhone-Pulance. A mindkét fél számára elő­nyös együttműködés kiter­jed különböző olajipari ter­mékek, gyógyszerek és gyó­gyászati féltermékek gyár­tására és forgalmazására. Vagy egy másik példa: a martfűi cipőgyár, a Hun- garocoop közreműködésé­vel jó tíz éve szerződött az Adidas-cég franciaországi fináléjával. Az Adidas-cég adja a technológiát, a mart­fűiek pedig évente másfél millió pár cipőt és egymil­lió darab cipőtalpat szállí­tanak. Az együttműködési meg­állapodások sorát hosszan lehetne még folytatni, hi­szen még nem is tettünk említést a textiliparban ki­alakult kooperációról és en­nek sorában is a világhírű Pierre Cardin-céggel szüle­tett egyezségről, vagy az Ikarus és a Renault autó­gyár közti szerződésről. Tény, hogy a jelenleg ér­vényben lévő megállapodá­sok száma eléri az ötvenet és további harmincról foly­nak tárgyalások. Szépen fejlődik a két ország egymás közti keres­kedelme is. Már a 60-as évek elejétől megállapodás szabályozza és szorgalmaz­za a külkereskedelmet. Hu­szonegy év alatt a korábbi időszakhoz viszonyítva meg­négyszereződött a Francia- országba irányuló magyar forgalom, a franciák pedig öt és félszeresére növelték exportjukat a magyar pia­con. Ez a kibontakozás a 80-as évektől azonban le­lassult. A francia import 1983-ban 141 millió dollár volt, míg az export 160 mil­lió dollár. A magyarok kétharmad részben nyersanyagot, fél­kész termékeket vesznek, a fennmaradó hányadot pe­dig gépek és fogyasztási cikkek alkotják. A franciák elsősorban élelmiszereket vásárolnak. Nincs az a mennyiség, amit például libamájból el ne lehetne adni Párizsban. De szeretik a magyar mézet és a fran­cia konyha egyik csemegé­je: a csiga is Magyaror­szágról érkezik. A francia importlistán szerepelnek még különböző félkész ter­mékek és — kisebb száza­lékban — gépek. A gazdasági együttműkö­dés mértéke — hőfoka — természetesen nem választ­ható el a politikai kapcso­latok alakulásától. Említet­tem már, hogy a 60-as évek elején lendült fel országa­ink között a külkereskede­lem. Ennek magyarázata­ként el kell azt is monda­nom, hogy a 60-as évektől vált rendszeressé Magyar- ország és Franciaország közt a politikai párbeszéd. Egy példa: a külügyminisz­Pintér István cikksorozata 1944. október 15-e évfordulóján: Csak „alkotmányosan” Miközben Horthy tétová­zik, a hitleristák tervei már készen állnak. Már hetek óta „német védelmet” élvez Szá- lasi Ferenc nyilasvezér, és ki­nyomtatták azokat a kiáltvá­nyokat is, amelyekben az áll: a kormányzó „nemzetárulá­sa” után átveszi a teljes ha­talmat és nemzetvezetővé nyilvánítja magát, folytatva a harcot a „német birodalom oldalán a teljes győzelemig”. Budapesten van Otto Skor- zeny, s különítménye, az SS leggyakorlottabb emberrab­ló csoportja. Budapesten van­nak már azok a német csa­patok is, amelyeknek meg kell akadályozniuk Magyar- ország kiválását a háborúból. Ennek az akciónak a fedő­neve „Páncélököl”. És jól ha­lad a Maus-akció is, amely­nek célja a várban működő kiugrási irodát vezető ifjú Horthy Miklós, a kormány­zó fiának elrablása, hogy majd az ő életével zsarolják meg apját. Hitlerista ügynö­kök jugoszláv partizánmeg­bízottaknak adják ki magu­kat és október 15-én dél­előttre találkozót beszélnek meg a „kis Horthyval”. A Gestapo terve így szól: „A fiú és a tárgyaló partnerei­nek letartóztatása a megbe­szélés folyamán és a lehető­ség szerint a mindkét részre nézve kompromittáló doku­mentumok biztonságba he­lyezése részünkről előzetesen elvégzendő. A megbeszélések alapján meg kell kísérelni megtudnunk, az ellenféllel való kapcsolataikat és az ed­digi tárgyalásaikat. Lehetővé tenni e helyen a további megbeszéléseket, abban az esetben, ha az akció sikerül. A fiút kényszeríteni arra, hogy saját emberein keresz­tül hivatalos válaszként üzenjen T-nek (Titónak — a szerző), akihez „kísérőként” a mi emberünk menne. HORTHY „TERVEI” Október 14-én, szombaton délben egy órakor a kor­mányzó magához hívatja kis- barnaki Farkas Ferenc tá­bornokot. Elmondja neki, hogy Moszkvában Faragho N terek 1965-től 1983-ig hat alkalommal találkoztak. 1968 számít a nagy for­dulópontnak. Ekkor látoga­tott Franciaországba a Ma­gyar Népköztársaság mi­niszterelnöke. A vendég és házigazdája kölcsönösen ki- - fejezte szándékát a kapcso- \ latok sokoldalú szélesítésé­re. A francia miniszterelnök \ 1973-ban adta vissza a Iá- í togatást. Két év múlva is- ' mét magyar vendég érke- ; zett a Szajna-partra. Lázár György látogatása a kap- ; csolatok fejlődését nyug­tázta. 1977-ben Raymond Barre, akkori francia mi­niszterelnök látogatása kö­vetkezett. Ilyen előzmények i után került sorra Giscard d’Estaing akkori köztársa- ‘ sági elnök meghívására, Kádár János első látogatá­sára, amelyet — mint a két fék kölcsönösen leszögezte — történelmi fontosságú­nak tekintenek a két nép kapcsolatában. A két nép közti jó vi­szony ápolását az 1981-ben hatalomra jutott Francois Mitterrand is fontosnak ta­lálta, s 1982 júliusában ha­zánkba látogatott. Egy év­vel később miniszterelnökét, Pierre Mauroy-t fogadták Budapesten. A tényszerű számbavétel a politikai, a gazdasági és kulturális kapcsolatokról azt bizonyítja, hogy a különbö­ző társadalmi rendszerhez tartozó országok vezetőinek sok mondanivalója van és lehet is egymás számára. Párizs, 1984. október. Onody György aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amelynek értel­mében szemben kell fordul- niok a náci Németországgal. — Hogyan? Milyen előké­születek történtek erre? — érdeklődik Farkas. Horthy csak legyint: — Ezt majd valahogy ki­játszom! — jelenti ki. S aztán megemlíti a tábornoknak, hogy azért tájékoztatta min­denről, mert esetleg másnap, október 15-én, a proklamá­ció elhangzása után őt nevezi majd ki miniszterelnöknek. Farkas Ferenc távozik, s Tost alezredes, a szárnyse­géd jelenti, hogy Utassy ez­redes visszaérkezett Mali- novszkij marsalltól. Horthy maga fogadja az ezredes je­lentését. A szeme sem reb­ben, amikor Utassy elmond­ja: a szovjet csapatok ma­gyarországi parancsnoksága csodálkozott, hogy felhatal­mazás nélkül és teljesen tá­jékozatlan tisztet küldtek hozzájuk tárgyalás céljából. S amikor Utassy azt jelenti, hogy a szovjet főparancsnok­ság 48 órán belül várja a kö­vetelményeknek megfelelő katonai megbízottakat, Hor­thy megparancsolja Utassy- nak: maradjon készenlétben, egy másik, később kijelölen­dő tiszttel együtt ő tér majd vissza Malinovszkij főhadi­szállására. NINCS REMÉNY Közben Horthy Ambrózy- val átküldi Lakatos minisz­terelnökhöz a rádióprokla- máció már kész szövegét. A miniszterelnöknek fogalma sincs, hogy a fegyverszünetet már aláírták, nem ismeri an­nak feltételeit, s a prokla­máció elolvasása után azt ja­vasolja: a kormányzó törölje azt a kitételt, hogy Magyar- ország aznaptól kezdve ha­diállapotban lévőnek tekinti magát Németországgal. Amb- rózy az észrevételt továbbít­ja Horthynak. A kormányzó egyetértésével aztán a kabi­netiroda főnöke törli a szö­vegből azt a bizonyos részt, amely egyedül adhatna bizo­nyosságot az országnak. Horthy végre hozzálát, hogy előkészítse a kormányt. Szom­bat délutánra összehívja a minisztereket, Jurcsek ésRe- ményi-Schneller nélkül, ne­hogy ezek azonnal informál­ják a németeket. Vörös János tartson beszámolót a katonai helyzetről, magyarázza el a minisztereknek, hogy nincs már remény, Lakatos pedig szavaztassa meg a miniszte­rekkel a legfelsőbb elhatáro­zást: hagyják jóvá, hogy Horthy fegyverszüneti kére­lemmel forduljon a szövetsé­gesekhez. Azt, hogy a fegy­verszünetet már meg is kö­tötték, ráér a magyar királyi kormány megtudni a másnap délelőtti koronatanácson, amelyen természetesen már Jurcsek és Reményi-Schnel- ler is ott lesz. Végtére is az alkotmányos formákat be kell tartani: a két miniszternek akkor is helye van az ülésen, ha a Gestapo fizetett besúgói. Más előkészületeket is tesz a kormányzó. Vasárnap dél­előtt fél 12-re felhívja a vár­ba Hlatky Endre miniszter- elnökségi államtitkárt, a rá­dió kormánybiztosát, ö viszi majd el a rádióba a prokla­máció szövegét. Pontban déli tizenkét órára Veesenmayert, Hitler meghatalmazottját hi­vatja Horthy. Még mielőtt a proklamáció elhangzana, közli vele, hogy fegyverszü­netet kötött. Horthy figyelmen kívül hagyja, hogy a németek már mindenről tudnak és sem­miféle más katonai előké­születet nem tesz. Illetőleg: várbeli bizalmas katonai ta­nácsadóival, Vattayval és Lázárral, Ambrózy kabinet­főnök bevonásával megta­nácskozza a vár védelmének feladatait. A proklamáció el­hangzása után a vár köré majd aknákat raknak le, s a testőrség felkészül a véde­lemre. Hogy mi lesz a fővá­rossal, az országgal? Ez Hor- thyt hidegen hagyja. Azt tanácsolják neki, hogy utazzék Beregszászra az 1. hadsereg főparancsnokságára, Dalnoki Miklós Bélához, ott biztonságban lehet. Az al- tengernagy azonban hősi póz­ba vágja magát, s kijelenti: — Nem hagyom el a süly- lyedő hajót! Ahhoz, hogy a hajó ne süllyedjen el, éppen arra vol­na szükség, hogy Horthy Miklós a hozzá hű csapatok főparancsnokságán keressen védelmet. Ö azonban „alkot­mányosan” cselekszik. És ez a cselekvési mód egyenlő az­zal, hogy átjátssza a hatal­mat a nyilasok kezére. Tét­lenül, különböző tanácskozá­sokkal telik az idő. A hitle­risták pedig, akik tudják: a kormányzó a velük való sza­kításra készül, de még nem tudják pontosan mikor, el­határozzák: kezükbe veszik az események menetét. Ok­tóber 15-én délelőtt 9 órára a jugoszláv partizánmegbí­zottaknak álcázott hitlerista ügynökök egy Eskü téri iro­dában találkozót beszélnek meg ifjú Horthy Miklóssal. SZOVJET ULTIMATUM És miközben a „kis Hor­thy” a másnapi találkozóra készül, rejtjelzett távirat, im­máron ultimátum érkezik Moszkvából, amely a szovjet vezetés teljesen jogos bizal­matlanságát tükrözi: „1. Ha­ladéktalanul kezdjék meg a magyar csapatok visszavoná­sát a Tisza vonalától Buda­pest felé, egy részük pedig mérjen csapást a Szolnok térségben védekező német csapatokra. 2. A magyar csa­patoknak haladéktalanul ad­janak parancsot a német csa­patok elleni harctevékeny­ségre, és a Vörös Hadsereg­gel való kapcsolat felvételé­re. 3. 1944. október 16-án reg­gel 8 órára juttassák el Sze­gedre a magyar és a német erők elhelyezkedéséről ren­delkezésre álló összes adatot, a továbbiakban pedig állan­dó és teljes tájékoztatást nyújtsanak katonai tevé­kenységükről és elhelyezke­désükről.” Horthy az események sod­rában ennek a történelmi je­lentőségű táviratnak tulajdo­nította a legkisebb fontossá­got. Következik: 3. SS-akció és koronatanács. (Folytatjuk) A chilei fővárosban rendőrök sorfala vette körül a teret, ahol fiatalok tüntettek Pinochet ellen. Magyar—francia kapcsolatok (1.) ■ f rsf | r 1 r m 19 H 4M Vtt S 5 H «ilP W SsP ü riíp*#' 4® riggfís» $&)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents