Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-10 / 238. szám
1984. október 10. 3 Diplomaimádat NEMRÉG EGY TÉVÉRI- PORTBAN arra lehettünk 1 figyelmesek, hogy a megkérdezett iskolaigazgató jj úgy fogalmazott: nem tart- I ja magát értelmiséginek. ( í Első hallásra hajlamosak C • lehettünk álszerénységre, g vagy valami ilyesmire gon- jj dőlni. Gondolkodásunk j! ugyanis annyira hozzászo- jj kott ahhoz, ha főiskolai, j egyetemi oklevele vari va- lakinek, az akkor értelmi- jj ségi. Alig, vagy felületesen jj gondoljuk végig az értelmiségi életforma nem elsősorban diploma kérdése. Hiába végezte el valaki a főiskolát, az egyetemet, ha munkájának lényege nem alkotó jellegű szellemi munka, hanem papírok, jelentések adminisztrálása, telefonálás különféle ügyekben, értekezleteken való formális részvétel. S közben kialszik a belső igény, az önművelés, a folytonos szellemi megújulás tüze, mert a munkakör így kívánja, vagy egyszerűen a szellemi restség erősebbnek bizonyul... Ezt juttatta eszünkbe az a megyei intézkedési terv, amely az értelmiség körében —végzendő feladatokat . tartalmazza és bizonyára jó néhány pontja lassan beszámolási időszakához is elérkezik. Át kell ugyanis tekinteni előbb-utóbb, mi valósult meg, mi nem és miért nem, milyen új tennivalókat állít az élet az értelmiséggel hivatalból foglalkozó párt- és tanácsi, társadalmi szervek elé, amelyeket másfél évvel ezelőtt nem lehetett az intézkedési tervben rögzíteni. Az már bizonyos, hogy az eddigieknél jobban szükséges támaszkodni a különböző helyi, városi, megyei döntések előkészítésénél az értelmiség véleményére, tapasztalataira. Az is folyamatos tennivaló maradt, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a pályakezdő fiatalok vállalati, intézményi beilleszkedésének elősegítésére. A megyei intézkedési terv arra is kitér, hogy a gazdálkodó egységek, intézmények fordítsanak nagyobb figyelmet a szervezeti keretek kialakítására, fórumok, klubok létrehozására, ahol a különböző értelmiségi csoportok kölcsönösen tájékozódhatnak egymás munkájáról, a szaktu- j dományok újabb eredmé- j nyeiről, a társadalmi és poI litikai közélet időszerű kérdéseiről. ÉRDEMIBB VÉLEMÉNY- í CSERÉT, rendszeres tájé-» koztatást sürget az intézke- i dési terv, hangsúlyozva: a : i kedvezőbb és nyíltabb i < munkahelyi légkör megte- 5 remtésével mindenütt elő kell segíteni a konstruktív vita és párbeszéd kibontakozását, ' a felszínre került javaslatok, észrevételek hasznosítását. Mindezeket még teljesebben tartalmazza a párt értelmiségpolitikai határozata, amelyben állandó és fontos tennivalóként-- jelölik meg: a kölcsönös tájékoztatás javítását, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális feladatok jobb megismertetését. Bizonyos, hogy lesz miről számot adni, amikor ezek újra napirendre kerülnek, jj I .de már addig is érdemes j [ végiggondolni, milyen új- ] szerű kérdéseket szükséges, j megvitatni az értelmiségi j dolgozókkal. Mivel megyénk értelmiségé életkorban az országos átlagnál jóval fiatalabb, bizonyára egy sor megélhetési probléma — lakás, képzés, ön- ] képzés, tudományos tevé- ! kenyseg stb. — vár kölcsönösen megválaszolásra. P. G. Létszám, kériíielekkel Kisváráén a Felszabadulás lakótelepen házgyári elemekbe építenek lakásokat. Az első lakások tetőszerkezetét most készíti a SZAÉV, (E. E. felv.) | Valami megmozdult Ökoritófülposön j apasztani a veszteséget Ököritofülpös termelőszövetkezete gyengélkedik. A probléma azért is súlyos, mert évek óta tart már ez az állapot, s az idei esztendő sem kecsegtet sok jóval. Már most látható a banki felmérés és a .közgazdasági elemzés során, hogy veszteséggel zárják az évet.^Habár ez a várható veszteség már felér egy kisebb „nyereséggel”, hiszen az idei kevesebb lesz a tavalyinál. Hogy érthetőbb legyen a veszteség tartóssága, egészen a hetvenes évekig kell visszamenni. Az évtized utolsó esztendeiben nem alkalmaztak megfelelő agrotechnikát, a gépek is elavultak, s ezek csak halmozódtak a nyolcvanas években is. Nem csoda hát az eredménytelenség, az út egyenesen a veszteséghez vezet. Fontos ágazat Néhány területen viszont mozdulni látszik az állóvíz. Igaz, még hosszú évek szorgalmas gazdálkodására van szükség a teljes felálláshoz, a padlóra kerülést követő sakk állapotából való kigyógyuláshoz. Mindenesetre mozgás tapasztalható a növénytermesztésben, de leginkább az állattenyésztésben. Ez utóbbi fontos ágazata a Szamos menti Egyetértés Termelőszövetkezetnek. Az eredmény itt. már „jön”. A tavalyihoz képest majd ezer literrel több tejet fejnek a tehenektől, éves átlagban elérik a 4200 litert. Ám még mindig magasak az üzemi költségek, a gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges hitel után pedig kamatot kell fizetni. A mozgás megindulását jelzi a téli áttedelésre való felkészülés. Nem apró mozzanatról van szó, hiszen ezeregyszáz szarvasmarháról és ezerötszáz anyajuhról kell gondoskodni. Amíg nincs a helyén a takarmány, addig bizony sok álmatlan éjszakája van az állattenyésztőnek. ökönitófülpösön szénából tízezer mázsát tárolnak a szérűskertben. Ez kevesebb a kívánatosnál, de egyszerűen nem termett több fű, az idén ennyivel kell beérni. Vásárlásról — a gazdaság anyagi helyzete miatt — szó sem lehet. Viszont ha kevesebb is a szálas takarmány a szükségesnél, annál bővebben készítenek silóta- karmányakat Kukoricából, pillangósokból és egy kevés fűből ösz- szesen nyolcvanezer mázsa silótakarmánnyal vágnak a télinek. Ez már elegendő, s ahogyan Simon Csaba, termelési főmérnök fogalmazott, beosztással elégnek látszik a széna is. Mindezek mellé nedvesen kukoricát is tárolnak, azt kimondottan szereti a szarvasmarha. Az sem mindegy, hogy így megtakarítják a szárítási költség egy részét, az eredmény pedig nem marad el a száraz társa mögött. A tárolás gondjai Takarmány van a télre, s ezzel gond is, hiszen megoldatlan a tárolás, s ez bizony a hónapok során nem kis veszteséget jelent. Hiányzik /------------------------------------------a betonozott silótér, nem beszélve a silótornyokiról, de a széna szárítása sem tökéletes. A szabadban tárolt takarmánynak nem tesz jót a tél, a hó, a jég. Az idei esztendő tanulsága pedig a jövő évben már kamatoztatja magát. Növelik — igaz, csak kis mértékben — a takarmánytermő területet, s a növénytermesztéstől elválasztva az állattenyésztési ágazat feladata lesz a takarmány megtermelése. Ki döntsön? Ez sok helyen már jól bevált gyakorlat. Ököritófülpö- , sön 1985-től vezetik be, s ezzel egy örökös problémának is elejét veszik. Mert ki tudja a legjobban, mint az állattenyésztő, mire van szüksége az állatoknak? Eddig ? A növénytermesztőnek érdeke volt, hogy több szemes kukoricát termesszen, ám a silókukorica legalább olyan fontos. Ezután maga az állattenyésztő dönti el, mikor kezdjék a betakarítást, mibői mennyit termeljenek. Munkája szabadabb lesz, de egyben felelősségteljesebb is. Megmozdult valami Ököri- tófülpösön? Egyértelműen ■igen, hiszen az ernbef ha dolgozik, eredményt akar mögötte tudni. A Szamos menti Egyetértés Termelőszövetkezetben sincs ez másként. Sípos Béla F urcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfe- - lói állandósult — s már-már kivédhetetlen következményekkel együtt járó — munkaerőhiány miatt, keseregnek, másfelől jórészt’ olyan beruházásokat szorgalmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő-taka- . rékosság, amelyekhez újabb és újabb emberek kellenek. S a legfurcsább, hogy a be- , ruházások nyomán megindult termelőmunka létszámszükségletét többnyire kielégítik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Az elhatározott és végrehajtott beruházásoknál valóban sokadik szempont a létszám, az emberi munkaerő. Egy vizsgálat szerint harminc vállalati beruházás közül mindössze 14 esetben készítettek részletes munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási tervet, öt esetben csak nagyvonalú becslésekre szorítkoztak és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igenám, de a modernebb gépek beállításával, a korszerűbb technika, technológia meghonosításával párhuzamosan megszün- tethetők az elavult munkahelyek, s az ott dolgozók átképezhetek, betaníthatok. Tehát máris adva van az új technikát működtető szakembersereg. Csakhogy ez sem jellemző. A viszonylag korszerűbb technika többnyire úgy jelenik meg a vállalatoknál, hogy mellette változatlanul ott a régi. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az állami vállalatok oly jelentéktelen bérszínvonal-különbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábíthatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak ja7 vára billenteni, mert egyetlen vállalat sem ígérhet az átlagoshoz képest jóval kedvezőbb bér- és kereseti lehetőségeket. Vagyis végképp nem marad más hátra,' mint az új munkahelyeket jelentő beruházások új létszámszükségletét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vál lalati szakember közül 2íi úgy vélekedett, hogy az úi beruházások munkaerő-ellátottságát a jelenleg érvényes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyobb termelékenységű, sok új ismeretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vállalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgozók kezdetben valamicskével magasabb bért is kap- naky.ia pivellálás:. törekvések ■’értefteébéjr'élőbb-utóbb a régi műhelyekben dolgozók bérét, keresetét is „feltornáz - zak . met >. .okét is -tartani akarják ... És itíkeitóődnek az igazi bonyodalmak Vannak, akik belső átcsoportosítások révén működtetik a •-korszerű és drágán vásárolt új tecn- nikát, ám előbb-utóbb majd mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikád meghonosító beruházás nem hozza meg a kívánatos termelékenységi eredményt. Jelzi ezt az is, hogy a korszerű technikát (is) alkalmazó állami nagyipar átlagos műszakszáma — most már hosszú évek óta — mindösz- sze 1,4 körül mozog, s ez a KGST-országok között is feltűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényege sen nagyobb szaktudást követelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rövid idő múltán — ‘gyakorlatilag semmivel nem keresnek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégáik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt új munkahelyeken is előbb- utóbb munkaerőhiánnyal kell szembenézni. Á kör ezzel bezárult. Maradnak a legfontosabb — mindenki által jól ismert, ám az általá nos mozdulatlanságban még csak nem is nagyon kommentált — tanulságok. Először: olyan beruházáspolitikc segítené sokkal jobban a ha - tékony foglalkoztatást, amely^ nem annyira az új munka helyek létf}$\tésére, hanem a meglévők nagyarányú korszerűsítésére koncentrál. Másodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált — cél, akkor elengedhetetlen feladat az elavult gyártókapacitás visszafejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrendszere és módszertana a mai napig is ismeretlen, meri kidolgozatlan. S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —, akkor bizony kétszer is megfontolandó a drágán vásárolt gépek és berendezésele üzembe helyezése. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és valóban racionális beruházó politika nélkül; ez utóbbi pe dig elképzelhetetlen « munkaerővel való racionális gazdálkodás nélkül. V. Cs. DIRlYALLsiker Október 4—5—6-án országos FMKT-vetélkedő volt Szegeden, melyen a DIRUVÁLL ifjú szakemberei is részt vettek. Az elméleti és gyakorlati kérdésekből álló versengésen tizeinkét vállalat és szövetkezet indította csapata:. Az itteni szereplés, valamint női szabadidőruha kategóriában benyújtott pályázat álapján a nyíregyházi fiatalok a negyedik helyet szerezték meg. A helytállást a vállalat vezetősége is honorálta. M kkor értjük meg a nagypolitikát — “ * mondta egykori tanárom — ha alkalmazni tudjuk a hétköznapokban is. Nahát én jól megtanultam a leckét. Amikor komolyabban udvarolni kezdtem későbbi feleségemnek, — észrevettem, hogy az anyja figyelme egyre feszültebb lesz irányomban. Nem' tudom, hogy milyen férjet szánt a lányának, — mert én is kétágú vagyok — de biztosan nem olyat, mint amilyennek ígérkeztem. Én természetesen támogattam a lánya felszabadító mozgalmait, így szerelem, házasság lett a dologból és sikerült elszakítani a nejemet az anyaországtól. Az esküvő mámoros gratulációi alatt egy pillanatra összebékültünk, de aztán jöttek a hidegháború évei. Nem tetszett neki, hogy nem én végzem a Matild helyett a nagymosást. Bujtogatni kezdte az asszonyt, hogy ne engedjen ki a meccsre. Direkt nem árulta el kedvenc ételem — a jó töltött káposzta — titkát a lányának, csak azért, hogy összeveszítsen vele. Hogy hány nyögvenyelő tölteléket kellett volna nekem megenni, amíg maga rá nem jött a fortélyára — annak csak a kutyánk a megmondhatója. De én nem vettem fel a felém dobott kesztyűt, seprűt, házi munkát, csak tartottam a tisztes távolságot, és előkészítettem a későbbi tárgyalások alapját. ■ Amikor megszületett az első gyerekünk — az unokája — akkor kezdett először érdemben tárgyalni velem. Megállapodtunk abban, — mivel hogy lány —, viselje az ő nevét, én viszont pelenkát nem mosok — és elutazom a fiukkal a vidéki meccsekre is. Később alattomos módon > megpróbálta ellenem hangolni a gyereket. Hogy az apa nem elég igyekvő, mert nincs neki víkendháza, bezzeg a Zoli bácsi — a nejem régi udvarlója — már három. Zsigulit tört össze. De én nem álltam le vitatkozni, csak megszületett a második gyerekünk, ame- ’■ lyik pontosan olyan, mint én — csak ez is lány. De, hogy az anyósom érezze mennyire méltányolom — ezt a lányt a bérma-ke- resztnevére kereszteltük. Persze a harc ezzel nem ért véget, csak megenyhült. Az a bizonyos Zoli, elvált. „Nagyon jól megy neki — autószerelő — állítólag még-------------------------------------------s mindig szerelmes a nejembe” — jött a susmus a túl- | oldalról. Szerencsére a Ma- f tildot csak a gyerekek ér- | deklik. Vannak elegen. Most jött meg a harmadik bébi. És nincs megállás, ebben a fepyverkezési versenyben. Az én érveim a gyerekek. Aki családra gondol — békét akar. És az anyósommal ilyenformán békésen élünk egymás melleit. Közöttünk áll az asz- szony — mint egy országhatár. Öt kölcsönösen tisz- teletbqnti, tartjuk. És . ott vaTfi/M.knfiz ynokák, a gyerekeink — olc töltik be a i híd szjérépét. Hozzák-viszik j o Hírt, a csókokat. Az asszony termékenysége — én a férfierö csúcsán, álljuk a harcot — az idő nekünk dolgozik — és a nagymama majd csak beletörődik a megváltoztatha- tatlanba. — Ezt a harmadik lányt, az anyósom édesanyja nevére kereszteltük. Kulcsár Attila Kriet-MagyanMuáe