Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-10 / 238. szám

1984. október 10. 3 Diploma­imádat NEMRÉG EGY TÉVÉRI- PORTBAN arra lehettünk 1 figyelmesek, hogy a meg­kérdezett iskolaigazgató jj úgy fogalmazott: nem tart- I ja magát értelmiséginek. ( í Első hallásra hajlamosak C • lehettünk álszerénységre, g vagy valami ilyesmire gon- jj dőlni. Gondolkodásunk j! ugyanis annyira hozzászo- jj kott ahhoz, ha főiskolai, j egyetemi oklevele vari va- lakinek, az akkor értelmi- jj ségi. Alig, vagy felületesen jj gondoljuk végig az értel­miségi életforma nem első­sorban diploma kérdése. Hiába végezte el valaki a főiskolát, az egyetemet, ha munkájának lényege nem alkotó jellegű szellemi munka, hanem papírok, je­lentések adminisztrálása, telefonálás különféle ügyek­ben, értekezleteken való formális részvétel. S köz­ben kialszik a belső igény, az önművelés, a folytonos szellemi megújulás tüze, mert a munkakör így kí­vánja, vagy egyszerűen a szellemi restség erősebbnek bizonyul... Ezt juttatta eszünkbe az a megyei intézkedési terv, amely az értelmiség köré­ben —végzendő feladatokat . tartalmazza és bizonyára jó néhány pontja lassan beszámolási időszakához is elérkezik. Át kell ugyanis tekinteni előbb-utóbb, mi valósult meg, mi nem és miért nem, milyen új ten­nivalókat állít az élet az ér­telmiséggel hivatalból fog­lalkozó párt- és tanácsi, társadalmi szervek elé, amelyeket másfél évvel ez­előtt nem lehetett az in­tézkedési tervben rögzíteni. Az már bizonyos, hogy az eddigieknél jobban szüksé­ges támaszkodni a külön­böző helyi, városi, megyei döntések előkészítésénél az értelmiség véleményére, ta­pasztalataira. Az is folya­matos tennivaló maradt, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a pályakezdő fia­talok vállalati, intézményi beilleszkedésének elősegí­tésére. A megyei intézkedé­si terv arra is kitér, hogy a gazdálkodó egységek, in­tézmények fordítsanak na­gyobb figyelmet a szerve­zeti keretek kialakítására, fórumok, klubok létrehozá­sára, ahol a különböző ér­telmiségi csoportok kölcsö­nösen tájékozódhatnak egy­más munkájáról, a szaktu- j dományok újabb eredmé- j nyeiről, a társadalmi és po­I litikai közélet időszerű kér­déseiről. ÉRDEMIBB VÉLEMÉNY- í CSERÉT, rendszeres tájé-» koztatást sürget az intézke- i dési terv, hangsúlyozva: a : i kedvezőbb és nyíltabb i < munkahelyi légkör megte- 5 remtésével mindenütt elő kell segíteni a konstruktív vita és párbeszéd kibonta­kozását, ' a felszínre került javaslatok, észrevételek hasznosítását. Mindezeket még teljesebben tartalmaz­za a párt értelmiségpoliti­kai határozata, amelyben állandó és fontos tenniva­lóként-- jelölik meg: a köl­csönös tájékoztatás javítá­sát, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális felada­tok jobb megismertetését. Bizonyos, hogy lesz miről számot adni, amikor ezek újra napirendre kerülnek, jj I .de már addig is érdemes j [ végiggondolni, milyen új- ] szerű kérdéseket szükséges, j megvitatni az értelmiségi j dolgozókkal. Mivel me­gyénk értelmiségé életkor­ban az országos átlagnál jóval fiatalabb, bizonyára egy sor megélhetési prob­léma — lakás, képzés, ön- ] képzés, tudományos tevé- ! kenyseg stb. — vár kölcsö­nösen megválaszolásra. P. G. Létszám, kériíielekkel Kisváráén a Felszabadulás lakótelepen házgyári elemekbe építenek lakásokat. Az első lakások tetőszerkezetét most készíti a SZAÉV, (E. E. felv.) | Valami megmozdult Ökoritófülposön j apasztani a veszteséget Ököritofülpös termelőszövetkezete gyengélkedik. A probléma azért is súlyos, mert évek óta tart már ez az állapot, s az idei esztendő sem kecsegtet sok jóval. Már most látható a banki felmérés és a .közgazdasági elemzés során, hogy veszteséggel zárják az évet.^Habár ez a vár­ható veszteség már felér egy kisebb „nyereséggel”, hiszen az idei kevesebb lesz a tavalyinál. Hogy érthetőbb legyen a veszteség tartóssága, egé­szen a hetvenes évekig kell visszamenni. Az évtized utolsó esztendeiben nem al­kalmaztak megfelelő agro­technikát, a gépek is elavul­tak, s ezek csak halmozód­tak a nyolcvanas években is. Nem csoda hát az ered­ménytelenség, az út egyene­sen a veszteséghez vezet. Fontos ágazat Néhány területen viszont mozdulni látszik az állóvíz. Igaz, még hosszú évek szor­galmas gazdálkodására van szükség a teljes felálláshoz, a padlóra kerülést követő sakk állapotából való ki­gyógyuláshoz. Mindenesetre mozgás tapasztalható a nö­vénytermesztésben, de legin­kább az állattenyésztésben. Ez utóbbi fontos ágazata a Szamos menti Egyetértés Termelőszövetkezetnek. Az eredmény itt. már „jön”. A tavalyihoz képest majd ezer literrel több tejet fejnek a tehenektől, éves átlagban el­érik a 4200 litert. Ám még mindig magasak az üzemi költségek, a gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szükséges hitel után pedig kamatot kell fizetni. A mozgás megindulását jelzi a téli áttedelésre való felkészülés. Nem apró moz­zanatról van szó, hiszen ezeregyszáz szarvasmarhá­ról és ezerötszáz anyajuhról kell gondoskodni. Amíg nincs a helyén a takarmány, ad­dig bizony sok álmatlan éj­szakája van az állattenyész­tőnek. ökönitófülpösön szé­nából tízezer mázsát tárol­nak a szérűskertben. Ez ke­vesebb a kívánatosnál, de egyszerűen nem termett több fű, az idén ennyivel kell be­érni. Vásárlásról — a gazda­ság anyagi helyzete miatt — szó sem lehet. Viszont ha kevesebb is a szálas takar­mány a szükségesnél, annál bővebben készítenek silóta- karmányakat Kukoricából, pillangósok­ból és egy kevés fűből ösz- szesen nyolcvanezer mázsa silótakarmánnyal vágnak a télinek. Ez már elegendő, s ahogyan Simon Csaba, ter­melési főmérnök fogalma­zott, beosztással elégnek lát­szik a széna is. Mindezek mellé nedvesen kukoricát is tárolnak, azt kimondottan szereti a szarvasmarha. Az sem mindegy, hogy így megtakarítják a szárítási költség egy részét, az ered­mény pedig nem marad el a száraz társa mögött. A tárolás gondjai Takarmány van a télre, s ezzel gond is, hiszen megol­datlan a tárolás, s ez bizony a hónapok során nem kis veszteséget jelent. Hiányzik /------------------------------------------­a betonozott silótér, nem be­szélve a silótornyokiról, de a széna szárítása sem tökéle­tes. A szabadban tárolt ta­karmánynak nem tesz jót a tél, a hó, a jég. Az idei esz­tendő tanulsága pedig a jövő évben már kamatoztatja magát. Növelik — igaz, csak kis mértékben — a takar­mánytermő területet, s a nö­vénytermesztéstől elválaszt­va az állattenyésztési ágazat feladata lesz a takarmány megtermelése. Ki döntsön? Ez sok helyen már jól be­vált gyakorlat. Ököritófülpö- , sön 1985-től vezetik be, s ezzel egy örökös problémá­nak is elejét veszik. Mert ki tudja a legjobban, mint az állattenyésztő, mire van szüksége az állatoknak? Ed­dig ? A növénytermesztőnek érdeke volt, hogy több sze­mes kukoricát termesszen, ám a silókukorica legalább olyan fontos. Ezután maga az állattenyésztő dönti el, mi­kor kezdjék a betakarítást, mibői mennyit termeljenek. Munkája szabadabb lesz, de egyben felelősségteljesebb is. Megmozdult valami Ököri- tófülpösön? Egyértelműen ■igen, hiszen az ernbef ha dolgozik, eredményt akar mögötte tudni. A Szamos menti Egyetértés Termelő­szövetkezetben sincs ez más­ként. Sípos Béla F urcsa ellentmondás: az iparvállalatok egyfe- - lói állandósult — s már-már kivédhetetlen kö­vetkezményekkel együtt já­ró — munkaerőhiány miatt, keseregnek, másfelől jórészt’ olyan beruházásokat szor­galmaznak, amelyeknél nem szempont a munkaerő-taka- . rékosság, amelyekhez újabb és újabb emberek kellenek. S a legfurcsább, hogy a be- , ruházások nyomán megin­dult termelőmunka létszám­szükségletét többnyire kielé­gítik a vállalatok, mégpedig a meglévő létszám bizonyos mértékű átcsoportosításával. Az elhatározott és végre­hajtott beruházásoknál való­ban sokadik szempont a lét­szám, az emberi munkaerő. Egy vizsgálat szerint harminc vállalati beruházás közül mindössze 14 esetben készí­tettek részletes munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási ter­vet, öt esetben csak nagyvo­nalú becslésekre szorítkoz­tak és tizenegy esetben föl sem merült a kérdés, hogy kik dolgoznak majd az új gépek mellett. Máris megfogalmazódhat az ellenérv: igenám, de a modernebb gépek beállításá­val, a korszerűbb technika, technológia meghonosításá­val párhuzamosan megszün- tethetők az elavult munka­helyek, s az ott dolgozók át­képezhetek, betaníthatok. Te­hát máris adva van az új technikát működtető szak­embersereg. Csakhogy ez sem jellemző. A viszony­lag korszerűbb technika több­nyire úgy jelenik meg a vál­lalatoknál, hogy mellette vál­tozatlanul ott a régi. Vegyük ehhez még hozzá, hogy az állami vállalatok oly jelen­téktelen bérszínvonal-kü­lönbséggel dolgoznak, hogy egymástól nemigen csábít­hatnak munkaerőt. Egyetlen vállalat sem képes a kilépő és a belépő dolgozók arányát számottevően az utóbbiak ja7 vára billenteni, mert egyet­len vállalat sem ígérhet az átlagoshoz képest jóval ked­vezőbb bér- és kereseti le­hetőségeket. Vagyis végképp nem ma­rad más hátra,' mint az új munkahelyeket jelentő beru­házások új létszámszükségle­tét házon belül kielégíteni. Ezt a vállalatok többnyire megoldják, annak ellenére, hogy a megkérdezett 30 vál ­lalati szakember közül 2íi úgy vélekedett, hogy az úi beruházások munkaerő-el­látottságát a jelenleg érvé­nyes bérszabályozás jottányit sem befolyásolja. Magyarán: új és korszerűbb, nagyobb termelékenységű, sok új is­meretet kívánó munkahelyen dolgozni nem — vagy nem sokkal — jövedelmezőbb vál­lalkozás. Éppen azért nem, mert az új technika mellett ott él és működik a régi is. Ha az új technikával dolgo­zók kezdetben valamicské­vel magasabb bért is kap- naky.ia pivellálás:. törekvések ■’értefteébéjr'élőbb-utóbb a ré­gi műhelyekben dolgozók bé­rét, keresetét is „feltornáz - zak . met >. .okét is -tartani akarják ... És itíkeitóődnek az igazi bonyodalmak Vannak, akik belső átcsoportosítások ré­vén működtetik a •-korszerű és drágán vásárolt új tecn- nikát, ám előbb-utóbb majd mindenütt az tapasztalható, hogy a korszerű technikád meghonosító beruházás nem hozza meg a kívánatos ter­melékenységi eredményt. Jelzi ezt az is, hogy a kor­szerű technikát (is) alkalma­zó állami nagyipar átlagos műszakszáma — most már hosszú évek óta — mindösz- sze 1,4 körül mozog, s ez a KGST-országok között is fel­tűnően alacsony érték. Azért is alacsony, mert e lényege sen nagyobb szaktudást kö­vetelő gépi munka művelői idővel — és viszonylag rö­vid idő múltán — ‘gyakorla­tilag semmivel nem keres­nek többet, mint az elavult és alacsony termelékenységű technikával dolgozó kollégá­ik. Következésképpen az új berendezésekkel felszerelt új munkahelyeken is előbb- utóbb munkaerőhiánnyal kell szembenézni. Á kör ezzel bezárult. Maradnak a legfonto­sabb — mindenki ál­tal jól ismert, ám az általá ­nos mozdulatlanságban még csak nem is nagyon kom­mentált — tanulságok. Elő­ször: olyan beruházáspolitikc segítené sokkal jobban a ha - tékony foglalkoztatást, amely^ nem annyira az új munka ­helyek létf}$\tésére, hanem a meglévők nagyarányú kor­szerűsítésére koncentrál. Má­sodszor: ha mégis az új munkahely létrehozása a — gazdasági szabályozók által is diktált — cél, akkor elen­gedhetetlen feladat az el­avult gyártókapacitás vissza­fejlesztése, megszüntetése, aminek viszont eszközrend­szere és módszertana a mai napig is ismeretlen, meri ki­dolgozatlan. S ha minderre nincs remény — megfelelő gazdálkodási feltételek híján —, akkor bizony kétszer is megfontolandó a drágán vá­sárolt gépek és berendezésele üzembe helyezése. Mert hatékony és valóban jövedelmező exportmunka nem létezik hatékony és va­lóban racionális beruházó politika nélkül; ez utóbbi pe ­dig elképzelhetetlen « mun­kaerővel való racionális gaz­dálkodás nélkül. V. Cs. DIRlYALLsiker Október 4—5—6-án országos FMKT-vetélkedő volt Szege­den, melyen a DIRUVÁLL if­jú szakemberei is részt vet­tek. Az elméleti és gyakorla­ti kérdésekből álló versengé­sen tizeinkét vállalat és szö­vetkezet indította csapata:. Az itteni szereplés, valamint női szabadidőruha kategóriá­ban benyújtott pályázat álap­ján a nyíregyházi fiatalok a negyedik helyet szerezték meg. A helytállást a vállalat vezetősége is honorálta. M kkor értjük meg a nagypolitikát — “ * mondta egykori ta­nárom — ha alkalmazni tudjuk a hétköznapokban is. Nahát én jól megtanul­tam a leckét. Amikor komolyabban ud­varolni kezdtem későbbi feleségemnek, — észrevet­tem, hogy az anyja figyel­me egyre feszültebb lesz irányomban. Nem' tudom, hogy milyen férjet szánt a lányának, — mert én is kétágú vagyok — de biztosan nem olyat, mint amilyennek ígérkez­tem. Én természetesen tá­mogattam a lánya felsza­badító mozgalmait, így sze­relem, házasság lett a do­logból és sikerült elszakí­tani a nejemet az anyaor­szágtól. Az esküvő mámo­ros gratulációi alatt egy pillanatra összebékültünk, de aztán jöttek a hideghá­ború évei. Nem tetszett ne­ki, hogy nem én végzem a Matild helyett a nagymo­sást. Bujtogatni kezdte az asszonyt, hogy ne engedjen ki a meccsre. Direkt nem árulta el kedvenc ételem — a jó töltött káposzta — tit­kát a lányának, csak azért, hogy összeveszítsen vele. Hogy hány nyögvenyelő tölteléket kellett volna ne­kem megenni, amíg maga rá nem jött a fortélyára — annak csak a kutyánk a megmondhatója. De én nem vettem fel a felém dobott kesztyűt, seprűt, házi mun­kát, csak tartottam a tisz­tes távolságot, és előkészí­tettem a későbbi tárgyalá­sok alapját. ■ Amikor megszületett az első gyerekünk — az uno­kája — akkor kezdett elő­ször érdemben tárgyalni velem. Megállapodtunk ab­ban, — mivel hogy lány —, viselje az ő nevét, én vi­szont pelenkát nem mosok — és elutazom a fiukkal a vidéki meccsekre is. Később alattomos módon > megpróbálta ellenem han­golni a gyereket. Hogy az apa nem elég igyekvő, mert nincs neki víkendháza, bez­zeg a Zoli bácsi — a nejem régi udvarlója — már há­rom. Zsigulit tört össze. De én nem álltam le vi­tatkozni, csak megszületett a második gyerekünk, ame- ’■ lyik pontosan olyan, mint én — csak ez is lány. De, hogy az anyósom érezze mennyire méltányolom — ezt a lányt a bérma-ke- resztnevére kereszteltük. Persze a harc ezzel nem ért véget, csak megenyhült. Az a bizonyos Zoli, elvált. „Nagyon jól megy neki — autószerelő — állítólag még-------------------------------------------s mindig szerelmes a nejem­be” — jött a susmus a túl- | oldalról. Szerencsére a Ma- f tildot csak a gyerekek ér- | deklik. Vannak elegen. Most jött meg a harma­dik bébi. És nincs megál­lás, ebben a fepyverkezési versenyben. Az én érveim a gyerekek. Aki családra gon­dol — békét akar. És az anyósommal ilyenformán békésen élünk egymás mel­leit. Közöttünk áll az asz- szony — mint egy ország­határ. Öt kölcsönösen tisz- teletbqnti, tartjuk. És . ott vaTfi/M.knfiz ynokák, a gye­rekeink — olc töltik be a i híd szjérépét. Hozzák-viszik j o Hírt, a csókokat. Az asszony termékenysé­ge — én a férfierö csúcsán, álljuk a harcot — az idő nekünk dolgozik — és a nagymama majd csak bele­törődik a megváltoztatha- tatlanba. — Ezt a harma­dik lányt, az anyósom édes­anyja nevére kereszteltük. Kulcsár Attila Kriet-MagyanMuáe

Next

/
Thumbnails
Contents