Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-06 / 235. szám
1984. október 6. Marosi Karoly igazgatóval Tisztelt Sz. M.! ön egyetért, illetve mint levelében írta, valamennyien egyetértenek azzal, ha az újság megírja a visszásságokat, bírálja a társadalmi és közös tulajdon hanyag kezelőit. De mi lesz a károkozókkal, kapnak-e büntetést? Avagy elintézik a dolgot sógor-koma alapon? Ezekre a levélben leint kérdésekre nehéz megnyugtatóan válaszolni. Van ezzel kapcsolatban jó és rossz tapasztalat is. Mindenekelőtt néhány jó dolgot. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságiak többségében javult a fegyelem, a szövetkezeti avagy az állami tulajdon védelme. Egyetlen beregi termelőszövetkezet legyen ellenpélda. Amíg 1980- ban különböző vétségekért 83 fegyelmit osztottak ki, ez év hat hónapjában mindössze hét termelőszövetkezeti tag kapott büntetést közülük és csak egy volit az, aki azért, mert „tévedésből” pár mázsa lucernaszénát hazavitt. A tsz ellenőrző bizottságának elnöke mondta, a statisztika javulásának oka összetett. Rátermett és feddhetetlen emberekkel kiegészítették és erősítették a mezőőri létszámot, sőt úgynevezett rendészeti vezetőt is alkalmaztak, másrészt van már a szövetkezetben belső ellenőr is. Hozzájárult a nagyabb rendhez és fegyelemhez a gazdálkodás szervezetében történt módosítás is, amelynek lényege az önelszámoló egységek létrehozása. Beosztott és vezető anyagilag és erkölcsileg felelős a rábízott eszközökért, a munkáért, ugyanakkor a rend és fegyelem, a tervezett avagy az azon felüli munka elismerése, a többletjövedelem. Természetesen az sem maradt hatástalanul, hogy kisgyűlés, brigádgyűlés, munkahelyi eligazítás nem történhetett anélkül, hogy ne esett volna szó a tuiajdonvédelemről, a közös tulajdon megbecsüléséről, a tisztességes emberi magatartásról. A megye több mint száz mezőgazda- sági üzemében ma már hasonló a helyzet. De maradt még néhány olyan hely, ahol ha nem is tudatosan, de hanyagságból, nemtörődömségből, érdektelenségből és ezeregy óikból adódóan Csáki szalmája a szövetkezeti vagy állami tulajdon. A felügyeleti szervek ilyen esetekben szép szóval, figyelmeztetéssel, de nem ritkán nagy szigorúsággal igyekeznek rendet teremteni. Ma ott tartunk — ezen munkálkodnak a felügyeleti és érdekvédelmi szervek, de mindenekelőtt a pártszervek —, hogy a gazdaságok élére, a vezető posztokra jól képzett, vezetésre, irányításra érett, becsületes emberek kerüljenek. Szerencsére ma már van miből válogatni, hiszen a megye mezőgazdaságában rtöbb mint 1500 egyetemi, főiskolai végzettségű szakember dolgozik. Szervezett a továbbtanulás, a vezetők képzése is. ön tisztelt Sz. M. már nyugdíjas, társai is azok, akikkel a levelet közösen fogalmazták. Tapasztalataik nagyok, élményeik a jók és rosszaik, a kezdő évtizedekből valók. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy jobb a helyzetünk annál, ami van, de nem lehet és nem is szabad általánosítani. Ha van is sógor-komaság, ha előfordul is, hogy a hibákat iitt-ott eltussolják, ezek elszigetelt jelenségek és nem mindennaposak. Az újság, avagy az újságíró sem azért ír néha a bosszantó, az erkölcsileg eléggé el nem ítélhető dolgokról, mert mindenütt, ahol megfordul, rosz- szat és elítélendőit lát, tapasztal. Nem. A jó példa, a jónál is jobb tulajdonvédelem, az eszközök, anyagok tisztes megbecsülése többször akad az ember útjába, mint ezeknek ellentéte. Ezekről is bőven szó esik ólombetűvel nyomva. Viszont kell a kritika és szükség van a jobbító szándékra. Végtére is sohasem volt úgy és nem is lesz, hogy munka közben ne adódjanak hibák. Baj lenne, ha nem vennénk ezeket észre, avagy közömbösen elnéznénk a hibák felett. ön tisztelt Sz. M. És Önök, akik még a levél megfogalmazásában egyetértve egy bírálattal, véleményt mondtak, remélhetőleg abban is egyetértenek; fő a jó szándék és nem embereket kell „megszüntetni”, a hibákat kell felszámolni. Lehetőleg mindenütt. megyénk műszaki kultúrájáról A Alig tíz napja, hogy a Műszaki és Ter- ^ mészettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezete nevében megnyitotta a jubileumi termékkiállítást, amit a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére állítottak össze. A sóstói csarnokban és előtte 65 üzem sorakoztatta fel termékeit. Mit mutat a szabolcsi üzemek felvonultatása? — Azt a változást, ami megyénk fejlődésére jellemző. Legutóbb 1975-ben volt hasonló szintű rendezvény, ahol az akkori ipari fejlettség alapján mutatkoztak be üzemeink. Már ez is összehasonlítási alap lehet, de úgy védelem, azok, akik meglátogatták a kiállítást, ettől függetlenül is sok új termékkel találkozhattak. Meglehet, hogy ezek a termékek egy fejlett ipari országban nem különlegességek, nyilván tudnak másutt is hasonló szintű termékeket gyártani, azonban a szabölcs-szatmári üzemek akár más vállalattól vették át a gyártási technológiát, akár itteni fejlesztés eredménye az új termék, mégis azt mutatják, hogy a gumiabroncstól a tetszetős bútorig, a divatos ruhától, cipőtől az exportra szánt élelmiszeripari cikkig igen széles skálán termelnek. Külön kiemelem, hogy a megye szövetkezeti ipara is megjelent. A termelőszövetkezetek melléküzemei pedig olyan újdonságokat mutattak be, mint a kótaji gazdaság újra- futózott gumiabroncsai, a tímári Béke Termelőszövetkezet hidrobarja, ami erő- és szerszámgépek hidraulikájának nyomásbeállítására, ellenőrzésére alkalmas. A Mégis vannak, akik megyénk gazdaságát lekicsinylőén emlegetik. Ez az ország más tájain fellelhető vélemény a régi előítéletekből táplálkozik, vagy inkább iparunk és mezőgazdaságunk eredményeit hasonlítja egy magasabb mércéhez? — Elöljáróban szögezzük le: az értékítélet nem fontos, hogy a legmagasabb technikai színvonal mércéjéből induljon ki. Természetes ugyan, hogy üzemeink törekednek a fokozatos korszerűsítésre, de legalább ilyen fontosnak tartom, hogy amit gyártunk, azt mennyire igényli a piac, mennyire lehet a szabolcsi termékeket gazdaságosan előállítani és eladni. Márpedig ebből a szempontból nincs szégyenkezni valónk, mert nem raktárra, hanem a felhasználók és fogyasztók igényei szerint termelnek üzemeink. Persze lehet megyei jellegzetességről beszélnünk, hiszen az ipar 60 százalékát a gyáregységek termelése adja, s így az anya- válalattól is függ a termelés színvonala. Vagyis vannak, akik „gyarmati” szin- w ten dolgoznak? — Inkább megesett, hogy egyes üzemek tisztán az itt fellelhető szabad munkaerőre alapozva alacsonyabb technikai színvonallal kezdtek, azonban megyén belül is felismertük, hogy az iparfejlesztést úgy érdemes irányítani, hogy az megfeleljen a korszerű termelés követelményeinek. Végül is — a kiállításon látottak alapján — elégedettek lehetünk-e az önmagunkhoz képest elért fejlődéssel? — A kiállításból a szándék csendült ki, a többet és jobbat akarás szándéka. A megvalósítást viszont sokszor külső -körülmények is behatárolják. Akkor, amikor kisebb a lehetőség új beruházások indítására, amikor kevesebb pénz áll rendelkezésre fejlesztésekre, nehezebb több új termékkel jelentkezni. S ennek alapján — éppen a bemutatott termékek bizonyítják — megyénk ipara önmagához képest is jelentősét fejlődött, de ami ettől fontosabb, sok tekintetben kiállja az összehasonlítás próbáját bármely terület gazdaságával. A kiállításon bemutatkozó üzemek közül említsen néhány példát, amelyek eredményeikkel, termékeikkel bátran mehetnek az ország nyilvánossága elé. — Nem lenne szerencsés valamiféle sorrendet felállítani, így példáim nagy- és kisüzemeket egyaránt érintenek. Az öntödei Vállalat kisvárdai gyára például bemutatta az új típusú radiátorait is, amelyek készítéséhez 20 százalékkal kevesebb anyag szükséges, ugyanakkor esztétikusabb kivitelű, műszaki paraméterei jobbak, mint a hagyományos típusnak. Világszínvonalat képviselni a nyíregyházi gumigyárban készített kempingmatracok, amelyek közül a légágyat teljes egészében tőkés exportra küldik. Teljesen újszerű a Szatmár Bútorgyár Gabi elemes bútorcsaládja, amely színválasztékában, arányaiban, íves sarokkiképzésében tér el a hagyományostól. A Nyíregyhá„I szervezésben, a műszaki kultúrában előbbre kell lépni, ahhoz, hogy a megnövekedett igényekhez igazodjon a megye gazdasága.” „Bmi megyei feladat: nekünk kell a szakemberállományt alkalmassá tenni a magasabb technika befogadására és alkalmazására.“ zi Konzervgyár új terméke, a tortazselé már kapható a boltokban, s most folyik egy alacsony alkoholtartalmú almából készült üdítő ital, a Cider bevezetése. A BEAG Uni- versil gyárában kifejlesztés alatt áll egy exportra szánt sztereóberendezés, valamint szélsebességmérő műszer, amit a mezőgazdaságban hasznosítanak. Az Ipari Szerelvény és Gépgyár Mátészalkáról a saját fejlesztésű szerelhető gömbcsapokkal jelentkezett. A ruházati iparban látványos volt, ahogy az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói üzemében előállított szövetekből a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi és vásárosnaményi üzemei megálmodták az öltönyöket, nadrágokat. A Nyírség Ruházati Szövetkezet, a Divat Ruházati Vállalat kollekcióját bármelyik divatosan öltöző nő elfogadta volna. S még folytathatnám a sort, de azt hiszem a kiállítás után a hírközlő szervektől is értesülhetnek a legújabb termékekről az érdeklődők. A példákból óhatatlanul adódik a kérdés: mi kell az ilyen szintű eredmények eléréséhez? — Az üzemek szakmai ismeretét, felkészülését említeném először. Egyre több gyárunkban jól kialakult egy szellemi-szakmai vezetés, amely képes kezdeményezésre is. Mellette felismerték, hogy jó kereskedelmi politikát szükséges kialakítani, hiszen a piac ismeri el a gyártott termékeket. S egyre több jelét látjuk annak is, hogy kooperációs kapcsolatokat építenek ki az üzemek az anyagbeszerzésben, a technika fejlesztésében, az értékesítésben. Mindez ha párosul a gazdaságosság követelményével, akkor nem marad el az eredmény, a vállalati nyereség, amely újabb alapot ad a további fejlesztéshez. Mi az, ami gondot okoz az ipar, a mezőgazdasági feldolgozás fejlesztésében? — El kell ismernünk, hogy nem áll mindenütt olyan eszközállomány, szellemi erő rendelkezésre, ami a továbbfejlesztést megalapozza. Az új termékeket ugyan igényli a piac, azonban ehhez új eszközök, gyártóberendezések is kellenek, s ezek beszerzése nem mindig zökkenőmentes. A szervezésben, a műszaki kultúrában is előbbre kell lépni ahhoz, hogy a megnövekedett igényekhez igazodjon a megye gazdasága. Akkor, amikor az itteni termelés harmada exportpiacokon realizálódik, elengedhetetlen az alkalmazkodás. A Egyáltalán hol beszélhetünk műszaki w kultúráról, az előbb említettek fényében milyennek ítéli meg ennek helyzetét a megyében? — Azt nem kell különösen bizonygatni, hogy iparunk dinamikusan fejlődött az utóbbi években is. Csakhogy ennek termékösszetételi gondjai is vannak. Ahogy az előbbi kérdésben emlegette a ..gyarmati” helyzetet, valóban igaz, hogy egy adott bázisból kellett kiindulnunk. Azonban a közel 40 milliárd forintos termelés önmagában is mutatja, hogy ezt megfelelő felkészültség, műszaki kultúra nélkül nem lehetett volna elérni. A további fejlődést ugyancsak erre lehet alapozni, mégpedig nemcsak és nem feltétlenül csak új gépek beszerzésével, hanem a meglévő szellemi erő fejlesztésével, mert egyedül ez teszi lehetővé, hogy a jövőben is piacon maradjunk. Ami megyei feladat: nekünk kell a szakemberállományt alkalmassá tenni a magasabb technika befogadására és alkalmazására. S nyilván könnyebben sikerül, ha van hozzá megfelelő ember. A Csakhogy ez felveti a változtatás szükséget is. Mi az, ami nem maradhat meg a mai keretek között, s milyen lehetőtőségek vannak a változtatásra? — Az, hogy holnap nem lehet termelni a mai felfogás szerint, nem újdonság, hanem gazdasági törvényszerűség. Arra ugyan nem képes egyik üzem sem, hogy egy-két év alatt kicserélje teljes termelését. Azonban a jó kezdeményezésekhez lehet hitelt, akár támogatást is kapni, ha kezdeményező egy vezető, akkor képes megújulni a gazdaság akár az iparban, akár a mezőgazdaságban. ön a megyei gabonaforgalmi és malom- 9 ipari vállalat igazgatója, de ezen túl * társadalmi megbízatásai alapján is széles rálátása van a megye gazdaságára. Az MTESZ alelnökeként és vállalati vezetőként milyen eszközei vannak a változtatáshoz? — Egyszerűbb a dolgom, ha a közvetlen gazdasági munkámról szólok. Hiszen vállalatunknál is jól megfigyelhető a változás, mert hiába közel azonos mennyiségű búzát őriünk — jelenleg 120 ezer tonna körül vagyunk —, változott a tevékenységünk másik része, a takarmánykeverék előállítása, amiből már 280 ezer tonnát igényelnek vevőink. Űj raktárakat, silókat építünk, maximálisan gépesítettünk, így iparágunkban a legjobbak közé tartozunk. A szemlélet alakításában — ha úgy tetszik, a műszaki kultúra fejlesztésében— viszont nagy segítséget kapunk a különböző tudományos egyesületektől. Az MTESZ-nek 22 tagegyesülete működik a megyében, közel ötezer taggal. A nekik szervezett előadások, tapasztalatcserék alkalmasak arra, hogy szélesebb látókörrel rendelkezzenek, megismerjék a legújabb dolgokat. A különböző munkabizottságokban pedig több társtudomány gyakorlati szakemberei találkozhatnak, hogy egy-egy nagyobb közösséget érintő — de a vállalati munkában is hasznot hozható — cél érdekében egyeztessék véleményüket, kimunkálják a további fejlesztés útját. A Még egy társadalmi funkciójára utal- ^ nék: a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének Ön az elnöke. Hogyan tudja ebből a szempontbői összehangolni a technikát és a gazdálkodást? — Ha azt mondóm, hogy én, mint gazdasági vezető piacorientáltan dolgozom, máris meglátszik, hogy csakis gazdálkodással lehet létjogosultságot szerezni a technikának. Vagyis a közgazdasági társaságban arra törekszünk, hogy megismerjék, egyeztessék szakembereink a népgazdasági, vállalati és egyéni érdeket, lássák a piac változásait, s ahhoz igazítsák egy adott üzemben a technikai fejlesztést. Igencsak rossz módszer lenne, ha valaki az árak emelésével teremtene egyedül jobb gazdasági pozíciókat, amikor a költségek csökkentésével, újabb technikai megoldásokkal, vagy nagyobb so-> rozattal szintén hasonló eredményeket lehet elérni. , • Ezek szerint a műszaki, agrár és közgazdász értelmiségnek össze kell fogni a megye fejlesztése érdekében? — Kialakulóban van egy olyan vezetői gárda, amelyik a napi termelési feladatokon túl képes gondolkodni. Ott, ahol a holnappal, a stratégiával is tudnak foglalkozni a felső vezetők, képesek a megújulásra, a piaci helyzethez való alkalmazkodásra. Ehhez pedig csakis egységes szemlélettel lehet eljutni. S itt még annyit: szerepet kap. s egyre nagyobbat a belső kontroll, hogy például egy termelőszövetkezet tagsága, szakemberei mennyire látják, hogy a vezetés képes befogadni az új módszereket, hogy egy vállalatnál az eredmények miként alakulnak a jövőben. Visszatérve a jubileumi termékkiállításra, ne hallgassuk el azokat a véleményeket se, amelyek elmarasztalták a rendezést a nem teljesen megfelelő hely miatt, egyáltalán a kisebb hírverés miatt. Elegendő nekünk, ha csak ennyire ismerik a megye gazdaságát? — Őszintén meg kell vallani, hogy a kiállítók között is voltak olyanok, akik nem helyeztek nagy súlyt a bemutatkozásra. S elmondhatom, hogy valóban nem elég ennyi jelentkezés, hiszen sok olyan termékünk van, amelyet országosan jobban meg kellene ismertetni, mert versenyképes. Többen megjelentek a Budapesti Nemzetközi Vásárokon is, egyre nagyobb jelentősége van a reklám-propaganda munkának, s ez lehet az alapja az újabb üzletkötéseknek. Azzal, hogy ajánljuk magunkat, tájékoztatjuk a fogyasztókat és felhasználókat, megérdemelt helyünket foglalhatjuk el. A termék-, kiállítás egy lépés volt az üzemek bátorításához, hogy merjenek megjelenni a közönség kritikus szeme előtt. £ Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond KM hétvégi melléklet
