Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-31 / 256. szám
4 Keiet-Magysrország 1984. október 31 A meglepetés ezúttal az volt, hogy — a meglepetés elmaradt. Hiába lehetett már hetek óta elemzéseket találgatásokat olvasni a világsajtóban a Japánban küszöbönálló hatalmi csatározásokról, a várt politikai kötélhúzásra most nem került sor — helyesebben szólva, a színfalak mögött zajlott le. A hét elején kellett volna elkezdődnie a távol-keleti szigetország kormányzó pártján belül az elnökválasztási kampánynak, a Nakaszo- ne Jaszuhiro miniszterelnök ellen sorompóba lépő jelöltek hivatalos jelentkezésének. A Liberális Demokrata Párt (LDP) berkeiben minden második esztendőben történik a pártvezér megújítása, s ilyenkor szinte törvényszerűen kiéleződik a meglehetősen heterogén párt különböző frakciói közötti, amúgy is megszokott vetélkedés. Hiszen az elnöki poszt elnyerése egyben — az LDP abszolút parlamenti többsége következtében — automatikusan a kormányfői tisztség birtoklását is jelenti a győztes politikus számára. A hatalmi versenyfutás mostani elmaradása a jelek szerint éppen e felismeréssel magyarázható. Az LDP belső ügyeit kézbentartó vezetők felmérték, hogy a kormánypártot amúgy is számtalan támadás éri az ellenzék részéről bel- és külpolitikai téren, így nem lenne tanácsos újabb belharcokkal soraikat szétzilálni. Ezért került sor a kulisszák mögötti megbeszélésekre az utóbbi hetekben, olyan jelölt kiválasztása céljából, aki minden frakció számára elfogadható. A vitát végül a szakértők szerint a Lockheed-féle megvesztegetési ügyben vád alá helyezett volt miniszterelnök, Tanaka állásfoglalása döntötte el, aki — elítélése ellenére — változatlanul a legbefolyásosabb frakcióvezér az LDP-n belül. Az ő s persze saját, létszámában azonban jóval kisebb csoportjának támogatása elegendő volt Nakaszonénak, hogy eleve lefutottá, így feleslegessé tegye a versenyt. Az esetleges ellenjelöltek, Mijazava Kiicsi volt és Abe Sintaro jelenlegi külügyminiszter ezért vissza is léptek, s úgy tűnik, immár az 198C- os elnökválasztási forduló esélyeit tartják szem előtt. Nakaszone tehát nyílt háborúskodás nélkül győzött. A kormányfőt a tervek szerint ma erősítik meg hivatalában, s napokon belül megtörténik a kabinet átalakítása is. Ez ugyanis a magas rangú pártposztok vele járó újraelosztásával együtt természetesen ugyancsak hagyományos, befejező része a japán pártpolitika kulisszák mögötti tárgyalásainak. Maga a kormányfő egyébként sok újdonságot nem ígért újabb kétéves periódusára. Nyilatkozata szerint külpolitikai téren változatlanul az Egyesült Államokkal fenntartott viszony erősítését tartja elsődlegesnek, belpolitikai téren pedig folytatódik a nadrágszíjmeg- húzó gazdasági irányvonal. Ám mivel ez a takarékossági alapelv a költségvetési bizonyítékok alapján meglehetősen felemásan érvényesül (az oktatásban, társadalom- biztosításban például következetesen, míg a katonai kiadásoknál nem), a megfigyelők többsége azt jósolja, hogy Nakaszone második miniszterelnöki időszaka az elsőnél várhatóan viharosabbnak ígérkezik. TELEX • TELEX ORVOSOK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA ELLEN Egy szovjet és egy amerikai kardiológus, a „Nemzetközi orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért” (IPPNW) társelnökei, Párizsban bejelentették: a mozgalom kampányt indít a nemzetközi közvélemény tájékoztatására azokról az egészség- ügyi problémákról, amelyeket a fegyverkezési hajsza vet fel. Dr. Jevgenyij Csazov akadémikus, a Szovjet Kardiológiai Kutatóközpont igazgatója és dr. Bemard Lown, a Harward Egyetem professzora kedden tartott sajtóértekezletükön tették ezt a bejelentést. PETÍCIÓ 220 EZER ALÁÍRÁSSAL A nukleáris fegyverek ellen harcoló ausztráliai állampolgárok küldöttsége kedden 220 ezer aláírást tartalmazó petíciót nyújtott át a kormánynak. A dokumentum követeli, hogy tiltsák be az amerikai és más nukleáris meghajtású hadihajók ausztráliai látogatásait, és azért is síkra száll, hogy zárják be az Egyesült Államoknak az országban működő támaszpontjait. AZ ARANYRABLÓK TÁRGYALÁSA Ártatlannak vallotta magát a most kezdődött londoni bírósági tárgyaláson az a három személy, akiket bűnrészességgel vádolnak Nagy- Britannia legnagyobb rablá: sának elkövetésében. A Heathrow repülőtér egyik raktárépületéből tavaly novemberben — mint arról akkor hírt adtunk — mintegy 3 tonna aranyat, valamint platinát gyémántot és 26 millió font értékű utazási csekket raboltak el álarcos banditák. Az ügy öt további gyanúsítottja jelenleg spanyolországi luxusvillájában él fényűző módon. Spanyol- országnak nincs kiadatási szerződése Nagy-Britanniával. „Háború van, Mária!«." Platov városparancsnok tolmácsának visszaemlékezése Negyven éve történt Dombrádon Gorskov tábornok 5. gárda lovas hadteste, mely elérte és elfoglalta Kemecsét, Nyírturát, Demecsert, — ezek előőrsei október 23-án bejöttek Dombrád- ra is. Két napig tartózkodtak itt. A szovjet seregek a túlerővel szemben pár napos visz- szavonuiósra kényszerültek, így Dombrádról is kivonultak. Községünk a mindenre elszánt német és magyar tábori csendőrök kezére került. Ami ezután történt itt, az kimeríti a fasisz. ta tömeggyilkolás fogalmát. Kállai János törzsőrmester, aki dombrádi volt, a magyar fasiszta csapatok egyik parancsnoka október 25-én bemondás alapján összeszedte azokat az embereket, akik a bevonuló szovjet katonákkal szóba álltak, akiket a szovjet katonákkal együtt láttak. Az elfogott emberek között volt Czap LászV __________________ ló, Bojza Ferenc, Zámbó Gábor, Hajnal Pál, Szabó Sándor, Ho- vanyec Béla, Szűcs Ferenc, valamint két elfogott szovjet katona és egy civilruhás férfi, akit a mai napig sem sikerült azonosítani. Tíz ember várta sorsát október 25-én este 10 órától a községházán. Kállai döntött. Hidegvérrel vállalta a bíró és a hóhér szerepét is. A cigányokkal megásott árokhoz egymás után kísérte a „foglyokat”, falubelijeit, tarkón lőtte őket és a még meleg testüket az árokba lökdöste. Volt aki nem halt meg rögtön, közte a komája is. Ott csúszott- mászott a földön, könyörgött, de irgalom nem volt, „kegyelem” golyót kapott tőle. Október 26-án Szűcs Ferenccel fejeződött be a tömegmészárlás, a vérengzés. Szűcsnek mindössze annyi volt a „bűne”, hogy zsidó volt. Kállai János nem kerülte el az igazságszolgáltatást. Ha nehezen is, de 1947. január 1-én előkerült és felelt bűneiért. A nyomozóhatóság hetek alatt befejezte a nyomozást és február 17-én már a népbíróság tárgyalhatta a itömeggyilkos bűnügyét. Páratlan volt az érdeklődés. Ott voltak a gyászba öltözött síró özvegyek és árvák, akik halált követeltek férjük, apjuk szadista gyilkosára. 1947. február 20-án Nyíregyházán ki is végezték, a népbírósági ítélet és a kegyelmi kérvény elutasítása után. 1944. október 27-én ismét hallatszott a fegyverek hangja. Október 31-én éjjel újra megjelentek a szovjet katonák és november 1-én szabad lett községünk immár végleg. Ehhez azonban a község lakóiból is véráldozat kellett. Azoknak kellett meghalniuk, akik elsőként pillantották meg a felszabadító katonákat, akik barátként fogadták őket. Ismét országos tiltakozási napot tartottak Chilében. A rendőrségi beavatkozásnak halálos és sebesült áldozatai is vannak. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand francia elnök szokásos félévi politikai konzultációjukat az NSZK-beli Bad Kreuznachban tartották. Magas, karcsú asszony nyit ajtót a század eleji bér- ház emeleti szobájában. Ahogyan a kezét nyújtja, mozdulatában érződik a félénkség és a tartózkodás. — Már vártam magát — mondja kicsit rekedtes hangon —, igazán nem tudom, hogy az én emlékeim érdekelhetnek-e másokat is? Betessékel egy túlméretezett szobába, melyben a szerény bútorzat az első pillantásra csupa gyermek- játéknak tűnik. A kontrasztot a végletekig fokozzák a II. világháborús hadigépek makettjei. Apró repülők, tankok, hajók, ágyúk, katonai járművek sorakoznak a polcokon, vitrinekben, szekrények tetején és minden elképzelhető helyen. — A fiam miunkái — mutat körbe —, majd hellyel kínál. Kis csend, majd beszélni kezd. „TOLMÁCS” MÁRIA — Perge Jánosné, született Berilla Mária a nevem. Ungváron születtem, ahol édesapám a vasútnál teljesített szolgálatot. 1944-ben orosz nyelvű iskolában érettségiztem Ungváron. Az anyanyelv, a magyar mellett akkor még tökéletesen beszéltem az oroszt. Szüleim a húgomat magyar iskolába járatták. Itt tanult Nyíregyházán az angolkisasszonyoknál. Szerencsére a háború legnehezebb napjában együtt volt a családunk. Amikor azonban a front elvonult és Nyíregyházán megindult az oktatás, a húgom ismét a városba jött, hogy tanulmányait befejezze. 1945. március 15-én látogatóba érkeztem hozzá Ungvárról... Jól emlékszem erre a napra. Az állomás előtt hatalmas bombatölcsérek voltak, az épület romokban hevert. Vele szemben egy régi iskola, üszkös falai meredeztek az ég felé. — Kevés ember járt az utcán, noha ünnep volt. A tavaszt csak a fák duzzadó rügyei jelezték. A csípős szél szemetet, port kavart, és valami édeskés, émelyítő füstszag töltötte meg a várost... Csak egy napot akartam Nyíregyházán tölteni. A visszautazáshoz a polgármesteri hivatal igazolására volt szükségem. Akkor még nem sejtettem, hogy ez az igazolás meghatározó lesz életemben. A polgármesteri hivatalban ugyanis arra kértek, hogy maradjak a városban tolmácsnak. — Természetesen hallani sem akartam róla, mivel minden Ungvárhoz kötött — a szüleim, a barátaim, a munkám. „Legalább egy pár napra maradjon Mária!” — kérlelt Deák Endre ügyvéd, aki akkor a polgármesteri hivatalban dolgozott. Engedtem a kérésBerilla Mária szovjet tisztek között 1948. február 8-án, a nyíregyházi temető szovjet hősi emlékművének avatásán. nek és a pár napból több, mint három év lett... Anélkül, hogy akkor tudatában lett volna, új életet kezdett, új névvel, melyet kedves szovjet és magyar munkatársai, barátai adtak neki. Így lett Berilla Mária helyett „Tolmács" Mária. Eleven kapocs az akkori szovjet és 'magyar városvezetés között. A VÁROSPARANCSNOK Szobája közvetlenül Fazekas János polgármester irodája mellett volt. Jogilag a város alkalmazásában állt, de a munka természetéből adódóan naponta találkozott Platov szovjet városparancsnokkal és munkatársaival, így Sztyepanen- kóval, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetőjével. Mindnyájan kedves emlékű emberek számára. — Platov magas termetű, sportos testalkatú, grúz ember volt. A népére jellemző dús fekete haját csak nehezen tudta a tányérsapka alá simítani. Bár akkor már ötven felé járt, tartásán, mozgásán nem látszott sem a kor, sem a háborúban átélt megpróbáltatások nyoma. Rendkívül vendég- szerető, közvetlen ember volt. Munkatársai rajongtak érte és becsülte, szerette a város lakossága is. Vitás kérdésekben mindig részrehajlás nélkül döntött; ítéleteiben sohasem érződött a győztes hadsereg tisztjének fölénye a legyőzöttel szemben ... Szerette nagyon a magyar konyhát, ezért magyar szakácsnőit tartott. Készségesen segített a családom áttelepítésében. Édesapámat Ungvárról Nyíregyházára helyezték, így legnagyobb gondom megoldódott, újra együtt volt a családom ... „HÁBORÚ VAN, MÁRIA” ... Berilla Mária 1948 januárjában Fazekas János polgármesterrel és Platov városparancsnokkal többször utazott Debrecenbe. Az Északi temetőben lévő szovjet hősi emlékmű terveit egyeztették. Igyekeztek jó minőségű márványt szerezni az építéshez, ami abban az időben nehéz feladat volt. . — A Déri Múzeum épüle. tének előcsarnokában ültünk a polgármesterrel. Platov elvtársra vártunk. Hamarosan meg is érkezett. Vele jött egy zömök ember, aki szívélyesen elbeszélgetett velünk. Megkérdezte tőlem, hol tanultam meg ilyen jól oroszul? Kedvesen elmosolyodott, amikor Platov elmagyarázta, hogy a pár napos tolmácskodásomból immár három év lett. A bejárati ajtóig kísért, ott ugyanazzal a kedves mosollyal elbúcsúzott. . . Csak a kocsiban tudta meg, hogy Malinovszkij marsall volt, akivel beszélt. Napi feladatai közé tartozott a városparancsnokhoz érkező magyar nyelvű levelek, kérvények, beadványok oroszra fordítása. — Ma is szégyenkezve gondolok azokra a levelekre, melyekben szomszédok, ismerősök jelentgették egymást. Hogy a vádakból mennyi volt igaz, mennyi hamis, nem tudtam és ma sem tudom. A gyűlölködés azonban a szívembe markolt ... Remegő kézzel, szemlesütve vittem a levelek fordítását Sztyepanen- kahoz, a SZEB vezetőjéhez, ö komor arccal átolvasta azokat és a legtöbbjét ösz- szegyűrve a papírkosárba dobta. Mintegy magyarázatként saját magának hozzátette: „Háború van, Mária!” — 1948 végéig dolgoztam a polgármesteri hivatalban. Életemnek ez a szakasza kedves emlékeim része lett. Elkerültem a városból, családanya lettem és a mindennapi élet gondjai elfoglaltak. Ma, nyugdíjasként többször visszagondolök egykori munkatársaimra. Vajon élnek-e még? Jártak-e Magyarországon az elmúlt 40 évben? Nagy Ferenc Szűrös Mátyás találkozója Mi ■ _|i Elmaradt meglepetés I Kelet-Miiyarország pályázatin érkezett Margaret Thatcher brit miniszterelnök hivatalában fogadta Szűrös Mátyást, az MSZMP KB titkárát. a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a magyar— brit kapcsolatokról. Margaret Thatcher brit miniszterelnök kedden fogadta Szűrös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, aki a brit kormány meghívására hivatalos látogatáson Londonban tartózkodik. A szívélyes, nyílt légkörű találkozón véleményt cseréltek
