Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-31 / 256. szám

4 Keiet-Magysrország 1984. október 31 A meglepetés ezúttal az volt, hogy — a meg­lepetés elmaradt. Hi­ába lehetett már hetek óta elemzéseket találgatásokat olvasni a világsajtóban a Ja­pánban küszöbönálló hatal­mi csatározásokról, a várt politikai kötélhúzásra most nem került sor — helyeseb­ben szólva, a színfalak mö­gött zajlott le. A hét elején kellett volna elkezdődnie a távol-keleti szigetország kormányzó párt­ján belül az elnökválasz­tási kampánynak, a Nakaszo- ne Jaszuhiro miniszterelnök ellen sorompóba lépő jelöl­tek hivatalos jelentkezésének. A Liberális Demokrata Párt (LDP) berkeiben minden má­sodik esztendőben történik a pártvezér megújítása, s ilyen­kor szinte törvényszerűen ki­éleződik a meglehetősen he­terogén párt különböző frak­ciói közötti, amúgy is meg­szokott vetélkedés. Hiszen az elnöki poszt elnyerése egy­ben — az LDP abszolút par­lamenti többsége következté­ben — automatikusan a kor­mányfői tisztség birtoklását is jelenti a győztes politikus számára. A hatalmi versenyfutás mostani elmaradása a jelek szerint éppen e felismeréssel magyarázható. Az LDP belső ügyeit kézbentartó vezetők felmérték, hogy a kormány­pártot amúgy is számtalan támadás éri az ellenzék ré­széről bel- és külpolitikai té­ren, így nem lenne tanácsos újabb belharcokkal soraikat szétzilálni. Ezért került sor a kulisszák mögötti megbeszé­lésekre az utóbbi hetekben, olyan jelölt kiválasztása cél­jából, aki minden frakció számára elfogadható. A vitát végül a szakértők szerint a Lockheed-féle megvesztegeté­si ügyben vád alá helyezett volt miniszterelnök, Tanaka állásfoglalása döntötte el, aki — elítélése ellenére — válto­zatlanul a legbefolyásosabb frakcióvezér az LDP-n belül. Az ő s persze saját, létszá­mában azonban jóval kisebb csoportjának támogatása ele­gendő volt Nakaszonénak, hogy eleve lefutottá, így fe­leslegessé tegye a versenyt. Az esetleges ellenjelöltek, Mijazava Kiicsi volt és Abe Sintaro jelenlegi külügymi­niszter ezért vissza is léptek, s úgy tűnik, immár az 198C- os elnökválasztási forduló esélyeit tartják szem előtt. Nakaszone tehát nyílt há­borúskodás nélkül győzött. A kormányfőt a tervek szerint ma erősítik meg hivatalában, s napokon belül megtörténik a kabinet átalakítása is. Ez ugyanis a magas rangú párt­posztok vele járó újraelosztá­sával együtt természetesen ugyancsak hagyományos, be­fejező része a japán pártpo­litika kulisszák mögötti tár­gyalásainak. Maga a kor­mányfő egyébként sok újdon­ságot nem ígért újabb két­éves periódusára. Nyilatkoza­ta szerint külpolitikai téren változatlanul az Egyesült Ál­lamokkal fenntartott viszony erősítését tartja elsődleges­nek, belpolitikai téren pedig folytatódik a nadrágszíjmeg- húzó gazdasági irányvonal. Ám mivel ez a takarékossági alapelv a költségvetési bi­zonyítékok alapján meglehe­tősen felemásan érvényesül (az oktatásban, társadalom- biztosításban például követ­kezetesen, míg a katonai kia­dásoknál nem), a megfigyelők többsége azt jósolja, hogy Nakaszone második minisz­terelnöki időszaka az elsőnél várhatóan viharosabbnak ígérkezik. TELEX • TELEX ORVOSOK A FEGYVERKEZÉSI HAJSZA ELLEN Egy szovjet és egy ameri­kai kardiológus, a „Nemzet­közi orvosmozgalom a nukle­áris háború megelőzéséért” (IPPNW) társelnökei, Párizs­ban bejelentették: a mozga­lom kampányt indít a nem­zetközi közvélemény tájékoz­tatására azokról az egészség- ügyi problémákról, amelye­ket a fegyverkezési hajsza vet fel. Dr. Jevgenyij Csazov aka­démikus, a Szovjet Kardioló­giai Kutatóközpont igazgató­ja és dr. Bemard Lown, a Harward Egyetem professzo­ra kedden tartott sajtóérte­kezletükön tették ezt a beje­lentést. PETÍCIÓ 220 EZER ALÁÍRÁSSAL A nukleáris fegyverek el­len harcoló ausztráliai állam­polgárok küldöttsége kedden 220 ezer aláírást tartalmazó petíciót nyújtott át a kor­mánynak. A dokumentum követeli, hogy tiltsák be az amerikai és más nukleáris meghajtású hadihajók auszt­ráliai látogatásait, és azért is síkra száll, hogy zárják be az Egyesült Államoknak az országban működő támasz­pontjait. AZ ARANYRABLÓK TÁRGYALÁSA Ártatlannak vallotta ma­gát a most kezdődött londo­ni bírósági tárgyaláson az a három személy, akiket bűn­részességgel vádolnak Nagy- Britannia legnagyobb rablá: sának elkövetésében. A Heathrow repülőtér egyik raktárépületéből tavaly no­vemberben — mint arról ak­kor hírt adtunk — mintegy 3 tonna aranyat, valamint pla­tinát gyémántot és 26 mil­lió font értékű utazási csek­ket raboltak el álarcos ban­diták. Az ügy öt további gyanúsítottja jelenleg spa­nyolországi luxusvillájában él fényűző módon. Spanyol- országnak nincs kiadatási szerződése Nagy-Britanniával. „Háború van, Mária!«." Platov városparancsnok tolmácsának visszaemlékezése Negyven éve történt Dombrádon Gorskov tábornok 5. gárda lo­vas hadteste, mely elérte és elfoglalta Kemecsét, Nyírturát, Demecsert, — ezek előőrsei ok­tóber 23-án bejöttek Dombrád- ra is. Két napig tartózkodtak itt. A szovjet seregek a túl­erővel szemben pár napos visz- szavonuiósra kényszerültek, így Dombrádról is kivonultak. Községünk a mindenre elszánt német és magyar tábori csend­őrök kezére került. Ami ezután történt itt, az kimeríti a fasisz­. ta tömeggyilkolás fogalmát. Kállai János törzsőrmester, aki dombrádi volt, a magyar fa­siszta csapatok egyik parancs­noka október 25-én bemondás alapján összeszedte azokat az embereket, akik a bevonuló szovjet katonákkal szóba áll­tak, akiket a szovjet katonák­kal együtt láttak. Az elfogott emberek között volt Czap Lász­V __________________ ló, Bojza Ferenc, Zámbó Gábor, Hajnal Pál, Szabó Sándor, Ho- vanyec Béla, Szűcs Ferenc, va­lamint két elfogott szovjet ka­tona és egy civilruhás férfi, akit a mai napig sem sikerült azonosítani. Tíz ember várta sorsát október 25-én este 10 órától a községházán. Kállai döntött. Hidegvérrel vállalta a bíró és a hóhér szerepét is. A cigányokkal megásott árok­hoz egymás után kísérte a „foglyokat”, falubelijeit, tarkón lőtte őket és a még meleg tes­tüket az árokba lökdöste. Volt aki nem halt meg rögtön, köz­te a komája is. Ott csúszott- mászott a földön, könyörgött, de irgalom nem volt, „kegye­lem” golyót kapott tőle. Ok­tóber 26-án Szűcs Ferenccel fejeződött be a tömegmészárlás, a vérengzés. Szűcsnek mind­össze annyi volt a „bűne”, hogy zsidó volt. Kállai János nem kerülte el az igazságszol­gáltatást. Ha nehezen is, de 1947. január 1-én előkerült és felelt bűneiért. A nyomozóha­tóság hetek alatt befejezte a nyomozást és február 17-én már a népbíróság tárgyalhatta a itömeggyilkos bűnügyét. Pá­ratlan volt az érdeklődés. Ott voltak a gyászba öltözött síró özvegyek és árvák, akik halált követeltek férjük, apjuk sza­dista gyilkosára. 1947. február 20-án Nyíregyházán ki is vé­gezték, a népbírósági ítélet és a kegyelmi kérvény elutasítása után. 1944. október 27-én ismét hallatszott a fegyverek hang­ja. Október 31-én éjjel újra megjelentek a szovjet katonák és november 1-én szabad lett községünk immár végleg. Eh­hez azonban a község lakóiból is véráldozat kellett. Azoknak kellett meghalniuk, akik első­ként pillantották meg a fel­szabadító katonákat, akik ba­rátként fogadták őket. Ismét országos tiltakozási napot tartottak Chilében. A rend­őrségi beavatkozásnak halálos és sebesült áldozatai is vannak. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár és Francois Mitterrand francia elnök szokásos félévi politikai konzultációjukat az NSZK-beli Bad Kreuznachban tartották. Magas, karcsú asszony nyit ajtót a század eleji bér- ház emeleti szobájában. Ahogyan a kezét nyújtja, mozdulatában érződik a fé­lénkség és a tartózkodás. — Már vártam magát — mondja kicsit rekedtes han­gon —, igazán nem tudom, hogy az én emlékeim érde­kelhetnek-e másokat is? Betessékel egy túlmérete­zett szobába, melyben a szerény bútorzat az első pillantásra csupa gyermek- játéknak tűnik. A kontrasz­tot a végletekig fokozzák a II. világháborús hadigépek makettjei. Apró repülők, tankok, hajók, ágyúk, kato­nai járművek sorakoznak a polcokon, vitrinekben, szek­rények tetején és minden elképzelhető helyen. — A fiam miunkái — mu­tat körbe —, majd hellyel kínál. Kis csend, majd beszélni kezd. „TOLMÁCS” MÁRIA — Perge Jánosné, szüle­tett Berilla Mária a nevem. Ungváron születtem, ahol édesapám a vasútnál telje­sített szolgálatot. 1944-ben orosz nyelvű iskolában érettségiztem Ungváron. Az anyanyelv, a magyar mel­lett akkor még tökéletesen beszéltem az oroszt. Szü­leim a húgomat magyar is­kolába járatták. Itt tanult Nyíregyházán az angolkis­asszonyoknál. Szerencsére a háború legnehezebb napjá­ban együtt volt a családunk. Amikor azonban a front el­vonult és Nyíregyházán megindult az oktatás, a hú­gom ismét a városba jött, hogy tanulmányait befejez­ze. 1945. március 15-én lá­togatóba érkeztem hozzá Ungvárról... Jól emlék­szem erre a napra. Az ál­lomás előtt hatalmas bom­batölcsérek voltak, az épü­let romokban hevert. Vele szemben egy régi iskola, üszkös falai meredeztek az ég felé. — Kevés ember járt az utcán, noha ünnep volt. A tavaszt csak a fák duzzadó rügyei jelezték. A csípős szél szemetet, port kavart, és valami édeskés, émelyí­tő füstszag töltötte meg a várost... Csak egy napot akartam Nyíregyházán töl­teni. A visszautazáshoz a polgármesteri hivatal iga­zolására volt szükségem. Akkor még nem sejtettem, hogy ez az igazolás megha­tározó lesz életemben. A polgármesteri hivatalban ugyanis arra kértek, hogy maradjak a városban tol­mácsnak. — Természetesen hallani sem akartam róla, mivel minden Ungvárhoz kötött — a szüleim, a barátaim, a munkám. „Legalább egy pár napra maradjon Má­ria!” — kérlelt Deák Endre ügyvéd, aki akkor a pol­gármesteri hivatalban dol­gozott. Engedtem a kérés­Berilla Mária szovjet tisztek között 1948. február 8-án, a nyíregyházi temető szovjet hősi emlékművének avatásán. nek és a pár napból több, mint három év lett... Anélkül, hogy akkor tu­datában lett volna, új éle­tet kezdett, új névvel, me­lyet kedves szovjet és ma­gyar munkatársai, barátai adtak neki. Így lett Berilla Mária helyett „Tolmács" Mária. Eleven kapocs az akkori szovjet és 'magyar városvezetés között. A VÁROSPARANCSNOK Szobája közvetlenül Fa­zekas János polgármester irodája mellett volt. Jogi­lag a város alkalmazásában állt, de a munka természe­téből adódóan naponta ta­lálkozott Platov szovjet vá­rosparancsnokkal és mun­katársaival, így Sztyepanen- kóval, a Szövetséges Ellen­őrző Bizottság vezetőjével. Mindnyájan kedves emlékű emberek számára. — Platov magas termetű, sportos testalkatú, grúz em­ber volt. A népére jellem­ző dús fekete haját csak nehezen tudta a tányérsap­ka alá simítani. Bár akkor már ötven felé járt, tartá­sán, mozgásán nem látszott sem a kor, sem a háború­ban átélt megpróbáltatások nyoma. Rendkívül vendég- szerető, közvetlen ember volt. Munkatársai rajongtak érte és becsülte, szerette a város lakossága is. Vitás kérdésekben mindig részre­hajlás nélkül döntött; íté­leteiben sohasem érződött a győztes hadsereg tisztjének fölénye a legyőzöttel szem­ben ... Szerette nagyon a magyar konyhát, ezért ma­gyar szakácsnőit tartott. Készségesen segített a csa­ládom áttelepítésében. Édes­apámat Ungvárról Nyíregy­házára helyezték, így leg­nagyobb gondom megoldó­dott, újra együtt volt a csa­ládom ... „HÁBORÚ VAN, MÁRIA” ... Berilla Mária 1948 janu­árjában Fazekas János pol­gármesterrel és Platov vá­rosparancsnokkal többször utazott Debrecenbe. Az Északi temetőben lévő szov­jet hősi emlékmű terveit egyeztették. Igyekeztek jó minőségű márványt szerez­ni az építéshez, ami abban az időben nehéz feladat volt. . — A Déri Múzeum épüle. tének előcsarnokában ül­tünk a polgármesterrel. Pla­tov elvtársra vártunk. Ha­marosan meg is érkezett. Vele jött egy zömök ember, aki szívélyesen elbeszélge­tett velünk. Megkérdezte tőlem, hol tanultam meg ilyen jól oroszul? Kedvesen elmosolyodott, amikor Pla­tov elmagyarázta, hogy a pár napos tolmácskodásom­ból immár három év lett. A bejárati ajtóig kísért, ott ugyanazzal a kedves mo­sollyal elbúcsúzott. . . Csak a kocsiban tudta meg, hogy Malinovszkij marsall volt, akivel beszélt. Napi feladatai közé tar­tozott a városparancsnok­hoz érkező magyar nyelvű levelek, kérvények, bead­ványok oroszra fordítása. — Ma is szégyenkezve gondolok azokra a levelek­re, melyekben szomszédok, ismerősök jelentgették egy­mást. Hogy a vádakból mennyi volt igaz, mennyi hamis, nem tudtam és ma sem tudom. A gyűlölködés azonban a szívembe mar­kolt ... Remegő kézzel, szemlesütve vittem a leve­lek fordítását Sztyepanen- kahoz, a SZEB vezetőjéhez, ö komor arccal átolvasta azokat és a legtöbbjét ösz- szegyűrve a papírkosárba dobta. Mintegy magyará­zatként saját magának hozzátette: „Háború van, Mária!” — 1948 végéig dolgoztam a polgármesteri hivatalban. Életemnek ez a szakasza kedves emlékeim része lett. Elkerültem a városból, csa­ládanya lettem és a min­dennapi élet gondjai elfog­laltak. Ma, nyugdíjasként többször visszagondolök egykori munkatársaimra. Vajon élnek-e még? Jár­tak-e Magyarországon az elmúlt 40 évben? Nagy Ferenc Szűrös Mátyás találkozója Mi ■ _|i Elmaradt meglepetés I Kelet-Miiyarország pályázatin érkezett Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök hivatalában fo­gadta Szűrös Mátyást, az MSZMP KB titkárát. a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről és a magyar— brit kapcsolatokról. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök kedden fogadta Szűrös Mátyást, az MSZMP Központi Bizottságának titká­rát, aki a brit kormány meg­hívására hivatalos látogatá­son Londonban tartózkodik. A szívélyes, nyílt légkörű ta­lálkozón véleményt cseréltek

Next

/
Thumbnails
Contents