Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
2 Kelet-Magyarorizág 1984. október 24. O rszágosan, sőt külföldön is ismertté tette Nyírbátor nevét például a református műemléki templom, a zenei napok programja, vagy a növényolaj- gyár számos terméke. Ám a város hírnevét nemcsak ezek a dolgok határozzák meg. Híre függ attól is, hogy érzik magukat az itt élők. Mindenekelőtt meghatározó; milyen a megélhetés, van-e munka- lehetőség? Bíztató, hogy Nyírbátor lakossága — ha kis mértékben is — évről évre nő. Ez a gyarapodás elsősorban a természetes népszaporulatból adódik. Ezzel szemben a térség népessége — szintén kis mértékben — csökken, az elvándorlások miatt. Sajnos vannak, akik nem találnak a maguk számára megfelelő • munkahelyet a környéken. A városi tanács nyilvántartása szerint idén az év első felében 175 jelentkező közül csupán 54-et tudtak elhelyezni. Ennek főleg az az oka, hogy a vállalatok továbbra is szakmunkásokat keresnek — ezzel szemben a jelentkezők túlnyomó többsége alacsony iskolázottságit. Tovább szaporítja a gondokat, hogy elsősorban szakképzetlen nők keresnek foglalatosságot. A városban és környékén már évek óta valamivel több, mint hatszáz munkába vonható személyről tudnak. Többségük lány és asszony, akik javarészt alacsony iskolázottságnak és nem vállalják a bejárást. Pedig az ingázás sokak életformája Szabolcs-Szat- márnak ebben a csücskében is. A területről több, mint hat és fél ezren járnak el dolgozni nap mint nap. Mivel lakóhelyükön nem találták meg a boldogulásukat, ezért legtöbben valahol megyén belül, kisebb részük pedig a szomszédos Hajdú-Bihar megyében keresik a kenyerüket. Pedig két év alatt közel másfélezerrel nőtt a foglalkoztatás a térségben. Legtöbben a mezőgazdaságban helyezkedtek el, de az iparban és a nem termelő ágazatban is százak álltak munkába. Különösen a mezőgazdasági melléküzemágak kínáltak jó alkalmat az elhelyezkedésre. E lehetőségek bővítése továbbra is fontos feladat. Persze egyszerűbb meghatározni a tennivalókat, mint a gyakorlatban megoldani a gondokat. Elsősorban a nők érdekében szükséges például bedolgozói munkalehetőséget teremteni. Indokolt lenne bővíteni a szakmunkásképző intézet képzési körét. Hiszen így az innen kikerülő fiatalok munkába lépésével enyhülhetne a szakmunkáshiány. A legelső feladat: jól gazdálkodni a meglévő munkaerővel. S ebben — saját érdekükben — sokat tehetnének a vállalatok, szövetkezetek is, ha rendszeresen jelentenék munkaerő-igényüket. A jelentkezők ésszerű irányítása ugyanis nagy segítséget jelentene az állást keresőknek, de a munkahelyeknek is. Ez pedig nem mindig pénzkérdés, csak a jó szervezésen, együttműködésen múlik. .. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA Kisvárosi közérzet Nem érdemes vándorolni Már jó ideje elharangozták a delet, mikor — akárcsak egy ókori fórumon — jövő-menő, beszélgető emberekkel népesül be a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységének előtere. Pillanatok alatt több százan hagyják el az épületet, s ugyanakkor százak igyekeznek befelé. Műszakváltás van a város legnépesebb, több, mint ezer dolgozót számláló üzemében. — Ha a jelentkezőkön múlna, lennénk többen is. Hiszen alig múlik el nap, hogy ne érdeklődnének állás után nálunk — sz5l Tóthné Kiss Mária személyzeti vezető. Érthető, hogy vonzó a gyár, hiszen nem fizet rosz- szul. Három-négy éve még szokás volt, hogy ősszel sokan odébbálltak: a jobb kereset reményében elmentek a mezőgazdaságba dolgozni. Néhány hónap múlva aztán már jöttek is vissza. — Ennek úgy szabtunk gátat, hogy most már csak kivételes esetben, igazgatói engedéllyel vehető fel, aki egyszer már alkalmazásban állt itt — folytatja a fiatalasz- szony. — Persze, e nélkül is sokan rájöttek, hogy nem érdemes vándorolni. Szép számmal vannak, akik a rokonságukat is idehozzák, vagy tudatosan ideirányítják a gyermekeiket. Mint Tóth Miklósné szakmunkás is, aki alapító tagja a gyárnak. — Mondhatjuk, hogy vé. letlenül kerültem ide. A hatvanas évek végén, még nem sok munkahely között lehetett választani ezen a környé ken. ’68-ban, mikor állást kerestem, többen jöttek a falumból, Nyírgyulajból a cipőgyárba. Csatlakoztam hozzájuk. Tóth Miklósné kezdetben betanított munkás volt. Aztán férjhez ment, gyerekei születtek. Munkahelye visz- szavárta, sőt azt is lehetővé tette számára, hogy szakmunkásvizsgát tegyen. — A gyermekgondozási segély alatt szereztem szakképesítést. Biztos a kenyerem, nem is mennék el innen. Csak az a baj, hogy nagyon fárasztó bejárni a faluból. BEJÁRÁS VAGY ALBÉRLET ...? Az ingázás sokak gondja a cipőgyárban, hiszen a dolgozók nagyobb fele vidéki. — Fél hatra járunk dolgozni. Nekem könnyű, mert nyírbátori vagyok. KerékpárTóth Miklósné: .Mondhatjuk, hogy véletlenül kerültem ide...” Nyíri Jánosné: „Kerékpárral tíz perc alatt ideérek __" ral tíz perc alatt ideérek a Bákonyi kert utcából. De aki falun lakik, annak bizony fél 4 körül kelnie kell, ha délelőttös — sorolja Nyíri Jánosné, aki mint a Dózsa György aranykoszorús szocialista brigád vezetője, jól Szolomájer Julianna: „Aki Hetei Miklós: „Tíz éven át albérletben lakik, az hama- ingáztam, belefáradtam.” rabb jut lakáshoz.” ismeri a vidékiek gondjait. — Az lenne a legjobb, ha úgy tizenöt-húsz perccel később indulnának a járatok. Persze volna más megoldás is: például az albérlet. — Anyagilag nem éri meg — tiltakozik Nyiriné. — Egy külön bejáratú szobáért már nyolcszáz, ezer forintot is kérnek. Ehhez nem ad támogatást a munkahely, de a bejáráshoz igen. A bérlet árának nyolcvan százalékát ugyanis a gyár fizeti. Az egyedülállóak közül is csak kevesen vállalják az albérlettel járó anyagi terheket. — Tíz éven át ingáztam, belefáradtam — sóhajt Hetet Miklós meós. — Egyedülálló vagyok, így nagyon megörültem, mikor egy munkatársam albérletet ajánlott a kertes családi házában. Külön szobában lakom és ötszáz forintot fizetek érte. Nekem így kényelmesebb. Igaz, egy műszakban dolgozom, de reggel fél 8-tól sokszor este 7-ig is itt tartózkodom. Dolgozom a KISZ-ben, a pártban, sőt munkásőr is vagyok. Ennyi elfoglaltság mellett egyszerűbb, ha nem kell nap mint nap utazgatnom. A VÁROS VONZÁSÁBAN — öt éve adtam be kérelmet a tanácsra: bérlakást igényeltem. Sajnos, semmi jóval nem biztattak — panaszolja Szolomájer Julianna meós. — Szüleimmel együtt, egy népes család tagjaként tanyán lakom. Alig férünk a szoba- konyhás házban. Tudom, hogy aki albérletben lakik a városban, az hamarabb jut lakáshoz. Ekkora kiadást nem engedhetek meg magamnak. Mindenképpen Nyírbátorban szeretnék letelepedni. Nincs mit tenni: várok ... Természetesen mindenki keresi a számára legjobb megoldást. A város vonzó hatása kétségkívül nagy: már csak az ellátás miatt is. — Egyedül azt hiányoljuk hogy kicsi az áruház, s szegényes a választék — teszi szóvá Nyiri Jánosné. — Ruhaneműért legtöbben Nyíregyházára, vagy Debrecenbe utazunk. Szerencsére élelmiszerekből mindig van elegendő a boltokban. Hús- és töltelékáru például hetenként kétszer érkezik. — Ha délelőttös vagyok, a gyárból egyenest az ABC-be vezet az utam. Ha pedig dél után dolgozom, műszakkezdés előtt vásárolok be — sorolja Tóth Miklósné, akinek ugyancsak ügyesen kell gazdálkodnia a napjaival, hogy a gyerekekre, s a háztartásra is jusson ideje. — Nagyon jó, hogy a városban dolgozom, mert így egy füst alatt be is vásárolok. Bizony a faluban sok asszony panaszkodik, hogy gyakran egy kiló húsért is buszozni kell. Aki teheti, jönne szívesen dolgozni a városba, a cipőgyárba. Nap mint nap jelentkeznek szakképzetlen asz- szonyok, vagy például olyan fiatal nyírbátori szakmunkások, akik saját mesterségükben nem találtak állást. Jobb híján elhelyezkednének a cipőgyárba, betanított munkára. Feltéve, hogy van lehetőség, hiszen csak kevés szakképzetlen dolgozóra van szükség a gyáregységben. így a helyre rendszerint várni kell... Építők boltja nyílt október első felében Nyírbátoriban, a város szívében. A Kelet-magyarországi TÜZEP Vállalat a helyi fogyasztási szövetkezettel együttműködve hozta létre az üzletet. A fürdőszoba-berendezésektől a tapétákon át a fal- és padlóburkoló csempéig számos olyan terméket megtalálnak — itt a vevők, melyek nélkülözhetetlenek az építkezéseknél, vagy például lakáskorszerűsítések alkalmával. Több cikkre előrendelést vesznek főj, az üzletben, de tervezik a házhozszállítás megszervezését is. Képünkön: van miben válogatni az építők boltjában ... (Jávor László felvétele)--------------------------\ Betonozás az iskolaudvaron A Társadalmi munkára hívták a szülőket az elmúlt hét végén a 4-es számú általános iskolába. Az udvaron 600 négyzetméteres betonos teret alakítanak ki, melynek kétharmadát el is készítették szombaton önkéntes munkával a nyírbátoriak, összesen 40 köbméter sódert használtak fel a betonozáshoz, melyhez a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat adott gépeket. Az akció során 120 ezer forint értéket teremtettek. V ____________________________ Örülök, hogy belevágtam... Vendégek mindenfelől Az a jó, ha többen jönnek, és sokáig maradnak A ház tágas, világos, tiszta. A szoba kényelmes, levegős, sok-sok virág díszíti. Ez jó. S még jobb, hogy Irénlke néni, a háziasszony olyan derűs, barátságos vendégszeretettel fogadja az idegent, hogy aki belép a Rajk László utcai lakásba, az egyből otthon érzi magát. Sokan és sokfelé vitték mér el a hírét, hogy nemcsak látnivalóiért, de vendégszeretetéért is érdemes fölkeresni Nyírbátort. S ebben része van Éles Gyulánénak is, aki idén februártól fogad vendégeket a NYÍRTOURIST fizetővendég-szolgálatának közvetítésével! — Februárban szólt egy volt munkatársam, hogy nincs-e kedvem kiadni az egyik szobát. Egy darabig gondolkodtam, aztán harmadnap felmentem az utazási irodába, hogy vállalom. Még aznap megnézték a házat, megírtuk a szerződéses már akkor este meg is szállt az első csoport nálam. Irénke néni 1981 óta nyugdíjas. Egyedül él szerény nyugdíjából. Jól bírja magát, így nem ijedt meg a vendégvárással járó munkától. A pénz pedig jól jön. — Az a jó, ha többen jönnek és sokáig maradnak. Ha csak egy-két éjszakát tölt itt valaki, akkor is tiszta ágyneműt kell húzni, s ez néha már fárasztó. Egy kicsit félek a téltől. Még több lesz a munka, hiszen fűteni is kell. De nem panaszkodom, mert eddig még mindig kedves, rendes emberek vették ki a szobát. Örülök, hogy belevágtam, mert legalább nem vagyok annyira egyedül. Az ország sok szép, távoli vidékéről érkeztek már vendégek Irénke nénihez. A ház asszonya számára kitágult a világ, hiszen e néhány hónap alatt sok új ismeretség szövődött. — A legkedvesebbek talán Zentaiék voltak Szentendréről. Csak egy éjszakát töltött itt a család, de nagyon jól összemelegedtünk, elbeszélgettünk. Sokat kérdezősködtek a városról. Mint kiderült, bátoriak voltak ők is, csak elköltöztek. Mondták, hogy gyakran megfordulnák errefelé. Remélem, megkeresnek máskor is. A nyári csúcsforgalom után ilyenkor ősszel csöndesebb a város. Kevesebben kémek fizetővendég-szobát is. Az idegenforgalom azért a hideg hónapokban sem szűnik meg teljesen. Legközelebb október végén kopogtatnak vendégek a csöndes nyírbátori házban. A szekrényben friss az ágyhuzat, a kamrában pedig rendben fölpakolva a szén és a fa. Mindez biztosíték rá, hogy bármikor is érkezik valaki, írónké néni házában meleg, barátságos szoba várja ...
