Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

1984. október 4. Kelet-Magyarország 3 Reális válaszok IGÉNYES, SZÉP FEL­ADATA VAN PROPAGAN­DISTÁINKNAK az idei pártoktatási évben. Olyan időszakban vállalják meg­tisztelő megbízatásukat, amikor növekszik az érdek­lődés a marxizmus—leni- nizmus tanításai, politikánk, élő szocializmusunk négy évtizedes eredményei és buktatói, emberarcú társa­dalmunk valóságképének reális megközelítése és meg­ítélése iránt. Olyan bonyolult világ- helyzetben állnak katedrá­ra a párt propagandistái és vállalják a nyílt, alkotó vi­tát, amikor az emberiség az atomfantom árnyékában kénytelen élni. Olyan kor­szakban kell a marxizmus— leninizmus tanításait, a dia­lektikus és történelmi mate­rializmus tudományát alko­tó módon tanítani és alkal­mazni, amikor belső helyze­tünk sikerei mellett annak bizonytalanságaival is szem­be kell nézni és értékeinket a tévelygőkkel, kishitűek- kel és távlatvesztőkkel szemben is megvédeni. KÉSZÜLÜNK PÁRTUNK XIII. KONGRESSZUSÁRA és népünk felszabadulása 40. évfordulója méltó meg­ünneplésére. Ezek lehetősé­gek és jó alkalmak is arra, hogy még mélyebben, még sokoldalúbban, konkrétab­ban, objektiven és a törté­netiség elveinek szűrőjén keresztül közelítsük, vizs­gáljuk és értékeljük a meg­tett utat. Elsősorban ezek motiválják pártoktatásun­kat, amelyben az idén is több mint 20 ezren vesznek részt Szabolcs-Szatmárban. Az 1984—85-ös oktatási év fő célja, mint azt a pártha­tározat hangsúlyozza: a pártegység erősítésének elő­segítése, a párt politikája iránt évtizedek során kiko­vácsolt bizalom megtartása és az ezekre épülő előre­mutató, konstruktív politi­záló légkör fenntartása. Ezek igényelnek a propa­gandistáktól reális helyzet- elemzéseket, alapos és sok­oldalú felkészülést, nyitott­ságot az alkotó vitákra és rugalmas alkalmazkodó­készséget. Valójában akkor érheti el célját az idei pártoktatás, ha politikánkat az első vo­nalban, a pártalapszerveze- tekben szolgálja jól. Feszí­tő gazdasági és más problé­máinkat is csak a dialekti­kus materialista elmélet és módszer alapján tudjuk reálisan megközelíteni és helyes választ adni a tár­sadalom bonyolult jelensé­geire. Készítsen fel a pártokta­tás a politikai életre, a po­litikai kultúra befogadásá­ra, a politikai demokrácia helyes gyakorlati alkalma­zására. Vitáink növeljék az emberekben a politikai érettséget. Ezért tudni kell elviselni a másfajta véle­ményt és gondolkodásmó­dot, sőt olyan nézetet is, amely társadalmi kritikát is tartalmaz. Propagandistá­inknak konstruktív, nyitott magatartást és türelmet kell tanúsítaniok. A BONYOLULTABB TE­ENDŐK nyilván megújulás­ra képes propagandistákat igényelnek. Rajtuk is múlik, hogy tovább erősödjön a bi­zalom az emberekben esz­méink, értékeink, a párt po­litikája iránt. Ha a realitá­sokra alapoznak, ha az élő marxizmust—leninizmust tanítják, nem érheti várat­lanul az embereket, ha bi­zonyos változások következ­nek be a gazdasági, a tár­sadalmi életben, a reform- folyamatban, a gazdasági mechanizmus tökéletesíté­sében stb. Nem, mert tud­ják: mindez azt célozza, hogy megőrizzük és erősít­sük szocialista vívmányain­kat. Farkas Kálmán Gazda lettem... „Van neki, na mije van neki Elismerem, butácska ré­gi sláger ez, de mit tegyek, ha a gyerekkel ma éppen ez volt a gondom. . Tudom ugyanis, (a parizer lopko- dásából, a sütemény gyor­sabb fogyásából, abból, hogy a vajas kenyeret a lépcső­házban akarják megenni) hogy van nekik, napok óta ■van nekik ... Ami van, a kicsi szerint gyönyörű, a nagyobb sze­rint még annál is szebb. A nagyobb szerint igazi faj­tiszta korcs, a kicsi szerint, aki álmodozóbb természe­tű, valódi rendőr, csak va­lamiért leszerelt. A parizer lopását elis­merték, de én is megértet­tem, hogy a kérdéses pilla­natokban nem voltunk ott­hon, és hát a mondás sze­rint kétszer ad, aki gyorsan ad. A gyorsaság ebben az esetben rendkívül fontos volt, ugyanis egyidőben leg­alább huszonöt gyerek ro­hant a lépcsőkön és lett lé­gyen a dugott áru parizer, vagy sonka, az adott igazán, aki először ért oda. Lementem, megnéztem. Enyhe utálattal fogadott, mert nem vittem neki sem­mit, és gyanús volt, hogy netán a parizer_ sonka, sza­lámi, csirkecsont hegyek­ből akarom visszalopni a magam részét. Gondolom kitalálták, hogy mije van a gyermekeimnek, pontosabban mim van — bár ártatlanul — nekem is. Egy negyvened (legalább eny- nyi gyerek játszik rend­szeresen a téren), kutyám. A fajtáját nem tudom, de nagyon okos, legalább tíz nyelven tudó, az utóbbi napokban egyre fényesebb szőrű, egyre kövérebb, egy­re kevésbé gyanakvó kö- lyökkutyám. A nyelvtudása vitathatatlan, hiszen pilla­natnyilag legalább tíz ne­vét érti, tíz névre figyel. Mondhatnánk, hogy egy kutyánál a nyelvtudás nem minden. Igaz. de ez a kö- lyökjószág másban is rend­kívüli lény. Kiváló labda­érzéke van, gyors és ke­mény. Ráadásul szívesen tollaslabdázik, bújócska köz­ben súg, heves farkcsóvá­lással integet a bunyónak, egyszóval teljes jogú játé­kos gyerek odalent a téren. A gyerekek kidobott dobo­zokból már megépítették a házát, és — ezért szeretem én ezt a kicsike kutyát — rászoktak, hogy játék után kezet kell mosni. Van a gyermekeimnek egy lus- tácska barátjuk, nos én vé­gigcsodáltam egy jelenet­sort, és azóta tudom, hogy a kutya nemcsak nyelv- • és sporttehetség, hanem ki­váló pedagógus is. Ez a kis lustácska gyerek ugyanis, amióta ismerem, leviszi a labdáját a térre ráül, vagy megáll mellette, és nem mozdul csak nézi a többi­eket. Most? Alig teszi le a labdát, megérkezik a kutya, és a többi fiú óriási örömére, egy pillanat alatt ellopja azt. Óriási játék. Képzeljék el: húsz fiú, egy kutya és egy lusta gyerek kergeti azt a fránya labdát. Az én kövér­kés kis barátom néhány nap alatt vagy két kilót fogyott, és reménykedtem, hogy már kutya nélkül is örülni tud egy-egy jó futásnak. Ezért írom hát, hogy van nekem egy negyvened ku­tyám. Fajtiszta korcs, Csú­nyácska, kedves, és minden gazdának egyforma jó öröm. (—tha) Tovább gazdagodik a kínálat Gépek — kölcsön Bár még csak rövid ideje működik a KEMÉV gépköl­csönző és szolgáltató leány- vállalata, máris országos hír­névre tett szert. Jól karban­tartott építőipari masináit az ország távoli területeire is kölcsönzik: Veszprémtől Kecskeméten át Győrig. Október 15-től vette bérbe a leányvállalat Fiat-dózerei a Budapesti Aszfaltútépítő Vállalat. Ez a gép egy éven át Tunéziában dolgozik majd, ahol mezőgazdasági bekötő utakat készítenek a fővárosi aszfaltútépítők. Megalakulásától kezdve fo­lyamatosan bővíti géppark­ját a leányvállalat: igyekez­nek minden olyan masinát beszerezni, amire csak szük­ség lehet, hogy egy megren­delő se menjen el üres kéz­zel. Befejezés előtt állnak a tárgyalások a Dunaújvárosi Állami Építőipari Vállalat­tal, melytől 4 millió 700 ezer forint értékben vásárolnak berendezéseket, összesen 18 géppel gazdagodik így a park — például szovjet kotrókkal, lengyel, román úthengerrel, homlokrakodóval. Ezek ala­csony bérleti díjú berendezé­sek, ezért elérhetők a kisebb szövetkezetek, vállalatok szá­mára is. Már megérkezett, s október 1-től munkába is állt az a 8 új NISA mikrobusz, melyeket egyenként 134 ezer forintért vásárolt a leányvállalat. A járművek közül hatot a KE­MÉV vett kölcsön. A NISA-k segítségével sajátos brigád­szállítási rendszert vezetnek be. Októbertől kezdve egy- egy jogosítvánnyal rendelke­ző brigádtag viszi reggel a munkahelyekre kollégáit, il­letve szállítja őket haza a munkaidő végén. Van gazdá­ja a másik két mikrobusznak is. Az egyiket a KEMÉV munkásellátó leányvállalata bérelte ki: takarítók szállítá­sára. A másik NISA pedig a KEMÉV—SZÁÉV anyagel­látó közös vállalatához ke­rült, ahol a rakodók utaztatá­sát oldják meg a járművel. (házi) Örölcösföldön a takarékszövatkeief Húszféle pénzügyi szolgáltatás Második nyíregyházi ki- rendeltségének megnyitásá­ra készül a rakamazi taka­rékszövetkezet. Az ország legnagyobb szövetkezete a nyáron — mint ismeretes — a jósavárosi lakónegyedben nyitott üzletházat, január el­sején pedig az örökösföldi lakónegyedben adja majd át új épületét. A betétgyűjtés és a kölcsönadás mellett húsz­féle pénzügyi szolgáltatással várja majd tagjait a megye- székhelyen a rakamazi „taka­rék”. Az asszonyok sorsa így valóban nagyon bizonytalan­ná vált. Nagyon jól kerestek eddig, amit bizonyít, hogy a tsz-ben az átlagos munka- díjszínvonal évente 36 ezer forint körül mozog, míg az ipari szövetkezet milotai te­lepén ez meghaladta a 45 ez­ret. 1980 február elseje óta élvezik a biztos munkát, ke­resetükre alapozva otthon hosszú távú beruházásokba, építkezésekbe ' kezdtek. A törlesztés nagysága változat­lan maradt, a pénz viszont zuhanásszerűen csökkent. Meg aztán távol van Milo- ta a fővárostól. A szállítás­ból eleinte a tsz hasznot hú­zott, mert Volán-tarifával végezte. De a csőd széléhez vezető úton meghatározó mérföldkő volt, hogy utazott szegény szekrénypánt Milo- táról Székelybe, ott is csinál­tak vele valamit, Hodászon galvánozták és még Hajdú megyében is akadt rajta né­mi munka. Mándi Antal ker­telés nélkül megmondta, hogy a maradék munkalehe­tőségeket Pestre menekítik, Gyakorlati bemutatókon ma is ismerkedhetnek a szakem­berek és érdeklődők a számitógépek működésével, a külön­böző programok ajánlatával Nyíregyházán, a technika há­zában. Képünkön: távadatfeldolgozás bemutatása, amikor Debrecenben, a központi számítógép információi jelennek meg a képernyőn. {(Császár Csaba felvétele) Levelei hozott számunkra a minap a posta, nem kevesebb, mint hetven asszony panaszával. Az, hogy egyikük sem vállalta aláírásával igazát, némi gyanút keltett, de amint a budapesti Mekofém Ipa­ri Szövetkezet milotai üzemében utánajártunk a dolgoknak, szóról szóra egyezett minden a levél­ben foglaltakkal, így ismét szaporodott eggyel azon levelek száma, amit igazán kár volt nem aláírni. mégiscsak ott van a székhe­lyük. Most már takarékos- kodnak, ahol tudnak. Sum szemrehányások A panasz szerint megszű­nik a melléküzem, odalesz a biztos és elég magas jövede­lem, nem gyártanak többé bútorpántot a Mekofém te­lephelyén. Felmondott szerződés Ennyi a tény, de hozzá kell tegyük, néhány információ­val kiegészítve más színt kap az ügy. Tulajdonképpen a tsz-t éri a vád, amiért a Mekofém hélyi üzemét be­zárni készülnek, logikus te­hát, hogy a személyében is hibáztatott elnököt, Kocsis Bálintot megkérdezzük, mi az ügyben az álláspontja: — Valóban felmondtak a szerződést, amely szerint évi negyedmillióért bérbe adjuk a helyiséget. Ügy tűnhet, ez értelmetlen döntés volt, de tudni kell a dologhoz, hogy ez az összeg nem színtiszta nyereség, mert teljesen fel­emésztik a fenntartás és más költségek. Amiért mégis la­zítani akartuk a kapcsolatot, az tulajdonképpen taktikai húzás szeretett volna lenni, hogy a Mekofém vegyen be miniket az üzletbe, ő is jól járt volna, mert a tsz más­képp adózik, így kettőnknek több maradt volna. Partne­rünk várt megijedje elma­radt és sietett villámgyorsan elfogadni a felmondást. Az ilyen kapcsolatok az egymás­ra utaltság miatt a róka fog­ta csuka esetére emlékeztet­nek, nálunk bekövetkezett az ellenkezője. Mit tudott a Mekofém aján­lani? Mándi Antal üzemve­zető: Nincs fényes ajánlat — Egyelőre nem nagyon van a szövetkezet abban a helyzetben, hogy fényes ajánlatokat tegyen. A leg­több, hogy Gyarmaton te­remtett lehetőséget az otta­ni gyáregységben, de a bejá­rás messze esik az itteni élet­formától. Mellette nem le­het jószágot tartani, háztájit művelni, ami nagyon fontos jövedelemkiegészítő forrás. Mi azonban még ennyinek is örülünk ahhoz képest, hogy a szövetkezetünk a csőd szélén jár és boldogok le­szünk, ha az év végén meg- ússzuk felszámolás nélkül. Az idei 190 milliós árbevéte­li tervünkből még alig van meg 100 és a pesti vezetés is problémákkal küzd. Most ment el nemrég két műszaki vezető a központból, aminek egyenes következ­ménye a megrendelések drasztikus csökkenése. A legnagyobb baj, hogy Milo- tán a raktárnak dolgoztaik az asszonyok, mert bizonyos szabványok megváltozása miatt az itt készülő pánto­kat a bútoripar nem tudja használni. Ök elmennek, a milotaiak maradnak. És ráadásul — hogy a kis üzembe kerülje­nek — még a tsz-ből is ki­léptek a tagok, a visszatérés pedig nehéz ügy, merít na­gyon kicsii a gazdaság. Az együttműködés dicstelen vé­ge most zajlik. Már voltak az asszonyok kényszersza­badságon, de az is elfogyott, miként a reménységük is. Mit mond erre a tsz elnö­ke: — Nem tartjuk teljesen etikusnak a Mekofém azon­nali és gyors kivonulását. Ennek ellenére ez mégis megtörtént és következmény­ként igen sűrű szemrehányá­sokkal illetjük egymást veze­tőtársaimmal. Azt is mond­hatnám, hogy nagyon meg­romlott a vezetés légköre, pedig együtt határoztunk. Gyógyírként talán az év vé­gén beindítandó varroda jö­het számításba, ennyi lehető­ségünk van a visszaútra ... A levélben foglalt pana­szokra egyelőre senki nem tud megoldást, még keve­sebb vigaszt. Egyrészt egy budapesti ipari szövetkezet látványos kudarcának lehet tanúja a milotai hetven asz- szony, másrészt a tsz veze­tői által hozott hibás dön­tésnek isszák a levét. Ésik Sándor r A VOSZK tiszavasvá- ri varrodájában a Szege­di Ruhagyár megrende­lésére varrnak női divat­köpenyeket. A varroda dolgozói az első fél év­ben több, mint negyven­ezer köpenyt készítettek. Képünkön: elemeiből ál­lítják össze a divatos köpenyeket. (Császár Csaba felvétele) Milotán meglazult a pánt

Next

/
Thumbnails
Contents